Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-05 / 45. szám
/ CSAK BESZÉLGETÜNK Varsányi Marival, a MATESZ színművésznőjével KÖNYVÚJDONSÁGOK — Ügy hallottam, hogy mindig „szinte rohan“ mindenhová, nehogy elkéssen. Hadd kérdezzem meg: must miért liheg? — Ma délután még azt hittem, hogy pontos leszek, és a megbeszélt Időben érkezem, de az egész délutánom rosszul indult. Lepihentem egy kicsit, és negyed ötkor ébredtem. Kis Matyit épp-épp hogy elértem az óvodában. Így aztán egy csomó teendőmmel késtem. Talán nem tudom Igazán Jól beosztani az időmet. Szeretnék mindig pontos lenni, és többször érkezem pontosan, mint késve, de az utóbbit Jobban megjegyzik... — Beszélgessünk a családjáról. Férjével hogyan ismerkedett meg? — Mindketten fülekiek (Filakovo) vagyunk. Ismeretségünk az ottani a- lapiskolában kezdődött. Elsős koromtól kezdve, ha valaki megkérdezte: „ki a szeretőd?“, én rögtön azt feleltem Csaba Attilái Felsőbb osztályba kerülve különváltak útjaink. A gimnáziumi évek alatt egy házibulin ismét felfedeztük egymást, és ekkor kezdtünk komolyan járni. Azután Attila Leningrádba ment Jogot tanulni. Az öt év alatt, amíg főiskolára Járt, keveset voltunk együtt. Megfogadtuk: ha egyikünk sem talál a másiknál jobbat, egymáséi maradunk. Hetvenöt nyarán volt az esküvőnk. — Gyermekeik...? — Két fiunk született. Adám kilencéves lesz decemberben, kis Matyi három és fél éves. Nekem nincsenek testvéreim. Adámnak mindenképpen a- kartam egy kistestvért. Ha nem színésznő lennék, vállaltam volna a harmadik gyereket is. — A családtagok ott vannak a premierjein? — Férjem rendszeresen eljön, édesanyám úgyszintén Nagyobbik fiam általában a főpróbákon szokott megnézni. Édesanyámnak mindegyik szerepemben egyformán tetszem. Férjem azonban szigorú kritikus: néha össze is zördülünk, mert „nem rajong“ értem. — Hol nyaraltak az idén? — Maninské Tiesfiaván. Kis bungalókban laktunk. Tavaly sátorozni voltunk Zilina környékén, s eredetileg az idénre is sátorozást terveztünk, végül maradt a faházikó. Szép napos időnk volt. Szeretek gombászni. Húsz fajta ehető gombát ismerek, több mint tízfélét ettem is. A MATESZ SZISZ- -alapszervezetével kirándultunk a Zo- chová chatára, és megnéztük a dél- -morva kastélyokat is. — A MATESZ SZISZ-alapszervezeté- ben betölt valamilyen tisztséget? — Korábban a SZISZ-alapszervezet elnöki teendőit láttam el, most ideológiai felelős vagyok. Feladatom a politikai oktatásra az előadókat meghívni. Az előadások a SZISZ Járási bizottsága által ajánlott témákról szólnak- A vezetőség bármilyen jellegű munkájában részt veszek. — Melyek voltak színészi pályafutása során a legkedvesebb szerepei? —Az idei a tizenharmadik évadom. Az első olyan szerep, amely „a“ szerep volt, Nyilas Misi a Légy Jó mindhalálig-ban. Hetvenhat májusában volt a bemutató. Éreztem, hogy ezt a darabot egy kicsit miattam vették elő. Színészavató megbízatás volt, összegezése az előző évek tapasztalatainak. Vizsga. Abszolút főszerep. Előző évben Lekvár Petiként arattam sikert. Majd Jöttek sorban a szerepek, nem is tudok talán választani közülük. Izgalmas feladat volt számomra a Zöld fához címzett fogadóban a Vak lány szerepe. Ogy kellett eljátszanom, hogy sem szemüvegem, sem botom nem volt. Az előadás után egyszerű nénikék mondták, hogy jól sikerült... — Ki a példaképe? — Meg kell próbálnom megtalálni önnön maximális színvonalamat, és megőrizni a személyiségemet. Utánozni nem lehet senkit. Nagy színésznőnek tartom Törőcsik Marit. Felnézek az olyan nagyságra, mint ő. Egyénisége mögött ott érzem az embert. A Kurázsi mama győri bemutatója után bemutattak neki. Az öltözőjében három mondatot sem dadogtam még ki, amikor így szólt: De hát ne magázz, tegezzl Tetszik Törőcsik Mari magatartása, hogy okos; tetszik a sorsa, életútja, hogy örökbe fogadott egy vietnami kisfiút... Egyszóval minden, ami vele kapcsolatos. — Figyeli az utcán az embereket? — Ha valaki színész, az nemcsak úgy magától színész. Ha megkapok egy szerepet, tudnom kell, milyen lesz a megformálandó darabhős mozgása, hangja. Ha például részeg embert kell eljátszanom, szükséges, hogy előtte lássak egy részeget, megfigyeljem a viselkedését. A színész lásson, ne csak nézzen, hogy később a látottakat kamatoztatni tudja. — Élmény volt számomra A Noszty fiú esete Tóth Marival című Mikszáth- -mü. Hogyan látja a darabot és a róla megjelent kritikát a női főszereplő? — Tóth Marit alakítani nem volt nehezebb, mind eddigi szerepeim, de több, másabb volt, s nagyon örültem neki. Mindenből volt benne egy kicsi: szerelmes lány az elején, felhőtlen könnyedség, dráma a végén. A somlói képben a szerepcsere izgalmas színészi feladat volt. A színház feladata, hogy a közönségnek Játsszon. Szórakoztatva neveljen. Az előadásokról a kritikákat a majdani néző is olvassa, és sokan vannak, akiknek fontos a kritika, hogy eldönthessék, eljönnek-e ők is megtekinteni. A színész így „drukkol“ a Jó kritikáért. Egy kicsit hadilábon állok a kritikával, nem értem, mi vezérli a kritikusokat. Utoljára Jó kritikát Tóth László tollából olvastam az Irodalmi Szemlében. Az elmarasztalásait is megindokolta, leírta elképzeléseit a hibák orvosolására. A Jó kritikának utat kell mutatnia, segítenie kell a színházat. — Ezt a mostani beszélgetést két előző „véletlen“ találkozás: előzte meg. Első alkalommal éppen A Noszty fiú esete Tóth Marival előadása után „kidobott“ az öltözőből. Másodszor a nyári művelődési táborból hazafelé jövet találkoztunk... — Az öltözőben kicsit dühös voltam, nem a megfelelő módon küldtem ki, de erre megvolt az okom. Egy női öltözőbe kopogtatás után csak akkor szabad belépni, ha erre engedélyt adnak. Senki sem mutogatja magát szívesen alsóneműben, izzad- tan, fáradtan, csapzott hajjal. A Jókívánságokat bizonyára mindegyikünk szívesen fogadja, de mindennek megvan a maga ideje. Ki kell várni, míg odabent mindenki átöltözik. Nyáron, ha csak tehettem, kilátogattam a nyári művelődési táborba Örsújfalura (Nová Strá2). Sok előadást és műsort láttam, amelyek őszintén tetszettek. — Szadabidejét még mivel tölti? — Egy időben gyakran Jártam színházba, moziba. Most a gyerekek miatt kevesebbszer Jutok el. Kolléganőmmel szeretnénk beiratkozni a filmklubba. Igen szeretek olvasni, eleinte a versek világában éltem, ma már alig olvasok verseket, inkább a tanulmányok, elbeszélések, regények, novellák vonzanak. Egyszerre több könyvet olvasok, s azt veszem kezembe, amelyikhez éppen hangulatom van. — Mit vár az idei évadtól? — Volt úgy, hogy ismerve a műsortervet, nem sokat vártam az évadtól, a végén azonban minden jóra fordult, s fordítva is igaz. Nem nézek az évad elé bizakodva. Lehet, hogy ismét tévedek. A Jelentés N. város sebészetéről című darabban, a- melynek cselekménye hasonló környezetben játszódik, mint a Kórház a város szélén tévésorozaté —, biztosan Játszom. Az elmúlt évadban a rengeteg szereplés, társadalmi munka azt eredményezte, hogy keveset voltam a családommal. Mikor hazaérkeztek a gyerekek, már indultam a tájoló előadásra, éjjel, amikor hazaértem, már aludtak. Jó lenne, ha az idei évadban lazíthatnék. Annyit játszanék, a- mi mellett Jutna elég időm a család ra. Mert kell, hogy az ember érezze maga mögött azt a bázist, amelyből mindig meríthet. A már megromlott légkört csak nagy erőfeszítéssel lehet ismét a régivé varázsolni. — Köszönöm a beszélgetést. BÁRÁNY JÁNOS Fotó: Mária Zelefíanská A Thália Színpad évnyitó bemutatója Az utóbbi évadokban láttunk a MATESZ Thália Színpada bemutatásában néhány olyan drámát vagy vígjátékot, amelyekben színészeik kitűnő szerepeket alakíthatlak, és a közönség számára is kellemes volt az újratalálko- zás. A színház programjában különböző bemutatók követik egymást: klasszikus és kortársdrámák, hazai és külföldi szerzők művei. Ez alkalommal Georg Büchner: Leonce és Léna című romantikus vígjátékra hívjuk fel a színházlátogatók figyelmét. Most a Thália Színpad idei első premierjéről van szó, és bízzunk benne, hogy Horváth Lajos rendezői koncepciója tárgyilagos összefoglalója lesz a fiatalon elhunyt német szerző fordulatos játékának (bemutató 1985. november 7-én). Leonce és Léna történetében egy mulatságos nevű parányi ország ifjú hercege, Leonce a szabad akarat tételére hivatkozva elmenekül „az államrend diktálta“ kényszerházasság elől. Valahol „külföldön“ húzódik meg hű szolgájával, Valériával. Ekkor még nem sejti, hogy aki a sors elől menekül, annak a saját sorsa teljesül be. Georg Büchner 22 éves korában, 18.36 ban írta csattanókkal, nem várt fordulatokkal, bölcsen ötletes szójátékokkal és pergő párbeszédekkel teli romantikus hangvételű játékát. Thurzó Gábor választékos fordításában kerül színre ez a kitűnő vígjáték', s minden Jel arra mutat, hogy tetszeni fog mindenütt, ahol eljátsz- szák. Georg Büchner modern szerző, ezt aligha kell bizonyítani. Határozott dialektikája, kellemesen eszméltető nyelvezete, többsíkú dramaturgiája ma Is időszerű. Ehhez Igazodik Ko- pőcs Tibor jelmez- és díszletterve, és azok a zenei és egyéb hangeffektusok, amelyeket Érsek György állított össze. A novemberi bemutató után, a Jó szokáshoz híven, a Thália Színpad gárdája nyugat-szlovákial turnéra in dúl. (szuchy) Válogatás a Madách Könyvkiadó idei klasszikus orosz és szovjet irodalmi behozatalából A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. Ezzel a mondattal kezdődik az ANNA KARENINA, Lev Tolsztoj nagy regénye, amelyet az Író két — egy boldog és egy boldogtalan — család ábrázolásának tervezett. Mire 1877-ben, négyévi alkotói ve- sződség, több átdolgozás után a regényt befejezte, a családját elhagyó boldogtalan Anna szenvedélyének és szenvedésének érzékeltetésében a világirodalom egyik legnagyobb erejű szerelmi drámája lett belőle. Mindamellett megőrizte végleges formájában is az író kettős alaptervezete szerinti mondanivalóját, és Anna elrontott házasságával, Vronszkijhoz fűződő szerelmével párhuzamosan, Levin és Kitty kapcsolatában egy másik, egy jó házasság történetét Is megjeleníti. Németh László, aki az ötvenes években elvállalta az Anna Karenina magyarra fordítását, épp a két különböző Hapcsolat bemutatásának hatásáról vall egy írásában: „A Karenina Anna egyike volt annak a négy-öt könyvnek, amely serdülő koromtól szinte belenőtt az életembe. Fiatal emberek szeretik az olyan írást, amely arra ad tanácsot, merre induljanak, mit kezdjenek önmagukkal. Nos: a Karenina Anna két egymás mellett futó, összehasonlítható út története; az egyik a ragyogóbb, végzetesebb — Vronszkijé, Annáé; a másik a szürkébb, de az élet ős törvényeit követő, amelyen Levin s Kitty a földön kiküzdhető boldogságig jut.“ Az Anna Karenina a Világirodalom Klasszikusai új sorozatában jelent meg. Németh László fordította magyarra I. A. Goncsarov klasszikus regényét, az 0 b 1 o m o v o t is, amely ugyancsak a Világirodalom Klasszikusai új sorozatában látott napvilágot. A maga korában az orosz kritikától éppen nem nagy elragadtatással fogadott műnek Tolsztoj jósolt megjelenésekor „egészséges, állandó, el nem múló sikert“. És igaza lett. Az Oblomov több mint 120 évvel megírása után ma Is él, újból és újból kiadják, fordítják. Főhősének, Oblomovnak a neve fogalom lett a világirodalomban, hasonlóan mint Petőfi Pathó Páljáé vagy némely Krúdy- regény figurájáé a magyar irodalomban. Hja Iljics Oblomov, ez az alapvetően nemes lelkű, s Ifjúkorában még tervezgető-törekvő földbirtokos érett férfikorára — mintha csak a jobbágyfelszabadítás és polgárosodás előtti Oroszország társadalmi mozdulatlansága szorult volna bele — célját vesztett, kiábrándult, unatkozó álmodozóvá lett, a nagyvonalúan nemtörődöm „felesleges; ember típusává, akit mozdulatlanságából már egy erős, kölcsönös szerelem sem tud kiragadni. Oblomov mesteri elfogulatlansággal ábrázolt alakjából egy sajátságos orosz trónia is árad: Oblomov ugyanis mindezt tudja magáról, amint szerelmével, Olgával való szakításakor ki is mondja: ... Ki 'átkozott el téged, llja?, Mit tettél? Jó vagy, okos, gyöngéd, nemes és... elpusztulsz! Mi pusztít el? Nincs neve ennek a rossznak.. > s— Van mondta Oblomov álig hallhatóan. Olga kérdőn, könnyes szemmel pillantott rá. — Oblomovizmusl — suttogta á férfi, aztán elkapta Olga kezét, meg akarta csókolni, de nem tudta, csak erősen az ajkához szorította, s forró könnyei Olga ujjai- ra hullottak... Á Világirodalom Remekei sorozatban Vörös kányafa címen újból megjelentek az 1973-ban, alig 45 évesen elhunyt Vaszilij Suksin író, filmrendező és színész elbeszélései. Suksin a darabos, féktelen szenvedélyű emberek belső világának megjelenítésével robbant be az irodalomba és a film- művészetbe. De az erősen lüktető, zaklató érzelmek nemegyszer elfedik azt a humort és Iróniát, mely az író életfilozófiájának ugyancsak lényeges eleme. Hogy menynyire az, meggyőződhetünk róla „Harmadik kakasszóra“ című elbeszélésében. A hosszú elbeszélés elején életre kelnek a klasszikus irodalom alakjai, s egy furcsa csevegést hallgatnak végig. i Egyszer egy könyvtárban, estefelé, úgy hat óra tájban, ó'ssze- kaptak a klasszikus orosz irodalom figurái. Ameddig a könyvtárosnő a helyén volt, csak vártak- várakoztak, s közben ki-ki a maga polcáról — lesték-bámulták a lányt. Éppen valami barátnéjával telefonált... Furán beszélt, füleltek a figurák, de csak nem értették a szavát. Ámuldoztak. A, csudát — mondta a könyvtárosad kamu az egész. Majom a tag... Inkább topogjunk egyet. Na? De ha mondom, hogy majom. Elmegyünk, topogunk egyet, jó? Aztán fölugrunk Vla- gyikhoz... Tudom, hogy tulok, persze hogy tudom, de van egy Grundigja ... Eltáborozunk nála, Az öreg rozmár is őtt lesz. Meg az a másik ... Az okos pávián .. , Tudom, hogy mind majmok, de valahogy agyon kell ütni az időt! Na, mondd csak ... hallgatom ..« >=-■ Egy szót se értek! — mondta csendesen egy cilinderes alak, talán Anyegin vagy Csackij, a szom- szádjának, egy Oblomov-forma lomha földbirtokosnak. Oblomov mosolygott: s— 'Az állatkertbe készülnek. •— De miért mondja, hogy mind majmok?, Ez amolyan ... irónia nyilván. Csinos fruska. Mi?, rA cilinderes a homlokát ráncolta: r— Vulgarité. Mert uraságod örökké csak 'a kis franciákat falná <— mondta rosszallóan Oblomov. <— Én bezzeg megnézem. Kivált a lábát.., 'Ezt ügyesen kifundálták manapság. Mi?, *-> 'Ami azt illett... túlságosán is... <— avatkozott a beszélgetésbe egy spleenes tekintetű úr, szemlátomást Csehov-alak. — Túlságosan sokat mutatnak belőle. Mire való. ez?, Fu-ki KÖNYVÚJDONSÁGOK K3
