Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-28 / 22. szám

I új ifjúság 8 PÍ945 1985 ÍJépünlc felszabadító harca be­tetőzésének 40. évfordulója, ha­zánk szovjet hadsereg általi fel­szabadításának 40. évfordulója, a Csehszlovákia Kommunista Pártja programjának teljesítésén fárado­zó dolgozók békés életének 40 esztendeje — felbecsülhetetlen ér­ték és ihlető örökség. Országunk­ban nemzedékek álmai váltak va­lóra. A kozák ló a Vltava vizével ol­totta szomját, és a folyó, amely Smetana Hazám című szimfonikus költeményében forró hazaszere­tettel töltötte meg népünk tuda­tát, ez a daltól zengő folyó tud­fel 1945 májusában a még füstöl­gő prágai barikádokból. Ezek az énekek a Vörös Had­sereg katonáit, a Nagy Október örököseit dicsőítették, az ő szí­vüket melengették. Ezekből a vers­sorokból népünk hangja, érzése csendül ki. Éppen ezért ezek a művek ma is lenyűgözőek. A nép igazi hangját, igaz érzéseit kife­jező fennkölt művészet ez! Emlé­kezzünk, milyen szerepe volt az énekszónak, a versnek az Auróra het-e vajon naivabb cselekedet, mint az, ha valaki az ún. elit fel­sőbbrendűségének hamis pozíció­jából vagy éppenséggel szenvte- lenül szemléli a tömegek, az ér­tékteremtők sorsát, boldogulását. Az ilyen alapállás — sajnos, ha­sonlóknak tanúi voltunk és va­gyunk — csak szellemi sivársá­got és meddőséget eredményez. Olykor még ennél is komolyabb következményekkel járhat. Népünk 1945 májusában és 1948 clenfajta etika sárba tiprása. Mi azonban elég erősek vagyunk ah­hoz, hogy az imperialista zsaro­lásoknak gátat vessünk. A művé­szetnek is van ereje, nagy hatá­sa, s nem kétséges az sem, hogy az ideológiai harc első vonalában a helye. Legnemesebb hivatása az emberiség békés életének, boldo­gulásának védelme. A felszabadulásunk óta eltelt négy évtized a munkások, a szö­vetkezeti parasztok, egész népűnk, a mai és az elkövetkező nemzedé­kek számára egyértelműen igazol­ta a szocializmus előnyeit. Sok száz ipari Szem, több új város é- pült az egykori nadrágszíjföldek, a szocialista mezőgazdasági nagy­üzemek dúsan termő területeivé váltak, szellemi életünk is hatal­mas fejlődésnek indult. Hazánk szinte szárnyakat kapott, s e szár­nyakkal tovább, mindig előre kell repülnünk. A világűrbe idáig egyetlen ál­lampolgárunk jutott el, hőstette milliók támogatásával, szerető ér­deklődésével találkozott. Azoknak a dolgozó millióknak az érzései ezek, akik büszke építői és gaz­dái hazánknak, amelyet szoros testvéri szálak fűznek a szocia­lista világrendszer többi országá­hoz, elsősorban a Szovjetunióhoz. A Szovjetunió volt az, amely ne­héz óráinkban és szocialista épí­tőmunkánk éveiben is baráti job­bot, önzetlen segítséget nyújtott nekünk. Ezért a döntő fontosságú A csehszlovák művészek nyilatkozata A csehszlovák művészeti élet képviselői — írók, képzőművészek, zeneszerzők, színművészek, mű­építészek, zenei előadóművészek — a fasizmus fe­lett aratott győzelem 40. évfordulójának tiszteleté­re május 12-én ünnepi gyűlést tartottak a prágai Nemzeti Színházban. Jiíina Petro vická nemzeti művész felolvasta a csehszlovákiai művészeti alkotószövetségek köz­ponti bizottságainak nyilatkozatát. §a, hogy cseh és szlovák népünk álma, a közösen megteremtett ér­tékek, a nehezen megszerzett biz­tonságunk többé megsemmisíthe- tetlen. Gyerekeinkkel együtt tud­juk, országunkban boldogság él­ni! Újra illatozik a májusi orgona..s Újra tisztelettel adózunk orszá­gunk harcosainak, akik az embe­riség eddigi történelmének legkö­nyörtelenebb harcában magasra emelték a fasiszta betolakodók elleni küzdelem zászlaját, és szüntelenül csapásokat mértek rá­juk az állandóan erősödő ellenál­lási mozgalomban, a dicső szov­jet hadsereg oldalán harcoló I. csehszlovák hadtestben, a parti­zánosztagokban, a Szlovák Nem­zeti Felkelésben, a cseh népnek a prágai barikádharcokban kitel­jesedő fegyveres felkelésében. Üjra illatozik a májusi orgona... Äm sokkal, de sokkal többen es­tek el a nemzetek felszabadítá­sáért, nekünk, élőknek a boldog­ságáért és öröméért, mint ahány apró virág van az orgonaágakon. Örök tisztelet és dicsőség illeti meg őket! Köszönettel és szeretettel tar­tozunk nektek, szovjet katonák, tankisták és gyalogosok, nektek, szovjet nők, anyák, akik a legfáj­dalmasabb terhet hordoztátok. A Szovjetunió a legnagyobb ál­dozatok árán nemcsak bennünket mentett meg a pusztulástól és a fokozatos megsemmisítéstől. E- gész bolygónk elsősorban neki tartozik hálával azért, hogy re­ménység, emberi méltóság és ma­gasztosság sugározhat belőle, egy­szerűen: hogy kék, nem pedig fe­kete a színe. Ezen semmit sem változtathatnak a nyugati törté­nelemhamisítók, ezen semmit sem változtatnak a revansiszták, sőt még az az államférfi sem, aki a közelmúltban teátrálisan hajtott fejet az SS fejvadászok sírja e- lőtt. Ä művészet, az igazi művészet is mindig az ember oldalán állt, mindig a jobb és szebb világért harcolt. Ezért mélységesen tör­vényszerű a fasizmus, a háború és a pusztulás erőivel szembenál­ló felszabadító harc egysége, né­pünk alkotó igyekezetének egysé­ge i— ma éppúgy, mint az eltelt negyven esztendőben — kultúránk és művészetünk erőfeszítéseivel. Vítözslav Hálek szavakba ön­tötte, Bedfich Smetana pedig a zene nyelvén fejezte ki, hogy minden büntetések közül legsú­lyosabb az, ha egy nemzetnek nincsenek dalai. Micsoda hatal­mas dal- és költemény vulkán tört ÉS A BÉKE ÜJ GYŐZELMEIÉRT támogatásért e helyen is köszöne- tünket, hálánkat fejezzük ki! Hazánk — amely földrajzilag nem túl nagy ugyan, s amelyről egykor lordok és üzletemberek vi­tatkoztak, hogy valójában |iol is fekszik — egyértelműen a világ tudomására hozta, hogy a szocia­lista világrendszer nagy családjá­ba tartozik. Oda, ahol a legna­gyobb érték az ember, aki szaba­don fejlesztheti ki képességeit és bontakoztathatja ki tehetségét, a- hol a legszentebb cél a dolgozó ember békés, boldog élete, s ahol magasra tartott zászlónkra igazi humanizmusként a szocializmust Irtuk ki. Ez a mi eszményünk, a mi meggyőződésünk is. Művészetünk, kultúránk ezer és ezer kimagasló alkotással igazol­ta és igazolja, hogy e magasztos cél megvalósításáért munkálko­dik, mert a néppel való egység a szocializmus ügyének szolgálata jelenti a művész számára az igazi ihlető forrást, ez teremt megfele­lő feltételeket alkotó erejének tel­jes kibontakozásához, az önmeg­valósításhoz. Ezzel a magatartás­sal hűek vagyunk nemzeteink kul­túrája haladó hagyományaihoz, a- melyeket új értékekkel akarunk gazdagítani. Továbbra is szeret­nénk híven kifejezni népünk ér­zés- és gondolatvilágát, kellő mű­vészi erővel megjeleníteni életé­nek minden szépségét, építőmun­kánk fölemelő pillanatait és ne­hézségeit, tovább szeretnénk gaz­dagítani kortársaink erkölcsi vi­lágát, s egyúttal le akarjuk lep­lezni mindazt, ami emberi és tár­sadalmi szempontból rossz, ami árt az embernek, veszélyezteti a jövőt és a békét. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója arra kötelez bennün­ket, hogy védjük meg és fejlesz- szük tovább mindazt, amit szocia­lista forradalmunk évtizedei so­rán kivívtunk, tárjuk szélesre a kaput minden tehetséges ember, minden alkotóerő előtt s mint sze­münk világát, úgy őrizzük a Szov­jetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunkat. Most, amikor a világ békeszere­tő erői a Szovjetunióval az élen kitartó, szívós harcot vívnak az emberiség jövőjéért, e magasztos célok megvalósátásához mi is hoz­zá akarunk járulni népünk, szo­cialista hazánk, földünk boldog jövője érdekében. februárjában IGEN-t mondott ha­zánk szocialista orientációjára. Népünk határozottan NEM-mel fe­lelt minden olyan mesterkedésre, amely különösen a válságos é- vekben életét, vívmányait és jö­vőjét veszélyeztette. Ezt követően sokszorozott erővel folytatta al­kotó munkáját, s mérhetetlenül rövid idő alatt olyan kimagasló eredményeket ért el, amelyekre csodálattal tekintünk. A társada­lomépítő, boldog jövőnk megala­pozóinak széles táborába tartoz­nak a művészek is. Nyolc évvel ezelőtt ezen a szent helyen a béke és a szocializmus nevében új alkotásokért szálltunk síkra, s ma örömmel állapíthat­juk meg, hogy azóta sokat, na­gyon sokat tettünk művészetünk­ben, kultúránkban. Sok olyan al­kotás, érték született, ame­lyekre hazánk joggal lehet és lesz is büszke. Társadalmunk és művé­szetünk egyik hajtóereje az az el­tökélt szándékunk, hogy mind na­gyobb célokat tűzzünk magunk elé s valósítsuk is meg azokat. Szeretett Jan Nerudánkkal együtt mondjuk ma is: aki megáll, egy helyben topog, az lemarad. Tud­juk, a művészet is jelentős mér­tékben befolyásolhatja a társadal­mi folyamatokat. Erre a felisme­résre minden igaz művész méltó­an reagál. Mindenki, aki a szívé­re és eszére hallgatva a néppel, a munkásosztállyal tart, történel­mi küldetése és humanista céljai megvalósításának magasztos út­ján. A kommunizmus csillaga egyre nagyobb fénnyel, mind erőtelje­sebben világít: olyan nemzeteket, világrészeket vonz történelmi lé­pések megtételére, amelyek már lerázták magukról a kizsákmányo­lást, a gyarmatosítás igáját. Az imperialista erők most szinte min­dent a fegyverkezésre tesznek föl, termonukleáris, kozmikus háború­val fenyegetnek — mindössze eb­ből áll „bölcsességük“, amely tu­lajdonképpen nem más, mint min­ső ÉVE SZÜLETETT A CSENDES DON ÍRÓJA Solohov­emlékmúzeum Május 24-én lett volna 80 esztendős a szovjet és a vi­lágirodalom kiemelkedő alakja, Mihail Solohov. Nem érte meg azonban e szép kort, mert tavaly eltávozott az élők sorából. Az utókor azonban nem feledkezik meg a nagy Nobel-díjas író­ról. Elhatározták, hogy szü­lőföldjén, a Don menti Ve- senszkajában Solohov-em- lékmúzeumot hoznak létre. Itt állt az író háza, amely­ben csaknem hatvan éven át élt és dolgozott, ahol a Csendes Don, a feltört ugar, Az embert sors és A hazá­ért harcoltak című műved születtek. A Szovjetunió kü­lönböző részeiből érkeznek fényképek, dedikált köny­vek, különféle kiadások a- zoktól, akik ismerték a mű­vészt. Solohov művei egyéb­ként a Szovjetunió népeinek 88 nyelvén, valamint kül­földön is megjelentek, 97 millió összpéldányszámban. Az emlékmúzeumot körül­vevő park több mint 10 ezer hektáros, benne azok az er­dők és mezők, amelyekről az író műveiben is olvasha­tunk. Az emlékmúzeumot és parkot véglegesen csak 1990-ben nyitják meg, de egy része már az író szüle­tésének 80. évfordulójától látogatható. (fvj PIONÍRDAL ’85 Immár szép hagyománnyá vált, hogy kétévente Losonc (LuCenec) városa ad ott­hont a pionírdalok szerzői versenye legsikeresebb da­rabjait felvonultató bemuta­tónak. A járási politikai és kulturális szervek ezelőtt hat évvel jöttek az ötlettel és hirdették meg először a versenyt, mely azóta egyre népszerűbb nemcsak a szer­zők ős előadók, hanem a széles nyilvánosság körében is. A SZISZ SZKB, a SZISZ SZKB Pionírtanácsa és to­vábbi szervek által meghir­detett versenyre harmadszor került most sor, és olyan évfordulók motiválták, mint a pionírszervezet megalaku­lásának 35.; a SZNF és fel- szabadulásunk 40. évfordu­lója. A versenybe, melyet hat­tagú szakzsüri értékelt, dr. Ladislav Burlas zeneszerző­vel az élén, tizenhat szer­ző összesen harminchat mű­vel nevezett be. A bíráló bizottság két kategóriában ítélte oda a díjakat. A zene­kíséret nélküli kórusművek kategóriájában az első há­rom hely M. Novák —E. Cé- pelová: A virágzó haza, O. Francisci—D. Hevter: Május és P. Cón—Ii. Feldek: Az év dalai c. művek szerzőit és dalaikat illeti meg, a zon­gorára írt kórusművek ka­tegóriájában pedig M. No­vák—J. Strassen Gyermek­nap, J. Valouch—G. Minafo- vá: Menjünk ki, gyerekek és A. Brezovsky—B. Drop- pa: Partizánharmonika című dalok bizonyultak a legjob­baknak. A győztes dalok a loson­ci művelődési ház nagyter­mében csendültek fel olyan pionírénekkarok előadásá­ban, mint a martini Üsvit gyermekkórus, a Poprádi Já­rási Pionírház és Művészeti Alapiskola gyermekkórusa, a íilinai Odborárik énekkar, valamint a bratislavai váro­si művelődési ház gyermek- kórusainak előadásában. A műsorban fellépett még a losonci Mladosf gyermekkó­rus. A jói sikerült kétnapos rendézvény egyben záróak­kordja is volt a dicső má­jusi évfordulók ünnepségso­rozatának. —polgári— A FORRADALMI TESTVÉRISÉG NEVÉBEN ALKOTÓ TETTEKKEL A SZOCIALIZMUS ágyúdördülése után, idézzük visz- sza, mennyire hatásos, lélekemelő volt az a zene, amely megörökí­tette és dicsőítette a körülzárt Leningrád lakosságának, védőinek hősiességét! Hány művészeti al­kotásnak szolgált ihlető forrásul Lenin egyénisége! Vagy milyen erőteljes volt a költők hangja a szlovák hegyekben a Felkelés i- dején! Micsoda erő áradt a cseh költőkből, akik kifejezték harag­jukat a müncheni árulás miatt, s művészetükkel, tetteikkel erősítet­ték az antifasiszta harcosok küz­delmét, hitét, s milyen örömteli hangon fejezték ki népünk bol­dogságát, amikor hazánk felsza­badult. Költőink, íróink, képzőmű­vészeink, zeneszerzőink, a dráma­írók, a filmesek, a színészek és más művészek milyen kiemelke­dő alkotásokkal örökítették meg a szovjet és a hazai ötéves terv eseményeit a társadalomépítő munka sikereit; hány kiemelkedő alkotás adott és ad ma is hangot az emberiség békevágyának, s ez­zel együtt annak az óhajának, hogy emberhez méltóan, boldogan élhessünk a Földön! Művésznek lenni csodálatos küldetés, nagy ajándék, s ezzel együtt nagyfokú felelősség is. Ez a megállapítás fokozott mérték­ben érvényes a szocialista művé­szetre. Azon az emlékzetes törté­nelmi jelentőségű februári napon magasra emeltük a munkásosztály vörös zászlaját, és hazánk népe egyszer s mindenkorra döntött ar­ról, milyen útra lép s halad to­vább. Ezt a sorsdöntő lépést sok kiváló cseh és szlovák művész ki­magasló alkotása örökítette meg és támogatta. Van-e vajon neme­sebb ügy, magasztosabb cél, mint az, hogy a tömegek igazáért szél­iünk síkra, miként arról már 1890. május 1-én Jan Neruda is nagy lelkesedéssel szólt? Hasonlókép­pen gondolkodott Hviezdoslav és más nagy szlovák költő is, akik cseh testvérekkel együtt mindig a haladás oldalán álltak. S le-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents