Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-15 / 3. szám
kuszl mutatványnak is beillő ügyességgel vetik át magukat a hálőn a halak. A pontyok, keszegek, süllők fókákat meghazudtoló ügyességgel szabadulnak a hurokból. Egyik a másik után. Ilyenkor a halász csak dühönghet, — nincs segítség. Legfeljebb abban bízhat, hogy a következő kerítés alkalmával újra hálóba kerül a hal, s akkor már nem lesz szerencséje kibújni a bezárt körből. A parton hárman-négyen nekifeszülve húzzák a hálót. Nehéz, férfimunka ez, még télidőben is bele lehet izzadni. Kibicelök, néhány idősebb nyugdíjas most is akad, akik néhány apró hal reményében segédkeznek a halászoknak. Szűkül, egyre szűkül a kör, majd néhány perc múlva összeér a háló két vége. Sajnos, ötömre nincs ok. Előbukkan ugyan a hálóban egy tizenkét kilós ponty, de rajta kívül csupán néhány apró hal. A termetes ponty nagyon szép példány, de ez sovány vigasz: másfél óra vésződés egyetlen halért, túl nagy ár. Igaz, újabban egyre inkább hozzá kell szokni a halászoknak a hasonló „zsákmányhoz“, ahhoz, hogy évről évre kevesebb hal akad fenn a hálóban. Pedig évtizedekkel korábban a Duna partjain a halászat még jó, tisztes megélhetési forrást jelentett. A halásznak biztos jövedelme volt, nem úgy, mint a parasztnak. E vidék dunai halászai messzi tájon híresek voltak, Bécsbe, Bratislavába, Budapestre szállították a halat. A környező kis és nagyvárosok halpiacain az év szinte egyetlen napján sem hiányzott a márna, a keszeg, a süllő, a ponty, a csuka. A medvei (Medvedov) süllőt, csukát, mindenfelé keresték. Ma pedig? 'bizony kevés az olyan halász, aki tisztességgel megél a Dunában N apfényes, csípős téli reggel. Á Kulcsod (Kl'úőovecJ melletti keskeny csatorna partján halászok gyülekeznek. Pufajkába, csípőig érő gumicsizmába bújva. Szombathelyi Imre főhalász irányításával ma Is, akárcsak nyár derekától minden nap, nekikezdenek a megszokott munkának. A kis, inkább csak lélekvesztőnek nevezhető csónakban előkészítik a közel kétszáz méteres hálót. Majd a jó húsz kilométer hosszú, Dunával összekötött mesterséges csatornából elzárnak vagy ötszáz méternyi területet — hálóval. Ezt a műveletet egy csendes vízi séta követi a csatorna tiszta, áttetsző tükrén, majd kezdetét veheti a tényleges halászat, a háló kivetése. Egyik végét a parthoz erősítik, majd átevezve a szemközti part- szegélyhez engedik a vízbe az ólotp- nehezékes hálót. Százötven méterrel lejjebb visszahúznak újra a jobb oldalra, s ezzel a halak számára a kör bezárult. Nincs menekülés — gondolom én. Másképp vélekednek azonban a halászok, hiszen hosszú évek tapasztalataiból tudják, hogy a hal meglehetősen ravasz és ügyes állat. Ha veszélyt érez, menekülni próbál. S számára a háló nyilvánvaló veszély. Óvatosan kell összébb és összébb húzni ,a hálót, szűkíteni a kört, hogy az ólomnehezékek állandóan a fenéken maradjanak, s a fenékre lapult halak ne tudjanak elmenekülni. De legyen bármennyire is óvatos, elővigyázatos a halász, az eredmény akkor sem biztos, mert a hal még így is túl jár az eszén. Amikor már szűk kört zár be a háló, amikor már egymás hegyén-hátán vergődnek a halak, a- mikor a halász már látja a zákmány java részét és dörgölné a markát a jó fogás miatt, akkor ... Akkor cirPél Óráig eltart, míg a közel kétszáz méteres hálókört karnyújtásnyira szűkítik. fogott halból. Á keszeg például teljesen kiveszőiéiben van, de a többi halfajtákat is veszély fenyegeti. De nem csak a Dunának e szakasza szűkölködik halban. Évekkel ezelőtt végighajóztam a Dunát. A Dukla és Nitra hajó legénysége gyakran hiába vetett horgot, hálót. Ha halat akartunk enni, azt a partmenti halászoktól kellett vennünk. Nekik is olyan szűkös volt a zsákmányuk, hogy pénzért el sem adták, csak szolgáltatásért, ha az árral szemben vontatjuk őket. A kulcsodi halászok azt állították, hogy tisztul a Duna vize, de egészen bizonyos, hogy nem növekszik a szennyeződés mértéke. Ez kedvez a halaknak. Viszont a gyakori Duna- szabályozások következtében mindenfelé sekély a víz. A halak szaporodásához pedig elengedhetetlenül szükség van a nagy vízre, a természetes áradásokra. A halászoknak ezért ma már nem csupán a halászat a feladatuk, hanem a halak szaporítása, az ivadékok nevelése, etetése is. Megóvni a még meglevő halállományt, s ha csak egy mód van rá, gyarapítani azt. A feladat nem egyszerű, mert a Duna nemzetközi folyam. Hogy a halait megmentsük, ahhoz nyolc ország e- gyüttműködésére van szükség. Itt Kulcsodon dolgozik néhány fiatal halász, akik apáiktól, nagyapáiktól örökölték, tanulták a mesterséget. Ceské Budéjovice mellett, Vodftany- ban működik hazánk egyetlen halászati szakközépiskolája. Viliam Kocz- mann is itt szerzett érettségi bizonyítványt, s ma halásztechnikus. Mondja, az Iskolában.a halászat mesterfogásai mellett a halnevelés, -tenyésztés fortélyait sajátították el, mert manapság ez a halász elsőszámú feladata. Jozef Litvai mérnök-zoo- technikus szerint néhány évvel ezelőtt egy őszi idényben 300 mázsa halat fogtak ki, viszont idén és tavaly a kifogott hal mennyisége alig érte el a 120 mázsát. Ha ez továbbra is így megy, mondja, akkor oda jutunk, hogy mutatóba sem akad majd dunai hal. De ezt a mennyiséget sem magában a folyamban fogták ki, hanem a dunai csatornákban, ahol még úgy-ahogy kedvezők a haltenyésztésben a feltételek. Tisztább a víz, van értelme a haltelepítésnek, -etetésnek. A többnyire fiatal halászokból álló csoport lelkesedése a gondok ellenére is határtalan. Jókkedvvel, összehangoltan végzik a munkát. Mindenki ismeri a feladatát, s nógatás nélkül végre is hajtja. A sikertelen első húzást egy másik hálővetés, kerítés követi. Bár most is kiugrál néhány hal, a fogás szépnek mondható. Vagy százhúsz kilónyi hal a kádakba kerül, onnan pedig a közeli haltelepre, az ottani mesterséges tavakba. Legsikerültebbnek a dél körül megejtett harmadik húzás bizonyult. Százötven kilónyira saccolják a kifogott halmennyiséget. Van közte egy nyolcki- lős csuka és néhány szép ponty is. A többi keszeg, süllő, kárász, nagyon sok az apró, tenyérnyi nagyságú hal. Ezek felét vissza is engedik, a többit pedig a tavakba szállítják. Az apróbb- ja, silányabbja jó lesz a pisztrángoknak eledelül. A harmadik húzás után véget ért az aznapi halászat. Nehéz volt, fárasztó és bizony kevés eredményt hozott. Legfeljebb úgy ístenigazából csak a halak lelkendezhetnek: megúszták. De túl sokáig ők sem, mert holnap újra kivetik a hálót... ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Jänosdeäk Edit SZISZ-elnök — Karácsony volt. Egyre közelebbről hallatszott a front dübörgése. Házunk mögött a kertben tutóárok kígyózott, ahonnan az itt maradt németek jól szemmel tarthatták a falunk felé közeledőket. Sík terület ölelte körül a kertek alatt egykedvűen kanyargó Sajót. Szinte minden megdermedt, a Sajó befagyott, a kertek, a föld téli álmukat aludták. A mi házunkat már előbb találat érte, az oroszok azt hitték, itt lehet a fasiszták megfigyelő központja. Férjem nem volt idehaza. Töb- bedmagammal én is a Mi- hajlovics-féle kúriában húztam meg magam. Emlékszem, előző este még ott voltak a németek, és egy mogorva tiszt könyörtelenül agyonlőtte a házőrző kutyát, mert megugatta. Kis karácsonyfánk is volt, de szo- ronogva, félelemmel ültük körül, és vártuk, mi fog történni. December 26-án pillantottuk meg az első orosz katonát, és rövid tűzpárbaj után felszabadult a falu — emlékezik vissza 40 év távlatából a 73 éves Cselényl Ida gömörpanyiti (Gemer- ská Panica) lakos. — Január közepéig állt községünk határában a front. A beretki (Bretka) domboldal sziklaszilárd védelmet nyújtott a németeknek, amit csak a katyusák tudtak; áttörni. A falu nagy veszteségeket szenvedett. Egy kezemen meg tudtam volna számolni az épen maradt házakat. Ma elég, ha az ember végigmegy a falua, és látja, hogy sok minden, megváltozott, nincs miért szégyenkezniük az lakóknak. A községfejlesztés jelei mindenütt láthatók. A falut az 50-es főút szeli át. Egymás után Suhannak el a járművek, de beljebb hétköznapi békés csend honéi. A hnb elnökével, Dobos Sándorral falunézőbe indulunk. Ezer lakosú ma a község. Lélekszámban volt ugyan már nagyobb iS, de gazdagabb biztos nem. A lakók száma 1980-tól növekvő tendenciát mutat. A Jednota fogyasztási szövetkezet épületsora előtt állunk. Ezt a helyet joggal nevezhetnénk a község centrumának is. Innen jól látható mindaz,, amit az elnök a falufejlesztésről be akar mutatni. — Ez a vendéglátóüiem 1987-től működik, és ebédlő, presszó, söntés található benne. Balra látjuk az óvoda és bölcsőde felújított é- pületét, gondozott környékét. 1981-ben fejeztük be az átépítést, napjainkban két- osztályos óvoda és egyosz- tályos bölcsőde várja a falu gyerekeit. Lejjebb az üzlet- ház látható, amelynek textil-, iparáru és élelmiszer- részlege van. A jobb oldali sort a kultúrház nyitja. Mellette a hnb, a könyvtár és a két tantermes szlovák tanítási nyelvű alapiskola é- pületei következnek. A kul- túrházhoz konyha is tartozik, igy lakodalmakat is tarthatnak itt. Itt van az ifjúsági klub is, mellette pedig a könyvtár, amely hetente kétszer tart nyitva. A falu lakossága szereti a könyveket, és a munka is jól megy, ezt bizonyítja az is, hogy már kétszer elnyertük a kulturálisügyi minisztérium „Példás népkönyvtár“ kitüntetést. A falunak van lánuááan 40 évvel; l'.;' ezelőtt egy központi kazánháza Is, innen: fütjük a felsorolt épületek nagy részét. Sétálunk a főút mentén, és máris szemünk elé tárul a posta és takarékpénztár épülete. Levelet, csomagot helyben fel lehet adni, nem kell a lakosoknak a 7 kilométerre lévő Safárikovőba utazni. A takarékpénztár láttán kicsit csőválom a fejem. —, Többször megkérdőjelezték már. a: takarékpénztár létezésének fontosságát — válaszol az elnök —, de mindig azzal érvelünk, hogy kell, hiszen a falu dolgos népének több mint nyolcmillió korona betétje van. Járjuk a rendezett, aszfaltszőnyeggel burkolt, zöldsávval szegélyezett utcákat. Tavaly több helyütt tujákat és rózsákat ültettek ki az út két oldalára. A park Is nemrég létesült, amely most, télidőben is kedves látványt nyújt. A két tantermes magyar tanítási nyelvű alapiskola távol az út zajától, i- dillikus környezetben fekszik. A házak, a középületek gondozottak, többségük új köntösben pompázik. — Három éve hozták létre a hnb kisüzemét, amely vállalja a középületek karbantartását, felújítását, de a lakóházakét úgyszintén, e- setleg felépítését is. Nemrég Beretkén, mely közigazgatásilag hozzánk tartozik egy 25 méteres medencét, továbbá tűzoltószertárt épll tettünk, felújítottuk az isj kola épületét, szóval mindig foglalkoztatjuk 23 állandó alkalmazottunkat. Körsétánk végén az elnök bemutat a SZISZ falusi szervezete elnökének, Jánosdeák Editnek. A lány mosolyog, amikor a terveiről faggatom. — A falusi szervezetben alig húszán tevékenykedünk, hiszen az aktív lakosság 82 százaléka a falun kívül dolgozik. Csak hétvégeken jövünk össze. Saját zenekarunk van, a lányok most modern táncot tanulnak, és színdarab betanulására is gondoltunk. A jövőben is szeretnénk a CSEMADOK-kal együttműködni, és természetesen a hnb-vel is kölcsönösen segítjük majd egymást. A faluszépítéshez, községfejlesztéshez a magunk módján mi is hozzájárultunk a múltban, és tesszük ezt a jövőben is. Szeretnénk munkánknak értelmet adni, felkarolni a még nem SZISZ- -tag fiatalokat, és érdemlegeset tenni a közös asztalra. 40 év — úgy tűnik, hogy minden, ami negyven évvel ezelőtt történt, nagyon régen volt. Azóta már két generáció felnőtt, olyan fiatalok, akik építenek, gyarapí- tanak, tudásukkal gazdagítják e kis ország, hazánk vagyonát. Ezt tapasztaltam Gömörpanyitban is. POLGÁRI LÄSZLÖ A szerző felvétele ■V DUNAI HALÁSZOK
