Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-22 / 4. szám

új ifjúság 5 A havannai Katedráiig épülete Kubát Kolumbusz Kristóf, ismert spanyol utazó fedezte fel 1492-ben. Majdnem négyszáz évig spanyol gyar­mat volt, majd a XIX. században ki­bontakozott a gyarmatosítók elleni harc. Több sikertelen függetlenségi háború és felkelés után, huszonhat évvel ezelőtt, pontosabban 1959. ja­nuár 1-én győzött a Fidel Castro ve­zette demokratikus népforradalom, és ezzel teljesen új korszak kezdődött e szépséges karib-tengeri ország tör­ls exportálnak. Kuba külkereskedel­mi forgalmának egyre nagyobb há­nyadát bonyolítja le a szocialista or­szágokkal, a kiviteli termékek több mint négyötöde irányul ma a baráti államokba. Kuba ipara pedig ezek­nek az országoknak a segítségével, az utóbbi években gyors ütemben fej­lődik, új iparágak honosodnak meg. Nagy fejlődés észlelhető a gép-, a vegy-, az építő- és a könnyűipar né­hány ágazatában, de főleg az élelmi­még 1959 előtt épült, de többségük így is Jó állapotban várja a külföl­dieket. A szállodákban a szolgáltatá­sok kielégítőek, és a gyomrukat féltő idegenek is nyugodtan utazhatnak Kubába, hiszen a változatos, főleg sokféle halételből és gyümölcsből ösz- szeállított Ízletes kubai konyha a leg­ínyencebb vendégeknek is megfelel. A jó hangulat alapját a híres kubai rum képezi, s ami fontos, a meleg, párás éghajlatban, mértékkel fogyaszt­A JELEN ÉS A JÖVŐ ORSZÁGA: KUBA A Nemzeti Capitólium ténetében. Megszületett az első ame­rikai szocialista ország. Kuba a forradalom előtt jobbára az amerikai turisták dollárjaiból élt. A világon kevés ország rehdel- kezik kedvezőbb turisztikai adottsá­gokkal, mint Kuba, hiszen az Antil­lák legnagyobb szigetén, az Isla de Cubán és a mintegy 1600 ehhez csat­lakozó kisebb szigeten az év tíz hó­napján keresztül süt a nap, az évi át­laghőmérséklet 25 Celsius-fok, s mint­egy 300 strand várja a fürdőzőket a kubai partokon. Persze ma már nemcsak turistapa­radicsomként ismert ez a lenyűgöző szigetország. Kuba gyors ütemben fej­lődő szocialista ország. Az első szá­mú kiviteli cikk természetesen a cu­kor. A cukornádat, ezt a fehér ara­nyat adó termést egyszer évente, de­cembertől júliusig takarítják be a me­zőgazdasági dolgozók. Sajnos, ennek az édes nyersanyagnak a világpiaci ára az utóbbi években egyre jobban visszaesett, ami tetemes veszteségeket jelent Kubának. A cukron kívül Is­mert exporttermék a dohány is, nem hiába sorolják a dohányosok a világ minden táján a kubai szivart a leg­jobb minőségű dohányáruk közé. Fon­tos nyersanyagnak számit továbbá a nikkel és a króm is, ugyanakkor sót szeriparban. Ami a mezőgazdaságot illeti, már említettük a cukornádter­mesztést, ezen kívül a déligyümölcs: a banán, a kókuszdió, az ananász, a citromfélék, valamint a burgonya a legjelentősebb termék. Érdekes, hogy csak a lakosság 21 százalékát foglal­koztatja az ipar, a többiek a mező- gazdaságban és a szolgáltatásokban dolgoznak. KUBAI TURIZMUS Kuba természeti szépségei, történel­mi emlékei és vendégszerető lakói egyre több turistát vonzanak a világ minden tájáról. Az idegenforgalmi á- gazat —■ bevételi nagyságát tekintve — ma már a negyedik helyen áll, a cukor, a nikkel és a dohány mögött. Becslések szerifit tavaly több mint negyedmillió külföldi látogató járt a gyönyörű szigetországban. A forra­dalom előtt a turistainvázió leginkább az Egyesült Államokból érkezett, most a kanadaiak, mexikóiak és a nyu­gat-európaiak igyekszenek „birtokuk­ba venni“ több hónapon keresztül a vonzó karib-tengeri strandokat. Igaz, Kuba jelenlegi bonyolult gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, hogy az új szállodák olyan ütemben épülje­nek, amely megfelelne az egyre nö­vekvő igényeknek. A hotelek zöme va napközben sem „veszi le a lábá­ról“ az embert. Nem szükséges különösképpen hang­súlyozni, hogy a felsoroltak eltörpül­nek két idegenforgalmi tényező: a Karib-tenger vize és a kubai tenger­part mellett. A tengervíz színe szin­te hihetetlenül kékeszöld, a számos strand homokja pedig vakítóan fe­hér a tűző napsütésben. Festői a ter­mészet! Kubára érkezésük után a tu­risták