Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-02 / 14. szám
sü müvek előadása elképzelhetetlen, Ebből a szempontból nagyon jó kicsengésű volt Kodály Zoltán Székely keserves dinamikai hullámzása, és a sóhafmotívumok életszerűsége. Bárdos Lajos müvei gyakoriak a kórus műsorában. A 11. népdalrapszódiában /csehszlovákiai bemutató] az énekesek előadásában a tömbszerüen szerkesztett szakaszok szólaltak meg fényesen. Az egyes szólamok is plasztikusan, kifinomultan kapcsolódtak egymáshoz. Mindez pedig a zeneileg érett és a fáradságot nem kímélő Kovács Kálmán karnagyot dicséri, aki munkájával az együttes bázisát ilyen színvonalra emelte. E szólamok közül talán a szoprán szorul leginkább hangképzésre, de a férfikar sorait sem ártana bővíteni. Hazai viszonylatban szinte egyedülálló, hogy hasonló együttesek az JUBILEUMI HANGVERSENY Mindig öröm olyan eseményről beszámolni, amelyek igazi zenei élményként válnak emlékezetessé. Ilyen volt most az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes ének- és zenekarának, valamint szólistáinak hangversenye, amelyet hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére és az együttes megalakulásának 30. évfordulója alkalmából 1985. március 24-én tartottak a Szlovák Filharmónia koncerttermében. Évforduló: alkalom az ünneplésre, a számvetésre, visszatekintésre és a tervezésre. A közös éneklés és zenélés öröme az együttes bemutató hangversenyén újra bizonyította erejét. Az Ifjú Szívek gyakran nyújtott igazi művészi élményt, és szerzett elismerést itthon és külföldön egyaránt, bemutatkozott a rádió és televízió műsorában, s munkájuk legkiemelkedőbb eredményeként az Opus kiadóvállalat két hanglemezt készített az együttes legsikeresebb műsorszámaiból. A felsorolt tények arra a felfelé ívelő pályára mutatnak, amely a művészi igény teljességére törekszik. Ez jellemzi — kisebb pontatlanságoktól eltekintve — a bemutatott műsor egészét is. A hangverseny nyitószáma, Farkas Ferenc Partita all’Ungaresca zenekart műve méltó bevezetője volt a jól sikerült bemutatónak. A kb. 35 tagú zenekar többnyire hivatásos zenészekből áll; sorai alkalomként vendégzenészekkel bővülnek. A zenekar nagy sikerrel játszotta Eugen Suchoű Szonatináját a Szlovákiai képek c. ciklusból, Gulyás László frappáns, szinte táncba csalogató Széki muzsikáját és Vavrinecz Béla ősbemutatóként elhangzott Ipolymenti öreg verbunkját. A zenekar játékát biztos előadásmód, stílusosság, telt hangzás és fiatalos lendület jellemezte. Ezek a muzsikusok az évek folyamán itt igazi otthonra találtak, amelyet Karaba Gyula dirigens emberi és művészi személye is összetart. Neki köszönhető, hogy ez a lényegében szimfonikus zenekar ilyen nagy minőségi változáson ment keresztül. A több mint ötven tagot számláló énekkar Claudio Monteverdi két hangulatban eltérő madrigáljával (Sfo- gava, lo mi son gio — vinetta) kezdte műsorát. E két mű besorolása az egészében népi ihletésű műsorba csak azzal magyarázható, hogy az énekkar bizonyítani akarta: a klasszikus stílusban is otthonos. A valóban igényes a capella művek rovására ment talán a kissé nagy énekkar, hisz így a korhű előadásmódot nehezebben közelíthette meg. Meggyőzőbbek voltak a népzenei eredetű kompozíciók. A kórus előadása itt a legspontánabb, ez a zene az ő világuk. Az énekkar tagjai és a karnagy, Kovács Kálmán közötti érzékeny kapcsolatot jól igazolták azok a tempóbeli, dinamikai és ritmikai sajátosságok, amelyek nélkül a népdal ihletéénekkari műveket zenekari kísérettel adják elő. Ezekben a kompozíciókban nyilvánult meg a közös zenélés öröme a legjobban. Eugen Suchotí Preletel sokol c. ciklusa zeneileg fejlett, érett interpretációjához hozzájárult Ágh Lívia szép ívelésű szopránja, amely ígéretes tehetségről tett tanúbizonyságot. Vavrinecz Béla Három balladája ősbemutatóként hangzott el. Itt Ben- csik Lívia mutatkozott be a szólista szerepében. A zenekar és énekkar kiegyensúlyozottan, pontosan oldotta meg az igényes mű előadását. Németh Samorinsky István Betyárnótái igazi közönségsikert arattak. Befejezésül Szíjjártó Jenő Zobor vidéki lakodalmas müve felújított bemutatóként hangzott el. Nagyszerű előadásban eleveníti fel a zoboraljaí népszokásokat. A két szopránénekeshez a kellemes hangú és spontán megjelenésű Szkalka Ferenc baritonja társult. Az együttes nevéhez híven fiatalos hévvel és lelkesedéssel mutatkozott be, s szinte'magával ragadta a megtelt koncertterem hallgatóságát, amely megérdemelt tapssal jutalmazta a színvonalas bemutatót. Az Ifjú Szívek számára nagy megtiszteltetés volt, hogy Eugen Suchoű, Vavrinecz Béla és Szíjjártó Jenő zeneszerzők személyesen is részt vettek a hangversenyen, s ez is emelte az est ünnepi hangulatát. HORVÁTH KATALIN j fit ka Asterová Popfesztivál - prágai módra A Magyarországon oly nagy sikerrel játszott Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című muzikált ^nemrégiben megtekinthette a prágai közönség is. Igaz, nem az eredeti feldolgozásban. A prágai színművészeti főiskola (DAMU) végzős évfolyama gyakorolta be a darabot Petr Polednák rendezésében, és Jifí Staiíko szövegeire a muzikál zenéjét is ő írta. A darabban közreműködik a Zentour zenekar, a főbb szerepeket Jitka Asterová, Ivana Chjüková, Pavel Vitek és Tomás Turek játssza. Mint ismeretes, a darab alapjául szolgáló művet a majdnem nyolcvanéves Déry Tibor írta 1971-ben. Ügy látszik, a közben eltelt idő nem kezdte ki a darab eszmei mondanivalóját, tanulságait. Ezt bizonyítja a prágai színi növendékek legutóbbi produkcióKÖNYVÚJDONSÁG Kortörténeti dokumentum SZÍNESBEN A martini Osveta kiadó gondozásában a napokban jelent meg a könyvpiacon Tóthpál Gyula Zitny ostrov című könyve. Mint a címe is elárulja, a Csallóközről szól a mintegy száz színes fényképet tartalmazó kiadvány. Az előszó, amelyet Milan Re- sutík szlovák publicista írt, magyar nyelven Is megtalálható benne. A Csallóközről általában azt szokták mondani •— akik csak futólag ismerik —, hogy egyhangú rő- naság, nincs semmi látnivaló rajta. Tóthpál Gyula művészi látásmódjára és e táj szeretetére vall, hogy a mintegy száz képen megtalálta a „látnivalót“. Mennyi melegség árad a bozontos fűzfákból, a behavazott rögökből, a szinte geometriai pontossággal futó ekenyomokból. Ha eddig úgy ismertük Tóthpál Gyulát mint a fekete-fehér fotók mesterét, akkor most el kell mondanunk, hogy színesben is egyedien, utánozhatatlanul és magas művészi fokon látja a világot, ez esetben annak egy kis csücskét, a Csallóközt. A honismereti sorozatban megjelent kiadvány egyúttal kortörténeti dokumentum is. Kortörténeti dokumentum, mert a Csallóköz a nagy változások korát éli. A gigantikus méretű építkezések máról holnapra teljesen megváltoztatják a környék arculatát. Eltűnnek a romantikus, madárvilágtól zajos holtágak, a falvakon és városokban a korábbi népi építészet házai, a romantikus, szűk városi utcák, terek. Mindezek megtalálhatók Tóthpál Gyula könyvében. Mellettük már felsejlik a jövő, az új városnegyedek, a komáromi (Komárno) kikötő vagy a Dunát átívelő korszerű híd képében. Roppant hatásos annak a nagypakai (Vel'ká Paka) dűlőnek az ábrázolása, amely ugyanabból a látószögből nézve jelenik meg a könyvben mind a négy évszakban. A sarjadó terméstől, a sárguló búzatáblán és a fekete rögökön át a hóval borított, szunnyadó természetig. A könyv fotói többnyire táj- és utcaképek, de mindegyikben ott érződik az ember; a létért, a fejlődésért, az előbbre haladásért küzdő ember és a szerző emberszeretete. Mert az egész könyv azt bizonyítja, hogy alkotója szereti ezt a tájat és az embereket, amelyet és akiket ritka szép művészfotókon örökített meg. fpalágyi) a szerző felvétele RICCHI E POVERI A szerelem dalnokai — írta róluk egy méltatójuk még 1970-ben, amikor a La prima cosa bella (Az első gyönyörű dolog) című dalukkal megnyerték Európa legrégibb dalversenyét, a San Remó-i fesztivált. Nos, másfél évtized elteltével, miközben még vagy hatszor keltek versenyre a híres trófeáért, az idén ismét az ő daluk, a Ha szerelmes leszek c. kapta a fődíjat. A „Gazdagok és szegények zenekarának karriertörténete három fejezetre osztható. Az első mérföldkő a már említett San Remó-i győzelem, ezt a hetvenes évek elején megtoldottak néhány vérbeli „olaszos“ slágerrel. Azután váratlanul hátat fordítóttak a koncertezésnek és a stúdióknak; vándorszínházat alakítottak, hogy a középközi -komédiások mintájára járják Olaszországot. Kopott sátorszínházukban, maroknyi közönség előtt játszották darabjaikat, énekelték dalaikat. A visszatérés egy szerencsés üzleti húzással indult: szerződést kötöt- tek az akkor alakuló Baby Records lemeztársasággal. E társaság lényegében egyszemélyes vállalkozás. Létrehozóját Frédié Naggiarnak hívják, ő biztos kézzel választja ki azt a zenei produkciót, amely számíthat a hallgatóság szimpátiájára. Manapság az a helyzet, hogy bármelyik élvonalbeli olasz énekes, együttes szívesen dolgozna a kiadó kötelékeiben. A Baby Records producerének oroszlán- része van abban, hogy az olasz tánczenének ugyanolyan keletje van ma, mint annak idején Bobby Solónak volt. A Ricchi e Poveri évente jelentkezik új albummal, ezek mindegyikén találhatunk slágervárományos dalokat. Az ő zenéjük közérthető, melodikus, nem csoda, hogy a világ minden pontján szívesen hallgatják. Jó néhány daluk, mint a Mamma Maria, a Szeret ön táncolni? vagy az Acapulco nálunk is népszerű, s ugyanez jósolható meg a San Remó-l győztes számukról is. Érdekes, hogy a legnagyobb sikereik nem saját szerzeményeik, a Farlna-Minelono hétpró- bás szerzőpáros dalai alkotják repertoárjukat, no meg néhány saját szám, amelyeket Csak úgy hobbiból írnak néha a zenekar tagjai. Lemezeiket olasz nyelven jelentetik meg, de sok más olasz előadóhoz hasonlóan ők is mindig elkészítik a spanyol változatukat. Ezzel kiszélesítik működési területüket a spanyol nyelvet értő, beszélő országok felé. A csoport kuriózumként tartja számon azt a furcsa esetet, amikor a spanyol slágerlistán a Mamma Maria c. daluk mindkét változata kibérelte az első két helyet. A csoport énekesnője Angela Bram- batio; eredeti foglalkozása benzinkútkezelő. Granko Gatti énekel és billentyűs hangszeren játszik a zenekarban. Kémiát tanult, s egy rövid ideig belekóstolt a számítástechnikába is. Angelo Sotgiu énekel és gitározik. Mielőtt végleg kedvenc hobbija mellett döntött, felvonószerelőként dolgozott. Az énektrió minden tagja képes szólóprodukcióra, de mint elmondták, csak együtt az igazi. A triót koncertjaikon egy állandó négytagú zenekar kíséri. A Ricchi e Poveri évente mintegy százötven fellépést vállal, ezek egy része külföldi koncert. Nem kevés időt fordítanak számaik videoválto- zatának elkészítésére. Hazájukon kívül leginkább az NSZK-ban, Svájcban és Belgiumban kedveli őket a közönség. Utazásaik során jártak már Bulgáriában, a Szovjetunióban és hazánkban is. Sikerük titka? Ök így látják: „Tizenhét éve muzsikálunk együtt, húsz éve ismerjük egymást. Igazi barátok vagyunk, s ez nem holmi reklámfogás. Együtt kezdtük annak idején a muzsikálást, együtt is szeretnénk majd befejezni. Szívből reméljük, hogy az az idő még nagyon távol van.“ SOMORJAI S. SÁNDOR
