Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-09 / 28. szám

új ifjúság 8 ORSZÁGOS ÜNNEPSÉG AZ ÜZEMI KLUBBAN A KULTÚRÁÉRT Az idén Jubiláló országos rendez­vényeink soraiban a mindenkori ösz- szegező fesztivált a „fesztiválok fesz. tiválját" (így szoktuk nevezni) is ott találjuk. Harmincadszor rendezték meg Gombaszögön a csehszlovákiai magyar dolgozók országos kulturális ünnepségét. Gombaszög mindig az év „eredményének“ összegét adta — mu­tatta be. Idén azonban a rendezvé­nyek egész sora jubilált, ami kiemel, kedő színvonalat is szokott jelenteni. Ám ha az idei Gombaszög a jubiláló fesztiválok színét-javát összegezte, miben tért el az előző évektől? Nehéz válaszolni erre a kérdésre. NÍert a csoportok kiválasztása a megszokott séma szerint történt. Az elmúlt két év országos versenyeinek győztesei kaptak szót a gombaszőgi színpadon: a tavalyi zselízi (Zelie- zovce) országos fesztivál díjnyertes felnőtt csoportjai és az idei fesztivál győztes gyermekcsoportja. A Stúrovói Kisbojtár megütötte a „jubiláló“ szín. vonalat, és így beleillett a műsor ke­retébe. A felnőtt győztes táncegyütte­sek — a kassai (Kosice) Oj Nemze­dék, a somorjai (Samorín) Csalló, a fülekpüspöki (Fifakovské Biskupice) Palóc, valamint a szinai (Sena) Roz­maring a tavalyi színvonalat képvi­selték, magukkal hozva az akkori or. szágos népművészeti fesztivál prob­lémáit is. De hát ez már a gomba­szögi „fesztiválok fesztiváljának“ ré­gi betegsége, amely a „játékszabá. lyokból“ adódik. A néptánccsoportok bemutatásával lényegében kétéven­ként megismétli önmagát. Sikeresnek mondható az idei ven­dégszereplő együttesek kiválasztása. Az ukrán Szvaljava, a budapesti Vad­rózsák együttes, a lengyel Bukwiane és a hazai lengyelek jablunkovi Go­ráié tánccsoport mind műsorválasz­tásban, mind művészi kivitelezésben megfeleltek a fesztivál színvonalá­nak, és méltóképpen fejezték ki a rendezvény Internacionalista eszmei mondanivalóját. Külön örömnek számít, hogy a ven­dégszereplő, kiváló együttesek mel­lett a hazai néptáncmozgalom két él­csoportja, az Ifjú Szívek és a Szőt­tes semmiben sem maradt el műsoruk tartalmával és művészeti színvonal­ban a vendégek egyenrangú partne­reinek bizonyultak. Ami viszont ide kívánkozik: a MA­TESZ Thália Színpadának fellépése zátonyra futott, és ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy e. sett. Egy színház bemutatkozása olyan auditóriumban, mint a gombaszögi völgy, még ideális körülmények kö­zött is megannyi problémával jár. Ha ehhez hozzászámítjuk a műsor ké­sői időpontját, a közönség korbeli összetételét és a néhányszáz méter­rel arréb koncertező „konkurrens“ pop-zenekart, az eredményt nem volt nehéz kitalálni. Sikernek könyvelhető el, hogy a Csehszlovák Televízió az idén másfél órás egyenes adásban közvetítette a műsor egy részét, mégpedig az or­szágos hálózatba sugározva. Ez mél­tóképpen dokumentálja pártunk és kormányunk lenini nemzetiségi poli­tikáját. Talán az is kiemeli e tény jelentőségét, hogy a közvetítésre a kedvezőtlen időjárás beleszólásán túl is nagyon nehéz körülmények között került sor. A rendezvényen a párt és a kor­mány küldöttségét Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK kormányának elnöke vezette. A küldöttség részt vett a rozsnyói (RoZíiava) emlékmű megkoszorúzá­sán, majd Colotka elvtárs vasárnap délután beszédet mondott a dolgo­zók manifesztációján. Beszédében, a- melyet a napi sajtó is közölt, hitet tett hazánk nemzeteinek és nemzeti­ségeinek a szocialista társadalom é- pítéséért, a béke megvédéséért és az alkotó tevékenység győzelméért foly­tatott közös munkája mellett. A fesztivál színvonalát emelték a járulékos rendezvények is. Ilyen volt például „A felszabadulás a csehszlo­vákiai magyar irodalom tükrében“ cí. mű irodalmi szimpozion vagy az „Or­szágos ünnepségek 30 éve képekben“ című fotókiállítás, amelyet a Bányász­múzeumban rendeztek meg. Horváth Rezső A losonci (Luőenec) járás do­mináns ipari létesítménye a fiile- ki (Filakovo) Kovosmalt zománc­gyár. A kultúra ápolása is a kis­város és talán az üzem sajátossá­ga is. Füleken a kultúra a Kovo­smalt szakszervezeti üzemi klub­jával azonosítható, hiszen mellet­te és lehetőségeiben is eltörpül a városi kulturális központ. Mint- ahogy azt Kerekes Blankától, az üzemi klub kulturális előadójától megtudtam, gazdag műkedvelői munka folyik itt. A legkisebbek­től a nyugdíjasokig mindenki megtalálhatja az érdeklődésének és képességeinek megfelelő szak­kört, amelyek működését támogat­ja a klub. A művészeti csoportok között vannak olyanok, amelyek már több évtizedes múltra tekint­hetnek vissza, s vannak olyanok is, amelyek csak egy-két éve lát­tak munkához, sőt találni közöt­tük idén alakult, de máris nagy sikert megért csoportokat. Talán minden füleki büszke a nagy múltú és fényes jelenű ezüst­koszorús munkásdalárdára, de so­kak kedvence a női kórus. Nem­csak kulturális rendezvényeken, hanem politikai évfordulók, válla­lati ünnepségek és egyebek alkal­mával is a fúvószenekar jut fő­szerephez, amely a gyár minden dolgozójának sajátja, hiszen ha­vonta valamennyien két koronát áldoznak anyagi támogatására. Pontosabban a nagyfúvósról van szó, ugyanis már utánpótlás is van, és rendszeresen gyakorol a kisfúvósok zenekara a „Novohrad- ka“. Vajda Barnabás a bratislavai Duna utcai gimnázium I. B osztályos tanu­lója. Nevét az utóbbi hónapokban többször olvashattuk az újságok ha­sábjain. Ű ugyanis a kiejtési verseny országos fordulójának idei győztese, szavalásban pedig harmadik lett. — Alapiskolás korodban is részt vettél már ezeken a versenyeken? — Igen, de nem ilyen szinten. A járási fordulónál tovább sosem jutót, tam. — Erős volt idén a mezőny Kas­sán (Koáice) és Komáromban (Ko- márno) ? — Elég erős, bár mi fiúk keveseb­ben voltunk. — A kiejtési versenyen a résztve­vőknek rövid gyakorlás után egy meg­határozott szöveget kellett jól hang­súlyozva felolvasniuk, majd három Az öntevékeny művészeti cso­portok közül talán a Zsákszínhá­zat kell legkevésbé bemutatni. A Jókai-napokon és a Dunamenti Ta­vaszon Jevgenyij Svare Hókirály­nő című darabjával nagy közön­ségsikert arattak. A színjátszócso­port fáradhatatlan rendező-sze­replője Mázik István, aki egyben á városi kulturális központ veze­tője is. A csoportról szólva még egy nevet kell említeni, éspedig Gordos Lászlóét, aki készségesen segít a zenei rész kidolgozásában és kivitelezésében. A város hatá­rain túl is ismert a G. L. systém. Az ő vezetésével az együttes a helybeli könnyűzenei élet képvi­selője. Ugyancsak az üzemi klub' égisze alatt működik Farkas Atti­la vezetésével a Brek-klub, mely a modern táncok kedvelőit tömö­ríti magába. Műsoros esten is be­mutatkoztak. A társastánckor. az igényesebb műkedvelők csoport­ja átlagban öt-hat párral gyako­rol. Mivel csak pár hónapja ala­kult, a nyilvános bemutatkozásig még nem jutott el. Az irodalmi színpad az elmúlt hónapban „Szí­vünkbe íródtak“ címen bemutatta első összeállítását, amelyet dr. Marian Kafka és Szabó Árpád rern dezett. Az amatőr művészeti cso­portokon kívül még fotó- és nu­mizmatikai szakkör is működik az üzemi klubban. Füleken a kultúra szeretete és művelése a régmúltban gyökere­zik, Blanka szavai szerint már szinte hagyománnyá vált. témából választhattatok, és azt kel­lett kidolgozni és előadni. Te miről írtál? — Én, a Milyen a mai fiatalság?, című témát választottam. — Tetszett neked ez a téma? — Tetszett és könnyűnek tartot­tam, viszont volt olyan is, amelyről azt mondták, hogy még egy tanár számára is nehéz feladat lett volna. — Tudom, a tanulás nagyon le­köt, kevés a szabadidőd, de ha még­is ráérsz, mivel foglalkozol a leg­szívesebben? — Szeretek zenét hallgatni, olvas­ni és sportolni. — A gimnázium befejezése után mik a terveid? — Nem tudom, de még van időm gondolkodni rajta. Csóka Ilona-polgári-> LEVELEZŐINKTŐL Akire büszkék vagyunk Két munkás elindult Két fiatal állította kt alkotásait a Szenei (Senec) Művelődési Házban. E két fiatal, amatőr testő együttes szerep­lése nem véletlen, hiszen Rétéről (Re- ca) származnak, mind a ketten munká­sokként Indultak. Nyárasdon (Topolníky) az alkotótábor tagjaiként dolgoztak, s ma ugyanannál a vállalatnál, ugyanab­ban a szakmában, reklámgrafikusokként dolgoznak. Amellett, hogy ennyi közös vonás kö­ti őket össze, mind a két ember, Petrla Ferenc és Uhrovlcs Ferenc — mert így hívják őket — sokban különböznek is egymástól. Az első, Petrla Ferenc szemlélődő tí­pus. Inkább tájképeket, szűkebb környe­zete hangulatát, embereit örökíti meg, és az emlékeivel van elfoglalva. ührovics Ferenc inkább intellektuáli- sabb, kísérletező, kereső egyéniség. A változásokra, a hangulatok örök körfor- gására és a nehezen meglógható belső rezdülésekre figyel, s keresi hozzájuk a kifejezési eszközöket. Itt egy darabka vásznat, festékcsomőt, köteg cérnaszá­lat ragaszt a kép felületére, vagy homo­kot szór a keretre. Így próbálja elmon­dani azt, amit lát, hall, tapasztal, ami az élményeit meghatározza. Amatőr íestőkrői lévén sző, stílusuk, képi világuk még nem teljesen kiforrott. Az idősebb, az 1951 ben született Petrla Ferenc a megállapodottabb, de még rá Is hatnak a barátok, Ismerősök. Sokkal képlékenyebb viszont Uhrovlcs Ferenc világa. A nagy, Iskolát teremtő klasszi­kusok mellett barátai közül jellemző mó­don Dolán György festőművész munkál­nak a látványába feledkezik bele, és nem ts véletlenül, Dolánra Is épp az jel­lemző, hogy keresi a kifejezési eszkö­zök lehetőségét. A két amatőr festő eddig csoportos kiállításon vett részt, ez a szenei tár­latuk az első Igazi önálló bemutatkozá­suk. Nekünk most nem az a célunk, hogy egyéniségüket a legaprólékosabban ele­mezzük, mikroszkóp alá tegyük, és a fel­fedezett hibát a szemükre vessünk. Nincs is erre szükség, hiszen a kiállí­tott festmények alapján elmondhatjuk, hogy lényegében elsajátították azokat a kifejezési eszközöket, amelyekre szük­ségük van, és nélkülözhetetlenek, ha nyilvánosság elé lépnek. Különbségek azért itt is mutatkoznak, és jellemző módon ebben az ifjabb, Uh- rdvics Ferenc tart előbbre. Az ő tudá­sa a megbízhatóbb, amire A megválto­zott falu című képe erre a legjellem­zőbb példa. A megváltozott faluban ott az évszázadra visszanyúló emlék, a falu temploma őrként, kopjafaként áll a köz­ség közepén, körülötte házak és a roha­nás, a száguldás jelképe, az Irányító tábla. A képi rektüzítumokon kívül ter­mészetesen a festészeti megoldás, a vll­lódző képekre, foltokra tördelt felület nemcsak az Idő változásait és a múlé- kony hangulatokat képes megragadni, hanem az egymásra rakódó rétegeket, az idő történeti vetületét is. Ha viszont Petrla Ferenc kísérletezik, jellemző módon nem az új tartalmi egy­ségek felé fordul, hanem más technika, a grafika meghódításával kísérletezik. Ezek a munkái sikerültek, és bár itt Is látható a hatás, érezni, hogy képes ki­fejezni magát, mert hiszen első grafi­káiban Is van valami, amire odafigyel az ember, amit észreveszi Petrla Ferenc, lévén hallássérült, jellemző módon sa­ját környezetéből meríti témáinak egy részét. Festményei, grafikái világában merevebb arcok, figyelő szempárok u- ralkodnak, de az elrajzolt, kimerevített vonalak mögött nem a kifejezést formák hiányosságát kell látnunk. Ha johban o- daftgyelünk, mélyebben elgondolkozunk ezen a jelenségen, emberi környezeten és a festő egyéniségén, láthatjuk, hogy másról van szó. Egy különös, általános­tól eltérő világ tárulkozik elérik, és Petrla Ferenc munkáin keresztül olyan ritka és szokatlan miliőbe tekinthetünk, amelybe egyébként aligha nyílna alkal­munk. összegezve a két festő bemutatkozá­sát, elmondhatiuk, hogy Ismét gazdagab­bak lettünk. Két munkás elindult, hogy „meghódítsa“ a világot. Németh István Uhruvics Ferenc: Az alkutútáborban

Next

/
Thumbnails
Contents