Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-27 / 35. szám
új ifjúság 9 Szojuz-Apolló .. Szovjet és amerikai űrhajósok repültek, az űrbe, hogy az emberiség történetében először fontos tudományos kísérleteket végezzenek. Ök tudják, hogy onnan az űrből bolygónk még szebbnek, bár kisebbnek mutatkozik. Földünk elég nagy ahhoz, hogy békében élhessünk rajta, ahhoz viszont túlságosan kicsi, hogy kitegyük egy nukleáris háború veszélyének.“ Komszomolszkaja pravda 1975 júliusa P ontosan tíz esztendő telt el azóta, hogy megvalósult az űrkutatás törté, netének egyik legnagyobb vállalkozása, a Szojuz — Apolló közös szovjet-amerikai űrprogram, az első nemzetközi és az első szovjet-amerikai közös űrrepülés. A kísérletben a szovjet Szojuz és az amerikai Apolló űrhajó összekapcsolásával létrehozták az efső nemzetközi űrállomást. Hatalmas jelentőségű ez a műszaki-tudományos kísérlet, amely új fejezetet nyitott a világűr meghódításának történetében. A Szojuz — Apolló programot igen rövid idő, három év alatt készítették elő, a- mi lehetővé tette, hogy műszaki szempontból minden addigi kifejlesztett berendezést felhasználtak, új megoldást csak az összekapcsolás és a zsilipelés igényelt. 1975 márciusában a tervezett Szojuz — Apolló űrrepülést a szovjet és az amerikai repülés- irányító központok és az űrhajók legénysé. gének részvételével teljes egészében „lejátszották“ a Földön, s a főpróbák teljes sikerrel fejeződtek be. Eljött 1975 júliusa. Emlékezetesek maradnak e nyári hónap eseményei: a két kontinensről startoló két különböző űrhajó tűzijátéka, a Szojuz és az Apolló űrhajók történelmi repülése, a Földön és a világűrben végzett ütemes és összehangolt munka, az összekapcsolás, az átszállás és a bolygónk fölötti kézfogás... A repülés, amelyre az e. gész emberiség figyelt, így zajlott le: 1975. július 15., moszkvai idő szerint 15 óra 20 perc. Láng- és fénytenger árasztotta el Bajkonur sztyeppéit. A Szojuz hordozórakéta levegőbe emelte a 6680 kg tömegű Szojuz—19 szovjet űrhajót, Alekszej Ar. hipovics Leonov parancsnokkal és Valért] Nyikolajevícs Kubászovval a fedélzetén. 530 másodperccel a start után a hordozórakéta harmadik fokozatának hajtóművei is leálltak, és a Szojuz—19 a Föld körüli pályára állt. A Föld körüli negyedik fordulat, ban az űrhajó olyan pályára került, amely, nek maximális távolsága Fcjldünk felszínétől 225 km, legkisebb távolsága pedig 195 km volt. Az űrhajósok ezután úgy tájolták az űrhajót, hogy annak napelemtáblái merőlegesen álljanak a napsugarakra. A Szojuz űrhajó már az ötödik körülforduláskor kész volt az Apollóval való összekapcsolásra. Ekkor kezdték el az űrhajósok a tervezett tudományos kísérletek végrehajtását. Amikor az óra Moszkvában 22 óra 50 percet — Washingtonban 15 óra 50 percet mutatott, Cape Canaveralról fellőtték a Sza- turn—1B kétfokozatú hordozórakétát, a- mely a 14 743 kg tömegű Apolló űrhajót állította Föld körüli pályára; fedélzetén pedig a Thomas Ratten Stafford parancsnok, Vance DeVoe Brand kutató űrhajós és Donald Kent Slayton fedélzeti mérnök összetételű legénység. Pontosan egy órával azután, hogy az Apolló űrhajó alapegysége pályára állt, az> űrhajó levált a hordozórakéta utolsó fokozatáról, megfordult és ősz. szekapcsolódott az átmeneti egységgel. A nap folyamán a Szojuz—19 és az Apolló manőverezett az űrben, elvégezte azokat a nélkülözhetetlen