Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-26 / 48. szám
\ — Tbiliszi csodálatos város. A IV. században alapították, sok évszázados története tele van drámával és hősiességgel. Szakadatlan háborúk pusztították — több mint negyven —, melyeket csak rövid békeidők szakítottak meg. Az előbbiekben a kegyetlen rombolás, az utóbbiakban az intenzív építés volt az uralkodó. Felvirágzás és hanyatlás gyors egymásutánban váltotta egymást. A történelem viszontagságai miatt Tbilisziben az építőművészeti emlékekből kevés, lakóházakból egyetlenegy sem maradt fenn. A középkori városközpont a XIX. század végén, a XX. század elején kaotikus rendetlenségben alakult ki. A kutatások szerencsére azt bizonyították, hogy az új épületeket régi dlapokra emelték. Megmaradt Tbiliszi XVIII. század-elején, a város virágzásakor Vahsuti Bagrationi grúz földrajztudós által készített térképe is. Ennek a- lapján sikerült felkutatnunk a várfalat és néhány épületmaradványt. Az ásatások több középkori emléket hoztak felszínre, így a spanyol vár maradványait, a Narikal bástyáit, Daredzsán cárnő palotájának romjait és fürdőket. A városépítő művészet forrásait ebben az időben a népi hagyományok képezték. A grúzokra jellemző a közvetlenség, az emberi kapcsolatok igénye. Mifelénk az emberek mindig a házat övező széles balkonokat építettek, ahol idejük nagy részét töltötték. Innen Indult útjára a több déli népre jellemző teraszos építőművészet is. Amikor 1975-ben a Grúz SZSZK Minisztertanácsának határozata a- lapján Tbiliszi ősi városközpontját államilag védett területnek nyilvánították, nem az egyes é- pítészeti emlékek rekonstrukcióját, hanem egy egységes építőművészeti együttes kialakítását tűztük ki célul. A gyakorlat azt bizonyította, hogy őseink történelmi örökségében gazdag építészeti, művészeti és kompozíciós lehetőségek rejlenek. Az egész területet szinte centiméterenként átkutattuk és még a legkisebb leletet is felhasználtuk az építő- és díszítőművészeti kiállításhoz. A munka egyik legkényesebb, ugyanakkor legvonzóbb része az volt, hogyan illesszük be a korszerű városképbe a középkori é- pítészetl emlékeket. Modern épületeink is magukon viselik a nemzeti építőművészet jegyeit: azsú- ros betonárkádok, csipkés balkonok, galériák, belső udvarok, lépcsőzetesen emelkedő utcák, öntöttvas rácsok... A klasszicizmus és a helyi hagyományok építőművészeti elemei szerves stílusegységet alkotnak. A mindössze 38 hektáron elterülő középkori városközpont ma Tbiliszi építészeti arculatának meghatározója. A Ba- ratasvili utca az óvárosban a helyi lakosok és turisták kedvenc tartózkodási helye. Ősszel rendszeresen itt rendezik a Tbiliszoba elnevezésű köztársasági népünnepélyt. A Baratasvili utca mögött helyreállították a kereskedők utcáját. A volt várfalban borozót, eszpresszót, éttermet és ajándékboltot rendeztek be. Egy XIX. századi házban bábszínház működik, s itt található a tbiliszi házasság- ' kötő terem, és a Művészetek A- kadémiájának kiállítóterme is. Az építőművészetileg értékes lakóházakon helyreállították az eredeti homlokzatot, a házak belsejét pe- Raffael de la Oss, az Építőművészek Nemzetközi Szövetségének dig korszerűsítették. E munkában elnöke grúziai útja után ezt mondotta: „Sok régi építőművészeti az ősi mesterségek titkait tudó emléket láttam. Grúzia ezek gyöngyszeme. Először találkoztam az- szakemberek vesznek részt: az ősi zal, hogy az építészeti emlékeket ilyen élő formában őrizték meg. tbiliszi téglaégetők utódai, fafaraAz ősi emlékeknek élniük kell és ebben önöktől, grúz épílőmű- gók, kőcsiszolók, útkövezők, kovávészektől van mit tanulnuk!“ csők, szobrászok. Az óváros a Raffael de la Oss, az ősi Tbilisziről, a grúz főváros történelmi grúz főváros egyik dísze, mely középkori központjáról beszélt, melynek helyreállítása alig 10 éve tulajdonképpen párbeszéd a múlt kezdődött. Az óváros rekonstrukciójának kezdeményezője, Tbiliszi és jelen építőművészete között, és főépítésze, -Sota Kavlasvili volt. Az APN tudósítójának kérdésére a élettel tölti meg ak ősi környezefőépítész az alábbiakat válaszolta: tét. /7/r A női gyeplabda „Maradonája Natella Krasznyikova, a szovjet női gyeplabdacsapat kapitánya az , idén kétszer is elnyerte „a legeredményesebb csatár“ címet. Először az argentínai Buenos Airesben, ahol a Kontinensközi Kupáért folyt a küzdelem, majd Hollandiában, Amstelveenben, ahol a világ legerősebb csapatai versenyeztek. Kétszeres szovjet bajnok, a moszkvai olimpia és az 1981-es VB bronzérmese, az 1984. évi EB győztese holtversenyben, az 1982. és 1984. évi BEK-ben harmadik helyezett válogatott tagja. Krasznyikovának még egy — nem hivatalos — címe is van, amelyet a Buenos Aires-i versenyen kapott. A döntőben a szovjet csapat 3:2 arányban verte meg az argentinokat, s mind a három gélt Natella ütötte. Ekkor nevezték el az újságírók a női gyeplabda „Maradonájának“, arra célozva, hogy klasszisa és játékművészete a világ egyik legnagyobb labdarúgójára emlékeztet. Krasznyikova a Bajkálon túli vidéken született, Mogocsa városban, Csi- tától kétszáz kilométerre északkeletre. — Körös-körül tajga és kihamvadt tűzhányók sorakoztak — meséli. Édesanyja, egy geológiai expedíció tagja, négy gyermeket nevelt. — Mogocsa Inkább faluhoz hasonlít — folytatja Natella. — Volt saját gazdaságunk, és mi, gyerekek, segítettünk az édesanyánknak. Hamar megtanultam a ház körüli munkát. Miután elkészültem a leckével, Játszani is maradt időm. „Hokizott“ a fiúkkal: halinacsizmá- ra korcsolyát erősítettek, és egy nyírfabottal hajtották a labdát. A gyeplabdáról Mogocsában nem is hallottak akkoriban. — Fociztam is, röplabdáztam Is, pingpongoztam is — emlékezik —, de úszni nem tudtam, mivel egyszer majdnem belefulladtam a folyóba, s azóta féltem a víztől. Amikor Krasznyikova leérettségizett, testnevelő tanára azt javasolta, hogy jelentkezzen a Csitai Tanárképző Főiskola Testnevelési Karára. A felvételi vizsgán az atlétikai számokban mindenkit elkápráztatott. A teljesen Ismeretlen 160 centi magas, 54 kilós lány futásban, ugrásban, súlylökésben jobb eredményeket ért el, mint a megye igazolt első osztályú atlétanői. Jurij Stukman, a voronyezsi tornaiskola alapítója mondta félig tréfásan, félig komolyan: „Nem muszáj edzeni. Ki kell menni a dobogóra, és mindent meg kell csinálni első kísérletre.“ Krasznyikova a kötelező gyakorlatok teljesítése során több sportágban mintha ezt a tételt bizonyította volna. A gyeplabdába is jóformán a semmiből cseppent bele. Arról, hogy ez a sport is népszerűvé vált a Szovjetunióban, az újságból értesült. Nyolc esztendővel ezelőtt, a főiskola elvégzése után Natella a mogocsa! sportiskolában tanított, és a Csita megyei kosárlabda-válogatottban játszott. Kosárlabdázásban Szibéria és a Távol- Kelet legjobb védőjátékosaként emlegették. Amikof a gyeplabdázó lányok mérkőzéseiről olvasott, elképzelte magát a pályán, és eszébe jutott, hogyan játszott gyermekkorában „hőhokit“, Szabadsága alatt Moszkvába utazott, s este ott ült a Szokolnyiki stadion lelátóján, ahol a Moszkvai Szpartak és a Bitovik (a Szpartak második csapata) mérte össze erejét. Ezután a fiatal tornatanárnő felkereste Vlagyimir Menysikov edzőt, és megkérte: vegye be a hokizők közé. Az edző meglepődött, de adott neki egy ütőt. Natella beállt a szögletbe, ás mintegy öt percen ét vezette a labdát. Rövid idő múlva Menysikov beállította az újoncot a Szpartak nagy csapatába, egy év múlva Krasznyikova a 22 fős válogatott keret tagja volt. Natella ma 32 esztendős, az ukrajnai Boriszpol Kolosz gyeplabdacsapatának edzője. 1982 óta a klub színeiben játszik. A hokipályán megtévesztő testmozdulatok, hirtelen ritmusváltoztatások jellemzik. Gyakorta olyannyira összezavarja az ellenfeleket, hogy azok szinte lecövekelnek. Fantasztikusan kombinálja az akciókat. A magánéletben érzékeny lelkű, mások gondjára- bajára figyelő ember. Akárcsak gyermekkorában, ma is gyorsan végez a házimunkával, fotózik, zenei felvételeket, sportjelvényeket gyűjt. A legnagyobb öröm számára, ha Bajkálon túli híres húsos- táskával kínálhatja otthonában ismerőseit. 'új ifjúság 5 \ ki ANYÁKÉRT, A GYEREKEKÉRT, A CSALIDÉRT A tizenkettedik szovjet ötéves tervre [1986 — 1990) szóló szociális fejlesztési program fontos részét képezik azok az intékedések, a- melyek a nők és gyermekek helyzetének további javítását, a családok fokozottabb állami támogatását szolgálják. Ezek a kérdések mindig Is központi szerepet játszottak a szovjet társadalom é- letében — mondja Ligyija Likova, az Orosz Föderáció Minisztertanácsának elnökhelyettese. — A kisgyermekről való gpndoskodás például már akkor elkezdődik, amikor még meg sem született. A kismama a terhesség első szakaszától kezdve állandó orvosi felügyelet a- latt áll. Szükség esetén az orvos javaslatára a terhes nőket más, sokkal könnyebb munkára helyezik át, de úgy, hogy az átlagkeresetüknek megfelelő fizetést kapnak. A terhesgondozás, a különféle vizsgálatok, konzultációk, oltások stb. semmilyen anyagi megterhelést nem jelentenek, hiszen ez is, mint az orvosi ellátás minden formája, ingyenes. Egyébként a terhesgondozó- és csecsemő- gondozó-hálózat állandóan bővül. Az elmúlt öt év alatt például a terhességi tanácsadók, a gyermekorvosi rendelők és rendelőintézetek száma több mint háromezerrel gyarapodott. — Véget ért a nők évtizede, amelyet annak Idején, 1978 — 1985-ig, az ENSZ hirdetett meg. Az elmúlt tíz esztendő alatt milyen intézkedések történtek a Szovjetunióban a nők és a gyermekek helyzetének javítására? — A sok közül csak néhányat említenék. Régi gyakorlat, hogy a szülési szabadság idejére a teljes fizetés jár. Ez aztán úgy mőúosult, hogy az anya gyermeke egyéves koráig szabadságon lehet, és erre az időre csökkentett fizetést kap, és további, fizetés nélküli szabadságot vehet ki a gyermek másfél é- ves koráig. Erre az időre a munkahelyét fenntartják, a szülési szabadság pedig beleszámít a munkaviszonyba. Ezekben az években a nők kérhetik a csökkentett napi munkaidőt, vagy a változó műszakot, ami azt jelenti, hogy a kisgyermekes anya maga választja meg a munkakezdés és -végzés Időpontját. így több ideje marad a gyermekek nevelésére, a háztartási munkára, a pihenésre. A dolgozó anyák szempontjából különösen fontos, hogy Igénybe vehetik a bölcsődék, óvodák szolgáltatásait. A bővülő hálózat erre mind több lehetőséget ad. Jelenleg a városokban a kisgyermekek mintegy 70 százaléka jár bölcsődébe vagy óvodába. A szülőket a tényleges költségnek általában csak a 20 százaléka terheli, de a viszonylag kiskeresetű családokat még ettől a jelentéktelen összegtől Is men. tesítik. — Milyen gyakorlati eredményei vannak ennek a politikának? — Az a néhány intézkedés, amelyről szóltam, és a többiek Is kedvezően befolyásolták például a születések számának növekedését a Szovjetunióban. A tizenkettedik ötéves terv éveiben (1986 — 1990) az Intézkedések egész sorát hozzuk a családok fokozottabb állami támogatására. Többek között azt tervezzük, hogy meghosszabbítjuk azt az időtartamot, amelyre családi pótlék jár, több lesz az a szabadság, amelyet a dolgozó nő a beteg gyermek gondozása címén igénybe vehet, növeljük a kedvezményeket. Újabb bölcsődéket és óvodákat építünk, s több más intézkedést teszünk. (APN) t
