Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-22 / 4. szám

új ifjúság 8 ' A hosszú téli esték beköszönté­sével ránk tört az unalom — pana­szolta minap egy fiatal Ismerősöm. — Erre Is van orvosság — vetettem oda gondolkodás nélkül. — Az Ifjú­sági klub minden fiatal előtt nyitva áll, és kötve hiszem, hogy Itt ne talál­nál barátra, vagy ne tölthetnéd úgy az Idődet, hogy az nemcsak unalom­űzés, hanem eredményes tevékenység­hez Is vezethet. Gondolom, Ismerősöm nem az egye­düli, aki a huzamosabb otthonülőst nehezen tudja elviselni. A családi fé­szek melege, a familiáris közösség ugyan jő hatással van rá, de szünte­len vágyódik a társaság, a vele egy­korú kollektíva után. Ilyenkor szinte felbecsülhetetlen értékük van a SZISZ, az Ifjúsági kluboknak, amelyek vár­ják az érdeklődőket, és igyekeznek otthont nyújtani nagyobb kollektívá­nak Is. De hogy ne legyen csak okos­kodás az iménti fejtegetésem, álljon Itt egy élő példa egy nagyközség klubjában szerzett tapasztalataimmal. Egy pénteki napon látogattam el a PEZSGŐ KLUBÉLET feledi (Jesenské) ifjúsági klubba, mert tudtam, hogy ezen a napon tartják összejöveteleiket a fiatalok, és azt is, hogy ilyenkor a távolabb tanuló diá­kok még nemigen érnek el a klubba. Fúrta az oldalamat, hányán jönnek el, hányán áldozzák fel a tv műsorát a klubért. Kellemesen meglepődtem, amikor a mintegy harminc lelkes fiatal társa­ságát megláttam. A klub vezetője, Mi­hály Éva, aki félállásban tölti be tisztségét, úgy is mondhatnám, hiva­tásos klubelnök, a beszélgető lányok gyűrűjében ült. Letelepedtem hozzá­juk, hogy kicsit többet megtudjak a klub szervezeti életéről és tevékeny­ségéről. — Két évvel ezelőtt másként fes­tett itt a helyzet — kezdte a klub bemutatását Éva. — Két hónapig be is volt zárva, nem járt ide senki. Amikor megkért a művelődési ház vezetője, Cuba Stefanovská, elvállal­tam a klub irányítását. Régebbi klub- tag voltam már, és éreztetni, lehetne ' ezt másképpen is csinálni, többre Is S‘ képesek az itteni fíátalök. Nehéz volt Buba és Éva megbeszélik a teendőket .* kekhez szólnak, hanem komoly, Koncsol László: VIZESNAPLO lapszanak. ötletes címmel 'jelentette meg a Madách könyvkiadó ezt a ver­seskötetet, s az ötletes cím mö­gött még ötletesebb versek sora­koznak. Már a borító is elárulja, való­ban egyedi verseskönyv ez, szó sincs egyszínűségről, komorság­ról. Marián Mtnarovic hatásos fan- táziakarcolatai szinte a versek nélkülözhetetlen kiegészítői, tar­tozékai. Az ember talán nem is htnné, hogy a víz, ez az örökmozgó e- lem milyen sokrétű, mennyire vál­tozó; ez adhatta a költőnek az öt­letet a 14 vers megalkotásához. A játékosság, a vidám hangulat ne tájolja el az olvasót, mert a gyermekversek ritmusában írt köl­temények valójában nem gyerme­Vizesnapló. Vajon mire utal a cím? Néhány természeti képet megjelenítő alkotás közös nevé­re, vagy talán egy élet króniká­jára? Meglehet, hiszen az életet jelentő vízcsepptől az életet men­tő, nélkülözhetetlen, könnyen el­veszíthető vércsepplg jutunk, de megállunk a jégesőnél, ahol az emberi indulatok megelevenedését látjuk; a jégcsapnál, hol emberi ridegségre lelünk; az anyatejnél, hol az anyai szeretet világosodik