Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-24 / 39. szám

új ifjúság 9 Pillantás egy léghfjas kamra belsejébe. Itt mennek véghez azok a folyamatok, ame­lyek nélkülözhetetlenek a majdani fémjav ító ionok létrehozásához. tógyártó General Motors is azonnal meglátta a fémjavító ion-implantáció kínálta lehetőségeket. Széles körű kí-< sérleteket végeznek annak tisztázására* hogy az arzén, a foszfor vagy az anti- mon ionok változtatják-e meg a legelő­nyösebben a gépkocsik kopásnak kitett részein haasznált alacsony széntartal­mú acélötvözetek tulajdonságait. Az orvosi technika is érdeklődik S szuperszilárd ötvözetek iránt, hiszen semmihez sem fogható kopás- és korró­zióállóságuknak köszönhetően kiváló' szolgálatot tehetnek, például mesferséj ges ízületként. Újabban az 'üvegfémek* valamint a szupravezető anyagok készí­téséhez hívják segítségül a villamos töltésű részecskék sugáráramát. H. Ä* Ä VILLAMOS TÖLTÉSŰ RÉSZECSKÉK, az ionok régótp ismert segédeszközei a fizikusoknak. Már az 1960-as évektől kísérleteztek velük a félvezetőiparban, mégpedig olyan sikerrel, hogy az ion- -implantáció (ion-beültetés) néhány év alat^hatékony módszerré fejlődött. Ez­zel az eljárással ionokat juttatnak a- zoknak a félvezető lapkáknak a- kris­tályszerkezetébe, amelyekből a korsze­rű áramköri elemeket gyártják. Mint­hogy a néhány négyzetmilliméternyi szilícium lapka területén több tízezer tranzisztort, illetve egyéb áramköri e- lemet alakítanak ki, az ion-implantá­ciós félvezetőgyártás alapkövetelménye a hihetetlenül nagy pontosság. Van azonban az ion-beültetésnek egy másik alkalmazási területe is, amely egyre meghatározóbb részesévé válik a korszerű technikának. A szakembe­rek rájöttek arra, hogy ha ionokat jut­tatnak különféle fémötvözetek felületi rétegeibe, akkor a fémek jóval kemé­nyebbekké s ellenállóbbakká válnak, nő a kopás- és korrózióállóságuk. Az is számottevő előny, hogy ion-implantáció­val sok olyan fémalakító hőkezelést le­het helyettesíteni, amelyek éppen nagy hőmérsékletük miatt ártottak a fémek­nek. rAz ion-implantációs fémkeményítés- hez mindenekelőtt alkalmas ionágyúra van szükség. Nagy sebességű elektro­nokat pl. forró wolfrámszálból lép­tetnek ki. Az elektronok léghíjas kam­rában ütköznek az ionokat adó elem (legtöbbször nitrogén )atomjaival. A reakcióban keletkező, s immár villamos töltésű részecskéket (ionokat) elektro­sztatikus térrel elképesztő mértékűre gyorsítják. Ha a sebesen száguldó, nagy energiájú ionok beleütköznek a kezelt fémtárgyakba, mintegy mikronnyi mély­ségben behatolnak a kristályszerkezeté­be. Rátelepednek a parányi kis szer­kezeti hibákra, megakadályozva, hogy roncsolódáshoz vezető mikrorepedések legyenek bennük. Az ionok sűrűsége’ és behatolási mélységük »gyszerűsn sza­bályozható: az előbbihez a sugárzási időt, az utóbbihoz a gyorsító feszültség nagyságát kell megváltoztatni. A „keményítő“ ionsugár valóságos csodákra képes: egy-egy fémötvözet é- letkorát eddig elképzelhetetlennek tar­tott mértékben meghosszabbítja. Az au­Több tízezer tranzisztor és egyéb áramköri elem van napjaink néhány négyzetmilli- méteres felületű szilícium lapkáin. Ionsugaras megmunkálásuk alapvető követelmé­nye a pontosság.-Ionsugaras felületkezelő berendezés. A sugárzási idővel a fémötvözetbe ionok sűrű­ségét, a gyorsító feszültség szabályozásával pedig a villamos töltésű részecskék be­hatolásának mélységét lehet változtatni. szál LEGHMAS R&SshA BeSUGABOZANOÖ *É»MfMTA É^ütö ELEKTRÓD \ KIVONÓ- EÜEKT8ÖD FÉMEDZŐ lONBOMBÁZAS A félvezetőgyártás után más területeken is szerephez jut az ion-implantációs eljárás. Nemcsak a fémek kopás- és korrózióállóságát növelhetik, hanem új lehetőséghez juthatnak áz üvegfémek és a szupravezető anyagok előállításában i; 1922-ben egy dán újság a következő szenzációt közölte nagybetűkkel a címlapján: „Niels Bohrt, az ismert válogatott labdarúgót fizikai Nobel-díjjal tüntették ki!“ Niels Bohr nemcsak a tudománynak, de a dán népnek is nemzeti hőse, kedvence volt. SZÁZ ÉVE SZÜLEKTT NIELS BOHR Gerulata maradványai A szlovák főváros terülerén a régészek vég­re rábukkantak az egykori római garnizonvá- ros, Gerulata erődítményeinek és házalnak maradványaira. Létezéséről a régi térképek a- lapján már régóta tudtak, de pontos helyét csak sok éves régészeti kutatással sikerült, fel­deríteni. A cölöpsoros földfal és az erődít­mény-árok a kutatások' szerint az Időszámítá­sunk első évszázadának első felében létesült. Néhány évtizeddel később építették az első kő­épületeket, amelyeket azután a második év­század közepén erőszakkal elpusztítottak, majd ezt követően — immár jóval kibővítve — új­ra felépítettek. A mintegy háromezer lakost számláló helyőrségi várost a negyedik évszá­zadban újra elpusztították, és ezt követően a rómaiak feladták. Az ásatások során számos sírt Is feltártak, több ékszert, cseréptöredé­ket, érméket találtak. A-Duna középső térsé­gében először találtak mészégetésre és üveg­készítésre használt kemencéket, ami arra vall, hogy Gerulata jelentős Ipart központ is volt. Egyedülálló lelet egy tégla, amelyre kiégetés, előtt ujjal egy képet nyomkodtak. A kép a vállán keresztet hordó eipberi alakot ábrázol — első bizonyítékaként a kereszténység lété­nek ezen a területen. A LEGRÉGEBBI ÍRÁSNYOMOK HELYREÁLLÍTÁSA Lenlngrádl kutatók hőkezeléssel hosszabbít­ják meg azoknak az agyagtáblácskáknak az élettartamát, amelyek több ezer évvel ezelőtt, egyik-másik, az Időszámításunk kezdete előtti XXVI. százádban keletkeztek. Valentytna Sztro- ganova, az Ermítázs restaurátora dolgozta ki az űj eljárást a múzeumban őrzött mintegy három és félezer summér dokumentum konzer­válására. Sztroganová módszerével sikerült konzerválni a harmadik Or dinasztia korából származó ékírásos táblácskákat is, amelyek nagyon nehezen állták Leningrad nedves klí­máját. A palota Irattárából származó táblács­kák az írás legősibb Ismert relikviát, egy­szersmind egyedülálló dokumentumok ts, érté­kes Információkkal Mezopotámiáról, a jelen­legi Irak déli részén ötezer évvel ezelőtt fenn­állott államról. Niels Henrik David Bohr 100 évvel ezelőtt, 1885. október 7-én született Koppenhágában. A koppenhágai egye­temen fizikát tanult, ahol tanársegédi munkakörben Is dolgozott. A doktori fokozat megszerzése után Cambridge- -be, majd Manchesterbe ment. Itt a fia­tal Rutherford fogadta, aki főként a ra­dioaktív anyagok által kibocsátott al­fa-sugarak szórását vizsgálta. Bohr be­kapcsolódott ebbe a kutatásba. Ruther­ford szerint: „. .. ez a fiatal dán a leg­intelligensebb kölyök, akit valaha is láttam.