Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-01 / 40. szám
A SZISZ legjobb kaszálói.., Pillanatképek a falusi és mezőgazdasági fiatalok XV. találkozójáról KASZA ÉS GITÁR SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága a közelmúltban immár tizenötödször rendezte meg a falusi és mezőgazda- sági fiatalok napjait. Három napon át ezúttal Vágsellye (Sala) látta vendégül a Szlovákia valamennyi részéből összegyűlt négyszáz fiút és leányt. Az inkább forró nyárra, semmint őszre emlékeztető időjárás kegyeibe fogadta a rendezvényt, a Ga- Iántai járás ifjúsága pedig jó vendéglátónak bizonyult, végeredményben tehát felejthetetlen három nap eseményeiből villanthatok fel néhány pillanatképet. Kezünkben a snrsunk A falusi napok műsora szlovákiai aktívaértekezlettel kezdődött, amelyen a jelenlevők értékelték a falusi és a mezőgazda- sági, illetve az élelmiszeriparban dolgozó üzemi SZISZ-alapszervezetek munkáját; számot adtak arról, hogyan járul hozzá a falusi ifjúság a választási program teljesítéséhez, s hogyan tölti a szabadidejét. DuSan Longauer, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának alelnöke ünnepi beszédében nagyra becsülte a fiatalok törekvését. Hangsúlyozta, hogy jelentős mértékben hozzájárultak az ötéves terv feladatainak teljesítéséhez a mezőgazdaság és az élelmiszeripar reszortjában. A fiatalok a haladó munkamódszerek hordozóivá váltak. A mezőgazdasági szakemberek zöme fiatal, olyan fiatalok, akik már eddig is sokat tettek azért, hogy a tudományos és műszaki haladás a mezőgazdasági termelésben is egyszer s mindenkorra gyökeret verjen. Nem kevés az sem, amit a fiatalok a Nemzeti Front választási programjának megvalósításáért tettek. Z-akcióban, társadalmi munkában egész sor sportpálya, művelődési ház, klubterem és egyéb közhasznú létesítmény épült. Ezek lehetőséget teremtettek ahhoz, hogy a fiatalok faluhelyen is tartalmasabban, kultúráltabban, hasznosabban töltsék a szabadidejüket. A jövőben is ezen az úton kell haladni, hogy gazdagabbá, szebbé tegyük a lakóhelyi közösségi életet. örvendetes jelenség, hogy a falusi fiatalok egyre inkább bekapcsolódnak a közéleti munkába. Mind több fiatal dolgozik a helyi nemzeti bizottságok tanácsaiban és albizottságaiban. Éppen ezek a fiatalok te,..éi a verseny győztese, jozel Hirjak. hetnek a legtöbbet azért, hogy mindenütt figyelembe vegyék az ifjúság érdekeit és jogos igényeit. Alapjában véve azt kapjuk — állapította meg az aktívaérfekezlet —, amit jó munkával, közéleti tevékenységgel kivívunk magunknak. A találkozó egyik legbecsesebb vendége volt Ivan Lipovsky, a SZISZ Központi Bizottságának titkára, aki éppen innen, Gáláméról került az ifjúsági szövetség legfelsőbb szervébe. Az aktívaérteké^let szünetében a következő szavakkal összegezte benyomásait: — jólesik megállapítani, hogy a fiatalok ma már élénken érdeklődnek közös dolgaink és feladataink megoldása iránt. Ez már egy egészen új falusi nemzedék, amely kilépett a korábbi falusi élet és a mezőgaz;. dasági munka szűk keretei közül, kezébe vette sorsát, hogy teljes értékű életet éh- jen. Aki legény ... Mezőgazdasági fiatalok találkozója aligha múlhat el olyan jellegzetesen paraszti munkában való versengés nélkül, mint a kaszálás. Az Arany Kaszáért folyó verseny résztvevői szombaton már korán reggel kimentek a vágsellyei szövetkezet határába, hogy eldöntsék, ki a legjobb kaszás. Huszonnégy fiú — talán már csak a kaszálás maradt meg férfimunkának az e- mancipálódás korában — a szigorú zsűri előtt bizonyította, hogy nincs igaza annak, aki azt