meg előttünk. Eltérve a versek gondolati hát­terétől, e kötet legnagyobb érté­kének a nyelvi sokszínűséget tar­tom. Már csak ezért is érdemes belelapozni Koncsol László Vizes- naplójába. •—KS— Múlt év december végéig a nagy kürtösi (Velk^ Krtís) járás­nak mind a harminchárom CSE- MADOK helyi szervezetében meg­tartották az évzáró taggyűlést, ör­vendetes, hogy az utóbbi években mind jobb az együttműködés a CSEMADOK és a SZISZ között. Az évzáró taggyűlések tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre több CSEMADOK-szervezetben kaptak tisztséget olyan fiatalok, akik a SZISZ-ben is aktívak. így van ez például Ipolyvarbón (Vrbovka), a járás legjobb CSE- MADOK-szervezetében, amelynek vezetősége Urbán Aladár elnök­kel az élen régen felismerte, hogy a fiatalokra lehet és kell is számítani. A szervezet alkalmi színjátszói, illetve a mostani iro­dalmi színpad tagjai kivétel nél­kül fiatalok. ÉVZÁRÓK UTÁN Bussán (Buáínce) szintén ha­gyomány már, hogy a CSEMADOK helyi szervezete eredményesen e- gyüttműködik a fiatalokkal. A két­évenként megrendezett folklór­nap műsorából sohasem hiányoz­nak a fiatalok. Hasonló a helyzet Övárban (Olováry) és Zsélyben (Zelovce), egyébként itt találhatók a nagy­kürtös! járás legjobb színjátszói, akik minden évben bemutatnak egy színdarabot, s ezekben a da­rabokban túlnyomórészt fiatalok játszanak. A járás legnagyobb községében, Ipolynyéken (Vinica) sem lehet panasz az együttműködésre. A helyi szervezet rendezvényein nemcsak jelen vannak a fiatalok, hanem a lebonyolításukban is se­gítenek. Ojabban Inámban (Doli­nák) kezd szorosabbra válni a SZISZ és a CSEMADOK-szervezet kapcsolata. Az. évzáró taggyűlésen is zömében fiatalok voltak jelen, akiknek kifejezetten óhajuk, hogy legyen még több közös rendezvé­nyük. A szervezet egyik vezető­ségi tagját, Gyurász Juditot nem­régiben beválasztották a CSEMA­DOK járási bizottságába, de az if­júsági szervezetben sem tétlenke­dik, sőt a sportegyesület munká­jában is segít. A CSEMADOK ipolyhídvégi (Ip. Predmostie) helyi szervezetének vezetőségében is egyre több a fiatal, Dacsókesziben (Kosihovce) és Bá­torfalun (Bátorová) pedig hu­szonéves a CSEMADOK-elnök. —bgy­a kezdet, de aztán egy-két Jól sike­rült akció meghozta a kedvet, és nem kellett már buzdítani a fiatalokat. Jöt­tek és segítettek, no és persze Euba, aki pár évvel Idősebb nálunk, de szinte klubtagnak érezzük, nagyon so­kat segített, főleg az Indulásnál. •— Az ember unatkozott, hívták is, eljött, és azóta is eljárok — mondta Bődi Edit. — Itt megvitatjuk egymás problémáit, mindenki elmondja örö­mét, bánatát, és már ez is sokat je­lent. — Tulajdonképpen nekünk ez a ház második otthonunk — vette át a szót Somogyi Anna, a SZISZ falusi szer­vezetének alelnöke. — Itt tartjuk a SZISZ-gyűléseket, hiszen a klub és a SZISZ munkája összeforrott. Itt zajla­nak a különböző kulturális rendezvé­nyek, ebben az épületben van a mozi, a büfé stb., egyszóval az iskola és a munkahely után talán többet vagyunk itt, mint odahaza. Közben megérkezett a ház fiatal vezetőnője, a klubvezetővel megbe­szélték a közeljövő teendőit, s mielőtt ellenőrizte volna a filmvetítés körüli előkészületeket, nekem