“ 1916-tól a koppenhágai egyetem pro­fesszora lett, 1920-ban pedig az Elmé­leti Fiziküstársaság igazgatójává vá­lasztották, amely az elméleti.fizikusok nemzetközi központja lett, és óriási szerepet, játszott a Tudósok Nemzetkö­zi Társaságának munkájában (később Niels Bohr Társaság). Koppenhága Eu­rópa egyik legfontosabb tudományos központja lett, az egész világból jöttek fizikusok Bohrhoz tanulni. A kvantummechanika kidolgozásában Bohr vezető szerepet töltött be. Vilá­gossá vált számára, hogy a három fi­zikai elképzelést — az atomot, a suga­rakat és az elektronokat — a kvantum fogalma kapcsolja össze. Egyévi kitartó munka kellett ahhoz, hogy megfogalmazhassa híres „Bohr- -posztulátumait“. Bohr körülbelül így o- koskodott: a mechanika törvényei sze­rint ahhoz, hogy Rutherford planetáris atomjában az elektron ne zuhanjon a magba, körülötte kell keringenie. De az elektrodinamika törvényei szerint ennek során energiát kell kisugároznia, és végső soron mégiscsak a magba kell zuhannia. „Meg kell tehát tiltani, hogy a mag­ba zuhanjon“ — hangoztatta. Bohr posztulátumai rendkívüliek vol­tak, és. a tudósnak hamarosan igen sok tehetséges és lelkes követője akadt. Ha meg kellene mondanunk, hogyan fogadták a fizikusok azokban az évek­ben, akkor, ha úgy tetszik, a megköny- nyebbülés érzését kellene említenünk, a felszabadulásét az alól az állandó fe­szültség alól, amely mind az ideig fog­va tartotta őket, miközben igyekeztek emlékezetben tartani az egymástól el­szigetelt tényeket, és valamilyen mó­don egységes egésszé kapcsolni össze őket. Most már valamennyi, az atommal kapcsolatos jelenség 'természetes mó­don csoportosult az egyszerű modell körül, amely ragyogóan megmagyarázta a jelenségek egy részét, másik részük pedig szükségessé tette a modell to­vábbfejlesztését. Ez volt a Bohr-féle atommodell. Az új elmélet nagy feltűnést, egyúttal ellenkezést váltott/ ki. Egy másik ne­ves fizikus, Stern kijelentette: „Ha ez az ostobaság, amit Bohr közölt, helyes, akkor én többé fizikával nem foglalko­zom!“ Ez az „ostobaság“ azonban meg­lepő eredményeket produkált, Bohr új HIMUaMB——H——Bg— elmélete rendkívül termékenynek bízó-« nyúlt. Niels Bohr 1922-ben fizikai Nobel-dí- jat kapott az atomok szerkezetével és sugárzásokkal kapcsolatos kutatásaiért.: A háború után számtalanszor síkraszállt az atomenergia békés célú felhasználá­sa és a tudományos gondolatközlés szaj badsága mellett. 1944-ben kihallgatást kért Churchllltől, , akit arról próbált meggyőzni, hogy az atombomba milyen veszélyt jelenthet a .világ számára, ha elkészül. Mint minden valóban nagy felfede­zést, Bohr felfedezését is nehéz volt a gyakorlatba átültetni, de könnyű meg­érteni. Gondolatainak ereje bizonyít-« hatatlan egyszerűségükben és érthető-1 ségükben van. Bohr olyan képet alko-« tott meg, amelynek révén tájékoztatni lehetett a kvantummechanika szokat­lan fogalmai között. S ha még azt is figyelembe vesszük, hogy minden egy-' szerűsége mellett ez a kép hűen tűk-« rözi az atomok alapvető sajátosságai^ máris világos lesz rendkívülisége. Bohr később az atommag kutatásával, kezdett foglalkozni. Ami a tudós természetét, jellemét üj leti, elmondhatjuk róla, hogy kiváló sportember volt. Vitorlázott, síelt, he-« gyet mászott, hivatásos labdarúgó volt, és rendszeresen tornázott. Rendkívül kedvelte a vitát és a beszélgetést. Ha nem volt társa, akkor monológot tar­tott. Lassan gondolkodott, Igen nehezen fogott fel egy új gondolatot, végül még-« is ő látott a legvilágosabban. Rossz elő-« adó volt. Gondolatait nehézkesen, kő-« rülményesen fejtette ki. 1962-ben halt meg. Jelentőségét ne­héz eléggé méltatni, mert felfedezésé­nek hordereje óriási. Elég annyit mon­danunk, hogy Einstein mellett talán ő volt a legnagyobb hatással a mai fizi­ka kialakulására. TARICS PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents