Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-20 / 34. szám
MENNYIT ÉR A TEHETSÉG? kisszlnpadi változatában “ utólag magam Is lelkiismeretfurda- lással vallom be —, néma szerepet osztottam rá. Egyetlen villanásnyi jelenésre várva, csuklyával a fején cövekelte végig az előadást. A másik Hubay-produkció- ban, a Búcsú a csodáktól-ban már központi szerepet játszott, s harmadszorra jött Csobolya úr remekül megoldott szerepe A primadonna című Heltai-bohőzatban. Miért ez a felsorolás? Mert jellemző. Reméljük, a felvételik sorában már a második nekifutás is elég lesz a sikerhez. *—> Bukovcan drámájában kezdGondolatok egy portrévázlat ürügyén Valóban tehetséges. Kiejtése tiszta, hangja kellemes „színpadi hang“, ritmusérzéke, hallása, az átlagnál jobb. Profi mércével mérve is használható. Színpadra ter- mettségét Osvald Záhradník Tűzijáték (Prelúdium v mól) című drámájának egyik legösszetettebb szerepében (Péter) bizonyította, s kivívta a színház művészeti vezetésének elismerését. Alakítását Bugár Béláé és Bugár Gáspáré mellett emlegették. A kritika is elismeréssel szólt róla. Ritkán fordul elő, hogy egy kezdő, fiatal színész vagy inkább jelölt. Ilyen mértékben részesül elismerésben egyetlen — első — akakításáért. Illetve nem is ez volt az első szerepe. Amikor 1984 őszén a színházhoz került, hogy betöltse Fabó Tibor helyét, aki megkezdte tényleges katonai szolgálatát, egyik napról a másikra játszotta Ivan Bukovöan Mielőtt a kakas megszólal... című drámájában Ondrej szerepét, s éppen akkor, amikor a Magyar Rádió Rádiószínháza rögzítette az előadást. Azt hiszem, nem túlzók, amikor azt mondom, hogy egy kezdő színész számára ez mélyvíz. Színházunk vezetői valamennyi nyilatkozatukban, amikor a MATESZ jövője szóba kerül, egyik legalapvetőbb megoldásra váró feladatként emlegetik a színész- utánpótlást. A budapesti színművészeti főiskolán végzettek sorozatos „hűtlenségével“ szertefoszlott remények után a Bratislava! Színművészeti Főiskola adott lehetőséget arra, hogy szakképzett művészek kerüljenek színházunkhoz. Jelenleg hárman tanulnak itt: Skronka (Szőgyéni) Tibor, Házi Tánya és Mikola Róbert, akik hivatalosan nem jelezték ugyan, hogy tanulmányaik befejezése u- tán más színházhoz kívánnak szerződni, s minden reményünk megvan arra, hogy visszatérnek abba a színházba, ahonnét elindultak ... Az idén ismét lehetőség mutatkozott arra, hogy egy-két magyar fiatal tanulhasson Bratislavában. A színháztól „népes“ kis csoport próbálkozott a felvételivel. Az e- redmény: egyetlen jelentkező sem került be ... Azt hiszem, világos az utalás, nem véletlen, hogy éppen a Rancsó Dezsővel készült beszélgetésem alkalmával emlege'- tem ezt a semmiképpen sem reményekre jogosító tényt. i— Hogyan tovább? t— Hogyan? Hogyan is? Egyszerű: ősztől tényleges katonai szolgálat. A második évben megpróbálom újra. Más pályát el sem tudok képzelni magamnak. Egyelőre. Még bízom magamban. Nem tudom elhinni, elfogadni, hogy ne tudnék megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy nálunk ma színész lehessek. Úgy gondolom, a két év katonaság még segíthet is abban, hogy „szilárdabban“ álljak meg a lábamon. Talán egykét dolgot reálisabban látok majd, s ez csak segítségemre lehet... ■— Miért, most hogy látod a dolgokat? — Romantikusan. Ez nem jelenti azt, hogy önmagam iránt igénytelen lennék, elégedett azzal, amit elértem vagy „csak úgy“ elérhetek. A felvételi igazi erőpróba volt. S akárhogy végződött is, nem bántam meg, hogy ott voltam. Rájöttem arra is — s éppen a saját' bőrömön kellett tapasztalnom —, hogy jó adag szerencsére is szükség van ezen a pályán. Az alapvető persze az alapos koncentrálóképesség, a minél sokoldalúbb tárgyi tudás és a tehetség ... — Milyen módszerrel készültél a felvételire? — Dráfi Mátyás segítségével készültünk valamennyien. Színházelméletből, hangképzésből, énekből ... Ügy gondolom, kölcsönös lelkiismeretességgel. A második körben Dér Livi lekörözött. Kesernyés fintor. Azt hiszem, arra a bizonyos szerencsére gondol most ez az alig tizennyolc éves fiatalember, aki rögtön a gimnáziumi érettségi után került a