Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-10 / 50. szám
üj ifjúság 8 BARÁTI THALIA Jog és népművelés A szovjet kultúra napjai alkalmából fellépő vendégek sokaságából leginkább kitűnt a két híres moszkvai társulat, a Nagy Színház balettkara és a Moszkvai Szatirikus Színház mű. vészel. A Bolsoj Tyeatr tánckarának kétszáz éves hagyományaihoz — amelyek alapjait olyan művészek fektették le. mint Petipa és Fokin — szervesen kapcsolódik a szovjet kor táncművészeié, A forradalom utáni időszakban a legégetőbb feladatuknak tekintették a klasszikus repertoár mellett megteremteni az új, korszerű műsort. Ebből az időszakból származik az Aranykor című balett, amelynek zenéjét Alekszandr Ivanovszki) forgatókönyvére DmitriJ Sosztakovics szerezte A kiváló zeneszerző ekkor huszonnégy éves volt A Bolsoj jelenlegi koreográfusa, JuriJ Grigorovics, aki már két évtizede vezeti a tánc- kart, elhatározta hogy felújítják az időközben legendárissá vált művet. Ivan Glikmannal új forgatókönyvet Írtak A cselekmény Idejét meghagyták — századunk huszas éveiben játszódik —. a színhely azonban most nem egy nyugati város, hanem a Szovjetunió tenger melletti vidéke. Változatlan maradt az eredeti mű szociális és erkölcsi konfliktusának magja Is, ez pedig a garázdálkodó banditák és a dolgozó fiatalok kölcsönös harca. A felújított Aranykornak három évvel ezelőtt volt a bemutatója, a Szovjetunióban. A szovjet kultúra napjai alatt tehát hazánk közönsége is megismerkedhetett ezzel a kiváló alkotással. A moszkvai művészek bemutatták az egész művet, majd egy bajett-hang- verseny esten egy felvonását. Grigorovics koreográfusnak sikerült drámai feszültséggel teli előadást alkotnia. A klasszikus táncelemeket Jól kiegészítették a néptánc, a pantomim, valamint a sport elemei. A swingre emlékeztető zene szinte kívánta a kor társasági táncainak alkalmazását. Mindez ízléses és korhű kosztümökkel párosulva, lendületes és magas művészi színvonalú előadást ered. ményeze.tt A címszerepben megcsodálhattuk Álla Mihalcsenkova érdemes művész és Jurlj Vaszfucsenko nagyszerű alakítását. Akiknek lehetőségük adódott megtekinteni ezt az előadást bizonyára soká emlékeznek majd rá • A Moszkvai Szatíra Színház nem először vendégszerepelt nálunk. UtolValentyin Plucsek nemzeti művész, rendező jára tíz évvel ezelőtt léptek fel Bra. tislavában. Az egy évtized utáni viszontlátás nem okozott csalódást, a társulat ismét bebizonyította, hogy világviszonylatban az élvonalhoz tartozik. Most két darabbal Jöttek hazánkba: az egyik Csehov Cseresznyés- kertje, a másik Brecht Koldusoperája. Mindkettő közös vonása a nagyfokú időszerűség, a harc a semmittevés és a korrupció ellen. Ezenkívül mindkét, maga nemében eltérő színmű bemutatásán felismerhető volt a rendező, Valentyin Plucsek nemzeti művész (aki az együttes művészeti vezetője Is) kézjegye. Kultivált színészi megjelenítés, részletek kidolgo. zása és átélt ábrázolás jellemezte mindkét művet elejétől végéig. A brechti színház alapelveinek tökéletes megformálását nagyban elősegítette a díszlet is. A huszadik századra jellemző fényjátékok és képzőművészeti panelek megfelelő légkört teremtettek az előadáshoz. Mindkét darab címszerepében megchodálhattuk Alekszandr Mironov nemzeti művészt, aki a pazar alakításon kívül bebizonyította, hogy nagyszerű énekes és táncos is. Művészi skálája széles és sokszínű. „Nemzeteink