Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-25 / 26. szám
Kl, MiÉRT, HOL, MIKOR? Egy s más a munkavállalásról elmondhatjuk, hogy valamennyi szakmára jő előre fel kell készülni. A helyes pályaorientációban nagy szerepe van az iskolai oktatási rendszernek és a szakma iránti figyelem felkeltésének. Az iskolásoknak előadásokat tartanak a különféle foglalkozásokról, gyárlátogatásokat szerveznek számukra. A felsőbb osztályos tanulók termelési gyakorlaton is részt vesznek. Az a cél, hogy a fiatalok több oldalról is megismerjék a választott foglalkozást, és ne illúziók vagy elfogultság alapján döntsenek. Nagy segítséget nyújtanak a pálya- választásban a különböző tagozatos iskolák. A tagozatos osztályokban nagyobb óraszámban elmélyültebben foglalkozhatnak a tanulók fizikával, matematikával, biológiával, idegen nyelvekkel, zenével vagy festészettel. Némely ilyen iskolában hires Szergej Szumcov fiatal moszkvai szerelőlakatos néhány évig Tyumeny- ben dolgozott, majd hazajött. Nem volt konkrét elképzelése, hogy hol helyezkedjen el, ezért elment a munkaközvetítőbe. Az irodában több vállalatot is ajánlottak, ahol hiány van szerelőkben. „A prők és kontrák“ átvizsgálása után ki is kötött az egyiknél. Moszkvában évente mintegy 100 ezren helyezkednek el a munkaközvetítő segítségével. De vajon mindenkinek, aki állást keres, ehhez az intézményhez kell fordulnia? Ebbe a témába vágó több egyéb kérdésre válaszol Leonyid Kosztyin professzor, a Szovjetunió munkaügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó állami bizottságának elnökhelyettese. Ezek a lányok még iskolások, de már a különböző foglalkozásokat felsoroló füzeteket nézegetik — Ä munkaközvetítő a sok közül az egyik lehetőség az elhelyezkedésre. Aki munkahelyet akar változtatni, fordulhat egyenesen a vállalat vagy az Intézmény igazgatóságához. A tanintézetek meghirdetnek állásokat a végzős hallgatók számára. Segítenek az elhelyezkedésben a szak- szervezetek és más társadalmi szervezetek Is. A Szovjetunió népgazdasága több tízezer szakmát foglal magában, a lehetőségek ilyen mérvű sokaságában valóban nehéz eligazodni. Ebben segíthet az Iroda. Ám végső soron mindenki maga választja ki leendő munkahelyét. Fél évszázaddal ezelőtt a szovjet alkotmány valamennyi állampolgárának szavatolta a munkához való jogot. Az 1977-ben elfogadott új alkotmány kiterjesztette ezt a szakma, a foglalkozás és a munkakör megválasztásának a jogára. — Milyen tényezők befolyásolják, hogy ki milyen pályát választ? — Véleményem szerint legfontosabbak a családi hagyományok és a tájjelegü tradíciók: Üzbegisztánban például sokan lesznek gyapottermesztők, a Donyec-medencében bányászok, Észtországban halászok. Szerepet játszanak az anyagi feltételek, és ennek vagy annak a foglalkozásnak a tekintélye is. Emiatt is van, hogy nem mindenki helyezkedhet el a szakmájában ott. ahol éppen akar. A kitűzött szakma megtanulásának azonban nincs akadálya. — Ebben nincs semmiféle korlátozás? — Csak biológiai jellegű. A munkaügyi jogszabályok tiltják, hogy nőket veszélyes és nehéz fizikai munkakörben foglalkoztassanak. Ugyanez vonatkozik a fiatalkorúakra, vagyis a tizennyolc éven aluliakra. Kizáró ok lehet továbbá az egészségi állapot. — Az alkotmánynak a foglalkozás megválasztásáról szóló cikkelyében nem esik szó erről, de a képességek általában már gyermekkorban megmutatkoznak ... — Természetesen minél előbb fedezi fel az ember a képességeit, s ennek megfelelően minél előbb szemeli ki magának a legmegfelelőbb foglalkozást, annál jobb. Különösen érvényes ez azokra a foglalkozásokra, amelyekre már a gyerekkorban elkezdődik a felkészítés. A jelenlegi követelményeket ismerve azonban kozik, akik önszántukból változtatnak szakmát. Vannak azonban olyanok is, akiket az élet kényszerít erre. A gépesítés következtében néhány szakma teljesen kihal, más területeken csökkentik a munkahelyek számát. Mi történik ezekkel a dolgozókkal? — A foglalkoztatottság szerkezetének változásai és a munkaerő fel- szabadulása minden társadalmi-gazdasági rendszerben elkerülhetetlen. Ám a kapitalizmustól eltérően, ahol ez a változás az úgynevezett műszaki munkanélküliséghez vezet, amely több százezer, sőt összességében több millió embert sújt, a szocialista országokban a foglalkoztatottság problémáit jó előre figyelembe veszik a népgazdasági tervek elkészítésekor. Csak örülhetünk annak, hogy fokozatosan megszűnnek a nehéz fizikai, kézi, az egyhangú vagy az egészségre ártalmas munkát. igénylő munkakörök. A személyes kívánságokat természetesen lehetőség szerint figyelembe vesszük, a probléma megoldásának fő eszköze azonban a szakmai átképzés, Illetve a továbbképzés. — Elérkeztünk tehát a munkavá- lasztást döntően befolyásoló tényezőhöz: a társadalmi szükséglethez. — Vannak még olyan szakmák, melyekbe jobb kereseti lehetőséggel, anyagi juttatásokkal, több szabadsággal, alacsonyabb nyugdíjkorhatárral — lehet elegendő munkaerőt toborozni. Különösen jelentős feladat a munkaerő megfelelő földrajzi elosztása. Köztudomású, hogy az utóbbi években a Szovjetunióban az Ipari építkezések Szibériában, a Távol-Keleten és Északon összpontosultak. Lehetetlen volt, hogy valamennyi beruházást helyi munkaerőforrásból lássanak el. Mindenekelőtt a más országrészekből érkezőkre számítottak. Jelentkező van elég, különösen a fiatalság körében. Nemcsak az anyagiak vonzzák őket, jóllehet sokszor kétszer annyit kereshetnek, amennyit szűkebb pátriájukban. Csábítanak az izgalmas é s újszerű feladatok, a szakmai önigazolás lehetősége és a nagyobb önállóság. tudósok és művésztanárok tanítanak, s bebizonyosodott, hogy a korai felkészítés nagyon gyümölcsöző. Pszichológusok és szociológusok speciális, úgynevezett pályaalkalmassági teszteket dolgoztak ki. Ezek ,a vizsgafeladatok nemcsak a pályaválasztás előtt álló fiataloknak nyújtanak segítséget, hanem azoknak is, akik valamilyen oknál fogva nincsenek megelégedve a munkájukkal. Néha kiderül, hogy az adott foglalkozás valóban nem felel meg az illető lelki alkotónak vagy ambícióinak. — Milyen szerepet szántak ennek a gondnak a megoldásában a szakmunkásképző intézeteknek? — Mind több fiatal érdeklődik a munkáspályák iránt. Ez magyarázható e szakmák színvonalának fejlődésével és a fizetés emelkedésével. A fiatalok középfokú műveltséget szereznek és szakmunkás-oklevelet kapnak. Ha belépnek a munkahelyükre, nem kell tanonckodniuk, ami erkölcsi és anyagi szempontból egyaránt előnyös. Az előző tanévben például 2,7 millió fiatal végzett ebben az iskolatípusban és 3 millió kezdte meg a tanulmányait. — Néha az ember rádöbben, hogy nem azt csinálja, amit szeretne. Roszszul választott. Mit tehet ilyyenkor? — A közgazdászok számításai szerint az emberek átlagosan 5—6 alkalommal változtatnak munkakört. Ez részben természetes, hiszen növekszik a tapasztalat, emelkedik a képzettség. A gyakorlott szakmunkásból új munkahelyén esetleg művezető vagy mérnök lesz, az egyszerű kolhoztagból a gazdaság egyik vezetője és így tovább. Ez a folyamat többé- kevésbé — közvetve vagy közvetlenül — mindenkit érint. A pályaválasztásban azonban alighanem nem lehet teljesen kiküszöbölni az elhibázott választást, vagy azt, hogy valaki kedve ellenére, kényszerből tartson ki a foglalkozásánál. Az új foglalkozás választása felelősségteljes lépés, néha a munkabér csökkenésével jár. Olykor mindent a nulláról kell kezdeni, ismét tanulni kell. Jogilag persze senkit sem lehet megakadályozni abban, hogy így tegyen. — Ez azokra az emberekre vonat„BÜSZKÉK VAGYUNK ANIELÁRA!“ Kanszkban felavatták Aniela Krzy- wonnak, a Szovjetunió hősének emlékművét. Aniela egy kis nyugat-ukrajnai faluban született, lengyel paraszti családban. Tizenhat éves volt, amikor a fasiszta német hadsereg megtámadta Lengyelországot, s elkezdődött a második világháború. A Krzywon család, több honfitársukkal együtt, a Szovjetunióban talált menedéket. Kanszk, ez a távoli szibériai város befogadta a hajléktalanokat, és megélhetést biztosított számukra. Aniela munkába állt. Egy faipari üzemben dolgozott, amely lőszerdobozokat és sítalpakat készített a fronton harcoló katonák számára. A műhelyben jórészt gyermeklányok dolgoztak, ám köztük is alighanem Aniela volt a legfiatalabb. A nyugat-ukrajnai lány a frontra vágyott, de elutasították azzal, hogy még túl fiatal. Miután a szovjet kormány engedélyezte lengyel antifasiszta katonai osztagok megalakulását, a Lengyel Hazafiak Szövetsége önkénteseket toborzott. így kerülhetett Aniela 1943 júliusában a frontra. Októberben, a belorusz Lenyino falu közelében a Tadeusz Kosciuszko nevét viselő 1. lengyel hadosztály átesett a tűzpróbán. A női századból Aniela Krzywon három géppisztolyos társával őrizte a hadosztály parancsnoki állását és a törzskar járműveit, amikor ellenséges gépek bombázni kezdtek. Egyik bomba egészen közel csapódott le. Aniela észrevette, hogy lángokban áll az a teherautó, amelyben a sebesültek és a fontos okmányok voltak. Ledobta magáról köpe- níét, és a gépkocsihoz rohant. Elcipelte a sebesülteket, majd a dokumentumokat tartalmazó zsákokat mentette. Amikor utoljára mászott be a kocsiba, a karosszéria beomlott, és maga alá temette a lányt. „Büszkék vagyunk arra, hogy Aniela a ml műhelyünkben dolgozott — mondta Tamara Szviridenko gépkezelő az emlékmű felavatásának tiszteletére rendezett gyűlésen. — Emlékére fizetésünk egy részét havonta a békealapba utaljuk át.“ Az emlékművet a kanszki feldolgozó kombinát előtti téren állították fel. A szobor Anatolij Sevcsenko helybeli szobrászművész alkotása. V. Tonkih A jaltai és a potsdami megállapodásokat csakúgy, mint az európai biztonsági és együttműködési konferencia Záróokmányát és a béke megőrzésére irányuló más intézkedéseket nem lehet felülvizsgálni — ez a mondanivalója annak a kommentárnak, amelyet a Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja közölt. A jaltai és a potsdami konferencia döntései ellen intézett gyűlölködő támadások arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi vezetői nem akarnak belenyugodni a második világháború után Európában kialakult politikai, területi realitásokba. Washington lejáratja a jaltai és a potsdami megállapodásokat és így tulajdonképpen ösztönzi a militarista és revansista hangulatot az NSZK-ban, illetve Japán területi igényeit a Szovetunióval szemben. Több tucat nyugatnémet revansista szervezet hallatja hangját, s ezek nyíltan területi követelésekkel lépnek fel a Szovjetunióval, Lengyelországgal és Csehszlovákiával szemben, s szorgalmazzák az NDK „bekebelezését“. Az NSZK ma a szocialista országok elleni agresszió lehetséges kiindulópontja. Az ország területe Európa legmilitari- záltabb térsége. Az Egyesült Államok és az Észak-atlanti Szerződés agresszív, Európa és a világ békéjét veszélyeztető politikájában felfedezhető ugyanaz az irányvonal, amelyet a harmincas évek- ban a német és a nemzetközi imperializmus követett, s amely lehetővé tette az emberiségnek a később mérhetetlen megpróbáltatásokat okozó hitleri fasizmus létrejöttét. Ma azonban más időket élünk. Mindazok, akik megbecsülik a békét, készen állnak az újabb világméretű tragédia megakadályozására és azok megfékezésére, akik felül szeretnék vizsgálni a második világháború nyomán kialakult helyzetet. Európa területi és politikai elrendezését. xxx A Pentagon tájékoztatása szerint a B-l típusú bombázó repülőgépek új generációjának első példánya a tervezettnél néhány hónappal korábban, vagyis már e hónap végén készen lesz a harci bevetésre. Július közepén kezdik meg a kiképzést az új repülőgépen, amely üzemanyag-felvétel nélkül képes lesz az interkontinentális repülésekre. Gyártása az amerikai stratégiai nukleáris erők korszerűsítési programjának e- gyik kulcsfontosságú része. Egyes becslések szerint 28,2 milliárd dollárba fog kerülni a tervezett 100 darab B-l-es gyártása, amelyek a B-52-es bombázókat váltják fel. XXX A NATO-tagállamok — élükön az USA-val — ob- strukciós magatartása következtében semmilyen záródokumentumot nem hagytak jóvá. A NATO-országok mindent megtettek azért, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok időszerű és sürgető kérdéseinek megvitatását demagóg szónoklatokkal helyettesítsék. Vszevolod Szofinszklj, a szovjet küldöttség vezetője a tanácskozás végén kijelentette, hogy a Szovjetunió több más szocialista országgal együtt javaslatot terjesztett elő az emberi jogok terén való együttműködés elveire vonatkozóan, az európai biztonsági és együttműködési konferencia keretében. 4