munkákat, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a megközelítés és összekapcsolás a lehető legjobb feltételek mellett menjen végbe. Ezenkívül a programnak megfelelően tudományos kísérleteket is végeztek. Július 16-án este Leonov és Kubászov szovjet űrhajósok végrehajtották az első televíziós riport közvetítését a Szojuz—19 fedélzetéről. A Szojuz—19 űrhajó egy, az Apolló viszont két pályamódosítási manővert hajtott végre. Július 17-én reggel 7 órakor a Szojuz—19 és az Apolló űrhajó közötti távolság 2150 km volt. A repülés 48. órájának 34. percében a Szojuz—19 harmincharmadik körfordulását végzi. Az Apolló manőverezik, hogy meglegyen az utoléréshez szükséges magasságkülönbség. Az Apolló legénysége megkezdi a szovjet űrhajó' vizuális követését. Az űrhajók között csökken a távolság, és az amerikai űrhajó megkezdi a megközelítés végső szakaszának manővereit. Leonov és Kubászov előkészíti az összekapcsoláshoz és az átszálláshoz szükséges berendezéseket és rendszereket. Az Apolló megkezdi a dokkolást. Ezt a műveletet 10 méter távolságból már kézi irányítással végzik, felhasználva azt az összekapcsolási célpontot, amelyet a Szojuz—19-re szereltek. A két űrhajó teste július 17-én moszkvai idő szerint 19 óra 09 perckor érintkezik egymással. Bolygónk fölött kozmikus komplexumként ott úszik a Szojuz és az Apolló; e komplexumot összekapcsoló szerkezetének 20 tonnája szorít össze. Az összekapcsolt Apolló — DM légzsilip — Szojuz rendszer hossza 20,48 méter, Az űrhajósok átvizsgálják a búvő alagút hermetjzálását. majd kinyílik a búvőnyílás, és... Az emberek milli- árdjai figyelhették meg ezután a televízió képernyőjén, hogyan nyílik ki ez a legfontosabb búvónyílás, és a két űrhajó parancsnoka, Leonov és Stafford kezet fog egymással. Megkezdődött az első átszállás az Apollóról a Szojuzra. Föld körüli pályán megkezdte működését az első nemzetközi legénységű űrállomás: A mintegy 19,5 köbméter belső térfogatú űrkomplexum fedélzetén öt kozmonauta dolgozott. Az első űrrandevú során az űrhajósok kicserélték egymás között országuk zászlaját, megajándékozták egymást, és aláírták a közös dokumentumot az űrben végzett első nemzetközi összekapcsolásról. Az űrhajósok átszállása a következőképpen zajlott: Stafford és Slayton amerikai űrhajósok átmentek a szovjet űrhajóba. Az első átszállás idején filmfelvételeket készítettek, és egyeztették a legénység tudományos kísér, le.ek végzése közbeni tevékenységét. Másnap reggel Leonov és Kubászov egymás u- tán viszontlátogatásra ment az amerikaiakhoz, az Apolló űrhajó parancsnoki moduljá. ba. Brand űrhajós ez alatt az idő alatt a Szajuz—19 szállítófülkéjében és az orbitális egységben tartózkodott. E látogatások során tudományos kísérleteket és megfigyeléseket végeztek, továbbá televíziós riporto. kát és filmfelvételeket készítettek. Az a- merikai űrhajósok a közös tevékenység közben oroszul, a szovjet űrhajósok pedig angolul társalogtak. Július 18-án, a harmadik kölcsönös átszállás idején Stafford parancsnok a Szojuz — Apolló-emlékérem felével átment a Szojuz—19-re, Kubászov u- gyanilyen „csomaggal“ pedig az Apolló fedélzetére. Megkezdődött a legénység közös sajtókonferenciája. — A repülést a nemzetközi feszültség enyhülése és az országaink közötti fejlődő együttműködés tette lehetővé — nyilatkozta Alekszej Leonov. — A repülés sikere országaink kormányai, a programban részt vevő szakemberek, a^ok akaratának, együttműködésének és erőfeszítésének eredménye — mondta Thomas Stafford. A sajtóértekezlet után a repülés emlékét megörökítő érmeket és ajándékokat cseréltek. Ezután az űrhajósok visszatértek kabinjaikba, Leonov és Kubászov angolul köszönt al kollégáitól, Stafford, Brand és Slayton oroszmi válaszolt nekik. A szétkapcsoláshoz szükséges munkálatok elvégzése után Július 19-én moszkv^ idő szerint 15 óra 02 perckor a Szojuz—19 és az Apolló űrhajót szétkapcsolták. A két űrhajó 220 méterre távolodatt el egymástól, amikor megkezdődött a program következő, igen fontos része: az összekapcsolás megismétlése. Ennek a műveletnek a lényege az volt, hogy felcserélték az űrhajók ösz- szekapcsoló szerkezetének szerepét. Ez az összekapcsolás az Apolló szempontjából sokkal nagyobb izgalmak közepette folyt le. az összekapcsoló szerkezet nagyobb e- rővel hajtotta végre a műveletet, ami meggyőzően alátámasztotta a mérnöki megoldások szerkezeti megbízhatóságát. A megismételt összekapcsolás július 19-én moszk. vai idő szerint 15 óra 40 perckor történt. Ebben az összekapcsolt állapotban 2 óra 46 percen keresztül úszott bolygónk fölött a két űrhajó. A megismételt összekapcsolás csak kísérlet volt — a repülési dokumentumban mint próba szerepelt. A Szojuz—19 repülésének 67. fordulójában történt meg a két űrhajó végső szétkapcsolása. Ezek után újra önálló út következett. Ebben a szakaszban az Apolló űrhajó különböző távolságokban és síkok, ban többször körülrepülte a Szojuz—19-et, miközben Leonov és Kubászov űrhajósok az amerikai űrhajót fényképezték, és további tudományos kísérletek elvégzésére, készültek fel. Ezután megkezdődtek a végső eltávolodás manőverei. A fékezőrakéták bekapcsolása és a leszállási műveletekhez nélkülözhetetlen munkálatok elvégzése után július 21-én moszkvai idő szerint 13 óra 53 perckor a Szojuz—19 szállítófülkéje simán leszállt Kazahsztánban, 54 km-re Arkalik várostól. Az Apolló űrhajó legénysége négy nappal később — további tudományos kísérletek elvégzése után —, július 25-én moszkvai idő szerint 0 óra 18 perckor a Csendes-óceánon, a Hawaii szigetektől 600 km re nyugatra sikeresen leszállt. Az emberiség történetében első szovjet- .amerikai közös űrrepülés sikeresen befejeződött. A Szojuz — Apolló űrprogram tudományos kísérletei és megfigyelései a következők voltak: — Csillagászati megfigyelések a távoli ultraibolya színképtartományban. — Az ultraibolya sugárzás atmoszférikus abszorpciója. Feladata a légkör vegyi ősz. szetételének a vizsgálata, — A hélimfénylés vizsgálata. Lényege á hélium fluoreszkáló sugárzása intenzitásá. nak és térbeli eloszlásának meghatározása az éjszakai égbolt különböző tartományaiban. — Röntgenmegfigyelések az égboltról és a Földről. — A súlytalanság hatásának vizsgálata a monötetikus ötvözetek keveredésére. — Elektroforézis. A kísérlet feladata a- nyagminták biológiai, ill. orvosi célra történő elemzése, tisztítása, elkülönítése roncsolás nélkül. — Biostack. Feladata: adatgyűjtés a koz. mikus sugárzás és az űrrepüléssel kapcsolatban fellépő más sugárzások egyes biológiai anyagokra gyakorolt hatásáról. „Az emberiség meghódítja a világminden, ség óceánját, amely megajándékozza őt az. zal, hogy az emberek egy egésszé, egy csa- Iáddá forrjanak össze...“ — mondotta Kon- sztantyin Eduardovics Ciolkovszkíj, az űrhajózás jövőbe látó bölcs megalapítója. TARICS PÉTER. Könny nélküli hagymatisztítás Tisztítsd folyó víz alatt vagy nyi- tott ablaknál a hagymát — e r6j?i tanácsokat, teszi feleslegessé az NSZK-ban forgalomba hozott különleges szemüveg, amelyet felvéve könnyezés és dagadt szemek nélkül lehet tisztítani szeletelni a vörös, hagymát. A hasznos segédeszköz síszemüveg alakú és méretű, kerete szorosan az archoz simul, távol tart. va a szemtől az ingerlő illóolajokat. Kormeghatározás lézerfénnyel 'Az üledékek korát a bennük föllelhető szerves anyag szénizotópjai alapján többnyire radiokar- bonos eljárással határozzák meg. De az üledékmintában nincs mindig elég szerves anyag, továbbá ezzel az eljárással a kor visszamenőleg legföljebb 70 ezer évre állapítható meg. Äz Egyesült Államokban olyan eljárást dolgoztak ki, amellyel közvetlenül az ásványi szemekből határozható meg az üledék kora. Elve: a természetben előforduló izotópok Ionizáló sugárzása elektronokat szakít le a kristály atomjairól, s azok a kristályhibákon csapdába esnek. Onnan csak akkor léphetnek ki, ha fény éri őket. Mihelyt azonban az üledék a mélybe került, az elektronok e hibahelyeken fogva maradnak, s felhamozódnak. Így a befogott e- lektronok száma azt az Időtartamot jelzi, amely előtt utoljára volt a minta fénynek kitéve, s ez az idő nagy valószínűséggel megegyezik azzal, amennyi a lerakódása óta eltelt. 'Á vizsgálat úgy történik, hogy a mintában foglyul tartott elektronokat argonion-lézerrel gerjesztik. Ekkor azok lumineszkáló fény kibocsátása közben ismét a kristályokat alkotó atomok részévé válnak. A lumineszcencia mértékéből következtethetnek arra az ionizációs energiára, amely a mintát az idők során érte. Ezt ösz- szevetve a mintát érő radioaktív anyagoknak — más módon mért •— aktivitásával, kiszámítható a minta kora. Äz eljárásnak az a gyengéje, hogy a mintát sötétben kell az üledékekből kiemelni. Eredményei azonban biztatóak. Alkalmazásával egy iszapminta 62+8 ezer é- vesnek, a radlokarbonos eljárással 58,8+0,3 ezer évesnek adódott. Új föld tűnik elő egy alaszkai gleccser alól 'Alaszka egyik — Columbia nevű — gleccsere 1984-ben 1,1 km-nyit húzódott vissza, legalább kétszerte többet, mint az előző években, s most az Alaszkát átszelő kőolajvezeték déli végén, Valdez kikötőjének közelében napi 14 millió t-nyi jéghegy válik le róla. Légi felvételünkön látható, hogy e gleccser darabjaira törik szét, s a visszahúzódó jég alól szárazföld tűnik elő. A gleccserkuta. tők arra számítanak, hogy Columbia a következő évtizedekben 32—40 kmnyit fog visszahúzódni, s így ők most először figyelhetik meg egy borjadzó gleccsernek gyork visszahúzódását. Azon a helyen, amelyet évszázadokon át Jég borított, lassanként szigetek és egy fjord kerül elő, s így az ö- kológusok figyelemmel kísé'hetik majd, hogy milyen növényi és áilí*:- közösségek telepszenek meg i napvilágra kerülő „szűz“ területen. A Columbia-gleccserről ;eszakadő jéghegyek — teljes térfogatuk több mint 200 km3 — az Alaszkai-öbölnek Vilmos hercegről elnevezett tenger- szorosába kerülnek, de onnan egyelőre nem sodródnak ki a nyílt tengerre, mert megfeneklenek az alig valamennyivel a tenger alatt húzódó, hordalékok alkotta gerinceken. Ezek a jéghegyek egyébként is „csak“ 100 000 t nagyságrendűek, nem pedig — mint az északi-atlantiak — 1—15 millió t-nyiak. Mégis ha egy ilyen — kisebb — jéghegy összeül közne egy tartályhajóval, a hajótörés súlyosan veszélyeztetné Alaszka kör. nyezetét.
