Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-10 / 37. szám
új ifjúsági] A jót még jobban megalakítottuk az ún. Ifjú újítók műhelyét. Ebben a műhelyben kilenc kiváló, különféle szakember tevékenykedik. Az a feladatuk, hogy a fiataloktól származó minden ötletet, javaslatot, ésszerűsítést, újítást kivitelezzenek, mert korábban épp a kivitelezés maradt el, s emiatt elakadtak, meghiúsultak az ötletek. Most már nem megy semmi veszendőbe, s egyik ötlet hozza magával a másikat. Így születhetnek egészen apró dolgokból jelentősek. Vagy: segít séget nyújtottunk az állami feladaton dolgozó szakembereknek a tervdoku mentáció minél gyorsabb kivitelezésé ben. Talán ez apróságnak tűnik, a gya korlatban azonban nem elhanyagolha tó tényező, mert ők közben más feladat tál foglalkozhattak. És hadd említsek meg még egy érdekességet: intézetünk ben létrehoztuk az ifjú technikusok ál lomását. Ez az állomás vagy érdekkör, amelyet Kurucz Péter mérnök vezet, a számítástechnikával foglalkozik. Négy fiatal mérnök irányításával felkutattuk, összegyűjtöttük a számítástechnika i- ránt érdeklődő tanulókat, hogy megismertessük velük korszerű műszaki bázisunkat. Bevezetjük őket a számítás- technika világába. Ezt a munkát, folyamatot is hosszú távon kell látni, mint ahogy a kutatóintézetben mindent hosz- szan tartó, olykor csak évek, évtizedek múlva beérő folyamatnak lehet,'szabad tekinteni. Az említett állami feladatot intézetünk ugyan már megoldotta, a fejlesztést, a korszerűsítést, a kutatási eredményt sosem szabad véglegesnek tekinteni. És épp azért, hogy a folytonosságot biztosítsuk, foglalkozunk már a kisiskolásokkal. Szeretnénk, ha eredményeink jó kezekbe kerülnének, ezért van szükségünk müveit szakemberekre. S a számítástechnika — amely ma bátran nevezhető a műszaki haladás a- lapjának — elterjesztése, megismertetése korkövetelmény, s nem lehet elég korán kezdeni. Maráz Laci szaval meggyőzően hangzanak, jól átgondolt, hosszú távú munka körvonalait rajzolják meg. Beszélgetésünk során a SZISZ-elnök nem arra panaszkodik, hogy a tagság nem kieléKitünö szakemberek állnak a munkagépek mellett I Meglepetés meglepetés után ér. Kezdődött azzal, hogy a kutatóintézetbe történő belépéskor egy picinyke táblát akasztottak a ruhámra. „Látogató“ felirattal. Mondták, minden idegennek, aki ide belép, viselnie kell. Majd lejött értem a portára az intézet SZISZ- -alapszervezetének elnöke, Maráz László mérnök, és roppant kedvesen, előzékenyen fogadott: nem hivatkozott időhiányra, rendelkezésemre állt. Majd később szóba került a munkaidő beosztása, kihasználása. Itt ez is másképp van, mint máshol. A kutatóintézet négyszáz dolgozója közül bárkinek módjában van a legjobb belátása szerint beosztani munkaidejét, eldönteni, mikor dolgozza le a napi nyolc óráját. Választhat, hogy reggel "hét és este hat között miÍ kor dolgozik. Engedély nélkül kimehet az épületből, ki- és belépéskor személyi mágneses kártyájával „lyukaszt“, s a bent töltött órákat számítógép tartja fejében. Ez a szabadon választható munkaidő különösen fontos jelentőséggel bír ebben az esetben: a kutatással foglalkozó szakembereknek —- ha épp nem megy a munka — nem kell tétlen ücsörögniük az irodában. Tehetnek egy sétát, kiszellőztethetik a fejüket, intézhetik ügyes-bajos dolgaikat... Lehet, mindez egyeseknek apróságnak tűnhet, ám a jól, kellemes közérzettel végzett munkához — kutatómunkához — elengedhetetlen. Nem szeretnék ebből a „szabadságból“ túlzott és messzemenő következtetéseket levonni, mégis... Talán nem véletlen, hogy épp itt, ezen a munkahelyen születtek kimagasló eredmények, épp ennek az intézetnek a dolgozói kaptak állami díjat. — Vallom én is: talán valóban nem véletlen — mondja Stark János a vendégek tájékoztatásával megbízott szakmunkatárs. — Már csak azért sem, mert a kutatómunka a megfelelő anyagi, műszaki feltételek mellett nagyfokú szabadságot igényel. S ez a három tényező itt valóban együtt van. Az eredmények, természetesen, így sem pottyantak az égből. Tizenkét évi megfeszített kutatómunka után tettek pontot az intézet szakemberei tavaly. S bár valójában „csak“ hat szakember kapott állami díjat, de itt is és mindenütt nyilvánvaló, hogy a sikerben az intézet szinte minden munkatársának van kisebb-nagyobb része, így a kutatóintézet fiatal munkatársainak, a SZISZ-eseknek is. Előbb azonban próbáljuk megfejteni, mit is jelent az a kódszám, amelyet lépten-nyomon hallani az intézetben: P—15—124—411. Először is: ez a száma annak az állami feladatnak, amelynek megoldásával öt évvel ezelőtt az ' intézetet megbízták. Az akkori megbízás szerencsés „ütközés“ volt. Ugyanis a kutatóintézet már korábban is, hét é- ve foglalkozott az automatizált és ro- botizált rendszerek esetében alkalmazott szerszámok kutatásával. Amikor aztán állami feladatként jelölték ki számukra ezeknek a rendszereknek a gyorsított ütemben történő kifejlesztését, még nagyobb erőbedobással folyta1 Számítógépes „rajztábla „A 'Géptechnikai Vállalat Érsekújvárt '(Nővé Zámkyj Szerszámipari Kutatóintézetének munkatársai az automatizált és robotizált rendszerek esetében alkalmazott szerszámokkal kapcsolatos kutatásért, fejlesztésért és előállításért a Szlovák Szocialista Köztársaság nemzeti díját kapták.“ '(Újsághír)] Maráz László: „E szerszámok kijejlesztéséért kaptuk az állami díjat." gítő aktivitása miatt ezt meg azt nem lehet megoldani, hanem... — ... A 400 alkalmazott közül nyolc- vanan tagjai az ifjúsági szervezetnek. Négy alapszervezetben dolgozunk, igaz, nem zökkenőmentesen, de hiszünk abban, kutatókhoz illően, hogy nincsenek megoldhatatlan feladatok sem a kutatómunkában, sem a szervezeti életben. Minden csak kitartás és akarat kérdése. Ez a szellem jellemző nálunk, s e- redményeinket is ennek köszönhetjük. Mert tudom én, hogy egyszerűbb lenne mindenféle kibúvókra, nehézségekre hivatkozni, és hagyni csapot-papot, elintézni mindent azzal, hogy „nem lehet!“ Ez azonban mindig az egy helyben topogást jelentené. Mi nem elégszünk meg ezzel, hiszen az alkotás mindennél felemelőbb érzés. Meg aztán az itteni hagyományok, a már elért eredmények minket is köteleznek: a jót még jobban. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei tódott a munka. Tudatosították, hogy kimondottan fontos népgazdasági érdekről van szó, hiszen robotizálás és automatizálás nélkül elképzelhetetlen a fejlett ipar, az élet bármely területe, lehetetlen lépést tartani a fejlődésben a világgal. Nos, hogy tizenkét év a kutatómunkában sok vagy kevés — eldönthetetlen. Az eredmény a fontos. Az eredmény, amelynek néhány részlete világ- viszonylatban is újdonságnak számít. Nem szaklap az Új Ifjúság, így nem is célunk most részletesen bemutatni az új találmányokat. Talán csak néhány eredmény az intézet munkájából: A kutatómunkába beruházott egy koronából a találmány révén 6,08 korona haszon szármázik a gépiparban. Nem mellékes az sem, hogy az intézet a kutatásra szánt összegből 16 milliót megtakarított. Találmányaikat külföldön, a Szovjetunióban, az NDK-ban, Lengyelországban, Jugoszláviában, Angliában, Olaszországban, az NSZK-ban, Franciaországban, Svédországban, Japánban, az USA-ban szabadalmak védik. Az intézet eredményei révén hazánk jelentős devizamegtakarítást ért el. Mindezekből kiindulva munkájuk értéke szinte felbecsülhetetlen. Ennek tudatában így már az sem tűnik nagyképűségnek, hogy a kutatóintézet fiatal munkatársai is jogosan büszkék az elért eredményekre. A SZISZ- -elnök, Maráz László mérnök szerényen ezzel kezdi: — A háttérben ugyan, de többféleképpen igyekeztünk elősegíteni az állami feladat mielőbbi és minél sikeresebb megvalósítását. Néhány konkrétum: Az ptlet és a megvalósítás I
