Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-12 / 46. szám
Az ifjúság tehát a jövőbe tekint. Azt szokták mondani: előtte az élet. De jó, ha vigyázó szemével a műit tanulságait figyeli, ha a- zokról sem feledkezik meg, és így Örökség a haza is: a szülőföld jelene és múltja, történelme és kultúrája, nyelve és hagyományai. A hazafiság, a szülőföld igaz szeretete valójában nem más, mint ragaszkodásunk az életet, a kultúrát adó közösséghez, e közösség tégabb és szőkébb emberi kapcsolataihoz, haladó hagyományaihoz. Az érte való cselekvésben az a- lapot az ismeretek adják. Segítségünkre van az ismeretek megszerzésében a helytörténet, fa- lunk-városunk múltjának tudomá nyos feldolgozása. De a tudnivalók tárházát új adatokkal, tárgyi emlékekkel mi is gyarapíthatjuk, ha bekapcsolódunk a honismereti mozgalomba és gyűjtjük, feldolgozzuk a hazánkra, valamely tájegységére vagy üzemünkre, iskolánkra vonatkozó ismereteket, információkat, pJT ELENŰMK oe 0 Ö A fiatalok elsősorban nem a múltba, hanem a jelenbe és még inkább a jövőbe szeretnek tekinteni. Arról faggatják magukat és a világot, milyen lehetőségek állnak előttük, adva vannak-e a fejlődés, az emberséges, a korszerű élet feltételei vagy sem? Az örökölt múlttól azonban nehéz és szükségtelen is elrugaszkodni. Minden társadalom, minden józan emberi közösség továbbélteti, tudatosan ápolja, gondozza elődeinek szokásait. Tovább formálja, sok esetben továbbfejlesztve teremti újjá régi korok emberének kipróbált és bevált fogásait, nemegyszer ízlését, felfogását is. A ránk hagyott tárgyi világ anyagi „eszközeivel“ együtt az ősök a mindenkori fiatal nemzedékre hagyományozzák szellemi örökségüket is. Mindazt a tudást, művészi és emberi értéket, amit megalkotni képesek voltak, legyen az építészet,' természeti tapasztalat, népdal vagy maga a nyelv. A SZISZ SZU XXXIII. évfolyam 1985. november 12. Ara 1.— KCs nem ítéltetik arra, hogy megisméA mai fiatalok méltó örökösei a forradalmár elődöknek telje azokat. mmmmmmmmmmmmsm November 17. nemzetközi diáknap. Negyvennégy éve az. Ez alatt az idő alatt legalább tíz diáknemzedék fejezte be egyetemi és főiskolai tanulmányait. Ebből legalább kilenc már békében. A nap ennek ellenére szomorú emléket idéz Hazánk fasiszta megszállását, függetlenségünk elvesztését. Nézzük a történelmi tényeket. 1939. október 28-án, a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 20, évfordulóján elemi erővel kitört a lakosság ellenállása a fasiszta német megszállókkal szemben. Prágában és a többi cseh városban ezrek és ezrek vonultak az utcákra, a himnuszt énekelték, és forradalmi dalokat; fasisztaellenes jelszavakat kiáltoztak. Az egész országban leállt a munka, az egyetemeken és főiskolákon szünetelt az előadás. A német megszállók kétségbeesésükben a tömegbe lőttek. Prágában Václav Sedláőek fiatal pékmunkás a helyszínen meghalt, Jan Opletal egyetemi hallgató súlyos sérüléssel kórházba került, majd meghalt. Temetése Ismét óriási antifasiszta tüntetéssé vélt, mire a nácik véres leszámolást kezdtek az ellenállókkal. November 17-re virradó éjszaka legalább kétezer diákot és egyetemi, illetve főiskolai tanárt tartóztattak le Nyolc diákot és egy tanárt elrettentő példának Prágában agyonlőttek, a többieket gyűjtőtáborba hurcolták, ahonnan csak kevesen tértek haza. Prága és a többi cseh város utcáin hirdetmények jelentek meg, amelyek tudtul adták, hogy Neurath német birodalmi helytartó a fokozódó ellenállás miatt, amelynek fő részesei a diákok voltak, három esztendőre bezárja az egyetemeket és főiskolákat. A Prágában történtek bejárták a világot és mindenütt együttérzést és a fasizmussal szemben mély gyűlöletet váltottak ki. Alig egy évvel később Londonban tanácskoztak a fasizmus elleni koalícióban harcoló államok diákszervezeteinek képviselői és megalakították a Nemzetközi Diáktanácsot, november 17-ét pedig nemzetközi diáknappá nyilvánították. A második világháború után a Nemzetközi Diákszövetség lépett a Nemzetközi Diáktanács örökségébe. Alakuló kongressszusa 39 évvel ezelőtt hazánk fővárosában, Prágában volt és azóta is itt székel ez a legnagyobb és legbefolyásosabb nemzetközi diákszervezet. A háború utáni diákság döntő többségének akarata tükröződött a Nemzetközi Diákszövetség életre hívásában és alapokmánya előszavába: „Mi, a világ_ diáksága,... kinyilvánítjuk akaratunkat, hogy felépítünk egy jobb, szabadabb, békés és haladó világot, hogy elfoglaljuk azt a helyet a világ ifjúságának élcsapatában, melyet olyan gyakran betöltöttünk már a történelem folyamán, s ezért megalapítjuk a Nemzetközi Diák- szövetséget.“ Az NDSZ az elmúlt 39 év alatt nagy utat tett meg, és mindig hű maradt az alapokmányában lefektetett céljaihoz. Munkája, illetve tagszervezeteinek munkája nem szorítkozik csupán az egyetemekre és főiskolákra. Bekapcsolódnak az egyetemes politikai munkába, küzdenek a gyarmati rendszer felszámolásáért, a fajüldözés megszüntetéséért, a békéért, a lefegyverzésért, a félelem nélküli világért, nem utolsósorban a diákok jogaiért és érdekeiért és azért, hogy már soha senki, semmikor és semmilyen körülmények között ne zárhassa be az egyetemeket és főiskolákat, a tudomány bástyáit. K. M. A XII. VIT-en a diákok ezrei találkoztak, hogy hitet tegyenek a béke, a barátság és a szocializmus mellett. / A nemzetközi diáknapra
