Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-30 / 18. szám

LEVELEKBŐL új ifjúság 2 KOMMENTÁRUNK A biotechnológia ■ ■■ //■ jovoje A szocialista országok képviselői ta­valy Bratislavában megtartották harma­dik biotechnológiai tudományos értekez­letüket. Ennek az ú] tudományágnak egyik propagálója BlaZe] akadémikus tanulmányt irt a konferencia jelentősé­géről. Megjegyzi, hogy a biotechnoló­giáról, illetve -technológiákról manap­ság világszerte sokat beszélnek. Fej­lesztésükről említés történik, a legtöbb szocialista ország párt- és kormány- szerveinek határozataiban és program­jaiban. A tőkés országokban sok száz cég foglalkozik a génmanipulációk ki­használásával. A legnagyobb vegyipari trösztök mér felkészültek az új eljárá­sok alkalmazására, és egyre több pénzt fordítanak kutatásra. Ä’ biotechnológia a nyersanyagok használati tárgyakká vagy félkészáruk­ká történő biokémiai feldolgozásának törvényeivel, módszereivel és eljárásai­val foglalkozó tudomány. A biokémiai folyamatok az élősejtek alkotóelemeik vagv katalikus szempontból aktív ter­mékek — enzimek segítségével mes­terséges anyagi környezetben általában biokémiai reaktorban mennek végbe. Ebből látható, hogy a biokémiai tech­nológia fogalmába beletartozik minden eddigi mikrobiológiai gyártási folya­mat és azok az új alkalmazások is, a- melyeket csak most fejlesztenek ki, vagy amelyekkel a termelés kezdetén tartanak. Ide tartoznak a nálunk is is­mert interferonok, az inzulin, a növe­kedési hormonok, de az egészségügy területén kívülálló ágazatok is, mint a bioí'émkohászat, a fűtőanyagok mikro­biológiai kéntelenítési eljárásai stb. Az eljásárok szemszögéből a biotech­nológia a vegyi technológiához áll a legközelebb, a mezőgazdasági termelés­hez pedig az teszi hasonlatossá, hogy élő rendszereket használ. Tudjuk, hogy oltással elvileg minden növényt lehet szaporítani, csakhogy nagyon gazda­ságtalanul. Sokkal hatékonyabb, ha ve­getatív mikroszaporítással végezzük a kői okozómentes növények felnevelését, illetve fenntartását. Sokáig csak egyes dísznövényeknél sikerült a rügyekből a hajtáscsúcsokból nyert szöveteket in­kubációs körülmények között őrizve felnevelni, illetve számukat növelni. A gazdaságilag hasznos növényeknél a- zonban még nem tudtak hasonló ered­ményt elérni. A tudósok épp ezért napjainkban nagy küzdelmet vívnak a természettel. Kémcsövek, lombikok, különleges ve- gyúletek, műszerek, gépek sokaságával mákszemnyí részeredményekkel és a kudarcok legyőzésével törekszenek ar­ra, hogy új növényeket, állatfajtákat, anyagokat hozzanak létre. A nagy vál­lalkozás semmiképpen sem öncélú. Na­gyobb hozamokat, olcsóbban megter­melt haszonnövényeket, több élelmi­szert, gazdagabb életet akarnak. Többször leírtuk már, hogy világmé­retű probléma a termőföld csökkenése. A trópusi őserdőket kiirtják és felége­tik. az így nyert szántóföld pedig gyor­san degenerálódik. A termőföld kiszá­radással is elvész, sivataggá válik. E folyamat gyorsasága 44 hektár percen­ként, és különösen az afrikai konti­nens területeit érinti. Ezzel szemben a föld lakossága percenként 136 fővel szaporodik. Az elegendő élelmiszer be­szerzése ezért szükségessé teszi a mi­nőségileg új eljárások keresését. Az új eljáiások egyik csoportját egyes bio­technológiai folyamatok jelentik. Pél­dául a közélelmezési célokat közvetle­nül, szolgáló fehérjetermelés. A mező- gazdaságiakhoz képest a biotechnoló­giai eljárások jobban hasznosítják a nyersanyagokat. További előnyük, hogy nem szennyezik a környezetet. Ezért igazuk van a tudósoknak, hogy az el­ért életszínvonal megtartása és emelé­se lehetetlen a biotechnológiák egyre intenzívebb alkalmazása nélkül. STRASSER GYÖRGY A napokban voltunk tanúi a hadkö­telesek minden évben sorra ke­rülő bevonulásának. Több tízezer flalaj „férfi“ öltötte magára az egyen­ruhát, hogy eleget tegyen állampolgá­ri kötelességének és a kiképzésen át- menve védelmezze hazánkat. Bevonulá­suk egyúttal azt is jelenti, hogy két év­re kiszakadnak a megszokott munka- közösségből. örvendetes jelenség, hogy a munka- he>y és a hadköteles kapcsolata az u- tótúi években nem szakad meg telje­sen, hanem a szolgálati idő alatt is tart. gondoskodás osztályának vezetője: „A bevonuló fiúkkal közöljük, hogy a le­szerelés után milyen munkakörbe és bérkategóriába kerülhetnek. Ezzel egy­idejűleg mindegyiknek hat postai leve­lezőlapot nyújtunk át. Ezt arra szán­juk, hogy ne felejtsék el közölni ve­lünk, hol vannak, akárhová viszi is ő- ket a szolgálat. Mi aztán különféle a- jándékokkal lepjük meg őket az eskü­tétel vagy valamilyen jubileumuk al­kalmából. Az egyes munkacsoportok és szocialista munkabrigádok is élénk kapcsolatot tartanak a katonai szolgá­Jozef Sloboda, a Bratislavai Autógyár védelmi osztályának vezetője például elmondta, hogy a bevonuló fiúkkal bú­csúünnepélyt tartanak. Ezen megjelen­nek a vállalat, a párt-, a SZISZ- és a szakszervezet vezető képviselői. Meg­köszönik a fiatalok munkáját, kisebb ajándékokkal lepik meg őket. Legtöbbjükkel azután is tartják a kap­csolatot. Rendszerint igyekeznek őket segíteni, ha a leszerelés után család- alapításra gondolnak. Az utóbbi időben egyre több lakás áll a gyár rendelke­zésére, így többnyire eleget tudnak ten­ni a fiatalok kérelmének. Ennek kö­szönhető, hogy a leszerelés után is szí­vesen jönnek vissza az autógyárba. E- lőfordult már az is, hogy egyik-másik alkalmazottuk katonabarátját is a gyár­ba csábította. Hogyan gondoskodnak a hadkötele­sekről Bratislava legnagyobb üzemében, a Slovnaftban? Erre a kérdésre vála­szolt Cyril Chorvát, a dolgozókról való laton levő tagokkal. Ezenkívül a SZISZ és szakszervezeti gyűléseken rendsze­resen tájékoztatjuk a többieket a tagok szolgálati sikereiről. A leszerelés után néhány hónappal elbeszélgetünk a fia­talokkal, hogy megtudjuk, megtalálták-e a számításukat és elégedettek-e a mun­kájukkal, sorsukkal, általában a róluk való gondoskodással.“ Z. L. A Losonci (Luíenec) Element Gottwald Építőipari Szakközépiskola SZISZ-szervezete mind a szlovák, mind a magyar tagozat részére „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ el­nevezéssel versenyt szervezett. Minden osz­tályt 3—3 tagú csapat képviselte, ezeknek a politika, történelem, társadalmi élet, föld­rajz, irodalom és a sport témaköreiből vett kérdésekre kellett válaszolni. A zsűriben a tanítókon kívül a tanulók is képviselve vol­tak. A vetélkedőt a IV. D osztály Miroslav Kipel, Ján ÖuriS, Ján Brudiar összetételű csapata nyerte az I. BC osztály előtt, a- melynek tagjai Pogány Norbert. IcSo Béla és Barci István voltak, a harmadik helyen a III. B osztály Lenkey Gábor, Bálint Lász­ló, Kosztúr Géza összetételű csapata vég­zett. Hamar Katalin A nádasdi (Trstená na Ostrove) SZISZ- -alapszervezet kirándulást szervezett Győr­be. Megnéztük Pannonhalma nevezetessé­geit, hatalmas könyvgyűjteményét. Este film­előadáson voltunk és zene mellett szóra­koztunk. M. Zs. Nagy megtiszteltetés érte az évzáró tag­gyűlésen az almágyi (Gemersky Jablonec) Május 9. nevet viselő Efsz SZISZ-alapszerve- zetét. Lakatos László, a SZISZ rimaszom­bati (Rimavská Sobota) járási bizottságá­nak elnöke átnyújtotta a szervezetnek a SZISZ JB vándorzászlaját, amely 1984 leg­jobb alapszervezetét illeti. Alabán Gyula alapszervezeti elnök beszámolójából meg­tudtuk, hogy a hatvanhárom tag elsősor­ban a tavaszi és nyári mezei munkákban, a községfejlesztésben és az alapiskolának, a pionírszervezetnek nyújtott segítségben jeleskedett. Részt vettek a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok rendezvényein, hon­védelmi és sportversenyeket szerveztek, be­rendezték az ifjúsági klubot. Az alapszervezet tagsága a nagy elisme­rés alkalmából vállalta, hogy hazánk fel­szabadításának 40. évfordulója tiszteletére 700 órát dolgozik le a takarmány- és do­hánytermesztésben és a begyűjtésnél. A nemzeti front választási programjának va­lóra váltásához 500 óra társadalmi mun­kával járulnak hozzá. Júniusban szeretnék megrendezni a járási Ifjúsági találkozót, a- melyre a járási bizottságtól ígéretet kap­tak. Torpis József A CSEH NÉP MÁJUSI FELKELÉSE Negyven évvel ezelőtt, május első nap­jaiban Európában nagyrészt már hallgattak a fegyverek. A tavasz a legtöbb népnek meghozta a várva várt szabadságot, Cseh­ország jelentős részét és hazánk fővárosát azonban még mindig erős német egységek tartották megszállva abban a reményben, hogy a végsőkig kitartanak, esetleg kivár­ják a nyugati szövetségesekkel kötendő kü­lönbékét. Prága népe azonban nem törődött bele a náci döntésbe, és a hét éven át vissza­fojtott és csak imitt-amott megmutatkozó ellenállás elemi erővel tört ki. A szovjet hadsereg gyors előnyomulása a nácik által még megszállt területeken is az ellenállás fokozódásához vezetett. 1945. május 1-én a munkások és a dolgozók hagyományos ün­nepén számos városban tüntetőleg kitűzték a csehszlovák és a vörös zászlókat. Klad- nóban a fontos üzemek sztrájkba léptek, s ez a forradalmi megmozdulás nagy terüle­tekre terjedt ki. Tehát a cseh nép májusi felkelése a he­lyi felkelések láncolatával kezdődött. Má­jus elsején kitört Pferovban, egy nappal ké­sőbb Nymburkban és Podébradyban. Fel­élénkült a partizántevékenység is. Ebben az időben cseh földön mintegy 95 partizáncso­port működött. Jelentős részüket — akár­csak az ellenállás fő gócait — a kommu­nisták irányították. Mindenütt gyorsan nö­vekedett a kommunisták és a munkásosz­tály befolyása és tekintélye. A párt irányítása alatt létrejöttek a szer­vezett ellenállás helyi központjai, amelyek jelentős mértékben elősegítették a felkelés kitörését. Az illegális nemzeti bizottságok, az üzemekben pedig az üzemi bizottságok egész hálózata működött, amelyek mind be­kapcsolódtak a felkelés előkészítésébe és szervezésébe. Kladnóban a kohászok és bá­nyászok május 4-én elfoglalták a Gestapo épületét és kiszabadították a politikai fog­lyokat. Hasonlóképpen jártak el a munká­sok Králov Dvűrban, Lounyban, Kralupyban, Berounban, Slanyban és Rakovníkban. Min­denütt a nemzeti bizottságok vették kezük­be a hatalmat. Csehországot és főleg Prágát azonban a nácik mindenáron tartani akarták. Hatal­mas erőt vontak itt össze. Schörner közép­ső hadseregcsoportjának majdnem másfél­millió katonája, tízezer ágyúja, hatezer harckocsija és kétezer repülőgépe volt. E- zenkívül a náci biztonsági szerveknek 90 ezer emberét vonták össze Csehországban. Mindez olyan erőt képviselt, hogy a felke­lés kimenetele majdnem reménytelen volt. Prágában ennek ellenére május 5-re vir­radó éjszaka spontán módon kitört a fel­kelés. Egyik napról a másikra a főváros utcáin 1583 barikád épült. Különösen ne­héz harcok folytak a rádió épületéért. A CSKP IV. illegális Központi Bizottsága ugyan a felkelést a későbbi napokra készítette elő, de a helyzeten már mitsem lehetett vál­toztatni. Prága egyetlen harctérré válto­zott, elemi erővel kirobbant a nácikkal szembeni elfojtott gyűlölet. A rádió május 5-én reggel hat órakor e- lőször szólalt meg cseh nyelven úgy, hogy azt nem előzte meg a német nyelvű beje­lentés és híradás. A szabad rádió első adá­sában segélykérő üzenetet továbbított a vi­lág minden tájára. Prága utcáin mintegy harmincezer ember harcolt a túlerővel szemben, fegyverük hihetetlenül kevés volt, csupán a hősiességre számíthattak. A szovjet hadsereg azonban haladéktala­nul hozzáfogott a prágai hadművelethez. Konev marsall I. ukrán frontjának páncélo­sai gyorsított ütemben elindultak a szoron­gatott főváros felmentésére. Május 9-én haj­nalban érték el a csehszlovák fővárost. Még egyazon nap folyamán megérkeztek a töb­bi egységek is és rövid idő alatt megtisz­tították Prágát a fasisztáktól. Ez volt a má­sodik világháború utolsó hadművelete Eu­rópában. Május 9-ét világszerte a győzelem napja­ként ünnepük. P. I. Az OSZDP III. kongresszusának 80. évfordulójára A FORRADALOM TAKTIKÁJA Az 1905-ös első orosz forradalom a társada­lom valamennyi osztályát mozgásba hozta. Mindegyik osztály, mindegyik párt Igyekezett kidolgozni a maga taktikáját, megállapítani a maga politikai irányvonalát. A szociáldemokra­ta pártnak is ki kellett dolgoznia a maga tak. Ilkáját. Sajnos, a mensevikek opportunista po­litikája megbontotta a párt egységét, ezért min­dennél fontosabbá vált az egység helyreállítá­sa. A bolsevikok szorgalmazták a III. kongresz- szns összehívását, amely az említett széthúzás kérdését hivatott megoldani, a mensevikek a- zonban hallani sem akartak róla. Ennek el­lenére 1905 áprilisában összegyűlt Londonban az Oroszországi Szociáldemokrata Párt III. kongresszusa. A mensevikek ugyan távolma­radtak, de a párt valamennyi nagyobb szerve­zete képviseltette magát rajta. Ezért bár vele egyidőben Gentben megtartották a mensevikek konferenciáját, a londoni kongresszust tekint­hetjük az OSZDP csúcstalálkozójának. Mindkét kongresszuson alapjában véve ugyan­arról a kérdésről volt szó: a szociáldemokrá­cia taktikájáról a polgári demokratikus forra­dalomban. A két fél azonban homlokegyenest ellentétes nézeteket vallott. Míg a bolsevikok a proletariátust tekintették a polgári demokra­tikus forradalom vezető erejének és a paraszt­ságot a fű szövetségesének, a mensevikek a li­berális burzsoáziát jelölték meg a forradalom vezérének, és azt vallották, hogy a proletariá­tusnak várakozó álláspontra keli helyezkedni. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és történelmi példák egész sora bizonyltja a bol­sevik taktika helyességét, A mensevikek takti­kájának klasszikus bírálatát és a bolsevik tak­tika megalapozását nyújtotta Vlagyimir Iijics Lenin „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban“ című művében. A mű zsenialitása abban rejlik, hogy Lenin nemcsak az oroszországi helyzetre vonatkoztat­ta megállapításait, hanem leleplezte a nemzet­közi opportunizmus taktikáját, megalapozta a marxistáknak a polgári forradalom időszaká­ban követendő taktikáját, egyúttal megfogal­mazta a polgári demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba való átmenet idősza­kában követendő marxista taktikáját is. Lenin elismerte ennek a forradalomnak pol­gári jellegét, mert — ahogy rámutatott — ez a forradalom „nem képes közvetlenül túlmen­ni a csak demokratikus átalakulás keretein". De véleménye szerint ez a forradalom nem a felső rétegek, hanem a nép forradalma, amely mozgásba hozza az egész népet, az egész mun­kásosztályt, az egész parasztságot. Ezért a men- sevlkeknek arra irányuló kísérleteit, hogy le­kicsinyeljék a polgári forradalom jelentőségét a proletariátus számára, hogy csökkentsék a proletariátus szerepét ebben a forradalomban és hogy eltávolítsák tőle a proletariátust, Le­nin a proletár érdekek elárulásának minősítet­te. „A marxizmus — irta Lenin — nem arra ta­nítja a proletárt, hogy hátat fordítson a pol­gárt forradalomnak, nem arra, hogy ne ve­gyen részt benne, nem arra, hogy átengedje benne a vezetést a burzsoáziának, hanem el­lenkezőleg arra, hogy a legerélyesebben ve­gyen részt benne, hogy a legelszántabb har­cot folytassa a következetes proletárdemokrá­ciáért, a forradalom végigvlteléért.“ „A forradalom kimenetele — irta a továb­biakban Lenin — attól függ, hogy a munkás-« osztály a burzsoázia segítőtársának szerepét fogja-e játszani, amely az önkényuralomra gya­korolt nyomásának erejét tekintve hatalmas, de politikailag erőtlen, vagypedig a népforra­dalom vezetőjének szerepét.“ Lenin azon a véleményen volt, hogy a pro­letariátusnak minden lehetősége megvan ar­ra, hogy elhárítsa magától a burzsoázia segí­tőtársának szerepét és a polgári demokratikus forradalom vezető erejévé váljék, ha megszer­zi a parasztság szövetségét is. B. M. # ßl Nem szakad meg a kapcsolat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents