Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-05 / 6. szám
KOMMENTÁRUNK Értékelés és programozás Idén januárban és februárban gyakran olvashatunk pártalapszervezetek gyűléseiről. Az sem ritkaság, hogy ezeken a CSKA vezető testüle- telnek a tagjai is részt vesznek. Akik ismerik a párt alapszabályzatát, tudják, hogy minden szervezetnek amúgy is kötelessége havonta taggyűlést tartani. Mi a különlegességük tehát az év eleji taggyűléseknek? Főleg az, hogy a CSKP KB decemberben tartott 12. ülésének határozatait saját feltételeire lebontva teljesítik évi értékelő és programozó küldetésüket. Más szóval megtárgyalják a területükön elvégzett munkát és kitűzik az 1985-re szőlő konkrét feladatokat. Ezért ezeknek a pártgyűléseknek a mondanlvalőja közel sem csak a párttagok ügye, hanem minden dolgozóé Is. A rendes taggyűlések befejezése után valamennyi munkahelyen nyilvános pártgyűlésre Is sor kerül. A rendes és nyilvános pártgyülések jelentőségét csak növeli az a tény, hogy megtartásukra felszabadulásunk 40. évfordulója előtt kerül sor, és ez alkalom visszatekinteni né. pünk felemelkedésének négy évtizedes útjára és kegyelettel emlékezni arra a hosszú küzdelemre, amelyben sok ezer szovjet és csehszlovák katona áldozta életét hazánk szabadságáért. A már megtartott pártgyűlésekről szőlő jelentősekből kitűnik, hogy az értekezletek élénkek, elemzőek, az elhangzott javaslatok és a határozatok konkrétak. Az elvégzett munkát, az értékelt Időszak eseményeit differenciáltan vizsgálják és reálisan minősítik. Mindenütt abból az alapvető fontos tényből Indulnak ki, hogy tavaly az élet minden területén nagy lépést tettünk előre. A munka minőségének javítása, hatékonyságénak fokozása folyamatossá, napi feladattá, állandó jellegű kötelességgé vált. Eredményeink bizonyítják, hogy a kommunista párt politikája az egész nép legsajátosabb érdekelt fejezi ki. Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a dolgozó nép akaratából 37 éve a társadalom és az állam szervező és Irányító ereje, lépten-nyomon a nép ügyéért harcol, a népet szolgálja. A népgazdaság tudományos-műszaki fejlesztésének Időszerű kérdéseivel foglalkozó, de a többi Olé. sein Is tudományos elemzéssel átfogó képet nyújtott arról, hogy mit kell tennünk a további előrelépésért. Már a múltban Is és most, a 12. ülésén Is a KB Ismét megerősítette, hogy napjaink egyik legfontosabb feladatának a tudomány és a technika fejlesztését tartja a népgazdaság fejlődése szempontjából. Bár a párt gazdaságpolitikai elveinek megvalósítása általában pozitív Irányzatú, számos vállalat nem mindig teljesíti feladatát az előirányzott tervnek megfelelően. Ezekre Is oda kell figyelni, hogy felfejlődjenek a jobbak közé. Pozitív hangvételűek a mezőgazdasági üzemek pártalapszervezeteinek ülései. Sok helyütt büsz. kén jelenthetik, hogy a terméshozamokat Illetően, mezőgazdaságunk a világ élvonalában jár, még ha tudjuk is, hogy ráfordításaink eléggé magasak, tehát van mit lefaragni a költségekből. Nagyot léptünk előre a szociális gon. doskodás, a munkakörülmények javítása, a köz- művelődés és az egészségügy fejlesztése területén, noha ismerjük hiányosságainkat Is. Ezért a Januári és februári pártgyűlések célja, hogy megmutassák a nehézségek leküzdéséhez vezető utat, és megteremtsék a jó munkához szükséges feltételeket. STRASSER GYÖRGY így is lehet Podluzsányban Podluzany]a negyven SZISZ-es többsége nyilvántartott tag, ennek ellenére alapszervezetük a lévai (Levlce) járás legjobbjai közé tartozik. Hétköznap jobbára a járási székhelyre Járnak Iskolába vagy munkába, és többnyire csak estére kerülnek haza. Így nem élhetnek minden nap teljes értékű szervezeti életet. Annál érdekesebb azonban a SZISZ-munka a hét végén. Lépten-nyomon érezni az Ifjúsági szövetség jelenlétét. Nyáron a községfejlesztésben és a szövetkezetben segédkeznek vagy sportolnak. Ezenkívül a hulladékgyűjtésben is élen járnak. A helyi nemzeti bizottság képviselői a megmondhatói, milyen segítséget nyújtanak a SZISZ-tagok a helyi hangszóró feladatainak ellátásában. A polgári ügyek testületének munkája Is elképzelhetetlen a fiatalok nélkül. Ügy. szólnak nem múlik el esküvő, névadó ünnepség vagy egyéb polgári szertartás a SZISZ-ta- gok részvétele nélkül. Télen a klubban töltik a szabadidejüket. Színdarabokat, szórakoztató, esztrádműsorokat tanulnak. Az egyik műsorral legutóbb Léván az aggok háza lakóinak szereztek örömet. Több SZISZ-tag a pionírok körében tevékenykedik, és tizenöt önkéntes véradó is van köztük. Az elmondottak ékesen bizonyítják, hogy a Szó. cialista Ifjúsági Szövetség podluzsányi alapszervezetében jó eszmei és politikai nevelés fo. lylk, ha a tagok Ilyen elkötelezett munkát végeznek. Sok helyen úgy vélik, a SZISZ-munka kibontakozását gátolja, hogy a tagok túlnyomó része nyilvántartott, és csak a hét végén kapcsolódhatnak be a mozgalmi életbe. Emlat szegényesek az alapszervezet eredményei és a szervezet hatása sem kielégítő. A podluzsányi példa mutatja, hogy a nyilvántartott tagokkal Is lehet teljes értékű mozgalmi munkát végezni. Csak akarni kell. Jelentés egy évzáró taggyűlésről______________________________________________ DOLGOS MOZGALMI ÉV A Nitra Meliorációs Vállalat SZ1SZ- -alapszervezetének értékeléséből kitűnik, hogy legfontosabb feladatunknak a szocialista emberré nevelést tartottták, ezért megkülönböztetett figyelmet szenteltek az eszmei-politikai nevelésnek. Faliújságukon a legfontosabb politikai és társadalmi eseményeken kívül a szervezeti élet időszerű kérdéseiről is beszámolnak. A politikai oktatást saját, jól képzett előadóik tartják, így a tagság szívesen látogatja az előadásokat. A párttagok és a jelöltek a Járási Politikai Nevelési Ház által szervezett oktatást látogatják. Jelenleg a SZISZ-alap- szervezet négy párttagjelölt politikai fejlődését kíséri figyelemmel. Az alapszervezetben végzett kiváló munkájuk elismeréséül két fiatal a SZISZ járási bizottságában, egy pedig a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságában kapott fontos megbízatást. Szinte valamennyien bekapcsolódnak a szocialista munkaversenybe és a brigád- mozgalomba. Nyolcán az arany-, tízen az ezüst, tizenketten pedig a bronzfokozat viselői. Ezek a fiatalok figyelemreméltó eredményeket értek el a társadalmi munkában is. Bekapcsolódtak a Vörös Szegfű elnevezésű versenybe és segítették a mezőgazdasági üzemeknek a termés betakarításában. Az Ifjúsági Fényszóró őrjáratai az elektromos energiával és a nyersanyagokkal való takarékosságra, a munkabiztonsági és tűzvédelmi szabályok megtartására és nem utolsósorban a nyershulladék gyűjtésére összpontosították figyelmüket. Számos honvédelmi és sportversenyt is rendeztek. A fiatalok jelentős hányada egészsége megőrzése végett heti két órát gyakorol a tornateremben. A vállalat vezetősége és a pártalap- szervezet megkülönböztetett figyelmet szentel a SZISZ-tagoknak. Érdeklődik munkájuk iránt és messzemenően támogatja mindennemű hasznos tevékenységüket. A fiatalok idén mélóak akarnak lenni a bizalomra, gondoskodásra. Színesebb és hatékonyabb munkát végeznek majd. Annál is inkább, mivel hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepeljük, sor kerül a XII. világ- ifjúsági találkozóra, és mert 1985 nemzetközt ifjúsági év. Abel gAbor TERVEK ÉS EMLÉKEK Azt hiszem, minden gimnáziumi tanuló é- letében a negyedik évfolyam hozza a legmaradandóbb élményeket. Ekkor szinte felgyorsul az élet: egy-két hónapi tanulás u- tán készülni kell a végső számadásra, az érettségire. Végérvényesen azt is el kell dönteni, hogyan lesz az érettségi után. Haládik Tamást és Köblös Lászlót, a Ban- ská Bystríca-i Szlovák Nemzeti Felkelés Katonai Gimnázium negyedikes tanulóit is hasonló kérdések és gondok izgatják leginkább ezekben a napokban. — Én bevallom őszintén — mondta Laci huncutkás mosollyal az arcán —, legszívesebben a negyedik kezdésére emlékszem vissza. Amikor megérkeztünk az iskolába, tanévnyitó helyett közölték velünk, hogy két héttel meghosszabbítják a nyári vakációnkat. Hát lehetne ennél nagyobb örömet szerezni egy diáknak? — Engem azért mégiscsak érdekelne, hogy milyen volt az előtte levő három év. — K. L.: Nekem a kezdés nagyon