nagy része minden bizonnyal először a fővárostól keleti irányban alig negyven kilométerre található Santa Maria strandon ismerkedik meg ezzel a csodálatos világgal. A ten­ger vize itt a téli hónapokban is kel­lemesen langyos. Igaz, míg például a Közép-Európából érkező turista hosszú órákon keresztül képes lu­bickolni a tarajos hullámokat vető tengerben, a bennszülöttek idegen­kedve, fázósan szemlélgetik a vége­láthatatlan vizet — abban bízva, hogy minél előbb beköszönt a hosszú, for­ró nyár. Az idegenforgalomról, tengerpart­ról és fürdőzésről beszélve bűn len­ne nem megemlíteni Varadőrót, a gyö­nyörűséges félszigetet, amelynek strandjai a világ minden táján is­mertek. S tegyük hozzá, hogy telje­sen jogosan. Nem hiába építette fel az ismert amerikai multimilliomos, Du Pont ezen a félszigeten nyári rezi­denciáját, amelyhez külön kikötő, re­pülőtér, óriási golfpálya és állatkert is tartozott annakidején. Ma ez a kastélynak is beillő épület idegenfor­galmi látványosságnak számít: a föld­szinten elsőosztályú étterem várja az igényes vendégeket, az épület többi része pedig múzeumként áll a láto­gatók rendelkezésére. Persze ez csak egy a sok érdekesség közül. Havan­nától mintegy 130 kilométerre fekvő félszigeten tizenhét kilométer hosszú­ságban húzódnak a világ talán leg­szebb tengerparti strandjain a ki- sebb-nagyobb szállodák, ahol kelle­mesen töltik szabadságukat a kana­daiak, csehszlovákok, franciák, ma­gyarok, osztrákok és más nemzetisé­gűek. A FŐVÁROS, HAVANNA A ma már kétmillió lakost számlá­ló kubai metropolis sok látnivalót Részlet a híres Maleconról tartogat. Elsősorban a főváros kolo- nlális része vonzza az idegeneket. A régen Cristobal de la Habana néven ismert várost 1515-ben Diega de Ve­lasquez spanyol konkvisztádor alapí­totta, s 1556-tól főváros. 1742-ben az angolok elfoglalták, de uralmuk csak 13 hónapig tartott. Jelenleg a város 732 négyzetkilométeren terül el, és az ország lakosságának egyötöde él itt: Kuba legjellemzőbb vonása, amit az idegen a fővárosban azonnal tu­datosít: etnikailag a világ egyik leg­heterogénabb országa. A spanyolokon, indiánokon és négereken kívül kínai­ak, európai meg latin-amerikai or­szágokból származó bevándorlók ke­veredtek a csaknem 111 ezer négy­zetkilométer területű szigetországban. A lakosság háromnegyed része váro­sokban lakik. A főváros legrégibb épületét, az El Castillo de la Real Fuerzát 1558-ban emelték, és az állandóan kalózok fe­nyegette város védelmére szolgált. A kubai barokk remekműve a havan­nai Katedrális, amely csaknem har­minc évig, 1748-tól 1777-ig épült. A város központját a többszintes, árká­dos épületek ezrei alkotják. Ilyen há­zak szegélyezik egyik oldalról a nyolc kilométer hosszú Malecont is, amely­nek másik oldalát a tenger hullámai mossák. A Malecon a főváros egyik legjellegzetesebb utcája, hiszen kar­neválok Idején rajta vonul végig é- vente a vigadó, ünneplő, tarka em­beráradat is, ez tehát hagyományos ünnepségek középpontja. Havanna e- gyik büszkesége a Nemzeti Capitö- lium, amelyet a washingtoni pontos dik otthonára. Az épületet az író ha­lála után (1961) Hemingway-múzeum- má alakították. Az öreg halász és a tenger írója annak idején kijelentet­te, hogy az e regényért kapott Nobel- -díj valójában' az egyszerű kubai em­bereket illeti. Nem palástolt érdeklő­déssel kísérte figyelemmel a kubai nép Batista-diktatúra elleni harcát. Amikor 1958-ban a UPI egy „kacsát“ röpített világgá Fidel Castro állítóla­gos haláláról, Hemingway a követke­zőket mondotta: „Ez hazugság. Azért állítják ezt, mert a szabadságharcot szeretnék ezzel gyengíteni. Fidel va­lójában nem is halhat meg. Neki győ­zelemre kell vinnie ezt az igazságos szabadságharcot.“ Igaza volt a tapasz­talt írónak. A történelem maradék­talanul igazolta szavait. A szabadság- harc győzött, Kuba a szabadság szi­gete lett. Ernest Hemingway, aki Batista ko- pói elől menekülve egy időre kény­telen volt elhagyni Kubát, 1960-ban érkezett utoljára vissza ide. A havan­nai repülőtéren megcsókolta a kubai nemzeti zászlót. Boldognak érezte ma­gát, hiszen kijelentette: „Kubainak tartom magamat, és a kubai szabad­ságharcot, bár a háború ellen va­gyok, szívügyemnek tartom.“ Ezzel Castrohoz személyes baráti szálak fűzték. A lakóházából átalakított mú­zeum Havanna történelmi nevezetes­ségei közé tartozik. De az ismert író emlékét őrzik például a Floridita és Bodeguita vendéglők is, amelyeknek állandó vendége volt Hemingway, ami nem is csoda, hiszen mindmáig itt kapható a legfinomabb halsaláta, és A havannai új kórház másaként építettek fel három év a- latt (1926—1929). Idegenforgalmi ér­dekességnek számít a Kolumbusz-te- mető is, amely 72 hektár területen terül el, az itt található kb. 8000 sír és sírhely tulajdonképpen egy óriá­si, vakítóan fehér márványtenger. De nemcsak a régi Havanna bővel­kedik látnivalókban. A forradalom győzelme óta sok minden megválto­zott Kuba fővárosában. Az új, modern városnegyedekben az addig igencsak szerény körülmények között élő mun­kások és családjaik találtak minden igényt kielégítő otthonra. A város szí­vében nemrég adták át Latín-Ame- rika egyik legkorszerűbb kórházát. A főváros legmagasabb épülete a Fok- sa, amelynek harmincadik emeleti ét­terméből festői látvány tárul az em­ber szeme elé. A Forradalom teré­nek közepén ágaskodik a magasba a 140 méteres Jósé Marti-emlékmű, ma­ga a szobor 18 méter magas. Ezen a téren találjuk a Nemzeti Színház mo­dern épületét, és több minisztérium székhelyét. A havannai kikötőbe a tengeri hajók egy szűk csatornán ke­resztül Jutnak, amely alatt halad a 780 méter hosszú Tűnél de la Bahia. Ez az alagút köti össze a központot a főváros keleti városnegyedeivel. KUBA ÉS HEMINGWAY A főváros Gojimar sétányán van a Hemingway-emlékmü. A híres Nobel- -díjas amerikai író neve a történe­lem folyamán szorosan összeforrott e karib-tengeri ország nevével. Fidel Castro 1960. május 15-én találkozott először a kubai szabadságharccal ro­konszenvező íróval. Ernest Heming­way második hazájának .levezte Ku­bát. 1928-ban járt először a szigetor­szágban, Franciaországból hazafelé tartva néhány órát töltött itt, majd 1931-ben és 1933-ban hasonló körül­mények között látogatott Kubába. A múlt évszázad végén született ameri­kai írót annyira lenyűgözte a sziget­világ csodálatos természete, a lakos­ság barátsága, hogy 1944-ben lete­lepedett Havannában. A La Vigia-ház- ban, a főváros peremén talált máso­e két helyen keverik a legjobb kubai italokat, a daikirit és a mochitót. A KUBAI SPORT VILÁGSIKEREI Nemcsak azért vált Kuba sportköz­ponttá, mert a turisták nagy részét éppen a mozgás, a fürdőzés, úszás vonzza ide, hanem mert a jelenlegi lehetőségek teljes mértékben kibon­takoztatták a kubai tehetségeket az életnek ezen a területén is. Az utób­bi két évtized alatt Kuba a világ sportnagyhatalmai közé küzdötte fel magát. A szigetországban, a legnép­szerűbb sportág a baseball. Tavaly például Kuba volt a színhelye az a- matőr világbajnokságnak. Óriási fej­lődésen mentek keresztül az olim­piai sportágak is — elsősorban az atlétika, az ökölvívás, a röplabda, a kosárlabda, a vízilabda, a vívás, a súlyemelés, a kerékpározás és a tor­na. Hogy csak két nevet említsünk: a középtávfutó Alberto Juantorena és a nehézsúlyú ökölvívó Teofilo Ste­venson több olimpiai aranyérmet és világhírnevet szerzett Kubának. A szi­getország évente több világverseny színhelye, a szocialista országok vá­logatottjai, sportolói kihasználva az alkalmas feltételeket, a kiváló éghaj­latot, téli felkészülésük is gyakran éppen Kubában végzik, közösen a ha­zai versenyzőkkel — ami mindkét fél számára nagy előny. A szabadság szigete nemcsak a je­len, hanem elsősorban a jövő orszá­ga, s ez megmutatkozik az élet min­den területén. A kubai nép még csak most kezdi igazán kihasználni a sza­badság és a természet adta kedvező lehetőségeket. Az Ipar és a mezőgaz­daság óriást fejlődés előtt áll. A tu­rizmus szintén minden bizonnyal ál­landóan nagyobb méreteket ölt majd, és általában további fellendülés vár­ható. Hiszen a Fidel Castro vezette győztes szabadságharc élő példakép számos közép- és dél-amerikai nép számára a függetlenségért és szabad­ságért folytatott küzdelmében. KOLLÁR GÁBOR A szerző felvételei I I

Next

/
Thumbnails
Contents