Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-24 / 39. szám
Mpi|j|MP*pj£X SHRMlBHRPRf1 f ltűnődue állt a vakítóan fehér vászon előtt, unottan nézegette a vászonra felkent vastag festéket, az ottragadt ecsetszálakat. Hirtelen, mint aki• ezeréves álmából ébredt, megrázta magát, és határozott mozdulattal fogta kézbe az ecsetet. ■— Festeni! — biztatta magát. Fennkölt, finom mozdulatot tett az ecsettel, egy pillantást vetett a tájra, lehunyta pilláit, koncentrált. — A fenébe is, ezt így nem lehet! fakadt ki indulatosan, és földhöz vágta az ecsetet. — Nem megy! Nem megy!, Keze kedvetlenül megrándult. Szájában keserű íz futott össze, és úgy érezte, bele kell rúgnia az előtte vigyorgó állványba. Igen, felrúgni ezt az egész tájat, mindent összegyűrni, és beletömni egy tubusba. Kedvetlenül 'dűlt le a magas fűbe. főbb kezével alátámasztotta a fejét, és lehunyta a szemét. Arcán melegen ömlött szét a júniusi napsugár, mint a papíron csillogó vízbe cseppentett festék. Oravecz Tünde: Hirtelen kinyitotta a szemét. rA tűző nap vakítóan sütött a szemébe. Egyetlen mozdulattal fellendítette magát, felhúzta a térdeit, egy fűszálat tépett ki, ajkai közé fogta, és unottan bámulta a szemközti domboldalt. Ezt kell lefesteni! A szellőt, ahogy lágyan borzolja a rét kibontott haját, a közeli patakcsobogást,., az idő múlását... Szemét nyugodtan pihentette a táj lankáin. Lelkét valami furcsa meleg érzés öntötte el. A kék ég lassan összefolyt a messzeségben türkizen kéklö erdőívvel. A késő délutáni nap különös fénnyel öntötte el a rétét, a fákat és a domboldalt. i— Festeni! próbálkozott ismét, hangjában némi örömmel, de szigorúan. Könnyű mozdulattal vette kézbe az ecsetet. Bal kezével hátrasimította a szemébe lógó fürtökét, és a dobozból tubust vett elő. 'A keze gyorsan járt, élvezettel nyomta ki a palettára a kobaltkéket és rögtön utána a fehéret. Homlokán parányi cseppek jelentek meg, a- melyek kis erecskévé nőve a bőr barázdáiban ereszkedtek alá. A két szín az ecset gyors mozgása alatt lassan egynemű, égszínkék masz- szává olvadt össze. Ingujjával lassan végigszántotta verejtékező homlokát, miközben figyelmes szemmel nézte az eget és a kikevert festéket. Ajkán elégedett mosoly futott végig, szeme felcsillant. Az égre nézett, a vászonra, majd megint az égre és ismét a vászonra. Pilláit lehunyta, koncentrált, kezében teljes felkészültséggel várt az ecset. Kinyitotta a szemét, a vászon gúnyosan vigyorgott előtte. Arcát düh öntötte el, földhöz vágta a palettát, és keserűen felnevezetett. Összetörtén leroskadt a fűre, arcát tenyerébe rejtve. Talán öt percig is így maradt, míg végül Idssan felemelte a fejét. Szenvedő, párás tekintetét a semmibe meresztette. Szeme sarkában egy-egy gyöngy csillant meg, arcán széles barázdát szántott a sós folyadék. A nap izzó tűzgömbként ereszkedett le a legtávolabbi hegy mögé. A hegy mögül fényesség áradt, megmutatva az ég kapuját. A levegő hirtelen hűvös lett, átjárta vékony, fehér ingét. Nem' érezte a hideget, és nem gondolt semmire. A fák szemérmesen árnyékba húzódtak. Körülötte végtelen nyugalom áradt. Ingére, arcára és a fehér vászonra lassan rálopakodtak a sötét árnyak. Agyában, mint parányi égő, meggyulladt egy pont; szinte mozdulatlan ajakkal ejtette ki, mint az áment az ima végén: •— Festeni! FESTENI 1,1 ) I Varga János: , találkozás A presszó ajtajában maga elé tessékelte a lányt. Az egy ideig vonakodott, aztán mosolyogva belépett a fiú előtt. Néhány diáklány, egy fekete egyenruhás postai kézbesítő és a presszóslány volt csak a kávé- szagú teremben. Az egyik üres asztalhoz telepedtek. — Nyilvános szórakozóhelyre mindig a férfi lép be elsőnekl — mondta kioktatóan a lány. — Mindenki nem járhat illemtan- órákra. — Most miért vagy ilyen? — Milyen? — Tudod, nem azért mondom. — Jó, majd legközelebb becsörtetek előtted mint egy 16. — Nem vagy normálisl — Már megint kezded? — Hát nem te kezdted? — Neked már semmit sem lehet mondani! Előjött a krómozott pult mögül a presz- szóslány, egy üveg sört és egy kávét tett az asztalra. — Péter úgy jár az utóbbi időben, mint egy alvajáró. Azt hiszed, hogy nem vettem észre? — mondta indulatosan a lány. Ha közben nem mondanám, akkor meg sem csókolnál. Vagy azt várod, hogy fussak utánad, mint egy pulikutya? Persze, ez hízeleg a hiúságodnak. — Igenis, olyan mérhetetlenül hiú és beképzelt vagy, hogy az már egyenesen sértő. A fiú öntudatosan játszott a söröspohárral, időnként felnézett, nem figyelik-e őket a teremben, önmagukkal voltak elfoglalva. — Anyám gyakran hangoztatja, hogy hívjam el már egyszer Gabit, szeretné megismerni. De lehet téged valahová hívni? Mindig találsz kifogást. Nekem is van szemem, nem vagyok vak. Ha meglátsz, legszívesebben visszafordulnál. Már azt hittem, kikezdték valakivel. Nálad ez könnyen megy. — Ne haragudj. Azért járok veled, mert tudom, hogy bármelyik pillanatban tízzel js járhatnál, de te mégis velem jársz. Érted ezt? Én voltam a lényeges. — Eljössz hozzánk szombaton? Lehet? — Csinálunk egy kis bulit. Éva is eljön a fiújával. Hol lesznek az őseid? — Kirándulni mennek, bemutatják az új autót a rokonoknak, hogy egye őket a sárga irigység. Mi lenne, ha te is velük mennél? — Én? — Van jogosítványod. Figyelmeztetnéd az apukádat, hogy hajtson lassan, kapcsolja ki, majd be az irányjelzőt. Erre ideges lenne és egy kanyarban felborulnátok. — Te tiszta hülye vagy. — Senkinek sem történne semmi baja, csak neked törne el a lábad. — Elszabadult nagyon a fantáziád. — Kórházba kerülnél, én természetesen minden nap meglátogatnálak, virágot vinnék neked. A fiatal nővérkének, aki bekísérne hozzád, becsúsztatnék egy ötvenest, ránk zárná az ajtót, és én bebújnék hozzád. — Neked az agyadra ment a tanulás. — De hülye vagyi Teljesen hülye vagy! Tudtam ezt már régen! — Most már mennem kell, mert itt hagy a busz. — Hagyjál! Nem hallod? Most már mennem kell... Figyelnek minket! Nem látod, m! van kiírva? Dohányozni és csókolózni tilos! ... Majd szombaton. 0. G.: Versei közül négyet a közölhetők közé soroltunk, idővel sor kerül rájuk, a többi vers gyengébb. NŐVÉR: Ojabb elbeszélésére ugyanazt kell válaszolnunk, mint az előbbire: határozottan íráskészségéről tanúskodik, de a témája nem megfelelő, a sci-fi és a westernfilmek hangulatára emlékeztet, végkicsengése ellenére is. Próbálkozzon tovább és jelentkezzen. BABI: Búcsúverse emlékkönyvbe megfelel, közlésre viszont nem. A vers, a költészet valahol messzebb kezdődik, ön még csak most volt nyolcadikos, a gimnáziumban biztosan lesz alkalma és lehetősége alaposabban megismerkednie mindezzel. B. I.: Két versének az őszinteség a legnagyobb erénye, de az előző üzenet önnek is szól. ANGI: Négy verse közül a Szívem szép szerelme tetszett, egy-két sora a virágénekek szépségét idézi. Kár, hogy egyenetlen, s így nem sorolhattuk a közölhetőkhöz. HARMAT: öt verse közül a Melankólia a legjobb, sikerültek a rímei, ritmusa is egészen gördülékeny. Ezt a többi versről viszont nem mondhatjuk el. Csak az az érthetetlen számunkra, miért csupa lemondással, pesszimizmussal van tele egy gimnazista lány verse. Próbálja meg az életben ne csak az árnyakat, de a fényeket is meglátni és megkeresni! F. DAWID: Atomfegyverek című verse nagyon kezdetleges, több helyen frázisszerű. Äzt csak' mellékesen jegyezzük meg, hogy a -suk, -süközés sem tartozik a vers erényei közé. TÜKÖR: Márciusban küldött versei, úgy érezzük, a régebbiek ismétlései, változatai. Prózai írásai önmagukban véve érdekesek, de ebben a formájukban kidolgozatlanoknak, nyerseknek tűnnek, inkább naplószer’ű jegyzetek, semmiképpen sem kidolgozott, megmunkált írások. Nagyjából ez érvényes újabb küldeményére is. B. M.: Élet, sors, boldogság című verspróbálkozása nagyon kezdetleges, általánosságokat próbál versbe szedni, kevés sikerrel. Pl.: „Az élet nehéz, a sors könyörtelen, és a boldogságért küzdeni kell“. M. S.: Levelének megörültünk, mert kevés olyan SZISZ-alapszervezetről tu— új ifjúság 7 Ostrozánsky Gellért versei Reggel Csörög összerezzenek és belém mártja sárga fényét és behúnyt pillák mögött az éj kötött fátyolén átlátok még Ötvözet hozzád értem és milyen forró vagy hozzád égtem .pedig csak hozzád értem Alkonyat 'Denevér-élet éle'd Szétcsorgott szürke csöndbe olvadnak a fények Vacsorámul kívánlak Súrlódás Üjra élek élek élesek kiköszörülték az évek véletlenségek Emberré csiszolódtam Kovács Kamill versei Vonzódás Miért Is ne hinnék neked elvesztenem úgy sincs mit egyszerre lépünk pedig nem vagyunk katonák csak szorítom a kezed s lángolnak szemeid Egyszerre lépünk az üvöltő szél felé Hajlonganak a jegenyék cirógátlák az árnyékodat s hajadba kap a napfény Egyszerre lépünk pedig nem vagyunk katonák csak szeretsz s szeretlek Vadlúd-rím Szeretnék szárnyra kélnl, szállni a vadlUdakkal, elúszni velük a fejed fölött, s emlékül egy tollat leengedni neked. Tedd el és várj! Tavasszal visszajövök. Egyedül Fülembe súgja a csend minden titkát. Az ajtón, melyen rég nem jött be senki, lábujjhegyen lopakodik be a magány. Futóeső Lehulló vízcseppek simogatják bronzba öntött arcomat a szél a hajammal játszik becsukom a szemem s nekidölök a vén hársnak előttem áznak a percek s dideregve meghal a pillanat dunk, amelynek saját lapja van. Kérjük, alkalomadtán küldje el szerkesztőségünk címére a lap néhány utóbbi számát. A beküldött versek kezdetlegesek, kiforratlanok, mind a két szerzőnek behatóbban meg kellene ismerkednie mind a jelenkori költészettel, mind a verstan, a költészet legalapvetőbb szabályaival. Sz. J. S.: Próbálkozásaira jellemző az egyéni hang megtalálására való törekvés. Ez még egyelőre kiforratlan verseket eredményez. Sok a képzavar, a nagyot mondás szándéka, a magyartalanság, a nyelvi erőszak. Tanuljon, tájékozódjon, s idővel jelentkezzen. CELEMANTIA: Beküldött írásaira jövő hónapi szerkesztői Üzeneteinkben válaszolunk. \
