Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-03-05 / 10. szám

1

Előbb az üzem SZISZ-szervezeté- nek megbízott elnökével találkozom. Bohus Lenicky, az üzemi újság szerkesztője jól ért a pontos, alapos tájékoztatáshoz. Leningrádban tanulta az újságírást. Szinte kérdeznem sem kell, mégis sok mindent megtudok tőle, valamint a SZISZ vezetőségének további tagjaitól, Pavel Juhásztól és Alíbeta Duriková mérnöktől.

Elöljáróban elmondják, hogy a 870 emberből álló közösség közel ötven százaléka harminc évnél fiatalabb. Ennek ellenére üzemük SZISZ-szer- vezetének mindössze száznegyven tagja van, akik öt alapszervezetben dolgoznak. Közülük négy évek óta aktívan működik, az ötödik az utóbbi időben kevesebb sikerrel dolgo- Sik. Gondot az ingázó fiatalok és a klubterem hiánya okozza. Kettőkor vége a munkaidőnek, mindenki rohan a buszra, s nehéz bármit is megszervezni. Egy-egy rendezvényen általában mindig ugyanaz a 20—25 fiatal van jelen. Bizonyára más lenne a helyzet, ha lenne egy klubjuk, amely délután háromtól rendszeresen nyitva állna, állítják. De így csak hetente egyszer, este hattól kapnak kulcsot a városi G-klubtól. A gondok ellenére az utóbbi időben számos eredményt mutattak fel: 3600 óra társadalmi munka, érdekes előadások, ösz- szejövetelek a klubban, színvonalas politikai oktatások, több társas kirándulás és...

... és a különösen népszerű Emlék- idéző-mozgalom, amelybe a szervezet minden tagja bekapcsolódott. Lapozgatjuk a mozgalom naplóját, nincs olyan pont, amely mögött ne állnának konkrét tettek: megemlékezés jeles évfordulókról, emléktúrák, mozi- és színházlátogatások, beszélgetések a felszabadítási harcok hőseivel, kirándulás egy NDK-beli baráti üzembe, a sachsenhauseni koncentrációs tábor megtekintése, társadalmi munka. környezetszépítés. Mindezek után nem véletlen, hogy az ötös számú alapszervezet a galántal járásban kibontakozott Emlékidéző-mozgalomban a második helyen végzett. A most zajló második fordulóban az első helyet szeretnék megpályázni.

Pavel Juhász így foglalja össze az Emlékidézőben elért eddigi eredményeket:

— Ez a mozgalom, élénkíti, gazdagítja a szervezeti munkát. A tagok az egyes rendezvényeken jobban megismerik egymást, közelebb kerülnek egymáshoz, s feltárul előttük eddig sok egyáltalán nem vagy csak részben ismert esemény, mindaz, amiről tudnunk kell, hogy megértsük a jelent, ami elgondolkodásra késztet.

Az elmondottakon kívül sok egyéb is elgondolkozásra készteti a gyári fiatalokat. Emeljük csak ki a leglényegesebbet: munkaerő-utánpótlás. A TOS-ban fémmegmunkáló gépeket gyártanak, esztergályosok, marósok munkahelye a gyár. Sajnos, az olajos gépek mellett végzett munka nem túlságosan népszerű a fiatalok körében. Kevés a szakmunkástanuló, pontosabban a jó szakmunkástanuló. Valamit tenni kell, gondolták a gyár vezetői és a SZÍSZ-esekkel karöltve létrehozták az Ifjú Technikusok Állomását. Ennek tagjai, összegyűjtik a fémmegmunkálás iránt érdeklődő tizenéveseket, és rendszeres foglalko„Általában apróságok ezek, mégis nagyon fontosak."

Bohus Lehnicky

Pavel Juhász

zást szerveznek nekik a gyár egyik csarnokában. Igyekeznek velük megszerettetni a szakmát, közelebb vinni hozzájuk ezt a valójában szép, érdekes mesterséget. A szakmunkásképző legjobb oktatói és a legkiválóbb fiatal szakemberek állnak itt segítségükre. Nem könnyű feladat, rengeteg munkával jár de megéri a gyár jövője szempontjából. És itt Galán- tán, ahol a TOS a legnagyobb üzem, a gyár jövője a fiatalok jövője is. Olyan „szakemberekre“, mint amilyenekből van néhány, akik egyéb lehetőség híján kitanulták ugyan a fém- megmunkálást, de igazi vonzalmat nem éreznek mesterségük iránt, nincs szüksége a gyárnak. Az igények, a követelmények egyre nagyobbak. 0- lyan gépeken folyik a munka, amelyek kezeléséhez szakismeretre, -tudásra van szükség, egyebek mellett elektrotechnikai alapismeretekre is.

Termékeink nagy részét a tőkés piacon értékesítik. Az NSZK-beli TRAUB céggel már évek óta együttműködik a TOS. A TX—8 típusú számítógép-vezérlésű fémmegmunkáló gépek egyes alkatrészeit gyártják, és szerelik össze Galántán az NSZK partner megrendelésére. Ez az együttműködés tökéletes pontosságot igényel, s ehhez megfelelő szakemberekre van szükség. A tét tehát óriási.

Rajnieccel, a hármas számú SZ1SZ- -alapszervezet elnökével. Szervezetében csupa munkásfiatal dolgQzik. Stano elmondja, hogy gyakran érdektelenség tapasztalható náluk, ennek ellenére nem adta fel a fiatalok megnyerését.

— Tapasztalatból tudom — mondja Stano —, hogy a szervezeti munkában a kezdeti lépések a legnehezebbek. Ezért aztán az új tagoknak csupa nagyon vonzó rendezvényt készítünk. S amikor már a bátrabbak eljönnek közénk, tudatosítják, hogy a SZISZ-munka komolyabb oldala is érdekes, változatos, hogy abban, is, érdemes részt venni. Meg aztán a gyárban nagy a fluktuáció. Kikerülnek a gyerekek a szakiskolából, dolgoznak itt néhány hónapot, elmennek katonának, s már nem biztos, hogy vísz- szatérnek ebbe a kollektívába, vagy egyáltalán visszajönnek-e. Ezért az itt töltött első hónapokat igyekszünk számukra emlékezetessé tenni. Igyekszünk nem elidegeníteni őket a munkától, hanem megszerettetni velük. Tervezzük, hogy az idősebb kollégák védnökséget vállalnak a fiatalok felett, segítenek a kezdeti nehézségek leküzdésében, hogy az első kudarcok ne késztessék őket meghátrálásra. Meg sok apró teendő van még, amelyek, úgy érzem, mind fontosak ahhoz, hogy legyen jő szakmai utánpótlás, és gyárunkat ne az átlag-, hanem a jó mesteremberek jellemezzék.

Jón Benőik a SZISZ-szervezet legjobb újítója. Az a hír járja róla, hogy minden munkát igyekszik ésszerűen a könnyebb végénél megfogni, s teszi ezt leleményesen. Az alkatrészek összeszerelése közben állandóan azon töpreng, hogyan lehetne jobban, kevesebb nyersanyag felhasználásával, hatékonyabban elvégezni a munkát.

— Általában apróságok ezek — mondja ötleteit magyarázva —; mégis nagyon fontosak, mert amellett, hogy olcsóbban, gyorsabban előállítható egy termék, nagyban kiküszöbölhető a reklamáció is. Több javaslatomat már elfogadták. De akkor sincs baj, ha éppenséggel olyasmin gondolkodom, amiről később kiderül, hogy nem kivitelezhető. Nincs, mert ha esetleg ezt' más még továbbgondolja, biztosan születik valamilyen hasznos ötlete.

Az állandóan újító szándékú fiatalok közé tartózik Tiberszky Zoltán is. Egy TX—8—K típusú TRAUB fém- megmunkáló gépen dolgozik. Büszke arra, hogy ilyen korszerű „masinát“ kapott, hiszen ennek kezeléséhez már nem elég a hagyományos szaktudás, itt már elektrotechnikai, -Számítás- technikai alapismeretekre is szükség van.

— Képeztem magamat, hogy megfeleljek a követelményeknek — mondja Zoli. — Tudom, a jövő a korszerű gépeké. Itt már valóban öröm, szinte játék a munka. Éppen ezért szeretek dolgozni, nem riaszt vissza a gyakori túlórázás sem.

—o—

A gyárból jóleső érzéssel távozik a látogató: így is lehet! Lelkesen, felelősségteljesen, céltudatosan, nehézségek árán is kitartással. Sőt, csak így lehet, csak így szabadna!

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei

Sfei

.-..-'ük..».

így is lehet! — mondom csak úgy, magamban, miután kilépek a galántai (Galanta) TOS Üzem kapuján. Pontosabban úgy, ahogyan ebben a 870 dolgozót foglalkoztató gyárban a fiatalok csinálják: lelkesen, felelősségteljesen, céltudatosan, és nehézségek árán is kitartással. Nem nyafognak, nem hivatkoznak szubjektív és objektív problémákra, visszahúzó tényezőkre, hanem dolgoznak, végzik, amit vállaltak. így aztán hibát is vétenek, de eredményeik is vannak. Méghozzá kézzelfoghatóak.

Az űj, nemrég fitadott munkacsarnokban Járva találkozunk Stanislav „A kezdeti lépések megtétele a legnehezebb.**- új ifjúság 3

„Egyszerűen: szeretek varrni!“

Szeder Mária a komáromi (Komár- no) bőrdíszműüzera 122-es konfekcióműhelyének varrónője.

— Férfinadrágokat és esőkabátokat varrunk. A havi terv 53Ó0 nadrág és 2500 esőkabát. A műhelyben szalagmunka folyik, minden varrónő más-más műveletet végez, például zsebezést, összeállítást, derekazást, vasalást, csomagolást. Az egész munkafolyamat apró részekből áll, nehéz lenne valamennyit külön-külön számS

ba venni. Ha valaki hiányzik, helyettesíteni kell, miatta nem állhat meg '£ a munka.

J- Hogyan tartjátok a minőséget?

— Az a véleményünk', hogy egy nadrág csak akkor jó, ha szépen meg van varrva. Ha valamelyikünk rosz- szul dolgozik, visszakapja a munkadarabot, és ki kell javítania a hibát. Mivel szalagmunkát végzünk, valamennyiünk érdeke jól dolgozni, igyekszünk hibátlanul átadni a munkadarabot a következő műveletre.

! — Hány varrónő kezén megy keresztül egy-egy termék?

— összesen ötvenhármán vagyunk a műhelyben, valamennyien más-más művelettel, de részt veszünk egy-egy termék elkészítésében.

— Milyen a munkahelyi légkör?-J — Nagyon jó. Vannak közöttünk

fiatalok és Idősebbek is. Segítjük a

I fiatalokat, szívesen adunk nekik tanácsokat,. munkahelyt kérdésekben. Szocialista munkabrígád vagyunk. Évente többször végzünk társadalmi munkát, szépítjük a környezetünket, a műhelyt és környékét és gyakran járunk közös kirándulásokra is.

— Hogyan választottál szakmát?

— Az alapiskola után öt évig Érsekújváron (Nővé Zámkyj dolgoztam a Novodev vállalatnál. Utána Komáromba kerültem és esti tagozaton szakképzést szereztem. Kilenc éve vagyok itt a konfekcíóüzemben. Eredetileg nem varrónő akartam lenni, de tervem, sajnos, nem sikerült. Most már nem is igen bánom.

— Mit szeretsz a munkádban?

—^ Egyszerűen: szeretek varrni. Jó nézni, milyen szép, amit megvarrtam, g s öröm. hogy egy-egy darab az én

kezem nyomát is viseli a varrástól a vasalásig.

— Szeretsz divatosan öltözködni?

— Kedvelem a szép ruhákat. Igyekszem a divattal lépést tartani, de nem öltözködöm kihívóan. Fontos számomra, hogy ruháimban jól érezzem magam.

— A kedvtelésed, a kikapcsolódás ...?

— Varrni, kézimunkázni szoktam, térítőkét hímezek. A kertben Is szívesen dolgozom, a műhelyben töltött órák után jólesik a friss levegő. Tornászok, szeretek sokat mozogni, u- tazni Szenvedélyes autóvezető vagyok. Szívesen nézem a televíziót, kedvelem a táncdalokat, a táncot. Szeretek énekelni, moziba Járni.

Bárány János

Fotó: Zeleüanská M.

____J_________.____...... .. fl

K va fif KI /*T3jk

a Ess* H m

1 H & fi $ fa

I pda fyím |sn -‘5