Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-17 / 38. szám

új ifjúság 4

Nagy Kázmér mérnök, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere __________________________________________________________

A gyermek megszületésének percétől

A

zt, hogy az ifjú nemzedék országunk jövője, társadalmunk nagyon is tudatosítja, ezért a fiatalok nevelésére, problémáira a párt és az állam lankadatlan figyelmet fordít. Ennek következtében egyre növekszik az ifjúság műveltsége, szak- képzettsége, öntudata, munka- és társadalmi aktivitása.

Az elmúlt 20—30 év alatt, ami a történelem szempontjából a- ránylag rövid időszak, lényegesen megváltozott nálunk az életszínvonal. Különösen a fiatalok, akik nem ismerik a „rosszabb időket“ nem tudatosítják, hogy életünknek milyen fontos tényezője a biztos jövő. Számukra például természetes az, hogy mindenkinek joga ,van képességeinek megfelelő munkára, az elvégzett munkáért járó fizetségre, a társadalmi javakból Való részesedésre, mint ahogy az is természetes, hogy mindenkinek joga van a műveltségre és az ingyenes orvosi gondoskodásra.

'Ä fiataloknak minden feltétel adva van ahhoz, hogy nagy tudású szakemberekké és sokoldalúan, harmonikusan fejlett személyiségekké váljanak.

Szocialista társadalmunk építé-, se során fokozatosan kiszélesítettük és javítottuk a szakmunkás- képzést, és emelkedett a közép- és főiskolás diákok száma.

Ä hatodik ötéves terv végén az SZSZK népgazdaságában 550 ezer szakmunkás, több mint 420 ezer középiskolai és közel 140 ezer főiskolai végzettségű szakember tevékenykedett. A népgazdaság i- gényeiben, az ágazati struktúrában várható változások és politikánk hosszú távú céljai következtében számuk növekedni fog. A hetedik ötéves tervben 220 ezer szakmunkás, 109 ezer középiskolai és 52 ezer főiskolai Végzettségű szakember kapcsolódik be a munkafolyamatba.

Az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériuma az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumával, az ágazatokkal, a nemzeti bizottságokkal és az iskolákkal karöltve idén is 78 ezer végzős fiatalt von be a gyakorlatba. Fontos társadalmi és politikai érdek és cél, hogy valamennyien képességeiknek és végzettségüknek megfelelő posztra kerüljenek. Az egyes ágazatok káder-, személyi és szociális fejlesztési terveibe ebben az ötéves tervben iktatták be először a szakmai növekedésre és a végzettség maradéktalan kihasználására vonatkozó feladatokat is. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy újabb olyan létesítmények épüljenek, amelyek az ifjúság nevelését szolgálják. A hetedik ötéves tervben csak az oktatásügyi intézmények építésére és bővítésére a Szlovák Szocialista Köztársaságban 1243 millió koronát fordítunk. Az előző esztendőben az említett beruházások 264 millió koronára rúgtak.

A személyi és szociális fejlesztés tervezésével céltudatosabbá válik a fiatal dolgozókról való gondoskodás. Javul az egészség- ügyi ellátás, növekedik az üzemi étkezdék, bölcsődék és óvodák kapacitása, ami rendkívül fontos a fiatal, különösen gyermekes családok szempontjából.

Pártunk és államunk gondoskodását a fiatal házasokról és a gyermekes családokról egész sor szociális és gazdasági intézkedés tükrözi. Csak néhányat említek közülük.

A SZISZ III. kongresszusának határozataival összhangban az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériuma együttműködött bizonyos jogszabályok módosításában, amelyek 1984. január 1-én léptek hatályba.

A fiatal dolgozók javába megváltozott a táppénz magassága, mégpedig úgy, hogy megszűnt a munkaviszony tartamától való függőség. Azzal, hogy a munka- képtelenség első három napján a tiszta jövedelem 70, a további napokban a 90 százalékát folyósítják, javult a fiatal dolgozók és családjuk helyzete a betegség a- latt.

A társadalmi gondoskodás további elmélyülését hozták az idén január 1-én életbe lépett szociális intézkedések. Jóllehet valamennyinek nagy jelentősége van a gyermekes családoknak nyújtandó segítségben, leglényegesebb mégis az, hogy az állam már az első gyermekre folyósít 600 korona’ gyermekgondozási segélyt. Erre minden, anyának joga van, ha ő gondoskodik gyermekéről annak egyéves koráig. így a törvénymódosítás után az erre a célra fordított összeg évente megközelítőleg 130 millió koronával e- melkedett, és eléri a 660 millió koronát.

A fiatalok érdekében foganatosított további intézkedés, hogy meghosszabbodott a 18—23 év közötti fiatal dolgozók évi rendes szabadsága, mégpedig a naptári két hétről háromra.

Az új házasoknak nyújtandó kölcsön, az adókedvezmény, az ösztöndíj, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a bölcsődei és óvodai gondoskodás — ez mind- -mind a gyermekes családok gazdasági és nevelési küldetését segíti, s megkönnyíti a fiatal családoknak a berendezkedést, főleg közös életük legelején, segít a házasságkötéssel vagy a gyermek születésével járó gondok leküzdésében.

A nemzeti bizottságokkal karöltve arra törekszünk, hogy a fiatalok ne kössenek meggondolatlanul házasságot, és minél kevesebb legyen a felbomlott család. Ezt a célt speciális intézmények, a házassági és házasságelőtti tanácsadók szolgálják. Ma már minden járásban működik ilyen tanácsadó központ.

Az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumának sokoldalú törődése az ifjú nemzedékkel abban is megnyilvánul, hogy külön figyelmet szentel a fogyatékos gyermekeknek és fiataloknak. A rokkantakról való társadalmi törődés sokoldalú fejlesztési terve nagyon is konkrét, időhöz kötött feladatokat tartalmaz a rokkantság megelőzése, a betegek fizikai képességeinek visszaállítása és érvényesülésük érdekében.

A járási nemzeti bizottságok szociálisügyi osztályai nyilvántartást vezetnek a fogyatékos gyermekekről és fiatalkorúakról. Jelenleg az SZSZK-ban több mint 45 ezer 1—18 év közötti egyén szorul az egészségügyi, iskolai és szociálisügyi szervek tartós gondoskodására. E három reszort szakemberei a járási és kerületi bizottságok tanácsai mellett munkacsoportokat alakítva ügyelnek arra, hogy összehangolt gondoskodásban részesüljenek a fogyatékos fiatalok. E munkacsoportok értékelik a törődés színvonalát, és konkrét intézkedéseket javasolnak a javítására. Együttműködésük eredményeképpen a fogyatékos fiatalok számára új intézmények létesültek, javították és kiterjesztették a tanácsadói munkát, segítik az ortopédiai segédeszközök beszerzését, gondoskodnak fürdői kezelésükről, .üdülésükről.

Az alapiskolák végzős tanulóinak 7—8 százaléka csökkent munkaképességű. E fiatalok 97,3 százaléka tavaly szakmát tanult, készült hivatására, és csak 30-an nem helyezkedtek el, 136-an pedig a szülők óhajára odahaza maradtak.

A fogyatékos fiataloknak minden feltétel adva van ahhoz, hogy szakképzettséget szerezzenek és egészségi állapotuknak megfelelő arányban bekapcsolódjanak a munkafolyamatba és a társadalmi életbe.

Ezt bizonyítja a testi fogyatékosok IX. országos sportversenye is, amelyet akkor rendeztek meg Kassán (Kosice), amikor Prágában az 1985-ös Csehszlovák Spar- takiád zajlott. E rendezvény mély szimbólumát és bizonyítékát adta annak, hogy szocialista társadalmunk egyforma gondot fordít .valamennyi fiatalra.

Rendszeresen törődünk a cigány származású fiatalok társadalmi beilleszkedésével, életmódjuk kul- túráltabbá tételével, javításával.

Az SZSZK cigánykérdéssel foglalkozó kormánybizottsága, valamint az ugyanilyen küldetésű kerületi és járási bizottságok konkrét intézkedéseket foganatosítanak avégett, hogy elmélyüljön az iskola előtti és iskolás korú cigány származású gyerekek nevelése, a serdülők pályára való felkészítése és tartós munkaviszonyuk, valamint hogy sikerüljön megoldani a lakásproblémáikat. E célok megvalósítása fokozatosan megnyilvánul abban, hogy a cigány származású gyerekek mind nagyobb számban látogatják az ó. vodát, az iskolai étkezdét, a napközis és klubfoglalkozásokat, a

fiatal cigánycsaládok hathatósabb támogatást kapnak lakásgondjuk megoldásához.

Habár a többi fiatallal összeha-i sonlítva a továbbtanuló cigány, származású gyerekeknél nem o- lyan kedvezőek az eredmények, e: téren is rendszeres javulás észlelhető, ami pedig feltételeket teremt ahhoz, hogy a cigányság mind nagyobb arányban kivegye részét a produktív munkából.

Természetesen e helyen távolról sem sorolhattuk fel mindazo- kát a formákat, ahogyan társadat-: műnk az ifjú nemzedékről gondoskodik. Csak a társadalombiztosításban a szolgáltatások és juttatások rendszere azt a célt hivatott szolgálni, hogy a gyermek megszületésének percétől az anyagi jóléten kívül a sokoldalú gondoskodással biztosítva legyen e- gészséges és zavartalan fejlődése.

A tények bizonyítják, hogy társadalmunk — a célokkal, elvekkel és lehetőségekkel összhangban —s feltételeket teremt az ifjú nemzedékről való teljes gondoskodáshoz és sokoldalú fejlődéséhez. Ezért viszont elvárja, hogy öntudatos hozzáállásukkal a fiatalok is segítsék a társadalom feladatainak teljesítését, és a társadalom szükségleteit szem előtt tartva vegyenek részt szocialista hazánk további fejlesztésében.

Társadalmi életünk az utóbbi évtizedekben nagy változásokon esett át. „Diákéveim“ sorozatunknak az a célja, hogy összehasonlítási alapként szolgáljon a mai és a 20—30 évvel ezelőtti középiskolások élete között, éreztesse a változást, és megmutassa, hogy korszerű, szocialista iskolarendszerünk gyökerei azokba az évekbe nyűinak vissza.

DIÁKÉVEIM

biákéveiről beszél Kmeczkó Mihály, a MATESZ dramaturgja, aki 1958-ban kezdte a középiskolai tanulmányait Szepsiben (Moldava nad Bodvou). Előbb azonban a bu- zitai (Buzica) alapiskolában záróvizsgát kellett tennie.

kkor még az alapiskolában h volt záróvizsga, és azon a napon a faluban esküvé is volt, és mivel engem gyakran hívtak vőfélynek — két helyen kellett lennem egyszere. Sajnos, egyik helyen sem tudtam igazán állni a sarat. Ahhoz, hogy végül is tiszta egyes lettem, az előző nyolc év eredményeit vették figyelembe.

KMECZKÖ MISI középiskolásként

A kassai (KoSice) gimnáziumba felvételiztem. Ott Rácz Olivér „vizsgáztatott“ magyar nyelvből, s megkérdezte tőlem: „Melyik az a klasszikus magyar irodalmi alkotás, melyben a szegény ember először kel fel az uraság ellen?“ Nem tudtam a választ. Rácz Olivér megköszörülte a torkát, s komoly arccal mondta: „Kedves barátom, ezt illenék tudnia, mert ez a Ludas Maiyi.“ A falusi iskolában a Ludas Matyit meseként adták elő, s mindig mese is maradt. Ahányszor találkozom Rácz Olivérrel, még ma is azt hiszem, ő is emlékszik arra a felvételire... Kassán nem vettek fel, kérvényemet viszont átutalták Szepsibe, ahol 195R-ban megkezdődtek diákéveim.

Naponta hajnali négykor keltem. Kimentem a Koplaló-tanyára a család egyetlen viharvert kerékpárján. Öt órakor már borjakat etettem, azután futás az iskolatáskáért. Hét órakor a templomban orgonái- tam. Fél nyolckor indult a busz Szepsibe, a tanítás nyolc órakor kezdődött. Délután fél ötkor értem haza. Az esti etetés ötkor kezdődött. Hétkor ültem neki tanulni. Ez

az életmód nagyon legyengített, tüdöbajt kaptam, és szanatóriumba utaltak Predná Horára. Most, e helyen is köszönöm az iskola igazgatójának, osztályfőnökömnek, a tanári karnak, hogy nem kellett megszakítanom tanulmányaimat, osztálytársaimnak pedig azt, hogy lelkiismeretesen segítettek. Az érettségin is éreztem tanáraim jóindulatát.

Az osztályunk jóban-rosszban összetartott. A harmadikosok között voltak huszonévesek is, sőt olyan is, aki Kassán az első ligában focizott. Rájuk úgy néztünk fel mint az istenekre. A diákok akkoriban tanítás után is szívesen az iskolában maradtak. Egyikük a pályán futott, másikuk a pálya szélén ült és tanult.

A mi korosztályunkat is nagyon érdekelte a zene. Külön társaságok voltak, amelyek mindig a rádiót hallgatták. Paul Robson, Ima Sumac voltak a sztárok.

jó tanáraim voltak. A matematikát Csiz- már István tanította, magas színvonalon, szigorúan. El sem tudta képzelni, hogy ne matematikus legyek. Érettségin a választott tantárgyam a biológia volt. Ezt a hosszú szőke hajú Ferencné tanította, aki amellett, hogy alig volt nálunk valamivel idősebb, „Sárkánynak“ nevezte magát. Szervezett egy tánccsoportot, amellyel az ifjúsági alkotóverseny járási győztesei lettünk. Du- ruttya László földrajztanár kitágította világszemléletünket, a lelkünkre hatott, emberi tartást lehetett tőle tanulni. Levelezett újságokkal, néha velünk is íratott tudósítást. Öt tényleg csodálni lehetett. Voltak tanáraink, akik családi problémáikat az órán sem tudták levetkőzni, jó szakemberek voltak, de nem jó pedagógusok.

Segédeszközünk kevés volt. A folyosót 'használtuk alkalmi tornateremként. Egy- egy nekifutásnál, ha az ember nem vigyázott, könnyen kirepülhetett az ablakon ... Délután a barátokkal a rádió fociközvetítéseit hallgattuk, ha nem fociztunk. Magam egyszerre három csapatban is fociztam: a cigány-, az ifjúsági és a felnőttcsapatban. Ecjy-egy mérkőzés óriási esemény volt. Apám szövetkezti elnök lévén, adott egy területet, ahol focizhattunk. Ujjongva fogadtuk, amikor a járási sport- szövetség kiszolgált felszerelést juttatott kicsi csapatunknak. Szerettük a filmet is, a moziban a helyi tanító vetített, én a jegyeket árultam.

Osztályunkból nagyon kevesen jelentkeztek főiskolára; az érettségire mint jelentős „értékre“ tekintett mindenki. Eredetileg a Károly Egyetem Külkerespedelmi Karára jelentkeztem. A felvételim nem sikerült, ezért a kassai gépészeti főiskolára mentem, s akkor a felvételi alatt tudatosítottam, engem az irodalom érdekel igazán. A Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskolára mentem, ahova fel is vettek, de ez már diákéletem másik fejezete.

Lejegyezte: BÁRÁNY JÁNOS