nehéz volt, mert mindenekelőtt meg kellett tanulnom szlovákul. Sajnos, én az alapiskolában nem tanultam meg annyira szlovákul, hogy ne lettek volna Itt gondjaim, de szerencsére nem tartották sokáig. Barátaim meg a tanáraim is sokat segítettek a nyelvi nehézségek leküzdésében. Másodikban már el is felejtettem ezeket a gondokat. — H. T.: A kezdet nekem sem volt a legkönnyebb, pedig nem voltak olyan problémáim, mint Lacinak. Meg kellett szokni az üj környezetet. Alapiskolából mindjárt egy bennlakásos Iskolába csöppen az ember és az mégsem olyan egyszerű. De azért megment. Sőt, már az elsőben is az osztály legjobb tanulói közé tartoztam. — Amikor ide kerültetek, mit tudtatok erről az iskoláról? — H. T.: Elég sokat, mert nekem a testvérem és a nagybátyám is katonatiszt. Gyakran beszélgettünk a katonai pályáról, és ők többnyire dicsérték. Biztosan ez is közrejátszott a választásomban. Ma már ki merem jelenteni, hogy helyesen döntöttem. — K. L.: A mi családunkban eddig még nem volt katonatiszt, úgyhogy közvetlen tanácsokat nem kaphattam, de azért akadtak, akik útbaigazítottak. Nem bántam meg, hogy hallgattam rájuk. — Ogy hallottam, hogy elég nehéz ez az iskola. — H. T.: Nekem is az az érzésem, hogy valamivel több a tanulnivalónk, mint a civil gimnáziumokban, de ez szerintem természetes. Ugyanis nekünk az általános műveltséget nyújtó tantárgyak mellett meg kellett birkóznunk néhány szaktantárggyal is, sőt a katonai regulákból is kaptunk egy kis ízelítőt. Azt is el kell mondani, hogy a civil iskolában sem foglalkoznak annyit a tanulókkal, mint velünk. Igaz, ennek is megvan a magyarázata: a katonai gimnáziumból szinte mindenki főiskolára kerül, arra viszont fel kell alaposan készülni. — Tartotok az érettségitől? — K. L.: Nem vagyok izgulós, de azért azt vallom, hogy legjobb, ha az ember becsületesen készül. Én most az időm nagy részét a tananyag ismétlésével töltöm. — H. T.: Természetesen én is komolyan veszem a felkészülést. Az előző években itt- -ott megengedtem magamnak égy kis lazítást, de most már nem. Jól akarok felelni Haládik Tamás az érettségin, mert a főiskolán majd annak alapján ítélnek meg, s tudom, hogy ott is minden a kezdeten múlik. Egy jó bemutatkozás már fél siker. — Azt már tudjátok, hogy melyik főiskolára kerültök? — K. L.: Mind a ketten a VJákovi Katonai Főiskolára jelentkeztünk, de azt még nem tudjuk, hogy melyik karon fogjuk folytatni tanulmányainkat. KAMOCSAI IMRE A jaltai konferencia 40. évfordulójára --------------------------------------------------------------------------A béke és együttműködés jegyében Negyven évvel ezelőtt, 1945 elején a szövetséges hatalmak immár teljesen a kezükben tartották a kezdeményezést a fasiszta Németország és csatlósai elleni hadviselésben. Mindenekelőtt a szovjet hadsereg sorozatos sikerei csal. hatatlanul jelezték, hogy közeledik a náci fenevad teljes összeomlása. A szovjet hadsereg abban az időben már felszabadította Szlovákia jelentős részét, Magyar- országon körülzárta Budapestet, Lengyelországban átkelt a Visztulán, felszabadította többek között Varsót. Sőt, február 2-án Küstrinnél átkelt az Oderán, és a szovjet hídfő már csak 55 kilométerre volt Berlintől. A nyugati fronton, pontosabban az Ardennekben a kezdett sikerek után — s főleg mert haderejét kénytelen volt átcsoportosítani a keleti frontra a szov. jet hadsereg ellen — megállt a fasiszta ellen- támadás. Elérkezettnek látszott az idő arra, hogy a győ. zelmes szövetséges hatalmak legmagasabb rangú képviselői tárgyalásokat folytassanak a további hadműveletekről és a háború utáni rendezésről aniídl Is Inkább, mert e fontos értekezletet a harctereken uralkodó helyzet miatt több ízben Is elhalasztották. Az antifasiszta koalíció három nagyhatalma, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselőjének csúcstalálkozójára ezek után február 4—12-e között a Krím félszigeten. Jaltában kerül sor. A jaltai konferencia és az ezen kötött egyezmény úgy vonult be a történelembe mint az eljövendő vllágbéke megőrzésének alapokmánya. F. D. Roosevelt amerikai elnök, Churchill brit miniszterelnök és J. V. Sztálin, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottságának elnöke egy héten át megtanácskozta a három szövetséges hatalom katonai terveit a közös ellenség végleges legyőzése céljából és a háború utáni elrendezést, a fasizmus egyszer s mindenkorra való kiirtását földünkről. A konferencia és az egyezmény a gyakorlatban Igazolta — akárcsak az antifasiszta koalíció létrejötte — Lenin tanításának igazát, hogy lehetséges, sőt szükséges két világrendszer békés egymás mellett élése és együttműködése. Az egyezmény egyik legfontosabb része a második fejezet, amely a német mílitarlzmus és a nácizmus felszámolásával foglalkozik. Ebben többek között ez áll: „Szilárd és megin- gathatatlan elhatározásunk, hogy megsemmisítjük a német militarlzmust és nácizmust, s gondoskodunk arról, hogy Németország soha többé ne zavarhassa a világ békéjét. Elhatároztuk, hogy lefegyverezzük és elbocsátjuk az egész német fegyveres erőt. Végérvényesen szétzúzzuk a német vezérkart, amelynek több ízben sikerült felélesztenie a német militarlzmust.“ A konferencia egyik nagy eredménye volt, hogy megállapodás született az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozásáról amely garantálná az együttműködést. Figyelemreméltóak az egyezmény utolsó, kilencedik fejezetének ezek a sorai: „Csak az országaink és valamennyi békeszerető nemzet közötti együttműködésnek, egyetértésnek folytatásával, kiszélesítésével valósíthatjuk meg. az emberiség leg- magasztosabb törekvését, a biztos és tartós békét, amely — az Atlanti Karta (megállapodás 1941. augusztus 14-én Churchill és Roosevelt között jött létre a II. világháború utáni béke alapelveiről, s később a Szovjetunió és 23 más ország is csatlakozott hozzá — a szerk. megj.) kifejezése szerint — valamennyi ország valamennyi lakója számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy félelemtől és szűkölködéstől mentesen élhessen.“ Nem a Szovjetunió volt az, amely megszegte ebben az egyezményben foglalt magasztos elveket. A nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok és Nagy-Brltannia hozzájárulásával kezdődött meg a német hadsereg újra- felfegyverzése, a támadó katonai tömbök létrehozása. A világimperializmus sodorta Ismét a világot egy lázas fegyverkezési hajszába, amelynek következtében valamennyi ország valamennyi lakója — beleértve az Egyesült Államok és Nagy-Britannla népét is — Ismét a félelemtől retteg. A világ számos részében szűkölködve az éhhalál szélén élnek az emberek akkor, amikor az imperialista hatalmak milll- árdokat költenek fegyverekre. Pedig milyen szépen írta a konferenciát követő „személyes és bizalmas“ üzenetében Sztá- llnnak Roosevelt: „A világ népei meggyőződé, sem szerint e tanácskozás eredményeit nemcsak helyeselni fogják, hanem egyszersmind ha. tékony biztosítékát látják majd bennük annak, hogy a három nagyhatalom a béke Idején u- gyanolyan jól tud majd együttműködni, mint a háborúban.“ Még Churchill brit kormányfő is Ilyeneket írt köszönőlevelében: „Egyetlen előző találkozás sem mutatta meg ennyire világosan, milyen nagy eredményeket lehet elérni, ha a három kormányfő azzal a szilárd eltökéltséggel találkozik egymással, hogy bátran szembenéznek a nehézségekkel és leküzdik azokat.“ Nem a Szovjetunión múllott, hogy ez az e- gyüttműködés megfeneklett. A világ első szocialista állama a második világháború óta meg. számlálhatatlan javaslatot terjesztett elő a béke megóvása és a békés együttműködés megteremtése érdekében. A szovjet külpolitika alapvető tétele Lenin óta, hogy a különböző társadalmi rendszerben élő népek is együttműködhetnek és érhetnek el nagy eredményeket, ha szilárd eltökéltséggel találkoznak egymással. Sajnos, a másik fél részéről hiányzik ez a szilárd eltökéltség és a jó szándék. Nem véletlen, hogy az imperialista hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok legmagasabb képviselői az utóbbi időben olyan kinyilatkozásokat is tettek, amelyekben kétségbe vonják a jaltai egyezmény létjogosultságát. Igaz hogy ők a béke létjogosultságát Is kétségbe vonják. B. M.