színház cseppet sem könnyű sodrásába. — Hogyan kezdődött? f— Ha a legelejéről kezdem, az óvodában. Dékány tanító néni rendszeresen megbízott szavalatokkal, majd végig dolgoztam az iskola táncegyüttesében, énekkarában. A gimnáziumban Gáspár Tibor tanár elvtárs, akinek nevéhez negyedszázados rendszeres alkotó-művelő munka fűződik, alkalmazott az iskola kisszínpa- dán. Hazudnék, ha mondanám, hogy a gimnáziumban elégedett voltam azzal a szereppel, amelyet néha-néha rám osztottak. Az egyik szalagavatói műsorban (nagyon szerettem) jóformán kényszerből kaptam meg a fiú szövegét. A XXI. jókai-napokon aztán kárpótolva éreztem magam, amikor Dzsida Jenő Psalmus Hungaricus című versével a második helyen végeztem. Meg kell említenem: a hetényi Csokonai Kisszínpad csoportjában három évadon át példás lelkiismeretességgel dolgozott. Hubay Miklós Túszszedők című drámájának tél a Magyar Területi Színháznál. Milyen volt a beilleszkedés a színház művészei közé? — Ügy gondolom, rövid és természetes. Az első hetekben szinte természetes kölcsönös tartózkodás után fokozatosan megtört ä jég. Igyekeztem, illetve ügyeltem arra, hogy ne tűnjek nagyképűnek, se szemtelennek. A túlzott önbizalom látszata, amivel az emberek gyakran leplezni igyekeznek szorongásukat, ritkán szüli a kívánt eredményt. És ennek fordítottja, a félszegség se jó. Persze könnyű erről akkor beszélni, amikor már túlvan rajta az ember. Ügy gondolom, nem vagyok nagyképű, amikor azt állítom: a színház művészei megszerettek, elfogadnak. S ami számomra u- gyanilyen fontos: ez kölcsönös. Nagyon fontos ez, mert ez a közösség évente tíz hónapon át sokszor színházinak alig nevezhető körülmények között, elavult, fűtetlen művelődési házakban i- gyekszik megfelelni „a korszerű színház törekvéseinek“ és a közönség ezzel gyakran alig összeegyeztethető követelményeinek. A legfrissebb példa éppen a kassai (Kosice) Thália Színpad Ennivaló nagynéni című előadása. A kritika (Űj Szó, Hét, Film a divadlo)’ elismeréssel nyilatkozott róla. U- gyanakkor 21 előadás után le kellett venni a repertoárról, mivel a közönség, drasztikusan szólva: nem erre kíváncsi. Ugyanakkor A’ Noszty fiú esete Tóth Marival című, a szakma részéről messze elmarasztalt — s hozzá kell tenni, nem alaptalanul — előadás iránt átlagon felüli az érdeklődés. KISS PÉNTEK J0ZS.EE; A táborélet egy pillanata A Stúrovói Kisbojtár néptáncegyüttes kisiskolásai kerékpáron érkeztek a táborba MŰVELŐDÉSI TÁBOR ’85 örsújfalun (Nová StráZj lezajlott a CSEMADOK KB által szervezett IX. Nyári Művelődési Tábor. A nyolcnapos rendezvényen ismert hazai egyéniségek, előadók, művészek tartottak előadásokat, szórakoztatták műsorukkal a Dél-Szlovákia valameny- nyi járásából összesereglett 250 főnyi fiatal közönséget. A külföldi előadók között ott volt dr. Veres Pál, az ismert magyarországi szexológus, továbbá Dinnyés József, Kátai Zoltán előadóművészek, Nagy Bandó András humorista. Cigány - magyar kisszótár jelent meg rA közelmúltban jelent meg a budapesti Tudományos Ismeretterjesztő Társulat gondozásában a Cigány-magyar kisszótár. Összeállításában részt vettek a legismertebb magyarországi cigány értelmiségiek. A bevezető tanulmányt Lakatos Menyhért Író, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat állandó cigány munkabizottságának elnöke készítette. A szótár nyelve az úgynevezett oláh cigány nyelv lovári nyelvjárása, amely a legelterjedtebb cigány dialektus Magyarországon: mintegy harmincezren beszélik. Meg kell azonban jegyezni, hogy a 420— 450 ezer főre becsült cigányság legnagyobb részének már magyar az anyanyelve, noha még igen sokan értik azt a nyelvet, amelynek anyagát a szótár feldolgozta. A szótár nem öleli fel a teljes cigány szókincset, hanem csupán előtanulmánya egy majdani, teljesebb cigányszótárnak. Megjelentetése azonban így is jelentős, mert növeli a cigányság körében végzett ismeretterjesztő tevékenség esélyeit, és a benne foglalt nyelvi ismeretekkel hozzájárul a cigányok kulturális fölelemelkedéséhez, ami ennél az etnikai csoportnál az eredményes és teljes társadalmi beilleszkedés egyik fontos előfeltétele.
