Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-09 / 15. szám

kellett volna elkészülnie annak a központi elszívó- és szűrőberendezésnek, amely mind. két égetőkemence szennyezését egyidejűleg semlegesítené. A számítások szerint ez az elektromos szűrő olyannyira csökkentené a szennyezést, hogy a gyárat az érvényben lévő 35/1967 törvényjavaslat értelmében pormentesnek lehetne nyilvánítani. Sajnos, a tisztítóberendezés átadása késik, és ez tetemes károkat okoz nekünk. De a munkálatok végre befejezésükhöz közelednek és ha idén így folytatjuk, akkor átadjuk rendeltetésének az elektromos szűrőállomást.

*

, Az automatikus égetőkemencék vezérlő központjában találkozom Ragályi Gézával, a SZISZ-alapszervezet elnökével, aki egyben a javításelőkészítő részleg vezetője is. Arra kérem, szóljon az alapszervezet működéséről és főleg arról, hogy munkahelyi kötelességeiken túl mit tesznek a fiatalok a környezet- és a természetvédelem érdekében.

— A gyár SZISZ-alapszervezete harminchat tagú, és ha a tevékenységéről akarok beszélni, akkor először is az ún. hármas szerződésről, a szakszervezettel és a párt- alapszervezettel kötött megegyezésünkről kell szólnom. Munkánk főleg a sportrendezvények és a társadalmi munka megszervezésére irányul. Mi rendezzük a vállalati asztalitenisz-bajnokságot, a már hagyományos húsvéti üzemi tekebajnokságot, a honvédelmi versenyeket és másokat. Ugyanakkor segítjük védnökség! szövetkezetünket, a pelsőci (PleSivec) Vörös Csillag Efsz-t Is. A ZENIT-versenyekbe és az újítómozgalom- ha is bekapcsolódunk. Sokat teszünk a környezet védelméért, ami főleg a Drága László mérnök vezette Ifjúsági Fényszóró-csoportnak az érdeme. Az energiahordozókkal, üzemanyaggal és kenőolajokkal való takarékosság mellett ügyelünk a rendre és tisztaságra. Az őrjáratok tevékenységének köszönhetjük, hogy hulladékvas vagy színesfém sehol sem hever a gyár területén, hogy a gyár környéke rendezett, hogy rend van minden munkahelyen. Az üzem tömegszervezeteivel közösen hoztuk létre azt a nagy kiterjedésű zöldövezetet, amelyet a gvár előtt láttál. A jövőben szeretnénk a SZISZ Életfa-mozgalmában is étütőbb sikereket elérni.

*

Az országút széléről még sokáig szemlélem a magam mögött hagyott mészgyárat. Bár a kémények továbbra ts pöfékelnek, de a hallottak, tapasztaltak birtokában úgy érzem, nem ts olyan zord és nemkívánatos ennek a gyárnak az ittléte, mint ahogy eddig hittem. Ezt az optimizmust elsősorban az élteti bennem, hogy pár hónap múlva már teljesen pormentes termelőegységgé válik (?!)

Polgári László

A szerző felvételei

— Az üzem 1972-től működik. Induláskor optimális feltételeket kínáltak a tőszomszédságunkban lévő szinte kiapadhatatlan nyersanyagforrások. A kőtörő és kavicsüzem viszont már régebben ts üzemelt. Kezdetben csak égetés folyt, 1973-től kezdődött az őrlés és a hidrátálás. Két modern égetökemencénk van, hazánk leggazdaságosabb üzemei közé tartozunk: egy kilogramm mész előállításához a legkevesebb energiát használjuk fel. Évi termelésünk kb. 200 ezer tonna égetett mész. Termékeink 63 százalékát első osztályú minősítéssel értékesítjük. Nemcsak az építőiparnak szállítunk, mint ahogy azt sokan gondolnák, hanem

Burkovsky Gyula mérnök: „A szűrőállomás átadása után gyárunk pormentesen üzemel majd.“

PORMENTESEN

Ragályi Géza SZISZ-elnok: „A fiatalok is kiveszik részüket a gyár környezetvédelmi kezdeményezéseiből.“

a nehézgép-, élelmiszer-, fafeldolgozó ipar, a cellulóz- és papírgyártás és további iparágak sem nélkülözhetik termékeinket. A gyár Itt fekszik a hegy lábánál, távol a környező falvaktól és városoktól. Dolgozóink naponta 30 kilométeres körzetből járnak be.

Az épület melletti fenyőfákon fehérlő porszemeket fedezek fel. — Mit tesz az üzem a környezetvédelem érdekében? — szegezem neki a kérdést a fiatal szakembernek.

Gyula nyugodtan válaszol:

— Szennyeződés minden hozzánk hasonló gyár környékén kimutatható. Nálunk is van, de nem olyan jellegű az összetétele, amely a növény- és az állatvilágra káros. Két ún. háromaknás égetökemencénk van, amelyekben a fö technológiai folyamatok zajlanak. A hidratálásnál exotermikus reakció játszódik le, majd mielőtt a kéményekbe jutnának az égési termékek, egy vizfüggönyön áramlanak keresztül, amely kivonja belőlük a porszemcséket. Természetesen ez a folyamat a víz halmazállapotának változásával is jár, és jelentős mennyiségű vízpára Illan el a kéményeken. A kéményekből gomolygó füstfelhő tehát nagyrészt páraA tudomány és technika rohamos fejlődése visszahat a természetre, s közvetlen környezetünkben sokszor nem kívánatos következményekkel jár. A fejlődés kerékkötői lennénk, ha a természet erőit nem fognánk igába, ha nem aknáznánk ki kincseit, ha aprő részleteiben nem alakítanánk át az ember, a társadalom szükségletei javára. De olykor a rohanó léptek közepette elfeledkezünk a mértékről, arról, hol a határ. Sajnos, sok esetben rosszul sáfárkodunk azzal a vagyonnal, amely jószerével pénzbe sem kerül. Korparancs a természet védelme, szeretete, ápolása .nemcsak a ma, de a holnap generációjának is. Példák akadnak jók is. rosszak is. Hogy én a minap milyen példával találkoztam? Az olvasó is hosszabb gondolkodás nélkül ás tárgyilagosan megítélheti.

Számtalanszor utaztam már a Szilicei- és a Pelsőci-fennsík kies hegyvonulatai között kanyargó ötvenes főúton. Arra is rég felfigyeltem, hogy a közismert Gombaszőgl- völgy tőszomszédságában lévő Szalőc (Slaved községgel átellenes oldalon egy kőtörő üzem fogyasztja a Pelsőci-fennsíkot. Pár évvel később újabb üzem kapcsolódott a meglévőhöz. Ez azonban egy teljesen önálló, habár tevékenységében az" előbbi folytatója, neve pedig az útról a száguldó autóból is jól olvasható — „Gombaszögi Mész- gyár“. A mészgyár fölé ágaskodó kémények egykedvűen eregetik a füstöt, párát vagy tán mészport(?) az égbolt felé. Nehéz hitelesen megállapítani, mi ts az, am! a levegőben kúszik a védett területté nyilvánított hegyláncok felé, ezért engem Is feszitett a kíváncsiság, tehát megpróbáltam a valós helyzetet feltárni, megfejteni a titkot. A gyárban a téma legilletékesebbjével, a levegő- és környezetvédelmi előadóval, Borkovsky Gyula mérnökkel beszélgettem. Mielőtt a témára tértünk volna, mint a gvár fő Ismerőjét, arról kérdeztem, mikor és hogyan alakult az itteni mészgyár, és hol tart napjainkban.

tartalmú. Természetesen rögtön azt ts el kell mondanom, ez a vízfüggöny nem fogja fel és nem is foghatja fel maradéktalanul a mészport, igy részben az is kerül az atmoszférába. Ez, mint mondottam, fizikai szennyeződés, de az élő szervezetre, a szövetekre nem veszélyes. Mivel gyárunkat védett területek övezik, nálunk szigorított előírások vonatkoznak a levegőszennyezésre. Ezeket sajnos nem tudjuk maradéktalanul megtartani, ezért pénzbüntetéssel sújtanak. Mindannytunkat bántja ez a helyzet, és foglalkoztat bennünket, hogyan kilábalni belőle. Az eredeti tervrajzok sgertnt 1982-ben

Üton-űtfélen

Ftatai pár száll fel a zsúfolt autóbuszra, szép lány, csinos, farmernadrágos fiú. A fiú megfogja a lány karját. Most — gondolja beletörődötten a kívülálló most kezdődik a szerelem, a tizenhat éven felülieknek való jelenet, amely lassan már oly megszokottá válik, hogy nem is csodálkozunk rajta. De most nem. A fiú megmaradt a lány karjánál, a lány mosolyogva néz rá, látszik, szívesen közelebb bújna, de nem teszi. Beszélgetnek, nevetgélnek, semmi több. Hogyhogy? — lepődik meg az ember —, micsoda fiatal pár gz?l Nem teszik közhírré szerelmüket, nem kötelezik a nyilvánosságot, hogy nézze akarva-akaratlan, ami csak kettejükre tartozik. Nagyon zsúfolt a busz, de ez a konzervatív pár távolabb áll egymástól, mint valaha. Vajon hol tanulták az illemet? — álmélkodik az idegen.

Jegyzet

a közlekedésről

„Egy galántai lakos elvesztette uralmát járműve felett, és karambolozott“ — olvasom a minap egyik napilapunkban. És olvasom napról napra az újságokban: nem adta meg az elsőbbséget... r szegen ült kerékpárra. A történtek leírásának végén a szomorú következmény: életét vesztette a gépkocsivezető, az utas, a gyalogos, a vétkes, avagy az ártatlan személy. Már az óvodában oktatják a közlekedés tudományát, sőt mi több, kormányhatározat szól a közlekedés biztonságáról. Nem múlik el nap, hogy a sajtóban ne foglalkoznának a balesetek megelőzésével. Nem beszélve arról, hogy a normális, kiegyensúlyozott közlekedés nemcsak embert életeket kímél, hanem energiatakarékossági célokat is szolgál. Aki ugyanis indokolatlanul pörgeti a motort, e- nerglát pazarol. A gépjárművezetés hogyanja kihat az élet ezernyi területére.: Naponta hallunk, olvasunk róla. Nem jut el a tudatunkig. Szerintem eljut. A volán mögé csak az ép értelmi képességű ember ülhet. A baj, hogy a hallott és agyunkban rögződött ismeretek, Intelmek sokszor már nem jutnak el a kocsi kormányát forgató kézig, a gázpedált, a féket taposó lábig. Valahol Itt van a hiba. Mert a szabályok megtartása mindig csak rajtunk, embereken múlik.

Száraz Pál

)

ÉRTÉKEK

Hogy vagy? Kérdezte barátnőm, Kati, a- mikor összetalálkoztunk, de válaszra sem várva mondani kezdte saját helyzetét. Netn- rég cserélték el négyszobás lakásukat két kisebbre, édesanyja lakik az egyszobásban, ők pedig, barátnőm és férje a háromszobásba hurcoikodtak. Már be is rendezték, igaz, még hiányzik egy s más, de még jó, hogy ennyire vagyunk, mondta. Hívott, hogy látogassam meg.

Kaiiék egy tizenegy emeletes panelház ötödik emeletén laknak. Ahogy kinyitja az ajtót, rögtön szemembe ötlik, hogy az előszobában az új szőnyegre egy másikat, kopottat terítettek, pedig Kati már a lábtörlőre is zokniban lép. Később az is kiderül, hogy ő is, férje is legszívesebben zokniban járnak a lakásban. Látván meglepődésemet, hozzáteszi, drága volt a szőnyeg, vigyázni kell rá, inkább a régi menjen tönkre. Körbemutatja a lakást, nemrég vettek bútort a gyerekszobába, igaz, gyerekük még nincs, de ne legyen üres. Na, hogy tetszik? — kérdezi, mikor leülünk a fehér bolyhos takaróval letakart japán bőrfotelba. — Szép — mondom, elismerően. — Még annyi minden hiányzik — mondja —, a mosógépet is ki kellene cserélni, perzsaszőnyeget is szeretnénk venni, kristályvázát... Majdnem elfeledkeztem a színes tévéről, mindjárt be is kapcsolom. Az az igazság, hogy nem is nagyon szoktuk nézni, azt sem tudom, milyen adások vannak. Régebben szoktunk vásárolni újságot, hogy tudjuk, milyen műsort adnak a tévében, de most már másra kell a pénz... — És mi újság a munkahelyeden — kérdezem. — Már nem a könyvtárban dolgozom — mondja halkan. — Pedig tetszett a munka. Már az iskolában is nagyon szerettem olvasni, fői éreztem magam a könyvek között, szívesen adtam tanácsot másoknak is, meg is becsültek, csak a fizetés volt kicsi. Végül is úgy döntöttünk a férjemmel, hogy inkább elmegyek üzletbe. dolgozni. Ott jobban fizetnek, és amíg nincs gyerekünk, túlórázhatok is. Legalább egy kicsit összeszedjük magunkat anyagilag. Minden második szombat-vasárnap szolgálatban vagyok. A férjem építkezésen dolgozik, minden második héten jár haza. E- gyébként az anyósom kertjét is mi dolgozzuk. Ha jobb idők lesznek, megkezdhetjük a palántázást a fóliasátorban.

Hallgatom Katit, ahogy beszél a pénzről, a terveikről, hogy idővel autót akarnak venni, s ha majd minden jól megy, építkezni fognak. Panaszkodik. Sok a dolga, egész nap az üzletben, aztán a kert, a mosás, főzés, takarítás, felsorolni is sok. Valamikor szívesen kézimunkázott, főleg kötni szeretett, most arra sincs idő. Az olvasásról nem is beszélve, azt sem tudja, mikor volt utoljára könyv a kezében.

Még iskolás voltam, amikor özvegy édesanyjával a városba költöztek. Eleinte szinte hetente meglátogattam őket. Szerettem náluk lenni, nagyokat beszélgettünk könyvekről, filmekről, kötésmintákat tanultunk együtt. Aztán elmaradtak ezek a látogatások. Néha összefutottunk az utcán, vagy az autóbuszban találkoztunk. Emlékszem, menynyire örült, amikor sikerült elhelyezkednie a könyvtárban. Lelkesen beszélt a terveiről, hogy író-olvaső találkozókat fognak szervezni. — Én szívesen vállalom a többlet- munkát — mondta csillogó szemmel. Most egy teljesen más Kati ül mellettem, és felháborodva beszél fiatal sógoráról, aki képes volt kiadni kétszáz koronát egy lemezért, ahelyett, hogy inkább kristályvázát vett volna, „annak legalább értéke van". Embere válogatja. Én is jobban örülnék egy jó lemeznek, mint a drága kristályvázának. De ezt csak gondolom. Nem tudom, mit kellene mondanom.

Már hazafelé tartok, amikor eszembe jut egy évekkel ezelőtti iskolai kirándulásunk. Ahdzautazá sunk előtti napon társaim elhatározták, hogy még elruccannak egy távolabbi kisvárosba, megnézik a múzeumot, a képtárat és egy tájházat. Én nem mentem velük, mert akkor nem tudtam volna megvenni magamnak a régebben kinézett ruhát. Hazafelé kiömlött a táskámban a narancslé, és teljesen elázott az új ruhám, úgyhogy még otthon sem mertem megmutatni. Osztálytársaim még sokáig emlegették a képtári kiállítást, a tájház berendezését és a múzeumi élményeiket.

Sajnálom Katit, mert az örökös pénzhajszában, azt hiszem, valami kimaradt az életéből. Egyébként szerintem felesleges nekik perzsaszőnyeget venni, hiszen úgyis letakarják egy másikkal, mondván „inkább az olcsóbb menüjen tönkre". A látogatók többsége csak a felszínen lévőt látná meg, csupán a nagyon éles szeműek vennék észre, hogy a kopott szőnyeg alatt egy értékesebb, valódi perzsa is van.

KAMONCZA. MÁRTA

zvgmMliÉL