Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-25 / 26. szám

Kl, MiÉRT, HOL, MIKOR? Egy s más a munkavállalásról elmondhatjuk, hogy valamennyi szak­mára jő előre fel kell készülni. A helyes pályaorientációban nagy szerepe van az iskolai oktatási rend­szernek és a szakma iránti figyelem felkeltésének. Az iskolásoknak elő­adásokat tartanak a különféle fog­lalkozásokról, gyárlátogatásokat szer­veznek számukra. A felsőbb osztá­lyos tanulók termelési gyakorlaton is részt vesznek. Az a cél, hogy a fia­talok több oldalról is megismerjék a választott foglalkozást, és ne illú­ziók vagy elfogultság alapján dönt­senek. Nagy segítséget nyújtanak a pálya- választásban a különböző tagozatos iskolák. A tagozatos osztályokban na­gyobb óraszámban elmélyültebben foglalkozhatnak a tanulók fizikával, matematikával, biológiával, idegen nyelvekkel, zenével vagy festészet­tel. Némely ilyen iskolában hires Szergej Szumcov fiatal moszkvai szerelőlakatos néhány évig Tyumeny- ben dolgozott, majd hazajött. Nem volt konkrét elképzelése, hogy hol helyezkedjen el, ezért elment a munkaközvetítőbe. Az irodában több vállalatot is ajánlottak, ahol hiány van szerelők­ben. „A prők és kontrák“ átvizsgálása után ki is kötött az egyiknél. Moszkvában évente mintegy 100 ezren helyezkednek el a munkaközve­títő segítségével. De vajon mindenkinek, aki állást keres, ehhez az in­tézményhez kell fordulnia? Ebbe a témába vágó több egyéb kérdésre válaszol Leonyid Kosztyin professzor, a Szovjetunió munkaügyi és szo­ciális kérdésekkel foglalkozó állami bizottságának elnökhelyettese. Ezek a lányok még iskolások, de már a különböző foglalkozásokat fel­soroló füzeteket nézegetik — Ä munkaközvetítő a sok közül az egyik lehetőség az elhelyezkedés­re. Aki munkahelyet akar változtat­ni, fordulhat egyenesen a vállalat vagy az Intézmény igazgatóságához. A tanintézetek meghirdetnek álláso­kat a végzős hallgatók számára. Se­gítenek az elhelyezkedésben a szak- szervezetek és más társadalmi szer­vezetek Is. A Szovjetunió népgazdasága több tízezer szakmát foglal magában, a lehetőségek ilyen mérvű sokaságá­ban valóban nehéz eligazodni. Ebben segíthet az Iroda. Ám végső soron mindenki maga választja ki leendő munkahelyét. Fél évszázaddal ezelőtt a szovjet alkotmány valamennyi állampolgárá­nak szavatolta a munkához való jo­got. Az 1977-ben elfogadott új alkot­mány kiterjesztette ezt a szakma, a foglalkozás és a munkakör megvá­lasztásának a jogára. — Milyen tényezők befolyásolják, hogy ki milyen pályát választ? — Véleményem szerint legfonto­sabbak a családi hagyományok és a tájjelegü tradíciók: Üzbegisztánban például sokan lesznek gyapottermesz­tők, a Donyec-medencében bányá­szok, Észtországban halászok. Szere­pet játszanak az anyagi feltételek, és ennek vagy annak a foglalkozásnak a tekintélye is. Emiatt is van, hogy nem mindenki helyezkedhet el a szakmájában ott. ahol éppen akar. A kitűzött szakma megtanulásának azonban nincs akadálya. — Ebben nincs semmiféle korláto­zás? — Csak biológiai jellegű. A mun­kaügyi jogszabályok tiltják, hogy nő­ket veszélyes és nehéz fizikai mun­kakörben foglalkoztassanak. Ugyanez vonatkozik a fiatalkorúakra, vagyis a tizennyolc éven aluliakra. Kizáró ok lehet továbbá az egész­ségi állapot. — Az alkotmánynak a foglalkozás megválasztásáról szóló cikkelyében nem esik szó erről, de a képességek általában már gyermekkorban meg­mutatkoznak ... — Természetesen minél előbb fe­dezi fel az ember a képességeit, s ennek megfelelően minél előbb sze­meli ki magának a legmegfelelőbb foglalkozást, annál jobb. Különösen érvényes ez azokra a foglalkozások­ra, amelyekre már a gyerekkorban elkezdődik a felkészítés. A jelenlegi követelményeket ismerve azonban kozik, akik önszántukból változtat­nak szakmát. Vannak azonban olya­nok is, akiket az élet kényszerít er­re. A gépesítés következtében néhány szakma teljesen kihal, más területe­ken csökkentik a munkahelyek szá­mát. Mi történik ezekkel a dolgo­zókkal? — A foglalkoztatottság szerkeze­tének változásai és a munkaerő fel- szabadulása minden társadalmi-gaz­dasági rendszerben elkerülhetetlen. Ám a kapitalizmustól eltérően, ahol ez a változás az úgynevezett műsza­ki munkanélküliséghez vezet, amely több százezer, sőt összességében több millió embert sújt, a szocialista or­szágokban a foglalkoztatottság prob­lémáit jó előre figyelembe veszik a népgazdasági tervek elkészítésekor. Csak örülhetünk annak, hogy foko­zatosan megszűnnek a nehéz fizikai, kézi, az egyhangú vagy az egészség­re ártalmas munkát. igénylő munka­körök. A személyes kívánságokat ter­mészetesen lehetőség szerint figye­lembe vesszük, a probléma megoldá­sának fő eszköze azonban a szakmai átképzés, Illetve a továbbképzés. — Elérkeztünk tehát a munkavá- lasztást döntően befolyásoló ténye­zőhöz: a társadalmi szükséglethez. — Vannak még olyan szakmák, melyekbe jobb kereseti lehetőséggel, anyagi juttatásokkal, több szabad­sággal, alacsonyabb nyugdíjkorhatár­ral — lehet elegendő munkaerőt to­borozni. Különösen jelentős feladat a mun­kaerő megfelelő földrajzi elosztása. Köztudomású, hogy az utóbbi évek­ben a Szovjetunióban az Ipari épít­kezések Szibériában, a Távol-Kele­ten és Északon összpontosultak. Le­hetetlen volt, hogy valamennyi beru­házást helyi munkaerőforrásból lás­sanak el. Mindenekelőtt a más or­szágrészekből érkezőkre számítottak. Jelentkező van elég, különösen a fia­talság körében. Nemcsak az anyagiak vonzzák őket, jóllehet sokszor két­szer annyit kereshetnek, amennyit szűkebb pátriájukban. Csábítanak az izgalmas é s újszerű feladatok, a szakmai önigazolás lehetősége és a nagyobb önállóság. tudósok és művésztanárok tanítanak, s bebizonyosodott, hogy a korai fel­készítés nagyon gyümölcsöző. Pszichológusok és szociológusok speciális, úgynevezett pályaalkalmas­sági teszteket dolgoztak ki. Ezek ,a vizsgafeladatok nemcsak a pályavá­lasztás előtt álló fiataloknak nyújta­nak segítséget, hanem azoknak is, akik valamilyen oknál fogva nincse­nek megelégedve a munkájukkal. Néha kiderül, hogy az adott foglal­kozás valóban nem felel meg az il­lető lelki alkotónak vagy ambíciói­nak. — Milyen szerepet szántak ennek a gondnak a megoldásában a szak­munkásképző intézeteknek? — Mind több fiatal érdeklődik a munkáspályák iránt. Ez magyarázha­tó e szakmák színvonalának fejlődé­sével és a fizetés emelkedésével. A fiatalok középfokú műveltséget sze­reznek és szakmunkás-oklevelet kap­nak. Ha belépnek a munkahelyükre, nem kell tanonckodniuk, ami erköl­csi és anyagi szempontból egyaránt előnyös. Az előző tanévben például 2,7 millió fiatal végzett ebben az is­kolatípusban és 3 millió kezdte meg a tanulmányait. — Néha az ember rádöbben, hogy nem azt csinálja, amit szeretne. Rosz­szul választott. Mit tehet ilyyenkor? — A közgazdászok számításai sze­rint az emberek átlagosan 5—6 al­kalommal változtatnak munkakört. Ez részben természetes, hiszen növek­szik a tapasztalat, emelkedik a kép­zettség. A gyakorlott szakmunkásból új munkahelyén esetleg művezető vagy mérnök lesz, az egyszerű kol­hoztagból a gazdaság egyik vezetője és így tovább. Ez a folyamat többé- kevésbé — közvetve vagy közvetle­nül — mindenkit érint. A pályaválasztásban azonban alig­hanem nem lehet teljesen kiküszö­bölni az elhibázott választást, vagy azt, hogy valaki kedve ellenére, kényszerből tartson ki a foglalko­zásánál. Az új foglalkozás választá­sa felelősségteljes lépés, néha a munkabér csökkenésével jár. Oly­kor mindent a nulláról kell kezdeni, ismét tanulni kell. Jogilag persze senkit sem lehet megakadályozni ab­ban, hogy így tegyen. — Ez azokra az emberekre vonat­„BÜSZKÉK VAGYUNK ANIELÁRA!“ Kanszkban felavatták Aniela Krzy- wonnak, a Szovjetunió hősének em­lékművét. Aniela egy kis nyugat-ukrajnai fa­luban született, lengyel paraszti csa­ládban. Tizenhat éves volt, amikor a fasiszta német hadsereg megtámadta Lengyelországot, s elkezdődött a má­sodik világháború. A Krzywon család, több honfitár­sukkal együtt, a Szovjetunióban ta­lált menedéket. Kanszk, ez a távoli szibériai város befogadta a hajlék­talanokat, és megélhetést biztosított számukra. Aniela munkába állt. Egy faipari üzemben dolgozott, amely lő­szerdobozokat és sítalpakat készített a fronton harcoló katonák számára. A műhelyben jórészt gyermeklányok dolgoztak, ám köztük is alighanem Aniela volt a legfiatalabb. A nyugat-ukrajnai lány a frontra vágyott, de elutasították azzal, hogy még túl fiatal. Miután a szovjet kor­mány engedélyezte lengyel antifa­siszta katonai osztagok megalakulá­sát, a Lengyel Hazafiak Szövetsége önkénteseket toborzott. így kerülhe­tett Aniela 1943 júliusában a frontra. Októberben, a belorusz Lenyino fa­lu közelében a Tadeusz Kosciuszko nevét viselő 1. lengyel hadosztály át­esett a tűzpróbán. A női századból Aniela Krzywon három géppisztolyos társával őrizte a hadosztály parancs­noki állását és a törzskar járműveit, amikor ellenséges gépek bombázni kezdtek. Egyik bomba egészen közel csapódott le. Aniela észrevette, hogy lángokban áll az a teherautó, amely­ben a sebesültek és a fontos okmá­nyok voltak. Ledobta magáról köpe- níét, és a gépkocsihoz rohant. Elci­pelte a sebesülteket, majd a doku­mentumokat tartalmazó zsákokat mentette. Amikor utoljára mászott be a kocsiba, a karosszéria beom­lott, és maga alá temette a lányt. „Büszkék vagyunk arra, hogy Aniela a ml műhelyünkben dolgo­zott — mondta Tamara Szviridenko gépkezelő az emlékmű felavatásának tiszteletére rendezett gyűlésen. — Emlékére fizetésünk egy részét ha­vonta a békealapba utaljuk át.“ Az emlékművet a kanszki feldol­gozó kombinát előtti téren állítot­ták fel. A szobor Anatolij Sevcsenko helybeli szobrászművész alkotása. V. Tonkih A jaltai és a potsdami megállapodásokat csakúgy, mint az európai biztonsági és együttműködési konfe­rencia Záróokmányát és a béke megőrzésére irányuló más intézkedéseket nem le­het felülvizsgálni — ez a mondanivalója annak a kommentárnak, amelyet a Krasznaja Zvezda, a szov­jet hadsereg lapja közölt. A jaltai és a potsdami konferencia döntései ellen intézett gyűlölködő támadá­sok arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köz­társaság jelenlegi vezetői nem akarnak belenyugodni a második világháború után Európában kialakult politi­kai, területi realitásokba. Washington lejáratja a jaltai és a potsdami meg­állapodásokat és így tulaj­donképpen ösztönzi a mili­tarista és revansista hangu­latot az NSZK-ban, illetve Japán területi igényeit a Szovetunióval szemben. Több tucat nyugatnémet revansista szervezet hallat­ja hangját, s ezek nyíltan területi követelésekkel lép­nek fel a Szovjetunióval, Lengyelországgal és Cseh­szlovákiával szemben, s szorgalmazzák az NDK „be­kebelezését“. Az NSZK ma a szocialista országok elle­ni agresszió lehetséges ki­indulópontja. Az ország te­rülete Európa legmilitari- záltabb térsége. Az Egyesült Államok és az Észak-atlanti Szerződés agresszív, Európa és a vi­lág békéjét veszélyeztető politikájában felfedezhető ugyanaz az irányvonal, amelyet a harmincas évek- ban a német és a nemzet­közi imperializmus követett, s amely lehetővé tette az emberiségnek a később mér­hetetlen megpróbáltatáso­kat okozó hitleri fasizmus létrejöttét. Ma azonban más időket élünk. Mindazok, akik meg­becsülik a békét, készen állnak az újabb világmére­tű tragédia megakadályozá­sára és azok megfékezésé­re, akik felül szeretnék vizsgálni a második világ­háború nyomán kialakult helyzetet. Európa területi és politikai elrendezését. xxx A Pentagon tájékoztatása szerint a B-l típusú bom­bázó repülőgépek új gene­rációjának első példánya a tervezettnél néhány hónap­pal korábban, vagyis már e hónap végén készen lesz a harci bevetésre. Július kö­zepén kezdik meg a kikép­zést az új repülőgépen, amely üzemanyag-felvétel nélkül képes lesz az inter­kontinentális repülésekre. Gyártása az amerikai stra­tégiai nukleáris erők kor­szerűsítési programjának e- gyik kulcsfontosságú része. Egyes becslések szerint 28,2 milliárd dollárba fog kerülni a tervezett 100 da­rab B-l-es gyártása, ame­lyek a B-52-es bombázókat váltják fel. XXX A NATO-tagállamok — élükön az USA-val — ob- strukciós magatartása követ­keztében semmilyen záró­dokumentumot nem hagy­tak jóvá. A NATO-országok mindent megtettek azért, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok időszerű és sürgető kérdé­seinek megvitatását dema­góg szónoklatokkal helyet­tesítsék. Vszevolod Szofinszklj, a szovjet küldöttség vezetője a tanácskozás végén kije­lentette, hogy a Szovjet­unió több más szocialista országgal együtt javaslatot terjesztett elő az emberi jo­gok terén való együttműkö­dés elveire vonatkozóan, az európai biztonsági és együtt­működési konferencia kere­tében. 4

Next

/
Thumbnails
Contents