állítja: a mai fiatalok már nem tudnak kaszálni. Erre egyébként a zsűri rangidős tagja, a 66 éves nyugdíjas Szedlák Pista bácsi is rácáfolt: * — Tudnak, hogyne tudnának, látszik, hogy nem először van kezükben kasza. Jó lenne azonban, ha nemcsak az erejüket, hanem egy kicsit az eszüket is használnák, akkor könnyebben és főleg szebben kaszálnának, nem lenne a tarlónak sorja. Mindenesetre jólesik tudni, hogy a mai fiatalok nem felejtettek el kaszálni. Leggyorsabban, 11 perc és 43 másodperc alatt Pavol Hulák vágta le a három ár lucernát. A szigorú zsűri figyelmét azonban nem kerülte el, hogy túlságosan magas tarlót hagyott, s végül is a hibapontok leszámítása után megelőzte őt Jozef Hirjak a Humennéi járás Chlmec községéből, akiről — mindenki nagy derültségére — kiderült, hogy egészségügyi szakközépiskolát végzett és foglalkozására nézve fogászati laboráns. Hogy hogy kerül egy laboráns kezébe kasza? — Van otthon egy tehenecskénk meg nyulakat is tartunk. Ezeknek télre kell egy kis széna. Gyermekkoromtól kaszálgattam az árokpartokon, erdőszéleken. Azt sem tu- dóm, mikor fogtam a kezembe először kaszát, jó, ha voltam tízéves. Azóta kaszál- gatok, mert örömöm is telik benne. Időnként alapszervezetünk többi tagjaival munkaszombatot szervezünk, hogy a nehezen hozzáférhető helyeken is lekaszáljuk a füvet. Nem olyan ördögi mesterség ez, még ha nehéz is. Bárki megtanulhatja. Sok múlik a jó kaszán meg a fenésen. Az én kaszám kiváló, féltem, is eléggé, még a tulajdon édesapámnak sem adom kölcsön, pedig ő vette nekem. Tavaly Detván elsőnek végeztem, mert néhány perc után eltörtem a kasza nyelét és diszkvalifikáltak. Megfogadtam, hogy idén kiköszörülöm a csorbát. Örülök, hogy sikerült és a SZISZ első kaszása vagyok. Gitárral, citerával Amíg a legények a lucernával vlaskod- tak, a Duslo művelődési házában a legjobb vers- és prózamondók, énekesek, előadóművészek, táncosok, kisszínpadosok mérték ösz- sze tudásukat. A SZISZ-tagok bebizonyítod ták, hogy a gitárral és a szép szóval is leg- alább úgy bánnak, mint egyesek a kaszával, és az alapszervezetekben értékes mű* vészeti szakköri munka folyik. Kedves régi ismerősökkel is találkoztunk! a nyárasdi cíterazenekarral, amely a népdalok előadásáért oklevelet szerzett. A gálaműsor közönsége szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a citerások teljesítményét. Peténként diszkóritmusban szórakozott á találkozó ifjúsága. Volt rock'n’roll- és breakbemutató. Nagy sikert arattak a Csemadok- érsekújvári (Nővé Zámky) szervezete társastáncklubfának tagjai, akik a diszkó szüneteiben klasszikus és dél-amerikai táncokból adtak ízelítőt. Feltűnt, hogy a fiatalok nosztalgiával szemlélték apáik táncait, amelyeket lassan már olyan kevesen űznek, mint a kaszálást. Az egyik fiú meg is jegyezte a társának: — Szólunk a Józsinak, hogy a klubbad Is tanítsák a klasszikus táncokat. A VIT-küldött Barabits Arietta Nagykaposről (Veiké Ka- puáany) érkezett a találkozóra. A Nagyka- posi Gimnázium SZISZ-szervezetének az elnöke. Hogy miért került mégis a falusi fiatalok találkozójára? — Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy küldöttként részt vehettem a XII- Világifjúsági és Diáktalálkozón, vagyis azért jöttem, hogy esetleg élménybeszámolót tartsak a moszkvai VIT-ről. Ez pedig nem is olyan könnyű, mert ha egy hétig mesélnék is, sem tudnám elmondani azt a sok szép élményt, amelyben részem volt. Rengeteg új barátot szereztem. Máris levelezek egy argentin, egy bolgár, egy laoszi és egy NDK-beli fiatallal. Ez a találkozó is olyan, mint egy kis VIT. Vidáman telik az idő« Megint lesz miről beszélni otthon. PALÄGYI LAJOS A szerző felvételei Barabits Arietta ■■■■ A TIZEDIK 'űjra megrendezték, immár tizedszer a gyermek- könyv-illusztrációk nemzetközi bien- náléját. Jó alkalom ez arra is, , hogy elgondolkodjunk, milyen szerepet töltenek be azok a képzőművészek, akik elsősorban a gyerekek gyönyörködtetésére, okítására és szórakoztatására alkotnak. Másképpen fogalmazva; a béke szolgálatában állnak. Itt, a nálunk kétévenként megrendezett seregszemle alkalmával annak küldetésénél fogva és a rendezők révén békésen megférnek egymás mellett például az iráni és iraki gyermekkönyvek és illusztrációk. Így ez a rendezvény a békét szolgálja, amit a rendezők a nemzetközi szimpózium jelszavával az idén még külön is hangsúlyoztak. A rendezvény a jövő felé nyújtja a kezét. A könyvek, mesék világa gyakran kínál háborús jeleneteket, véres csaták képeit, de a művészek visz- szafogták a képzeletüket, és csak elvétve akad olyan Jelenet, amely a harctéren játszódik. Az illusztrátorok, mintha csak ösz- szebeszéltek volna, s inkább a szépet próbálták megeleveníteni a mesékből, gyermekeknek szóló történetekből. Külön élményt jelentettek számomra az idei nagydíj nyertesének, Clement Frédericnek az illusztrációi. Csodálatos tündéreket varázsolt a lapjaira. Alkotásai megigézik az embert tisztaságukkal, szakmai tökélyükkel. Nehéz azonban eldönteni, hogy e- gyedül csak ő érdemli meg a nagydíjat, mert az ember már olyan, hogy ösztönösen kételkedik a zsűri döntésében. Utólag aztán elismeri, hogy hiábavaló és oktalan volt kételkedése. Kiállították Duéan Kállainak, a IX. biennálé nagydíjasának műveit is, és csak most látható igazán, hogy csakis ő érdemelte meg ezt az elismerést. Dusán Kállai munkái, igy együtt látva őket, tényleg lenyűgöző- ek, színvonalasak. Valami csoda, felnőtteknek is élmény, a gyerekeknek meg minden bizonnyal maga a legsvéd vagy a más országokban élő gyermekek ugyanúgy és ugyanolyan felfogású könyvekkel találkozhatnak, mint a mieink. Ráadásul e könyvek színvonala is mngas. És ebben nyilván a kétévenként megrendezett seregszemlének is megvan a kellő érdeme. A kiállítást természetesen elsősorban a szocialista országok támogatják, amelyeket tíz-tizenöt vagy még ennél is több művész képvisel a bien- nálén, de a húsz év alatt tényleg nagy a tekintélye a szakmán belül, hiszen a japánok, a brazilok, a spanyolok és a tengerentúliak is szép számmal bemutatják gyermekekhez szóló alkotásaikat. Beváltak tehát az egykor, húsz évvel ezelőtt megálmodott elképzelések. Sőt, talán húsz évvel ezelőtt el sem hitték volna, hogy egykoron több mint félszáz művész jelentkezik majd, s hogy a munkáik színvonala magasan túlszárnyalja az átlagot. Az elkövetkező húsz évben minden bizonnyal még szebb, még kimagas- lőbb sikerek tanúi leszünk, ezt az illusztrációk sokasága és színvonala mutatja, így nem alaptalan reményekkel tekintünk a jövő elé. NÉMETH ISTVÁN Az idei nagydijas francia Clément Frederic két illusztrációja gazdagabb és látható, életre keltett mese. Bűvész ő, mint ahogy a legtöbb illusztrátor az, akik elküldték az idei seregszemlére a munkáikat. A bűvészek persze barátkoznak is, nemegyszer maguk is megihletődnek. A kilencedik, nyolcadik vagy a még korábbi biennálék győztesei iskolát teremtettek, példát mutatnak, és már- -már úgy tűnik, hogy nincs, nem létezik külön magyar, cseh, szlovák, o- rosz vagy német felfogás, hanem e- setleg néhány irányzat, amelynek akadnak képviselői nálunk is, szerte a világban is. A brazil, a bolgár, a
