Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-08-06 / 32. szám

I B arbara a nyugágyban fekszik. Vala­mi nincs rendben az úszómedencével — semmi sincs rendben a medencé­vel —, ezért aztán nem töltötték fel víz­zel. Zöldre festett alfát elszórt aranyesö- meg muskátliszirmok borítják. Az egyik sarkánál egy ládába ültetett kis mimózabo­kor árnyékában ott ül a szomszéd macská­ja, és a mancsát nyalogatja. — Fényképezd lel — mondja Barbara, ' kezét férje, Sven csuklójára téve. A negye­dik férje. Két éve házasok. Pontosan úgy beszél vele, mint a harmadik férjével. — Sven, csinálj egy képet a cicáról, a- hogy a mancsát nyalogatjaI — Nincs nálam a fényképezőgépem — fe­lelt Sven. — Pedig mindig nálad szokott lenni — mondja Barbara. Rágyújt egy indonéziai ci­garettára — egy kretekre —, elrázza a gyu­fát, és beledobja egy cseresznyemaggal telt kis zöld tálba. Hozzám fordul, és így szól: — Hogyha múlt pénteken nála lett volna a gépe, akkor lekaphatta volna azt az au­hosszúkásak és alaktalanok, olyanok, mint egy-egy léggömb, amikor először próbálják felfúlni. En nem lakkozom a körmömet, hi­szen alig tudok lehajolni. Oliver lábára né­zek meg az enyémre, és megpróbálom el­képzelni a gyerekünk lábát, hogy mindket­tőre hasonlítson. Mikor Sóén újratölt, csak akkor veszem észre, hogy megittam az i- talomat, és a jeget rágcsálom. Oliver a hálószobában kezével betakarja a hasamat, amint háttal neki az oldalamon fekszem, és megcsókolja a hajam tövét, las­san végighalad a gerincem mentén, odáig, ahol ajka megpihenhet az egyik csípőcson­tomon. — A jeges poharam nyomot hagyott az éjjeliszekrényen — mondja. Iszik egy korty vizet. Hallom, ahogy sóhajt, és ahogy visz- szateszi a poharat a szekrényre. — Szeretném, ha összeházasodnánk — motyogom a párnába. — Nem akarom o­- Igen megkeseredetten végezni, mint Bar­bara. Felhorkan. ANN BEATTIE: ili dolgok tót, amelyik nekiment annak a hogyíshív- jóknak. annak a betonizének, tudod, ami az út közepén fut végig. Épp mosták fel a vért. Sven feláll. Felveszi fehér sortlát, és a kikövezett ösvényen beballag a konyhába. Bemegy és becsukja az ajtót. — Milyen^a munkád, Oliver? — kérdezi Barbara. Oliver a fia, de alig találkoznak. — Légkondicionált — feleli Olivér. — Vég­re i^én nyáron valamennyire elfogadható­an beállították a légkondicionálást az egész épületben. — És a te munkád? — kérdezi Barbara tőlem. Kérdően nézek rá és Olivérré. — Milyen munkára gondolsz, anya? kérdezi Oliver. — Hát... Kifesteni a lakást, vagy valami ilyesmire. A falakat sárgára festhetnétek. Ha megcsináltattad volna a méhen belült magzatvizsgálatot, most tudnátok, hogy fiú vagy lány lesz-e. és vagy kékre, vagy ró­zsaszínűre festhetnétek a falakat. — Marad a tapéta — mondja Oliver. —> Nem lesz vizsgálat. — Utálom a piros tojást — mondom. —< Mindig a húsvélra emlékeztet. Barbara nyújtózkodik. — Micsoda összjáték — mondja. — Kér­dezek valami semmiséget, a fiam meg vá­laszol helyetted, mintha most, hogy gyere­ket vársz, olyan nagyon gyámoltalan len­nél, te meg ezalatt kiagyalhatod, hogy mi­lyen szellemességgel vágj vissza. — Azt hiszem, te vagy a Csípős Megjegy­zések Királynője — feleli Oliver. — Ügy, mint A fagylaltok ura? — Bar­bara leteszi a holland krimit. — Soha nem értettem Wallace Stevenst — mondja. — Es ti? Svén visszaérkezik a fényképezőgéppel, és a lencsét állítgatja. A macska már el­ment, de különben sem a macskát akarta lekapni; csoportkép lesz: Barbara kis fehér bikinijében, Oliver levágott szárú farmer­ben, amiből barnára sült combjára lógnak a kirojtosodott fehér csimbókok, és én a sortomban és buggyos, hímzett blúzomban i— a nagy hasam erősen kidomborodik. ■— MosolyogjatokI — mondja Sven. —> Hát külön kell mondanom, hogy mosolyog­jatok? _ jftvége van, és Barbara születésnapja; íJ még Oliver féltestvére, Craig is be­I m jutott ebből az alkalomból. Az aján­dékot már korábban odaadta: egy rózsaszí­nű pólót amire ez van nyomtatva: 60. Bar­bara tölünk hajápolószereket kap, meg egy fésűt, ráragasztott selyem liliommal. Sven egy üdvözlőkártyát meg valami elképzelhe­tetlenül messzi vidékről idehozott orchideá­kat ad majd neki, no és egy csekket. Bar­bara a csekk láttán el lesz ragadtatva, de senkinek nem mutatja meg, noha a szüle­tésnapi kártyát körbe fogja adni. Vacsorá­nál az orchidea ott lesz egy vázában, és Sveri fog mesélni egy vadászkalandot, ami vele esett meg valamelyik távoli ország­ban. Craig bejelentés nélkül két nőt hoz ma­gával. Magas, szőke, szótlan nők, és úgy néznek ki, mintha ikrek volnának, pedig nem azok. A ruhájukból árad a marihuána­szag. Amikor bemutatták őket, az egyik lány övébe egy Sony Walkman volt tűzve — jülhallgatós zsebmagnó —, a másik ha­jába teknöcpáncélból készült hajdísz. Most már sötétedik, és mindannyian fröccsöt Iszunk. Túl sok fröccsöt ittam. Ügy érzem, mintha mindnyájan egymás mezíte­len lábát bámulnak. Az ikreknek, akik nem Is ikrek, olyan piciny, begörbült láb- ujjaik vannak, mint a csecsemőknek, így aztán csak a nagylábujjukon látni a szilva- színű lakkot. Oliver hosszú, barna lába az enyémet súrolta. Csodálatos érzés, amint száraz talpa föl-le dörgöli a vádlimra szá- . radt izzadtságot. Barbara körme hosszú, barnára van festve. Sven hatalmas lábujjai — Azért olyan megkeseredett, mert újra meg újra férjhez ment, és mikor az utolsó férje meghalt, az majdnem mindent Craig- re hagyott. Elege van Svenből, most. hogy a képeit már nem veszik. — Oliver — mondom, és meglepődöm, hogy mennyire kicseng a hangomból a ki­szolgáltatottság. — Ugyanúgy beszélsz, mint az anyád. Legalább nekem ne beszélj ösz- szevissza. Oliver álla a fenekemre csúszik. — Emlékszel, amikor először cirógattad végig a hátamat, és olyan jó érzés volt, hogy nevetni kezdtem? — kérdezi. — Es nem tudtad, hogy miért nevetek, és meg- bántódtáll Es amikor berúgtál, és együtt é- nekelted Eddie Fisherrel a Bárcsak itt len­nélt, és olyan klassz voltál, hogy addig nevettem, amíg csuklani nem kezdtem? — Áthemperedik a másik oldalára. — Háza­sok vagyunk — mondja. — Arcát becsúsz­tatja a hátam mélyedésébe. — Képzeld, mi történt a múlt héten, a buszon — folytat­ja. — Felszállt egy kifutófiú. Ügy húszéves lehetett. Egy rakás borítékkal. Elkedzdett gügyögni egy csecsemőhöz, aki mellétté ült egy asszony ölében. A Madisonnál az ász- szony leszállt a csecsemővel együtt, és on­nantól a fiú a Third Avenue-ig egyfolytá­ban szánokolt, úgy általában az egész busz­hoz. Azt mondta: „Mindenki hallotta már azt, hogy ipafai fapipa. Fafejű fapipa. Fa- fejű, ezt szokták mondani a zsarukra. De tudják, én mit mondok? Fafejü fakabát. Fa­kabát füvet rág. Marihuánát.“ Tornacipőt meg farmert viselt, és végiggombos fehér inget, a nyaka körül egy kibontott nyak­kendővel. — Miért meséled el ezt! a történetet? — kérdezem., — Akárki összehozhat ebből valami hü­lyeséget. Amint a fiú leszállt a buszról, megigazította a nyakkendőiét, és kikézbe­sítette azt a vacakot, amit vitt. — Ojra megfordul, felsóhajt. — Ebben az őrültek­házábán nem tudok házasságról beszélni. Menjünk ki a partra! — Nagyon késő van — mondom. — Már éjfél is elmúlhatott. Kimerített ez az egész napos üldögélés, az ivászat meg a semmit­tevés. — Bevallom — suttogja —, nem bírom hallgatni, ahogy Barbara és Sven szeretkez­nek. Fülelek, és azon tűnődöm, vajon nem ct- kar-e átejteni. — Csak az egerek futkosnak a falban — mondom. — jpsárnap délután a parton sétálunk \tBarbarával, kicsit spiccesen a piknik w után. Vajon mit szólna, ha elárul­nám, hogy a fiánál nem is házasodtunk ösz- sze. Az embernek az az érzése, hogy amit Barbara nem élt meg, azt elképzeli magának. Es sok minden, amit mond, valóra válik. Mondta, hogy a medence meg fog repedni; figyelmeztette Craiget, hogy a lányokban nem lehet megbízni, és tessék, ma reggel­re eltűnlek, és magukkal vittek egy hatal­mas ezüsttálat, amiben Barbara a citromot tartotta, azt az ezüst húsostálat, aminek te­kergő kígyó-szerű forgantyúja volt, meg négy ezüst merőkanalat — mintha legalább­is egy bizarr teadélután megrendezésére ké­szülnének. Éppen azt makogom Barbarának, hogy Olivér álmai mennyire meghökkentenek. Ügy tűnik, érzelmi állapotokat fejeznek ki, egyetlen jelkép sincs bennük, sőt. még tör­ténetük sincsen. Egyszerűen arra ébred, hogy álmában. megoldotta a problémákat. Szívesen kibökném: — Hazudtunk neked, éveken át. Azt mondtuk, házasok vagyunk, pedig nem. Összevesztünk, dejeklet kaptunk, éppen e- seti az eső. bementünk egy motelbe, és a házasságkötés elmaradt. — Az első férjem. Andrew, pillangókat gyűjtött — mondja Barbara soha nem tudtam felfogni, miért. Csak állt egy kis ablak előtt, a hálószobánkban — alagsori lakásunk volt Cambridge-ben, közvetlenül a háború előtt —, és a 'fénybe tartotta a be­keretezett lepkéket, mintha a fény, ahogy megtörik rajtuk, valami olyasmit árulna el neki, amit repülés közben a szárnyuk nem. — Barbara kinéz a tengerre. — Holott most jut eszembe, nem is voltak pillangók Cam­bridge-ben — mondja. Nevetek. — Hát tulajdonképpen nem ez az, ami­ről beszéltél? — kérdezi. — Nem tudom — válaszolom. — Mosta­nában néha azon kapom magam, csak azért beszélek, hogy elszórakoztassam magamat. Semmit nem érzek valóságosnak, csak a testemet, és a testem olyan nehéz. Rám mosolyog. Hosszú, rézbarna haja van, benne fehér fürtök, a mindenféle libe­gő huncutkái olyanok, mint amikor a da­gály felfodrozódik a mélyedésekben. Éppen most mondta, hogy az egyik fia sem volt betervezve. NAGY ZOLTÁN illusztrációja — Most már öreg vagyok, és először sze­retnék. újra szülni. Irigylem a férfiakat, hogy idős korban is tudnak gyereket, nem­iem. Ismered azt a fényképet, amin Picasso van a fiával, Claude-dal? Robert Capa 'csi­nálta. Sven sötétkamrájában is ki van tűz­ve — na persze csak egy képeslapon. A parton állnak, Picasso felemeli a gyereket — nagyobbnak látszik, mint az apja, és dörzsöli a szemét. A gyerek a magasban, csak mosolyog, és dörzsöli a szemét. — Milyen bort ittunk? — érdeklődöm, lábujjammal szívét rajzolgatva a homokba. — Fehér bort, La Vieille Ferme a neve — mondja. — Nem valami különös. — Fel­emel egy kagylót: kívül fekete, belül opálos fényű. Finoman bele potty ant fa a bikini fel­sőrészének egyik kis kosarába. — Szereted? — kérdi Barbara. Öt éve ez az első alkalom, hogy tényleg elbeszélgetünk. — Igen — bólintok. — Nekem négy férjem volt. Biztosan tu­dod, hogy ezzel érdemeltem ki örökre szó­ló hírnevemet és azt, hogy nevessenek raj­tam. De az első meghalt, egészen fiatalon. Hodgkin-kórban. Ügy tudom, most már het­venszázalékos eséllyel gyógyítják ezt a be­tegséget. A második otthagyott egy kardio­lógusnőért. Mattet ismerted. Es most ismered Svent is, — Még egy kagylót rak be a bi­kinije kosarába, beborítja vele mellbimbó­ját. — Tulajdonképpen a négyből csak ket­tőnek lett volna jövője. Sven vágyálma egy kisbaba lenne, akit felemelhetne a parton, de ehhez én már nagyon öreg vagyok. A testem harmincéves, de én már túl öreg va­gyok. D ugdosom a homokotr és a tengert bá­mulom. Túlságosan tétovának, túlsá­gosan kitömöttnek érzem magamat, kezd kétségbeejtő lenni, hogy mennyire sze­retnék frissebben sétálni, mozogni. — Gondolod, hogy Olivér és Craig vala­ha is meg fogják egymást szeretni? — mon­dom. Vállat von. — Ugyan már. nem akarok róluk beszél­ni. Születésnapom van, és csak női dolgok­ról szeretnék beszélgetni. Lehet, hogy so­ha többet nem tudok veled így elbeszélget­ni. — Miért nem? — kérdezem. — En a dolgokat mindig csak... megér­zem. Sven kinevetett, amikor karácsonykor megmondtam, hogy el fog repedni a meden­ce. Kétszer voltam terhes, és mindkétszer megéreztem, hogy fiam lesz. Es olyan na­gyon nem akartam a másodikat, de most már boldog vagyok, hogy mégis meglett. Intelligensebb Craignél. Ha majd a halá­los ágyamon fekszem. Craig biztosan oda­hurcol valami nőt, aki még a lepedőt is ki­lopja alólam. — Lehajol, felvesz egy csil­logó kavicsot, és a vízbe hajítja. — Nem szerettem az első férjemet — mondja. — Miért nem? — Nem volt elég életereje. Már akkor sem, mielőtt megbetegedett és meghalt vol­na. — Keze végigfut meztelen hasán. — A | Uj lljujqvj / te korodbeliek nem beszélnek így, úgy? Összevesztünk, és én otthagytam, olyan i- dökben, amikor fiatal nők nemigen hagyták el a férjüket. Kivettem egy lakást New Yorkban, és hosszú hetekig minden a leg­nagyobb rendben ment, az anyám odaküld- te az összes klassz barátnőjét, hogy szóra­koztassanak, és olyan megkönnyebbülést jelentett, hogy végre nem kell veszkölődni. Akkoriban a férfiak még nem sírtak, ő meg a mellemre hajtotta a fejét, és olyan dol­gok miatt zokogott, amiket nem tudtam fel­fogni. Nézz rám, hogy most milyen a tes­tem. Zavarba ejt a helyzet iróniája — a száraz medence és a hasznavehetetlen testi Annyira nyilvánvaló, hogy még beszélni sem érdemes róla. Ügy mondom, mint T. S. Eliot, olyan hivatalnok porában ráragadt önsajnálattal, nem? — Barbara a tengert bámulja. — Amikor azt hittem, hogy. min­den a legnagyobb rendben, még egy új lo­vagom is volt, egyik reggel megpróbáltam felakasztani egy képet: festmény volt, ap­ró fákkal teli mező, és egy galamb sétál át rajta. Oda tettem, ahová szerintem leg­jobban illett volna, nekitámasztottam a fal­nak, és hátrálni próbáltam, de nem tud­tam eldönteni, hogy jó helyen van-e, mert nem tudtam eléggé hátramenni. Nem volt férjem, aki a falhoz tartotta volna a ké­pet. Kiesett a kezemből, eltört az üvege, és én sírni kezdtem. — Hátraveti a haját, és rátekeri azt a gumit, amit eddig a csuk­lóján tartott. A bikinijén átütnek a kagy­lók körvonalai. Leengedi a karját. — Túl messze mentünk — mondja. — Nem fárad­tál el? Már majdnem a Davisék házánál járunk. Eszerint körülbelül három mérföldet sétál­tunk, és súlyom miatt kicsit kótyagosnak érzem magamat. Arra gondolok, fáradt va­gyok, de nem számít. Hogy férjezett va­gyok-e, az sem számit. Éjszaka van, de még kinn ütünk a ’sza­badban, a medencénél. Sven tekintete vib­ráló, árnyékos, mint a lidércjény. A széke mellett, fehér fémasztalkán citromfű-gyer­tya ég. — Ügy döntött, mégsem hívja fel a rend­őrséget — mondja Sven. — En egyetér­tek. Mivel annak a két fiatal hölgynek nyilvánvalóan nem volt szüksége a nyava­lyás ezüstödre, egyszerűen csak elkaphatta őket a kalózvérük, és mint tudjuk, a ka- lózhajók elsüllyednek. — Inkább vársz? — kérdezi Barbara Craig- töl. — Hogy fogod visszaszerezni az ezüs­töt? Craig föl-le dobál egy teniszlabdát. A labda eltűnik a sötétben, aztán újra visz- szapottyan a tenyerébe. n‘ — Tudod, hogy?' — mondja. — Egy éj­szaka újra össze jogok velük futni az 0- déonnát. Érről van sző, sohasem végleges semmi. — Nahát, születésnapom van, és remé­lem, nem kell arról beszélgetnünk, hogy minden véget ér egyszer. — Barbara fel­vette a rózsaszínű pólót, ami szemmel lát­hatóan összement a mosásban. Látszanak a- laíta a kis mellei. Fehér halásznadrág van rajta, a fekete lakkszandálját pedig lerúg­ta. — Isten éltessen1 — mondja Sven, és megfogja a kezét. Kinyújtom a kezem, és megfogom az Oli­vérét. Mikor először találkoztam a család­jával, sírtam. A Kinyitható kanapén alud­tam, pezsgőt ittam, és megnéztem a tévé­ben A hölgy eltűniket, és ö éjszaka lelo- pózott, hogy együtt aludjunk, én meg sír­tam. Akkor még rövid volt a hajam. Em­lékszem, ahogy a kezével összefogta és ci­rógatta. Átnézek a váltam fölött az éjszakai part­ra: a holdfény a homokot fehérre f akit ja, tajtékzó hullámok mossák csendesen a par­tot, körülöttünk a szél tompa süvítése o- lyan, mint a fülhöz szorított kagyló hangja. A fejem kizárólag a .fájdalomtól zúg. Egész álló nap rugdalt a baba. és most már tu­dom, hogy amit korábban éreztem: az a súlyosság meg a nyugtalanság a fájásoktól van. Egy egész hónappal korábban kezdő­dött — a fájások $s a veszély együtt. El­tartom a kezemet a' hasamtól, mintha a fáj­dalom magától le tudni csillapodni. Sven kinyit egy ásványvizes üveget, beleönti a vizet az üvegkorsóba, amely ott áll közöt­tünk az asztalon. Nekilát, hogy kibontson egy palack fehér bort. Egyszer csak meg­fordul bennem a baba, úgy, hogy beleremeg a hasam. Elkeseredetten próbálok arra konl centrálni, ami az orrom előtt történik. Sven ujjaira meredek, számolgatom őket, mint­ha már megszületett volna a gyerekem, és már csak azzal kellene törődnöm, hogy mindenből a legjobbat kapja. Minden jel arra mutat, hogy a gyerekemet szeretni fogják, gondozni fogják, és felnő, hogy o- lyan legyen, mint ezek az emberek itt. Me­gint egy görcs, kapok Oliver keze után, de Idejében megállóm, és ahelyett, hogy meg­szorítanám, csak megsimogatom. Félreeső parti házban vagyok, egy fér­fival, aki nem a férjem, olyan emberek kö­zött, akiket nem szeretek, és érzem, hogy elkezdődnek a fájások. Sven citromot csavar a korsóba. Füstöl­gő cseppek esnek a szódába és a borba. Mosolygok, és elsőnek tartom oda a poha­ramat. A fájdalom viszonylagos. Horváth Krisztina fordítása f

Next

/
Thumbnails
Contents