művészei eredményeinek kölcsönös megismerése barátságunk elmélyítését szolgálja“ — jelentette ki a csehszlovák művészekkel való találkozáson Pjotr Gyemi- csev, a Szovjetunió kulturális minisztere, a szovjet kultúra napjaira érkezett művészküldöttség vezetője. Nos, ehhez az elmélyítéshez az említett két előadás is hozzájárult. Iveta Pospísilová Lapjainkban különböző formában és terjedelemben jelennek meg jogi témájú írások, amelyekre jellemző, hogy tanácsadó, útbaigazító szerepük van. A konkrétan felvázolt kérdésre az Illetékes a hatályos jogszabály vonatkozó rendelkezését, annak alkalmazási módját közli. Kétségkívül ez szükséges, hiszen a napilapok, folyóiratok olvasói többek között így jutnak jogi Ismereteik birtokába. Ám míg e szűkebb jogi tájékoztatás bevált formáját ápoljuk, addig a preventív — megelőző intézkedéseknek kevésbé szentelünk figyelmet. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy a „betegség“ okait vizsgálva jelentős eredményeket érhetünk el a jog- alkalmazás területén. Á jogi ismeretek terjesztése főleg az ifjúság körében fölöttébb Indokolt, hiszen korukra és tapasztalatlanságukra való tekintette] könnyebben befolyásolhatók, mint a felnőttek. Természetesen nemcsak a büntetőjogra kell gondolnunk, amely jogterülettel szemben egyébként is megkülönböztetett figyelemmel viseltetünk, hanem a munka- és polgár-, valamint családjogon kívül főleg a szocialista törvényesség alapelveinek, a szocialista demokrácia elmélyítése módjainak átfogó ismertetését kell szorgalmaznunk. Szocialista társadalmunk fokozott figyelmet szentel az ifjú nemzedék társadalmi és jogi tudata formálásának. Az Ifjúság jogi ne- velésébep jelentős feladatok hárulnak a Nemzeti Front tömeg- szervezeteire, kiváltképpen a Szocialista Ifjúsági Szövetségre. Végül is a SZISZ az a szervezet, a- melyik eszmei-nevelő hatásával arra ösztönzi a fiatalokat, hogy mindennapi munkájukkal, jó tanulmányi eredményeikkel és helyes életvitelükkel járuljanak hozzá a szocialista törvényesség megszilárdításához, a szocialista demokrácia fejlesztéséhez. A SZISZ fő feladatai közé tartozik a sokoldalúan fejlett fiatal személyiség kialakítása. Megtalálni a helyes értékrendet, és ehhez tartva magunkat haladni a kitűzött célok felé: mindannyiunk nemes feladata. Ehhez a munkához nyújt hatékony segítséget a tapasztalt szerzőpáros, dr. Chovanec jaroslav és dr. Laurlnec Frantisek kandidátusok „A jogi nevelés aktuális kérdései“ című könyve, amely a közelmúltban jelent meg a Smena kiadóvállalat gondozásában szlovák nyelven. A szerzők átfogóan elemzik a Szlovák Szocialista Köztársaság jogi nevelésének rendszerét, foglalkoznak formai és módszertani kérdésekkel, figyelembe véve a jogpropaganda és jogi nevelés tágabb társadalmi feltételeit. E könyv főleg a SZISZ- funkcionárusoknak lehet hathatós segítségére nevelő munkájukban, de az olvasótábor szélesebb körének érdeklődését is kielégíti. Lényegében mindazoknak szól, akik hozzá akarnak járulni a szocialista törvényesség fejlesztéséhez és megszilárdításához. A mű a bevezető és zárófejezeten kívül hat önálló, de vezér- gondolatát tekintve összefüggő fejezetből, mellékletből és a szokásos bibliográfiai felsorolásból áll* A melléklet érdekessége, hogy teljes terjedelemben tartalmazza a SZSZK kormánya elnökségének 1980. október 20-án elfogadott határozatát, amellyel jóváhagyta a „Az SZSZK jogi nevelése és jog- propagandája Irányításának és koordinálásának irányelvei“-t. Dr. Zászlós Gábor Próbán a színházban A TÁBOROZOK Lehet, az olvasó már a címből tudja, de ha nem, hát elárulom, hogy a nyárasdi (Topoínfky) képzőművészeti alkotótáborról lesz szó, Illetve a táborban készült képekről, e képekből megrendezett kiállításról. Az Idén már hatodszor szervezték meg a képzőművészeti alkotótábort, és így logikus, hogy most, a csallóközi kulturális napok és a szovjet kultúra napjai befejezéseként sorra kerülő tárlat alkalmából, amelyet a Csallóközi Múzeumban láthatott a közönség, nemcsak a képekről, a gyűjtemény egészéről kell beszélni, hanem a táborról. Természetesen nem abban az értelemben, hogy milyen volt az idei, elütött-e vagy sem a tavalyitól, a tavalyelőttitől, hanem magáról a Jelenségről A tábor ugyanis Jelenség, fogalom, picit életforma tett a fiatal hazai magyar képzőművészeti életben. Ha az idősebb nemzedék nem is csatlakozott — hogyan Is vállalkozhattak volna hatvanéves idős emberek arra, hogy sátorozzanak? —, a fiatal grafikusok, festők, szobrászok, fényképészek ehhez igazítják évi tevékenységüket, alkalmazkodnak hozzá. Ha csak tehetik, kimennek, de legalább kinéznek a táborba, és utána ősszel részt vesznek a tábor anyagából készült Immár hagyományos seregszemlén. És Itt lön az, amit el akarok mondani az idei tárlat kapcsán. Ez utóbbi ugyanis nem úgy jön létre, hogy ki ki otthagyja vagy beküldi azt a munkáját, amely a táborban készült, hanem kiválasztja azt vagy azokat a munkákat, amelyek a tájat, a Csallóközt és embereit ábrázolják. A tábor tehát ió alkalom arra, hogy összejöjjenek a fiatalok, hogy barátkozzanak, sokat beszélgessenek a művészetről, lássák, ki hol tart, mit csinál, majd pedig ősszel -bemutassák, íme, én az idén idáig jutottam ezt csinálom, valahogy Így képzelem el a munkát, így próbálom megoldani azokat a kérdéseket, amelyekről odaklnn beszéltünk. Azt hiszem ez a lényege ennek a mozgásnak, és ettől lett igazán jelenséggé. Az emberek jönnek-men- nek, beszélgetnek, dolgoznak, és végül számot adnak a munkájukról. Az újra és újra megismétlődő tárlatok tanulsága szerint pedig van miről számot adniuk. Azok, akik bár kezdőként jöttek ki a táborba, de kitartottak, napjainkig már-már eljutottak a művészet, a tényleges művészet küszöbéig. A kiforrottabb egyéniségek tempósan, kiegyensúlyozottan haladnak. Akik már a kezdetkor ts érdekesek, Izgalmasak voltak, nem álltak le, folytatják útjukat, és egyre gazdagabb és szebb munkákkal képviseltetik magukat a seregszemlé. ken. Vannak aztán különösnek tetsző jelenségek. Az előző táborban még csak középiskolásként jelentkező fivérek egyike után immár a fiatalabb is eljár a táborba, s akárcsak a bátyja, ő is finom márványszobrokat állít ki. Azaz a tábor lehetőséget ad mindazoknak, akik a szűkebb környéken a képzőművészettel foglalkoznak, elindítja őket a pályán. Beállt például egy tudatosodás. Csoportokká, közösségekké alakultak ki. sebb-nagyobb társaságok, városokként eggvé váltak, összejárnak és összetartoznak és Így vagy úgy jelt adnak az életükről: emitt tábort szerveznek, amott rendszeresen találkoznak, kiállítanak, klubösszejöveteleket tartanak. Néha már-már úgy tűnik, hogy majdnem sok Is az a kiállítás, bemutatkozás, amelyre meghívnak. De csak látszólag sokalljuk, olyankor mondjuk, ha mindegyiken ott szeretnénk lenni. Másik oldalról meg még mindig úgy érzem, hogy kevés. Felépült megannyi sok szép művelődési otthon, amelyek tájékán színházak, bábcsoportok, énekkarok, tánckarok, képzőművészeti és fotókörök sokasága is megélhetne, de ha délutánonként vagy este benyitna az ember a klubok ajtaján, ha elkerül a fényűző, minden bizonnyal a jövő században is kellő tiszteletet ébresztő művelődési házak tájékára, megdöbbenve tapasztalja, hogy az ablakok sötétek, az ajtók zárva vannak. Szóval a kezdetén vagyunk. Állnak ezek az üveg- és márványpaloták, és újabbak készülnek. Kisvárosokban, falvakon megvan az adottság, hogy az emberek éljenek a lehetőségekkel, megpróbál, ják „belakni“ a házakat, kitölteni a lassan gyarapodó szabadidejük egy részét, de a házak, paloták falai közt még mindig nem pezseg úgy az élet, mint ahogy azt elképzeltük, ahogy azt szeretnénk. Én, aki módszeresen és következetesen próbálom figyelni a jelenségeket, látom, hogy néhány éve, legalábbis a képzőművészet területén meglódult valami. Itt érezhető a mozgás, a kibontakozás lehetősége. A korábbi kezdemények és formák után a tábor megteremtette a kezdőkört, és Immár nemcsak önmagát, hanem a többi formát és lehetőséget Is élteti, lendületet adott egyénnek, közösségeknek egyaránt. Ennek pedig csak örülhetünk, ezt üdvözölhetjük az Idei, hatodik alkalommal megtartott alkotótábor anyagából válogatott kiállítás kapcsán. Németh István Áz eddig bemutatott két vígjáték után most sorstragédiát tűzött műsorára a MATESZ komáromi (Komárno) gárdája, William Shakespeare: Coriolanus című drámáját, Takáts Ernőd rendezésében. Shakespeare drámaírói és költői hagyatéka az emberiség köz- kincse lett. Drámái az emberi gondolat diadalát jelentik, valamennyi tartalmas és látványos színpadi mű. Shakespeare mindig időszerű, bár vannak felkapott és ritkábban játszott drámái. Ez utóbbi csoportba tartozik a Coriolanus, amely ritkábban kerül színpadra, pedig cselekménye sokatmondó és megrázó. A színház műsortáj ékoztatőjából megtudjuk, hogy Gneaus Március Coriolanus tragédiája — némi dramaturgiai módosítással — Petőfi Sándor falap) fordításában kerül a közönség elé. „A számos, ma is időszerű és izgalmas mozzanatokban bővelkedő tragédia címszereplőjének a sorsa azt példázza, hogy óhatatlanul el kell buknia annak, aki szembefordul népével és hazájával. Ugyanakkor megmutatja, milyen eltökélten tud szembehelyezkedni a nép a háborúval, s mindennel, ami nincs összhangban békeszeretetével“ — olvassuk á tájékoztatóban. A színpadon folynak a próbák: forrósodnak a jelenetek, csiszolódnak a mozdulatok, tömörül a cselekmény. A néppel szemben- fordulő gőgös arisztokrata tragédiája, egy megtörtént történelmi esemény kapcsán, a korabeli társadalom ellentmondásainak kiéleződésével kerül a néző elé, s az egyéni, családi és társadalmi élet viszonyai között' elbukó kivételes egyéniség sorsát bontakoztatja ki előttünk. Takáts Ernőd bizonyára úgy akarja megszólaltatni Shakespeare hőseit, hogy azok közvetlen kapcsolata és a cselekmény varázsa minden nézőre hasson, és azután megelégedéssel távozzon a tartalmas bemutatóról. Reméljük, hogy a Coriolanus, Dráfl Mátyás érdemes művésszel a címszerepben, az évad kimagasló előadása lesz. A díszletet Platzner Tibor, a kosztümöket Gabriella Krajcovi- őová tervezte. A bemutatót, 1985. december 13-án tartják a Komáromi Szakszervezetek Házában. (szem) \ Az Aranykor a Bolsoj előadásában
