Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-10 / 50. szám
XXXIII. évfolyam 1985. december 10. Ara 1,— Kis Mindaz, amiről most gondolkodunk és amire készülünk, alkalmat ad fiatal nemzedékünk alkotó munka- képességének teljes érvényesítésére. Elvárjuk, hogy a fiatalok aktivitásának és kezdeményezésének szervezésében és irányításában fontos szerepet töltsenek be a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai és szervezetei. LUBOMlR STROUGAL beszédéből, mely a CSKP KB 16. ülésén hangzott el aBBttMffariiiíiiriffriiwrgtiíri'- ii *—ipu1 >i iimhm i nr r* r n ti 1 'im^inaTi « A korai tél miatt kissé rendhagyó körülmények kö- zött tartották meg a Smena és a Mladá fronta futóversenyének országos döntőjét. A képen a nyolc kategória győztesei egy hóember társaságában. Írásunk a 6. oldalon. Baran felvétele Következő számunkban segédanyagot köztünk a SZISZ politikai oktatásához. ^——yw—mmm—m A gyaloglás áldásai Mindennapos dolog, hogy a felidegesített ember fel-alá járkál a szobában, s egyszer csak megnyugszik. A járás ősidőktől fogva kitűnő betegségmegelőző módszernek számít. Manapság mégis kevesen folyamodnak hozzá, pedig korunk emberének fokozottan szüksége van a mozgásra. Többnyire ülve dolgozunk, s szinte, megsértődünk, ha gyalog kell elmennünk valahová Holott a felgyülemlett feszültséget. ernyedtséget vagy kedvetlenséget egyaránt levezethetjük, ha megkedveljük a gyaloglást. Ennek a tevékenységnek kedvező fiziológiai és lélektani hatása van. Először röviden az utóbbiról. A jól megválasztott útvonal már csak a változatosság miatt is megnyugtat. A természeti környezetnek a tuda ta is frissít. Még jobb hatással van ránk, hogy érezzük izmaink mozgását, s egy-egy hosszabb sétából megtérve a teljesítmény örömét. Aki még akar szabadulni nyomasztó gondolataitól, változtassa a járás sebességét, az egyenletes ütemű séta viszont igen alkalmas arra, hogy bizonyos dolgokat átgondol junkr megbeszéljünk önmagunkkal. A gyaloglás sebességét aszerint módosít suk, hogy milyen feladatot tűztünk ki A munkakedvünk attól jön meg, ha energikusan megyünk. A negyven évnél fiatalabb egészséges felnőttek percenként százharmincat lépjenek, az ennél idősebbek száztíz lépést tegyenek. Az ilyen „felhangoló“ járás ésszerű időtartama 10—20 perc. A munkaközi szünetben 10—15 percig járkáljunk nyugodt tempóban (kilencven lépést tegyünk percenként). A nap folyamán felgyülemlett fáradt ságot 2—3 kilométernyi, percenkénti százlépéses járással csökkenthetjük. Elalvás előtt két órával ajánlatos még egyet sétálni. Ilyenkor lassan, nyugtató nódon járjunk. Járáskor ritmikusan, összehangoltan működnek a láb, a hát, a has és a kéz izmai, amelyek testünknek a fő izmai. Ez a ritmikusság javítja a vérkeringés! és az anyagcserét, és serkenti szervezetünk többi életfolyamatát. Fokozódik a tüdőlégzés is, ekképp javul összes szervünknek, főleg az agyunknak és a szívünknek az oxigénellátása. A járás természetes mozgás, amely, nem igényel különösebb összpontosítást. Ha rászánta valaki magát a rendszeres járásra, először el kell sajátítania az önellenőrzés ismert módjait. Meg kell tanulnia pulzust számlálni, hogy később megfelelően adagolhassa a terhelést; meg kell mérnie lépéseinek a hosszát, hogy majd helyesen és gyorsan megállapíthassa a járás sebességét; meg kell tanulnia helyesen lélegezni — lassú járáskor két-négy lépésre jusson egy lélegzés. Gyors járás esetén ügyelni kell arra, hogy a Kilégzés teljes legyen. Figyelemmel kell kísérni a testtartást is — egyenesítsük ki a hátat és a vállat, emeljük fel a fejet, húzzuk be a hasat. Ha mindez nem sikerül az első alkalommal, fokozatosan sajátítsuk el ezeket az elemeket. V. Nyekraszov az orvostudományok doktora
