Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-02 / 14. szám

sü müvek előadása elképzelhetetlen, Ebből a szempontból nagyon jó ki­csengésű volt Kodály Zoltán Székely keserves dinamikai hullámzása, és a sóhafmotívumok életszerűsége. Bárdos Lajos müvei gyakoriak a kórus műsorában. A 11. népdalrapszó­diában /csehszlovákiai bemutató] az énekesek előadásában a tömbszerüen szerkesztett szakaszok szólaltak meg fényesen. Az egyes szólamok is plasztikusan, kifinomultan kapcsolódtak egymás­hoz. Mindez pedig a zeneileg érett és a fáradságot nem kímélő Kovács Kál­mán karnagyot dicséri, aki munkájá­val az együttes bázisát ilyen színvo­nalra emelte. E szólamok közül ta­lán a szoprán szorul leginkább hang­képzésre, de a férfikar sorait sem ártana bővíteni. Hazai viszonylatban szinte egye­dülálló, hogy hasonló együttesek az JUBILEUMI HANGVERSENY Mindig öröm olyan eseményről be­számolni, amelyek igazi zenei élmény­ként válnak emlékezetessé. Ilyen volt most az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes ének- és zenekarának, valamint szólistáinak hangversenye, amelyet hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére és az együt­tes megalakulásának 30. évfordulója alkalmából 1985. március 24-én tar­tottak a Szlovák Filharmónia kon­certtermében. Évforduló: alkalom az ünneplésre, a számvetésre, visszatekintésre és a tervezésre. A közös éneklés és zené­lés öröme az együttes bemutató hangversenyén újra bizonyította ere­jét. Az Ifjú Szívek gyakran nyújtott igazi művészi élményt, és szerzett elismerést itthon és külföldön egy­aránt, bemutatkozott a rádió és te­levízió műsorában, s munkájuk leg­kiemelkedőbb eredményeként az Opus kiadóvállalat két hanglemezt készített az együttes legsikeresebb műsorszá­maiból. A felsorolt tények arra a felfelé ívelő pályára mutatnak, amely a mű­vészi igény teljességére törekszik. Ez jellemzi — kisebb pontatlanságoktól eltekintve — a bemutatott műsor egé­szét is. A hangverseny nyitószáma, Farkas Ferenc Partita all’Ungaresca zenekart műve méltó bevezetője volt a jól si­került bemutatónak. A kb. 35 tagú zenekar többnyire hivatásos zenészek­ből áll; sorai alkalomként vendégze­nészekkel bővülnek. A zenekar nagy sikerrel játszotta Eugen Suchoű Szo­natináját a Szlovákiai képek c. cik­lusból, Gulyás László frappáns, szin­te táncba csalogató Széki muzsikáját és Vavrinecz Béla ősbemutatóként el­hangzott Ipolymenti öreg verbunkját. A zenekar játékát biztos előadásmód, stílusosság, telt hangzás és fiatalos lendület jellemezte. Ezek a muzsiku­sok az évek folyamán itt igazi ott­honra találtak, amelyet Karaba Gyu­la dirigens emberi és művészi szemé­lye is összetart. Neki köszönhető, hogy ez a lényegében szimfonikus zenekar ilyen nagy minőségi változá­son ment keresztül. A több mint ötven tagot számláló énekkar Claudio Monteverdi két han­gulatban eltérő madrigáljával (Sfo- gava, lo mi son gio — vinetta) kezd­te műsorát. E két mű besorolása az egészében népi ihletésű műsorba csak azzal magyarázható, hogy az ének­kar bizonyítani akarta: a klasszikus stílusban is otthonos. A valóban igé­nyes a capella művek rovására ment talán a kissé nagy énekkar, hisz így a korhű előadásmódot nehezebben közelíthette meg. Meggyőzőbbek voltak a népzenei eredetű kompozíciók. A kórus előadá­sa itt a legspontánabb, ez a zene az ő világuk. Az énekkar tagjai és a karnagy, Kovács Kálmán közötti érzékeny kap­csolatot jól igazolták azok a tempó­beli, dinamikai és ritmikai sajátossá­gok, amelyek nélkül a népdal ihleté­énekkari műveket zenekari kísérettel adják elő. Ezekben a kompozíciók­ban nyilvánult meg a közös zenélés öröme a legjobban. Eugen Suchotí Preletel sokol c. cik­lusa zeneileg fejlett, érett interpre­tációjához hozzájárult Ágh Lívia szép ívelésű szopránja, amely ígéretes te­hetségről tett tanúbizonyságot. Vavrinecz Béla Három balladája ősbemutatóként hangzott el. Itt Ben- csik Lívia mutatkozott be a szólista szerepében. A zenekar és énekkar kiegyensúlyozottan, pontosan oldotta meg az igényes mű előadását. Németh Samorinsky István Betyárnótái igazi közönségsikert arattak. Befejezésül Szíjjártó Jenő Zobor vi­déki lakodalmas müve felújított be­mutatóként hangzott el. Nagyszerű előadásban eleveníti fel a zoboraljaí népszokásokat. A két szopránénekes­hez a kellemes hangú és spontán megjelenésű Szkalka Ferenc bariton­ja társult. Az együttes nevéhez híven fiatalos hévvel és lelkesedéssel mutatkozott be, s szinte'magával ragadta a meg­telt koncertterem hallgatóságát, amely megérdemelt tapssal jutalmazta a színvonalas bemutatót. Az Ifjú Szívek számára nagy meg­tiszteltetés volt, hogy Eugen Suchoű, Vavrinecz Béla és Szíjjártó Jenő ze­neszerzők személyesen is részt vettek a hangversenyen, s ez is emelte az est ünnepi hangulatát. HORVÁTH KATALIN j fit ka Asterová Popfesztivál - prágai módra A Magyarországon oly nagy sikerrel játszott Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című muzikált ^nemrégiben megtekinthet­te a prágai közönség is. Igaz, nem az eredeti feldolgozásban. A prágai színművészeti főiskola (DAMU) végzős évfolyama gyako­rolta be a darabot Petr Polednák rendezésében, és Jifí Staiíko szö­vegeire a muzikál zenéjét is ő írta. A darabban közreműködik a Zentour zenekar, a főbb szerepe­ket Jitka Asterová, Ivana Chjüková, Pavel Vitek és Tomás Turek játssza. Mint ismeretes, a darab alapjául szolgáló művet a majdnem nyolcvanéves Déry Tibor írta 1971-ben. Ügy látszik, a közben el­telt idő nem kezdte ki a darab eszmei mondanivalóját, tanulsá­gait. Ezt bizonyítja a prágai színi növendékek legutóbbi produkció­KÖNYVÚJDONSÁG Kortörténeti dokumentum SZÍNESBEN A martini Osveta kiadó gondozásában a napok­ban jelent meg a könyvpiacon Tóthpál Gyula Zitny ostrov című könyve. Mint a címe is elárulja, a Csallóközről szól a mintegy száz színes fényképet tartalmazó kiadvány. Az előszó, amelyet Milan Re- sutík szlovák publicista írt, magyar nyelven Is megtalálható benne. A Csallóközről általában azt szokták mondani •— akik csak futólag ismerik —, hogy egyhangú rő- naság, nincs semmi látnivaló rajta. Tóthpál Gyula művészi látásmódjára és e táj szeretetére vall, hogy a mintegy száz képen megtalálta a „látniva­lót“. Mennyi melegség árad a bozontos fűzfákból, a behavazott rögökből, a szinte geometriai pontos­sággal futó ekenyomokból. Ha eddig úgy ismertük Tóthpál Gyulát mint a fekete-fehér fotók mesterét, akkor most el kell mondanunk, hogy színesben is egyedien, utánozhatatlanul és magas művészi fo­kon látja a világot, ez esetben annak egy kis csücskét, a Csallóközt. A honismereti sorozatban megjelent kiadvány egyúttal kortörténeti dokumentum is. Kortörténeti dokumentum, mert a Csallóköz a nagy változások korát éli. A gigantikus méretű építkezések máról holnapra teljesen megváltoztatják a környék arcu­latát. Eltűnnek a romantikus, madárvilágtól zajos holtágak, a falvakon és városokban a korábbi népi építészet házai, a romantikus, szűk városi utcák, terek. Mindezek megtalálhatók Tóthpál Gyula könyvé­ben. Mellettük már felsejlik a jövő, az új városne­gyedek, a komáromi (Komárno) kikötő vagy a Dunát átívelő korszerű híd képében. Roppant ha­tásos annak a nagypakai (Vel'ká Paka) dűlőnek az ábrázolása, amely ugyanabból a látószögből nézve jelenik meg a könyvben mind a négy évszakban. A sarjadó terméstől, a sárguló búzatáblán és a fe­kete rögökön át a hóval borított, szunnyadó ter­mészetig. A könyv fotói többnyire táj- és utcaképek, de mindegyikben ott érződik az ember; a létért, a fejlődésért, az előbbre haladásért küzdő ember és a szerző emberszeretete. Mert az egész könyv azt bizonyítja, hogy alkotója szereti ezt a tájat és az embereket, amelyet és akiket ritka szép művész­fotókon örökített meg. fpalágyi) a szerző felvétele RICCHI E POVERI A szerelem dalnokai — írta róluk egy méltatójuk még 1970-ben, ami­kor a La prima cosa bella (Az első gyönyörű dolog) című dalukkal meg­nyerték Európa legrégibb dalverse­nyét, a San Remó-i fesztivált. Nos, másfél évtized elteltével, miközben még vagy hatszor keltek versenyre a híres trófeáért, az idén ismét az ő daluk, a Ha szerelmes leszek c. kap­ta a fődíjat. A „Gazdagok és szegények zene­karának karriertörténete három fe­jezetre osztható. Az első mérföldkő a már említett San Remó-i győzelem, ezt a hetvenes évek elején megtoldot­tak néhány vérbeli „olaszos“ sláger­rel. Azután váratlanul hátat fordítót­tak a koncertezésnek és a stúdiók­nak; vándorszínházat alakítottak, hogy a középközi -komédiások min­tájára járják Olaszországot. Kopott sátorszínházukban, maroknyi közön­ség előtt játszották darabjaikat, éne­kelték dalaikat. A visszatérés egy szerencsés üzle­ti húzással indult: szerződést kötöt- tek az akkor alakuló Baby Records lemeztársasággal. E társaság lénye­gében egyszemélyes vállalkozás. Lét­rehozóját Frédié Naggiarnak hívják, ő biztos kézzel választja ki azt a ze­nei produkciót, amely számíthat a hallgatóság szimpátiájára. Manapság az a helyzet, hogy bármelyik élvonal­beli olasz énekes, együttes szívesen dolgozna a kiadó kötelékeiben. A Ba­by Records producerének oroszlán- része van abban, hogy az olasz tánc­zenének ugyanolyan keletje van ma, mint annak idején Bobby Solónak volt. A Ricchi e Poveri évente jelentke­zik új albummal, ezek mindegyikén találhatunk slágervárományos dalo­kat. Az ő zenéjük közérthető, melo­dikus, nem csoda, hogy a világ min­den pontján szívesen hallgatják. Jó néhány daluk, mint a Mamma Maria, a Szeret ön táncolni? vagy az Aca­pulco nálunk is népszerű, s ugyanez jósolható meg a San Remó-l győztes számukról is. Érdekes, hogy a leg­nagyobb sikereik nem saját szerze­ményeik, a Farlna-Minelono hétpró- bás szerzőpáros dalai alkotják reper­toárjukat, no meg néhány saját szám, amelyeket Csak úgy hobbiból írnak néha a zenekar tagjai. Lemezeiket olasz nyelven jelentetik meg, de sok más olasz előadóhoz hasonlóan ők is mindig elkészítik a spanyol válto­zatukat. Ezzel kiszélesítik működési területüket a spanyol nyelvet értő, beszélő országok felé. A csoport ku­riózumként tartja számon azt a fur­csa esetet, amikor a spanyol sláger­listán a Mamma Maria c. daluk mind­két változata kibérelte az első két helyet. A csoport énekesnője Angela Bram- batio; eredeti foglalkozása benzinkút­kezelő. Granko Gatti énekel és bil­lentyűs hangszeren játszik a zene­karban. Kémiát tanult, s egy rövid ideig belekóstolt a számítástechniká­ba is. Angelo Sotgiu énekel és gitá­rozik. Mielőtt végleg kedvenc hobbi­ja mellett döntött, felvonószerelőként dolgozott. Az énektrió minden tagja képes szólóprodukcióra, de mint el­mondták, csak együtt az igazi. A triót koncertjaikon egy állandó négy­tagú zenekar kíséri. A Ricchi e Poveri évente mintegy százötven fellépést vállal, ezek egy része külföldi koncert. Nem kevés időt fordítanak számaik videoválto- zatának elkészítésére. Hazájukon kí­vül leginkább az NSZK-ban, Svájcban és Belgiumban kedveli őket a közön­ség. Utazásaik során jártak már Bul­gáriában, a Szovjetunióban és ha­zánkban is. Sikerük titka? Ök így látják: „Tizenhét éve mu­zsikálunk együtt, húsz éve ismerjük egymást. Igazi barátok vagyunk, s ez nem holmi reklámfogás. Együtt kezdtük annak idején a muzsikálást, együtt is szeretnénk majd befejezni. Szívből reméljük, hogy az az idő még nagyon távol van.“ SOMORJAI S. SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents