Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-22 / 43. szám
(Folytatás a melléklet 1. oldaláról) JA szlovák nemzetnek a közös állam a pusztulástól való meapenekülést jelentette, ami gazdasági, szociális és kulturális fellendülés reményével biztatta. Az önálló Csehszlovákia létrejöttével elért történelmi haladás azonban korlátozott volt. A munkások és a többi kizsákmányoltak szociális érdekeit a bur- zsoá Csehszlovákiában maradéktalanul nem elégítették és nem is elégíthették ki. A szlovák nemzet helyzete nem volt egyenjogú, és a München előtti köztársaság nem volt képes leküzdeni a szlovák gazdaság elmaradottságát. Az uralkodó cseh burzsoázia az állam sorsát kezdettől fogva a nyugati tőkés hatalmakkal kötötte össze, és ezzel lefektette Csehszlovákia olyan külpolitikai orientációjának alapjait, amely, húsz esztendő elteltével a müncheni kapitulációhoz, a köztársaság meggyengüléséhez, végül pedig az állami önállóság teljes elvesztéséhez vezetett. Ilyenformán 1918-ban távolról sem ért véget a dolgozó népünk szociális és nemzeti felszabadításáért folytatott küzdelem. Csakis az önálló csehszlovák állam talaján kezdődhetett meg a munkás- osztály és a burzsoázia történelmi küzdelmének döntő menete, amelynek tétje a társadalom vezetése és forradalmi átalakítása volt. Munkásosztályunk sorsdöntő választás előtt állt: a nagy október útját kövesse-e, elsajátítva a marxizmus-leninizmus internacionalista eszméit és a bolsevik párt tapasztalatait, vagy a II. Internacio- nálé útján haladjon, vagyis megrekedjen a részleges reformok, a nacionalizmus és a burzsoáziával való együttműködés pprogramjánál. Az előző tapasztalatok és főleg az orosz bolsevikok példája nyomán világossá vált, hogy csakis a dolgozó tömegek élén haladó forradalmi marxista-leninista párt győzheti le á burzsoáziát és juttathatja el nemzeteinket a szocializmus útjára. A munkásosztálynak olyan pártra volt szüksége, amely tevékenységével a proletariátust felkészítheti az államhatalom átvételére és a proletárdiktatúra uralomra juttatására. Ennek a pártnak, a tömegekkel szoros kapcsolatban álló, a tömegek élén haladó pártnak, az osztály öntudatos élcsapatának kellett lennie. Az első világháború nemcsak a II. In- ternacionálé pártjainak csődjét hozta meg, hanem egyben forradalmi munkásságunk új reményeit is. A háború utolsó éveiben az elnyomott és csalódott munkásság soraiból fokozatosan formálódtak azok az erők, amelyek később ott álltak az új forradalmi párt bölcsőjénél. A szociáldemokráciában kezdetét vette a kommunista párt közvetlen e- lődje, a marxista baloldal kialakulásának folyamata. A nagy októberi szocialista forradalomnak döntő befolyása volt nálunk a forradalmi marxista irányzat kialakulására csakúgy, mint az egész nemzetközi munkásmozgalomra. A bolsevik párt vezetésével 1917-ben a burzsoá hatalmat megdöntő és a szovjeteket uralomra juttató orosz proletariátus forradalmi tette elmélyítette a munkásság osztályöntudatát, és fokozta harci elszántságát. Attól kezdve az októberi forradalom eszméihez való viszonyulás lett forradalmi munkásmozgalmunkkal, országunk nemzeteinek jövőjével, a Szovjetunióval és az egész nemzetközi kommunista mozgalommal való viszony alapvető mércéje. A csehszlovák állam a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatására jött létre, és munkásmozgalmunkban sor került az erők jelentős differenciálódására. Míg a burzsoá. és a jobboldali szociáldemokraták gyűlölettel fogadták a nagy októberi szocialista forradalmat, addig az osztályöntudatos munkások és egyes szociáldemokrata politikusok úgy érezték — nagy reményekkel és kilátásokkal kecsegtet. A szociáldemokrácián belül még a háború idején kialakult az ellenzék, amely az orosz proletariátus győzelme hatására igyekezett egy forradalmi áramlatban egyesíteni a szocialista, valamint a nemzeti felszabadíító mozgalmat. Csehszlovákia megalakulása után á munkásság soraiban elmélyült az ellenállás a jobboldali szociáldemokraták politikájával szemben, akik a kormányban részvételükkel segítségére voltak a burzsoáziának a háború utáni forradalmi hullám leküzdésében és uralma megszilárdításában. A marxista baloldal 1919 decemberében megtartotta első önálló konferenciáját, amelyen a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt ideiglenes alakulatának minősítette magát. Még mindig megmaradt a szociáldemokrata párt keretei között, amelynek talaján népszerűsítette a forradalmi eszméket, azzal a céllal, hogy megnyerje a tagság többségét. Az' élfogadott programnyilatkozatban elsősorban a proletárdiktatúra a- lapelvét tette magáévá: Marxista baloldalunknak nagy segítségére volt a Kommunista Internacionálé 1920 nyarán megtartott II. kongresszusának határozata, s főleg a kongresszuson kitűzött, a nemzetközi forradalmi munkásszervezetbe való belépés 21 feltétele. A Lenin javaslatára elfogadott feltételek alapvető célja az volt, hogy meggátolják az opportunista és centrista elemek beszivárgását a mozgalomba, és biztosítsák azon fiatal kommunista pártok valóban bolsevik jellegét, amelyek annak alapján jöttek létre, hogy a forradalmi irányzatok szakítottak a szociáldemokrata pártok reformista vezéreivel. A Kommunista Internacionálé feltételei nagy jelentőségűek voltak a csehszlovákiai baloldal szervezkedésével kapcsolatban is. Kialakultak a- forradalmi e- rők további differenciálódása, a reformista vezérekkel való' szakítás, valamint a kommunista párt megalapítása tisztázásának feltételei. A szociáldemokrata baloldal előtt kikristályosodásának további szakasza nyílt meg. A baloldal határozott választ adott erre a támadásra. Győzelmét jelezte már a csehszlovák szociáldemokrácia 1920. szeptember 19-én Martinban megtartott szlovákiai kongresszusa. A küldöttek túlnyomó többsége a marxista baloldal mellett állt ki, és pártolta a III. Internacio- náléba való belépést. A szlovákiai baloldal sajtóorgánuma a Pravda chudoby lett, amelynek első száma már 1920. szeptember 15-én megjelent. A párt XIII. kongresszüsát az eredetileg megállapított időpontban, 1920. szeptember 25-28-án tartották meg a megválasztott küldöttek kétharmadának részvételével, úgyhogy teljes j'oggal dönthetett a párt nevében. A marxista baloldal győzelmét hozta meg, amely átvette a párt „vezetését és Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt (baloldal) elneve« zéssel önálló párttá alakult át. Az el« fogadott harc szükségszerűségét, konkretizálta a munkástanScsok rendszerével kapcsolatos elképzelést, szorgalmazta a Csehszlovák Köztársaság valamennyi nem. . zete és nemzetisége proletariátusának ínternacionális harci egységét. Az akció- program zárórésze leszögezte: „Kijelentjük, hogy haladéktalanul lépjen kapcsolatba a III. Internacionálé moszkvai bizottságával annak érdekében, hogy csatlakozásunk megvalósuljon.“ A marxista baloldal jelentős támasza volt az ifjúsági mozgalom, amelyoen a kommunista eszmék nagyon gyorsan táptalajra találtak. A szlovákiai fiatal szocialisták voltak az elsők, akik 1920 október elején bratislavai kongresszusukon elhatározták, hogy belépnek a Kommunista Ifjúsági Internacionáléba. Példájukat követte a cseh baloldali ifjúság is, amely a prágai kongresszuson szakított a szociáldemokrata jobboldallal. A baloldal többségre tett szert a német szocialista ifjúság Karlovy Vary-i kongresz- szusán is. A haladó ifjúság felkészült az egyesülésre és egységes, internacionalista szervezete, Csehszlovákia Kommunista Ifjúsági Szövetsége megalakításá- - ra. A kommmunista párt megalakulásához csak egy lépés hiányzott. A munkásosztálynak azonban még egyszer drága á- ron kellett belátnia, mennyire szükséges a forradalmi párt. A burzsoázia a jobboldali szociáldemokraták támogatásával széles fronton támadásba lendült a forradalmi munkásság ellen. Ez a támadás 1920 decemberében tetőzött a prágai Népház elfoglalásával, ahol a marxista baloldal titkársága, szerkesztőségé és nyomdája volt. A forradalmi munkásság erre a támadásra általános sztrájkkal válaszolt, amely során egyidejűleg fellépett szociális és politikai követeléseiért is. A sztrájk ösztönösen elterjedt az egész köztársaságban és helyenként hatalomért folyó küzdelembe csapott át. A decemberi általános sztrájk a huszas évek legjelentősebb osztályösszetűzése volt, amelyben aktívan részt vettek cseh, szlovák, német, lengyel, ukrán és magyar munkások is. A jobboldali vezérek 1920 decemberében betetőzték a munkásosztály érdekeinek elárulását. Ösztönzésükre és beleegyezésükkel 1920 decemberében munkásvér folyt és a burzsoázia csak az ő segítségükkel őrizhette meg akkoriban államhatalmát. A szociáldemokrata jobboldal ezért a történelem előtt teljes mértékben felelős a munkásosztály 1920 decemberi vereségéért. A decemberi általános sztrájk lefolyása teljesen bebizonyította a Masaryk köztársasági elnök vezette Vár-csoport ellenforadalmi magatartását. A masaryk- izmus a forradalmi munkásmozgalommal szemben a burzsoázia jelentős eszmei fegyvere volt, amelyet nyílt antikommu- nizmus, Szovjet-Oroszország elutasítása és rágalmazása, a szocializálással kapcsolatos reformista ábrándok hirdetése jellemzett. Amikor Csehszlovákiában sor került a burzsoázia és a proletariátus erőinek döntő összecsapására, a Vár- -csoport az a fő eszmei és politikai centrum lett, amely előkészítette a forradalmi munkásság elleni beavatkozást, és koordinálta az ellenforradalmi erőket. A munkások a decemberi vereségből ugyan fájó, de egyben értékes tanulsádöttek, a csehszlovák munkásság képviselőit, akik ebben a történelmi pillanatban eljöttetek, hogy korunk általános zűrzavarában kimondjátok a világos proletár szót, hogy szabadító fényt vessetek a komor szürkületbe, hogy minden köztünk és bennünk élő szépnek és nagynak szilárd, törvényszerű formát adjatok. A következő korok történelmét határozzátok meg. Ti valamennyien valamiként többek vagytok mint egy kongresszus, amelyet az elmúlt években sokat átéltünk. Közösségetek ma felmérhetetlenül többet jelent... Ma rátok tekint az egész világ.“ Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakult: Kommunista úttörőink 1921 májusában történelmi lépést tettek meg, a munkásosztály fegyverhez jutott, amely, lehetővé tette számára, hogy hozzáfogjon vágyai megvalósításához, amelyekért évtizedeken át harcoltak és szenvedtek a munkásmozgalom legkiválóbb tagjai. Az alakuló kongresszus küldöttei is mélyen átérezték a nagy eseményt. A kongresszusi határozat elfogadása után felkeltek helyükről, átölelték egymást,- a Vörös Zászló elnevezésű régi forradalmi dalt énekelték, és éltették a 1IL Internacionálét. A csehszlovákiai kommunista mozgalom teljes egyesítéséhez hozzájárult á Kommunista Internacionálé 1921 nyarán megtartott III. kongresszusa is, különösképpen pedig V. I . Lenin tanácskozása a csehszlovák küldöttekkel. Az egyesülés nem volt könnyű feladat. Főleg á cseh és a német baloldal nézetei nem voltak teljesen azonosak a fejlődés a- dott^ szakaszának értékelésében és az ebből eredő taktika kérdésében. A régi nemzetiségi viszályok éreztették hatásukat a forradalmi proletariátus soraiban is, és ezen túlmenően a baloldali áramlatok eltérő politikai, gazdasági és kulturális közegben, eltérő felépítésű, önálló pártegységekben fejlődtek. A CSKP megalakulásával a csehszlovák forradalmi mozgalom eleget tett az első világháború utáni alapvető történelmi feladatának. Lefektette az új típusú párt alapjait, a csehszlovák munkásmozgalom megújhodott a marxizmus« -leninizmus elvei alapján, politikai pártként elfogadta ennek az ideológiának forradalmi tartalmát és szellemében hoz" záfogott a csehszlovák társadalom átalakításához. Létrejött az internacionalista és tömegjellegű CSKP, amely tagjai számát tekintve a Kommunista In- ternacionálé legerősebb szekciói közé tartozott, és befolyást gyakorolt a munkásság széles tömegeire. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása óta a proletár ellenzék pártja .volt, olyan párt, amely az első pillanattól kezdve minden együttműködést elutasított a burzsoáziával. Ez a proletár ellenzék már akkoriban potenciálisan új társadalmi erő volt, és csakis ez állhatott a munkásosztály burzsoázia elleni harcának élére. De még hosszú történelmi folyamat és ádáz osztályharc á- rán vitte győzelemre a szocialista forradalom ügyét, amely negyven évvel ezelőtt, hazánkban, a szovjet hadsereg által való felszabadításával kezdődött. A szovjet hadsereg páncélosai Prága utcáin. Hazánk felszabadításával reményteljes és ragyogó korszak kezdődött népeink életében. got vontak le. Sokkal inkább, mint azelőtt, tudatosították, hogy csakis a forradalmi marxista párt létrehozása nyithatja meg előttük a végső győzelemhez .vezető utat. A munkásosztály 1920 decemberében saját tapasztalatai alapján ismét meggyőződött a köztársasági rendszer osztályjellegéről. Legfejlettebb része felismerte Masaryk és a jobboldali szociáldemokrata vezérek igazi szerepét is. Most már a forradalmi munkásságnak az a része is tudatában volt az elvszerű megoldás és a kommunista párt megalakítása szükségszerűségének, amelyik azelőtt nem értette meg a szociáldemokráciával való szakítás fontosságát. A történelmi harcnak ezt a menetét még a burzsoázia nyerte meg. Bármenynyire paradoxonnak tűnik is, tény azonban, hogy a burzsoázia 1920-ban a munkásság elleni támadásával és győzelmével meggyorsította annak a politikai e- rőnek létrejöttét, amely a dolgozók élén egy negyed évszázaddal később kiragadta kezéből a hatalmat, és ugyanakkor szavatolta Csehszlovákia szocialista fejlődését. Az 1920 decemberi általános sztrájktól kezdve a fejlemények a kommunista párt megalapításához vezettek, amt a csehszlovák állam területén minden marxista erő alapvető, közvetlen feladat3 lett. Az 1921-es esztendő elejétől kezdve a kommunista mozgalom Kommunista Internacionálé által kitűzött elvek alapján történő formálásának elve volt. A forradalmi mozgalom egyes csoportjai kiállták a 21 feltétel elfogadása mellett, s a kommunizmust törekvéseik célkitűzésekéit magukénak vallották. A Kommmunista Internacionálé feltételeit először 1921 januárjában fogadták el Eubochnán, Szlovákia és Kárpát-Uk- rajna nemzetiségei marxista baloldalhoz tartozó szervezeteink kongresszusán. A kizárólagosan hivatott országos párt- kongreszus kivárását határozták el annak eldöntésére, hogy a párt felvegye a kommunista elnevezést. A kongresszusi küldöttek következetesen internacionalistákként jártak el, mikor jóváhagyták, hogy ebben a szellemben Szlovákia és Kárpát-Ukrajna területén egysé; ges kerületi, járási és helyi szervezeteket hoznak létre. Februárban a köztársaság valamennyi nemzetiségének forradalmi ifjúsága megalapította Csehszlovákia Kommunista Ifjúsági Szövetségét, amelyet felvettek a Kommunista Ifjúsági Internacionáléba. A marxista baloldali áramlatok kibontakozása az 1921. május 14-16-án Prágában megtartott kongresszuson tetőzött, amely Csehszlovákia Kommunista Pártjának alakuló kongresszusa lett. A Rudé právo a kongresszus előestéjén, 1921. május 14-én az alábbi szavakkal köszöntötte a kongresszust: „Köszöntünk benneteket! Benneteket, kongresszusi kül
