Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-03 / 36. szám
új ifjúság 31 mindennap nyitva áll, a falu fiataljai rendszeresen összejönnek, igazi otthonuk lett a klub. Elmegyünk a művelődési házba is, a- mt-iy a szövetkezet segítségével épült újjá nemrégiben. Ámulok és bámulok a látottakon. Hiszen ami itt történt az u- tóbbi négy évben, az valóban tiszteletet parancsoló. A falu végre jó vezetőre és önmagára talált. A korábban felgyülemlett energia kibontakozhatott, a falu a saját javára fordíthatta akarata, tudása legjavát. Nem ment könnyen, nem volt egyszerű, de Slávik Rudolf „tétele“ beigazolódott: lehet, csak akarni kell! — Egyedül nem lettem volna semmire képes — mondja séta közben. — A képviselőkben, a falusiak egy részében, a helyi szövetkezetben remek segítőtársakra találtam. És ma már ott tartunk, hogy önként jelentkeznek társadalmi munkára. Mi történt a múltkor is? Egy pénteki nap volt, e- sős, rossz idő. A szőlészetben dolgozó asszonyok, mivel kint nem tudtak foglalatoskodni, elmentek az épülő óvodába: súroltak, ablakot tisztítottak. Hétfőn megyek oda, és látom, hogy minden ragyog a tisztaságtól. Mihalek György szőlész, képviselő szervezte meg spontán ezt az akciót. A falu huszonöt képviselője közül a két legaktívabb: Mihalek György és Pócs Ambrus [részleg- agronómus). Pócs Ambrus:----------—----------------1------------Slávik Rúdolf nincs irigylésre méltó helyzetben Harminckét é- ves. Négy évvel ezelőtt választották meg őt a Füri (Rúbáfi) Helyi Nemzeti Bizottság titkárává. Az örökség, amelyet átvett elődjétől, cseppet sem volt kecsegtető: elhanyagolt középületek, nem kiépített mellékutak, megoldatlan gondok tömkelegé és nagyfokú bizalmatlanság az emberekben... — Rossz visszagondolni az efcső napokra, hetekre. Minden a fejé tetején állt, azt sem tudtam, hol kezdjem a teendőket. Mert nekem hivataiba lépésemkor olyan gondokkal kellett megküzdeni, amelyek ma már nagyon nevetségesnek tűnnek: az irodahelyiségem fala düledezett, az íróasztalom lába téglával volt alátámasztva, a hnb épületének ablakait függöny helyett felragasztott újságpapír „díszítette“, s azt sem tudtam, hogyan kell megírni egy igazolást... Ezeket látva, tapasztalva tudatosítottam, hogy ilyen körülmények között nem lehet dolgozni, nem szabad fogadni az ügyfeleket, mert ez az államhatalom lejáratását jelenti. Segítséget elődeimtől nem várhattam, csak a környező falvak helyi nemzeti bizpttságai- nak tisztségviselőire és a jnb-re támaszkodhattam. Tőlük viszont gyors és maximális segítséget kaptam, s kapok ma is. Azonnal nekiláttunk rendbehozatni a hnb é- pületét, hogy a polgárokat tisztességes keretek között tudjam fogadni, hogy aki ide belép, kulturált környezetben érezze magát. Megcsináltuk az esketőtermet, amelynek egyik fala azelőtt félig kidőlt állapotban volt. Korábban nem véletlenül jegyezte meg az egyik menyasszony: ő disznóólban nem köt házasságot. Majd folytattuk tovább a munkát: egyik gond orvoslását a másik u- tán. Nem ment könnyen semmi, de az eddigi tapasztalataim alapján azt vallom, hogy minden elintézhető, megoldható, csak akarat, kölcsönös bizalom és szívósság kérdése az egész. Slávik Rudolf mindezt nem panaszként mondja. Sőt, kéri, ha nem muszáj, erről ne is nagyon írjak, hiszen nem akarja felszaggatni a múlt sebeit, bűnbakokat keresni, újjal mutogatni másokra. Hallgatnék is minderről, de úgy érzem, végre tiszta vizet kell önteni a pohárba. Meg aztán: Slávik Rudolf, a képviselők és a füriek utóbbi négy év alatt véghezvitt munkája csak akkor érzékeltet- hétő igazán, ha elmondom nemcsak-a jelent, hanem, a múltat is. Hiszen az elmúlt évtizedek során történt rengeteg mulasztást a fü- rieknek most gyorsított tempóban kell behozniuk. A környező falvakhoz viszonyítva lemaradtak u- gyan a fejlesztésben, a szolgáltatások terén, végre szeretnék behozni hátrányukat, ök is a huszadik század második felében élnek, nekik sem felel meg az olajos padlózat, a posta bedrótozott ablakai, a mállott falú középületek, a minden kérésre, ugyanúgy hangzó válasz: „nincs“, nem lehet“. Főleg már most nem, ami- k' r látják, érzik a saját bőrükön, hogy „van“ és „lehet“ is megoldás A változás, hogy „lehet“, kezdődött az óvodával. A falunak korábban egy nagyon rossz állapotban lévő, barakkszerű óvodája volt. Bár magával az épülettel sem voltak megelégedve a helybeliek, mégis szerették volna, ha félnapos helyett egész napos az óvodai foglalkoztatás. Erre — bármenynyiszer is kérték — mindig azt a választ kapták: nem lehet! Slávik Rudolf már mint képviselő sem hitt ebben. Amikor aztán ő került a falu élére, belefogott az ügyintézésbe. Megkérte a szomszéd falusiakat, a kürtieket, hogy az ottani óvodában főzzenek a füri gyermekek részére is. Azonnal ráálltak, és a többletmunkáért még pénzt sem kértek. A helyi szövetkezet pedig vállalta a koszt házhoz szállítását. Szintén ingyen. Á gond egy csapásra megoldódott: egész napos lehetett az óvoda, és a harminc anyuka is egész napos munkát vállalhatott. Sőt,, később már azt is lehetett, hogy új óvodát építsenek, amelyet idén szeptemberben már birtokukba is vesznek a gyerekek. A helyi efsz is óriási segítséget nyújtott. A változás, a munka az óvodával nem ért véget. Posta és telefonközpont építéséhez láttak. Korábban nem működött semmilyen szolgáltatás a faluban, ma már Slávik Rudolf Dikac Sándor van gázlerakat, vannak kukák és rendszeres szemételszállítás, van ruhatisztító és szennyesbegyűjtő, készül a fodrászat... — Rengeteg energia volt és van is az emberekben. Csak ki kell aknázni, és akkor csodákat lehet művelni. Sajnos, korábban sokan bizalmatlanokká váltak, és elköltöztek innen. Ma 1196 lakosa van a falunak. Az utóbbi években százzal csökkent a lélekszám, mert az építkezni vágyók nem kaptak telket. Én is itt szerettem volna é- pítkezni, de ha telket kértem, mindig azt a választ kaptam: nincs. Újvárba kellett költöznöm, panelházba. Ma is ingázok. Amióta a falu élére kerültem, tizennyolc család telekigényét elégítettük ki, s ma is mindenki kap telket, aki kér. Ezt is lehet. Sétára indulunk a faluban. A főút két oldalát szépen rendben tartott virágágyások, fák, zöld szegélyezi. Slávik Rudolf figyelme arra is kiterjedt, hogy rendszeresen virágokat, fákat vásárol, és kiültetteti a lakókkal a házak elé. — A környezet nevel — mondja. — A szép hat az emberekre. Épp ezért is igyekszem a hivatalban és a faluban mindenütt kulturált környezetet* kialakítani, ezzel is igényességre nevelni az embereket. Slávik Rudolf megmutatja a régi és épülő postát, megnézzük a nagyon szép, új óvodát és bekukkantunk a régibe is. Ég és föld a különbség a kettő között. Benyitunk a tűzoltószertárba is, a- mely szintén nemrég épült újjá. Itt egy kis, kellemes helyiség áll a tűzoltószervezet tagjai rendelkezésére. Megnézzük a falusi SZISZ-szervezet székházát. Az ö- reg épületet a falu fiataljai nagyon szépen rendbehozták. Később bikác Sándor SZISZ-elnöktől megtudom, hogy a negyvenhat tagot számláló helyi szervezet aktív munkát végez. A klub nyaranta — Ügy érzem, ml, képviselők fontos kapocs vagyunk a polgárok és a hnb között. Nagyon találó kifejezés az, hogy képviselő, amihez én mindig is tartottam magam: képviselni azokat az embereket a tanácsban, akik bizalmat szavaztak nekem. Figyelni problémáikra, meghallgatni ügyes- -bajos dolgaikat, és a lehetőségekhez mérten orvosolni őket. Pócs Ambrus az „Újtelep“ nevű falurész képviselője. Körzetében még van két utca, amelyek nincsenek aszfaltozva. Az ott lakók számára ez a legfájóbb gond. Mihalek György a főutca egyik részének képviselője, ahol főleg idősebb emberek élnek: — Panasz, gond mindig akad. Gyakran piciségek, apróságok, és sok esetben mér az is elég, ha csak meghallgatja az embereket a képviselő. Én mindig szakítok arra időt, hogy meghallgassam ő- ket, hogy tegyek is értük valamit. Amennyit erőnk, lehetőségeink engednek. Előbb- az emberek bizalmát kell megnyerni, a korábbi kedvezőtlen tapasztalatok után elhitetni velük, hogy figyelnek a szavukra, hogy értük vagyunk, értük dolgozunk. Nem egyszerű a munkánk, de én már tíz éve csinálom, és nagyon megszerettem, még akkor is, ha nincs meg a kellő megbecsülés, de hát áldozatok nélkül nincs erédmény sem. Pócs Ambrus: — Négy évvel ezelőtt új időszámítás kezdődött a faluban. A dolgok visszanyerték a maguk tisztességét és méltóságát. Helyreállt a bizalom, és ez a falun, az embereken meg is látszik. Ma már nem mennek el innen a fiatalok, mint korábban, hanem itt építkeznek, sőt, aki csak teheti, visz- szajön a városból is. A környezet csodálatos, a szövetkezet mindenki számára remek munkalehetőséget biztosít. S ha a szolgáltatásokat is megfelelő színvonalra e- meljük, akkor valóban meglesznek a szükséges feltételek a mindennapi élethez, jó közérzettel dolgozunk, hiszen ez mindennél fontosabb. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei A falu határában levő halastó nyáron a strandolóké A KÉPVISELŐK, EiWISELNEK
