Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-26 / 9. szám

tél tábornok nem enged, vasmar- ko szorításából. Amerre a szem ellát, fehér lepel alatt szunnyad a természet. A monoton egyhangúságot egy távolba húzódó hegyhát zavarja meg csupán. A következő megálló Borsi (BorSa/, így ez a gerinc nem lehet más, mint a Tokaji-hegy. A jó bornak nem kell cégér, tartja a közmondás, maga a jó bor viszont lehet cégér, felen esetben az, hiszen a Hegyalja mindannyiunknak a világhírű nedűket, a hírneves tokaji borokat juttatja eszébe.

Tokaj-hegyalja központja, Szőlőske (Viniöky) már csak pár percnyi gyalogút innen. A szőlőnemesítésnek, a szőlészetnek ős a borászatnak évszázados hagyománya, gazdag múltja és jelene van a község határában. A szakma ifjú mestereit, a jövő szőlész- és borászgenerációját a Szőlőske határában található Mezőgazdasági Szaktanintézetben nevelik.

ROHAMOS FEJLŐDÉS

Az iskola épületét egy domb tetején, szőlőtőkék rengetegében fedezem fel.

Balog Erzsébet felelés közben

kék mellett haladva az itt honos szőlőfajták felől tudakozódom.

— Főleg furminttal, hárslevelűvel és muskotállyal foglalkozunk, ezek adják a tokaji borok sajátos ízét, zamatát — kapom a magyarázatot.

A tornaterem megkapó látványt nyújt, de ezt még csak tetézi az, amit a diákotthonban látunk. A szobák, folyosók tisztasága, rendje, berendezése dicséretet érdemel. Itt találkozom az iskolából éppen hazatérő SZISZ-vezetőségi taggal, Anita Semtvanovával.

ESEMÉNYGAZDAG

HÉTKÖZNAPOK

Anita szinte kapásból idézi a tartalmas akciók, különböző rendezvények e- gész sorát.

— Nálunk a mindennapi szervezeti tevékenység, mondhatnám, természetes. Távol vagyunk a város, de még a falu zajától is, így az számunkra a kikapcsolódás, szórakozás, amit mi vagypedig az iskola vezetősége szervez. A sportolási lehetőségekről már biztosan tájékoztatISKOLA

Molnárné Kankulya Piroska az ískolaszőlőskertjében

Anita Semivanová, a SZISZ iskolai szervezetének vezetőségi tagja

Botos István igazgatóhelyettes

A SZŐLŐSEMET 111

Fent újra végigpásztázom tekintetemmel a környéket. Oj, modern kvitelezésű épületeket fedezek fel, amelyek mellett szinte eltörpül a régi. Az iskola igazgatója, Kasa Sándor mérnök tervdokumentációk halmaza mellől üdvözöl.

— Az iskola jövőjének, további fejlesztésének célkitűzései, tervei ezek, most is ezeken dolgozom — közli érdeklődő tekintetemet elkapva. — Az iskola gyors ütemű fejlesztéséhez ebben az ötéves tervidőszakban láttunk hozzá. Ha csak az elmúlt két év eredményeit vesszük számba, jelentős előrelépésről, az oktatási feltételek nagymérvű javulásáról számolhatok be. Átadtuk rendeltetésének a Z-akcióban épült korszerű tornatermet, szeptember elsejétől tizeméi az étkezde, a diákotthon kapacitását 240 férőhelyre növeltük, az épületet felújítottuk, és átadás előtt áll Szlovákia egyik legmodernebben felszerelt iskolája, ahol minden tanterem színes televízióval és más audovizuális berendezéssel lesz ellátva. A jövőben két üvegházat is felépítünk a zöldség- termesztés gyakorlati oktatásának segítésére. A szőlőskertben létesítendő ún. teraszos sportpályákból ez ideig négy készült el, de már épül a sportcsarnok is. Iskolánk gyakran ad otthont honvédelmi versenyeknek, így a lőteret is korszerűsítenünk kellett. A jövőben fedett lőállások építését tervezzük. És hogy a hozzánk érkező diákok még kellemesebben, még otthonosabban érezzék magukat, megkezdtük egy új diákotthon építését.

DIÁKOK KÖZÖTT

Az iskola mikrovilágának megtekintésére Botos István igazgatóhelyettessel indulok. A szaktanteremben a lányok éppen a szőlőmetszést tanulják. Balog Erzsébet a nedvkeringés folyamatát vázolja, majd a metszést magyarázza egy tantermi kiszáradt venyigén. Az iskola épületétől pár méterre már szőlősorok húzódnak. A fagyos tőkéket a diákok egy kis csoportja szemlélgeti. Hozzájuk érve afelől érdeklődöm, honnan valók, tetszik-e nekik itt, és hová készülnek az iskola végeztével.

Molnárné Kankulya Piroska: „Én Ke- csőből (Kecovo) származom. Itt jártam három évet szőlész-gyümölcsész szakon, de mert érettségivel akarom befejezni tanulmányaimat, a továbbképzőben a zöldségtermesztői szakon folytatom, mert időközben szerződést kötöttem a pelsőci (Plesivec) Vörös Csillag Efsz- -szel, nekik pedig csak kertészetük van. Az öt év alatt nagyon megszerettem ezt az iskolát, és csak sajnálni tudom, hogy itt kell hagynom, amikor korszerű iskola lett belőle.“

Gróf László: „A gabcíkovói alapiskola elvégzése után Karván (Kravany nad Dunajom] tanultam három évig. Ide, a továbbképzőbe a munkahelyem ösztökélésére kerültem. Havi hatszáz korona üzemi ösztöndíjat kapok az állami gazdaságtól, ahová az iskola befejeztével természetesen visszavárnak.

Szőlőske talajösszetétele eltér a Csallóközétől, sokat tanulhatunk az itteni szőlőtermesztésből, és mi tagadás, az itteni borok is jobbak. Szeretek sportolni, így számomra kellemesen telnek a hétvégek is.“

Ádám Péter: „Galsa (Holisa) szülötte vagyok, és én is Karván kezdtem szakiskolába járni. Közben értesültem az itteni lehetőségekről, ezért átléptem. A Losonci (Lucenec) Magtermesztő Állami Gazdaság vár vissza írásbeli megegyezésünk értelmében. Aktív sportoló lévén többször képviseltem már az iskola színeit. Meggyőződésem, hogy ilyen ideális lehetőségek odahaza sem lesznek számomra, ezért fájó lesz a búcsúzás.“

E beszélgetés végeztével a tornaterem felé vesszük az irányt. A kertészet mellett elhaladva az igazgatóhelyettes elmondja, hogy már készítik a melegágyakat és a fóliasátrak vázára is hamarosan felhúzzák az új borítást. A tű*

ták. Van egy röplabdacsapatunk, amely a kerületi bajnokságban versenyez, és népszerű még nálunk a kézilabda. E- zenkívül gyakoriak a különböző honvédelmi versenyek, amelyeken rendszeresen résztveszünk. A mezőgazdászokat már évek óta iskolánk női csapata képviseli a Rudé právo országos többtusa- versenyén. Minden évben Szőlőskén rendezzük a „Tokaji aranyk'ürtért“ elnevezésű összetett honvédelmi nemzetközi csapatversenyt.

Kulturális téren is gazdag a tevékenységünk. Van egy 45 tagú vegyes énekkarunk, amely tavaly Presovban második helyezést ért el országos szinten. Aktívan működik a szlovák és magyar népművészeti csoport. A CSEMADOK járási és kerületi rendezvényein is részt vesznek iskolánk diákjai. A társastáncklub tagjai sikeresen szerepelnek a különböző versenyeken, Kasa Rozália vezetése alatt több ízben országos elsők lettek. Ma ott tartunk, hogy az idén már harmadszor adunk otthont modern tornatermünkben nemzetközi táncversenynek. A SZISZ-nek saját zenekara van, így bőven kijut a szórakozásból, táncból a tanulóknak. A diákotthonban rendszeresen vetíteúek filmet, de gyakran Kassára (Kosice) is kiruccanunk a színházba.

Mindent egybevetve, lehet, neked is úgy tűnik, hogy eldugott helyen vagyunk, de hidd el, a tanulás mellett szinte minden megtalálható itt, amire egy fiatal igényt tarthat. Aki itt tölti diákéveit, biztos, hogy feledhetetlen élményekkel, és megalapozott tudással felvértezve távozik innen.

A látottak, hallottak és tapasztaltak alapján Anita szavaiban egyáltalán nem kételkedem.

POLGÁRI LÁSZLÖ

KoniCek Károly (jobboldalt) a Jaros- lav nevű hajó legénysége között.

A PARANCSKOR

Miroslav Bonöek és Miloslav KlimeS „Drámai februári napok 1948“ című könyvében olvashatjuk: „A Népi Milícia, valamint a Nemzetbiztonsági Testölet szemléje, majd ezt követő menete a prágai főútvonalakon — a munkásosztály erejét és hatalmát demonstrálta. Világosan tudomására hozta a legyőzött reakciónak, hogy minden további próbálkozását azonnal összezúzzák."

Koniöek Károly 1948-ban tizenhat éves volt...

— Komáromban (Komárno) munkáscsaládban születtem. Édesapám kikötői munkás volt, édesanyám a dohánygyárban dolgozott. Az alapiskola elvégzése után villanyszerelő-inasnak mentem. 1959-től dolgozom a kikötőben.

— A népi milíciával is itt került kapcsolatba?

— 1960-ban kerültem a kikötői milíciához, s 1979-től vagyok a parancsnoka.

— Miben nyilvánul meg a tevékenységük?

— Gyakorlatokat tartunk, ünnepi gyűléseket rendezünk, s bekapcsolódtunk a szocialista munkaversenybe is. Jó a kapcsolatunk például a „Jaros- lav“ nevű szovjet hajó legénységével. Munkánkért már többször részesültünk a járási pártszervek dicséretében.

— Sok a fiatal a milicisták soraiban?

— Igen, szép számmal képviseltetik magukat a fiatalok, és ennek őrülünk, mert kemény feltételeknek kell eleget tenni valakinek, hogy jó munkás legyen belőle, odaadó párttagnak kell lennie'és fontos a rendezett családi élet is.

— Kérem, mondja el, hogyan tölti egy munkanapját.

— Munkával. Jelenleg úszódarun dolgozom, s mint az egység vezetője, szervezem, irányítom a munkát, az árukirakodást. Egy hétig dolgozunk, naponta tizenhat óra a munkaidő, nyolc óra a pihenés, a következő hét szabad.

— Mivel tölti szabadidejét?

— Horgászom. Szenvedélyes horgász vagyok. Ha rossz az idő, televíziót nézek, keresztrejtvényt fejtek, vagy újságokat olvasok.

KoüiCek Károly pályája során több kitüntetésben részesült: többek között az Antonín Zápotocky-emlékérem, a „Szocialista Munka Gttörője“ érem, a „Népi milíciában szerzett érdemekért“ járó érem első és második fokozatának tulajdonosa.

— Mikor a legboldogabb?

— Akkor lennék a legboldogabb, ha tudnám, hogy többé nem fenyeget a háború veszélye, ha megszűnne a fegyverkezés. Átéltem a második világháborút... Szeretném, ha unokáim már teljes békében élnének!