is elmondta a klubról a véleményét. — A fiatalok aktivitásával nagyon meg vagyok elégedve, tevékenységük nyáron is, télen is eredményesnek mondható. Egy bizonyos fokig egy­másra vagyunk utalva, de a művelő­dési ház és az ifjúsági klub mindent megtesz a rendezvények sikeréért. A közös ügy közös érdekké is válik, és azt hiszem, ez így van rendjén. Kon­krétabban szólva nyáron itt ún. min­taakciók zajlanak a járási ifjúsági klubok képviselőinek, és több Ízben a környék épltőtáborosai is nálunk szórakoztak. Ez csak összefogással volt lehetséges. A fiatalok valóban fegyelmezettek, még diszkók alkalmá­val sem isznak szeszes italt és nem dohányoznak. Én a magam részéről csak remélni tudom, hogy a jövőben is megtaláljuk a közös nevezőt, és munkánk, illetve munkájuk tovább fog javulni. Közben egyesek, asztalifociztak, má­sok sakkoztak vagy egyéb társasjáté­kok után néztek. A másik helyiség­ben lévő bárpultnál többen pedig üdí­tőt ittak. Évát arra kértem, beszéljen arról, mi mindent csináltak már ed­dig, és mit terveznek. „Tájékozódtam, puhatalóztam...” Fiatal pályakezdő népművelőnek talán előnyére szolgál, ha olyan mű­velődési otthon vezetésével bízzák meg, ahol az előd nem kényeztette el rendezvényekkel a kultúrára szomjas és a kultúrát éppen a népművelőtől váró embereket. Viszont hátrányos helyzetbe kerül, ha egy nagyon tevé­kenyen és sokoldalúan dolgozó kollé­gájának a helyére kerül. Gál Milánná, a palásti (Plásfovce) művelődési ott­hon fiatal vezetője hogy érzi, milyen helyzetből indult? >— Két évvel ezelőtt érettségiztem a szakközépiskola szakosító tagozatán, könyvtárosi képesítésem van, de a pálya túltelítettsége miatt pályamódo­sításra kényszerültem. Mivel helybeli vagyok, és éppen megüresedett a nép­művelő helye, elvállaltam a művelő­dési otthon irányítását — mondja be­vezetőül Gál Milánná. — De hogy konkrétan a kérdésre válaszoljak, örültem volna, ha az elődöm sokolda­lúbb munkát végzett volna, mert ak­kor kitaposott útra léphettem volna, így jobbára magamnak kellett, ponto­sabban szólva, kell kitaposnom az utat. — Milyen elképzelésekkel kezdte el a népművelői pályát? — Először is: a pályamódosítással nem számoltam, s az átállás nem okozott különösebb nehézséget, hiszen rokon hivatás mind a kettő, de azért nem ment minden egyik napról a má­sikra. Nem tagadom, kezdetben, sőt néha még most is, nehéz volt „behoz­ni“ az embereket a rendezvényekre, pedig előbb igyekszem megtudni, mi­re lenne igény, s aszerint próbálom megszervezni ezt vagy azt. Nagy nép­szerűségnek örvendtek az orvosi elő­adások. Jártak nálunk a Slovkoncert előadóművészei is. Természetesen a politikai, állami évfordulók, társadal­mi események alkalmából a propagá­lás, a műsorok összeállítása, bemuta­tásának megszervezése is a népműve­lőre hárul. Ezekben, nem panaszkod- hatom, főként a fiatalok vannak se­gítségemre, miként az előadásokon és — Sok-sok akciót rendeztünk ta­valy, ezért inkább csak azokat ragad­nám ki, amelyek most az új év ele­jén is élénken élnek mindannyiunk emlékezetében. Kisszínpadunk az agi- tációs központok járási seregszemlé­jén K. Capek: Anya c. darabjával má­sodik helyezést ért el, a járási klub- vfórumon a klubélet fonákságairól írt humoros jelenetünket adtuk elő, a már említett nyári mintabemutatón további három jelenettel szerepeltünk. Ezenkívül többször is fellépett szín­játszó csoportunk, főleg ünnepekkor. A klub nemegyszer volt már tánc­ház, amelyet Adám Lajos tánctanár vezetett április—májusban. Első ízben rendeztük meg a diszkótánc körzete versenyét, amelyen tíz lány és tíz fiú állt közönség elő. Tanulságos volt a dr. Peter Sedláőek pszichológussal folytatott beszélgetés a párválasztás kérdéseiről, a Hecko testvérekkel pe­dig itteni fellépésük után beszélget­tünk. Béres Marika, a járási könyvtár dolgozója könyvvitát vezetett a klub­tagokkal Solohov Emberi sors című művéről. Az SZNF évfordulójára ren­dezett járási vetélkedőn negyedikek lettünk. Ha az elmúlt évet emlegetjük, azt is el kell mondanom, nagy vesz­teség érte a klubunkat. Örökre eltá­vozott körünkből a SZISZ falusi szer­vezetének példás elnöke, Hank Rená­ta. Egy tragikus kimenetelű autóbal­eset áldozata lett. Az évet egyébként jó kedvvel, megelégedéssel zártuk. Volt álarcosbál, szilveszteri mulatság, diszkók. Most pedig folyik az élet tovább. Jelenleg meg kell javíttatni a tévénket, a közeljövőben pedig a klubfelszerelés bővítését vettük terv­be. Készülünk az újabb versenyekre, vetélkedőkre, mert ezek már szinte életelemünkké váltak. Beszélgetésünk folyamán arra is fényi derült, hogy nemcsak színész­tehetségek, hanem jó hangú fiatalok is vannak a klubban, és olykor-oly­kor közösen is énekelgetnek. Dancső Ildi, a „nótafa“ kezdetben vonakodott, de nagy nehezen levetkőzte lámpalá­zát, és dalolni kezdett. A beszélgetés egyszeriben közös dalolásba csapott át, szállt az ének magyarul, szlová­kul, vidáman teltek az est órái. Polgári László más rendezvényeken is ők vannak többségben. — Hogyan dolgoznak a társadalmi szervezetek, és milyen a népművelési otthon együttműködése velük? — Azokkal a szervezetekkel, ame­lyeknek a tagjai akarnak dolgozni, jó az együttműködés, illetve csak ezekkel lehet Jó. Közéjük tartozik a sportegyesület, a CSEMADOK helyi szervezete és a SZISZ is. E két utóbbi szervezet tagjainak az érdeme, hogy dolgozik a színjátszó csoport. Tavaly Síposs Jenő Furfangos szerelmesek című színdarabját mutattuk be, idén éppen itt van az asztalomon a könyv, Klimits Lajos Névtelen levél című da­rabját szeretnénk színre vinni. A szín játszók vezetője Veszély Mihály. S ha már pedagógusról esett szó, hadd említsem meg, hogy nagyon Jó együtt­működést sikerült kialakítani a helyi alapiskolával. Például a zenei szak­kör harmonikásai hangversenyt adtak. Nyáron pedig az Iskolában nyári- tá­bort szerveztünk a cigány gyerekek részére. Filmet vetítettünk nekik majd utána közösen igyekeztünk meg­beszélni a látottakat-hallottakat. — Két év távlatából hogy érzi, nem bánta meg a pályamódosítást? Rövid tűnődés után válaszol Gál Milánná: — Az az Igazság, hogy nem idegen számomra a népművelés, hiszen édes apám lelkes tagja volt a CSEMADOK helyi szervezetének, s úgy érzem, örö­költem tőle valamit kultúraszereteté- ből, szervezőkészségéből, tehát nem bántam meg a kényszermegoldást. Bodzsár Gyula I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents