Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-02-21 / 8. szám

5 % GRÚZIA ÓDON VÁRAI, FRISS ÚJDONSÁGAI G eorgij Maharasvlliből nemzeti hős lett. Gurdzsaaniban, a grúzok „történelmi“ borvidékének központjá­ban monumentális szobor emlékeztet „a katona apjára“, aki a filmbeli tör­ténet szerint innen indult el a front­ra, hogy megkeresse és visszahozza fiát. Csak hát a háború kegyetlen, mire egymásra talál apa és fia, már késő. A háború talán utolsó golyója örökre elválasztja őket... Csupán Gurdzsaanibó! 'és a megye tizenkét járásából tizenkétezer kato­na indult el a második világháború­ba. E tizenkétezer férfiból négy és fél ezer soha nem tért vissza. Hogy Maharasvili csak a filmvász­non létezett? A grúzok legyintenek: „Biztosan a véletlen játéka ...“ TÁNC és történelem — Ezekből lesz az igazi grúzl — az ifjúsági szálloda igazgatóhelyette­se elégedetten bökdösi az oldalam, s már mozdul a tenyere, hogy dik­tálja a tempót. A sarokban szaporán húzza a harmonikás, pörgeti a dobos, az étterem előcsarnokában, a rögtön­zött „színpadon“ valósággal izzik a levegő. Szilajon és feszesen járják a fiúk. A megtörhetetlen egyenes de­rekak, a magasra emelt fejek hallat­lan büszkeségről árulkodnak. Méltó­ságteljesen vonulnak a lányok, alig mozduló vállakkal, érintésnyire ösz- szeverődő tenyerekkel kerülgetik a kardtáncba mind vadabbul belelen­dülő fiúkat. Jó, ha tizenkét eszten­dős a legidősebb. Ez a tánc maga a történelem. A nemes tartás biztosan a XI—XIII. szá­zad virágzó grúz birodalmának a büszkesége. A szaporán villogó kar­dok koreográfiáját is évszázadok küz­delmei . alakították így. Háromszáz éven át hol az Oszmán Birodalom, hol Perzsia fenekedett Grúziára. A szorosan összefonódó karok? Ez a nép mindig összetartott a bajban. Még a XVII. században is kínáltak grúz rab­szolgákat a török embervásárokon, és évszázadokig a teljes fizikai megsem­misülés fenyegette a grúzokat. Börtön és üldöztetés. Ez a két fo­galom mélyen beivódott minden kau­kázusi nép tudatába. Nincs olyan na­gyobb grúz település, amelynek kör­nyékén ne magasodna egy-egy zord várrom, ahol ne suttognának hajdan' volt titkos kínzókámrákról, csodával határos menekülésekről, ahol ne em­legetne a néphit mesebeli kincseket rejtő alagutakat. Salisz Tahti. Sah Trónja. Tbiliszi­ben, a Kúra folyó jobb partján állt valamikor a királyi vár, a Kala, a- melynek fő erődrendszerét, citadellá­ját az évszázadok során harmínckét- szer rombolta földig az ellenség. Szemben vele a Metehi Szűzanya temploma. Ez a majd másfél ezer éves bazilika volt már az állami nagyság jelképe, a tatárdúlás cél­pontja, használták, lőportoronynak és a török lovak istállójának. Majd 150 évig Grúzia leghírhedtebb sziklabör- töne! Itt raboskodott Gorkij, Maja­kovszkij, Kalinyin és a forradalmi munkásmozgalom számos más vezető­je. A hegy gyomrába vájt cellákba so­ha nem sütött be a nap, megrekkent a levegő a szűk folyosókon ... Állunk az idegenvezetővel a bazi­lika előtti téren, és gyönyörködünk a csodás kilátásban. Mögöttünk az óvá­ros, egymást érik a szűk utcákban a pinceborozók, szemben az egykori vár, túl a folyó völgyén az újváros modern negyedei. — Most ifjúsági közpopt működik a templomban — mondja az idegenve­zető. — Ez a város leglátogatottabb ifjúsági színháza ... BESZÉLGETÉS — ROCKZENÉVEL A zamatos grúz bor igencsak itat­ja magát. — Sokat változott körülöttünk a vi­lág, csak a szokások a régiek ... Piros, kék, zöld fények villognak a diszkóban. Valahonnan a faburko­lat mögül kétszáz wattos hangfalak öntik a nyakunkba az itt is divatos rockzenét. Nana Kucseva, az ifjúsági utazási iroda grúziai munkatársa en­nek ellenére kitartóan mesél: — Adzsárban és Abháziéban, a két „A katona apja" autonóm köztársaságban még ma is előfordul, hogy a bölcsőben eijegy- zik a gyerekeket. Évszázadokig kellett harcolni a szerelem jogáért, pedig a hűség a grúzok megszeghetetlen erényei közé tartozik. Száz házasság­ból alig egy végződik válással. Még ma is megszólják, ha egy lány egye­dül sétál az utcán, ha a család „fel­nőtt“ ragjai nélkül este szórakozó­helyen mutatkozik. Nálunk felnőtt sem akkor lesz az ember, ha kike­rül az iskolapadból. SZIVES VENDÉGLÁTÁS Azt mondják, Tbilisziben van a Szovjetunió legnagyobb zöldségpiaca. Hogy milyen lehet a „második“, a szamarkandi piac, azt nem tudom, mindenesetre itt nagyokat nyelünk. Tél derekán halmokban áll a friss retek, az illatos zöldhagyma, a ke­mény húsú paradicsom, Hangos szavú árusok kínálják az ökölnyi almákat, vajpuha körtéket. A mészárosok so­rán a kétnapos malactól a frissen vá­gott borjúig és a házinyúlig minden kapható. Van házi túró, vaj, tejföl, ezernyi féle sajt. És persze a fűsze­rek kínálata, amilyeneket sose látott az európai. Az evés, ivás, szíves vendéglátás, ha nem is olcsó, mindenesetre gya­kori szokás. A családi ünnepeket és a vasárnapokat együtt ülik a bará­tok. Nyolc-tíz fogásból áll a „menü“, amiből nem hiányoznak a különféle sültek, a zöldségek, a főzelékek, a grúz konyha specialitásai, aminek virtuóz variációi a háziasszonyt minő­sítik. Csak hát az ehhez valót Grúziában sem könnyű előteremteni. Határtalan szorgalommal és páratlan hozzáértés­sel művelik a grúz parasztok a föl­det. Példásan művelt szőlőket, szé­pen gondozott gyümölcskerteket lát mindenfelé az utazó. A házak mel­lett, a kertek alján elmaradhatatlan a melegház, a fóliasátor, aminek ter­méséből rendszerint a piacra is jut. A falvakban sok az új ház, s bár :rrefelé sem olcsó az építkezés, a fiatalok is úgynevezett „több nemze- dékes“ házakat építenek. A 150—200 négyzetméteres lakásokban a manap­ság is szívesen vállalt sok gyerek­nek, meg a majd évek múlva bővü­lő „nagycsaládnak“ is tervezik a he­lyét. SZÖLÖILLATŰ BOR A grúzok valóban gazdagok. Sokat adnak arra, hogy divatosan öltözze­nek, hogy szép lakásuk legyen. Nem ritka az olyan család, ahol két autó is áll a garázsban. Hogy minderre miből telik? — Mifelénk szorgalmasak az em­berek — mondja Manón Hacsidze, a- mikor a Komszomol feladatairól fag­gatom. — Elvégzik a srácok az is­kolát, két-három napot pihennek, s máris munkába állnak. Nem mintha nem engedné a család a lazítást, csak hát a vérükben van, hogy dolgozni kell... A szőlő a grúzok legnagyobb kin­cse, pedig éppen a szőlő az a nö­vény, ami a legjobban követeli az emberkezet. Emlékszem, Gurdzsaani környékén órákig barangoltunk a végtelen karőerdőben, s nem talál­tunk olyan táblát, ahol a gazdák ne tettek-vettek volna a még téli álmu­kat alvó tőkék körül. — Már metszenek az emberek — magyarázza a gurdzsaani borkombi­nát igazgatója, amikor szóba hozom neki a dolgot. — Sok a tennivaló, időben kell kezdeni. A kombinát egyébként a grúzok büszkesége. A bort a világ nyolcvan országába exportálják. Néhány kilo­méterre Gurdzsaanitól, Kvareliben van a világ egyik legnagyobb pince- rendszere, itt tárolják, érlelik a ter­més javát. Szinte hihetetlenek a mé­retek: két 20 kilométeres alagútban kétemeletes hordókban várják a pa­lackozás idejét a borok. Az igazgató büszke is az üzemre, s amikor megtudja, hogy a vendég is „borföldi“, máris a pince felé kerül. Előbb azért a tárolót mutatja, á ha­talmas „fészert“, ahol grúz szokás szerint kétezer literes, földbe ásott agyagkorsókban forr a friss bor. Hogy mennyi terem egy évben? Két­százötven korsót őriznek csak ebben az egy helyiségben. Magostul, héjastul, szárastul megdaráljuk a szőlőt, beleöntjük a korsóba, lezárjuk — az igazgató va­lóságos technológiai előadást tart. — Jó egy évig áll benne a must, csak aztán fejtjük le a tetejét, hordókba szívatjuk a javát, három évig érlel­jük. Ami a korsók alján marad, ab­ból konyak lesz ... Évente kétezer hektó bort hoznak forgalomba. Szigorúan tartják az ér­lelési időt, mert ez adja a hírnevet. A legrosszabb évjáratban sem szüre­telnek 20 százalékos cukortartalmú­nál „gyengébb“ szőlőt, a bor 11 foko­sán kerül a palackokba. S hogy honnan ismerni meg az iga­zi gurdzsaani bort? Világos szalma­színéről, csalhatatlan szőlőillatáról ... Ma ötmillió lakosa van Grúziának. 150 féle szőlőt termelnek, nyolcvan különböző márkájú bort exportálnak, csaknem az egész Szovjetuniót ellát­ják mandarinnal, zöldséggel, a moszk­vai piacok nagy részét friss gyü­mölccsel. Jelentős könnyű- és nehéz­ipara van az országnak, s hogy szak­tudásnak sincsenek híján, mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy itt készül­nek a szovjet vasutak legismertebb villamosmozdonyai, s a repülőgép- gyártás is magas színvonalú. SOMFAI PÉTER Jellegzetes bazilika a XI. századból kiemeltük A párt-, a szakszervezeti és a komszomol-szervezete- ket és a gazdasági vezető­ket nagy munka várja. Sok minden függ közvetlenül a dolgozó kollektíváktól. Most már nagyobb jogaik vannak, amelyeket törvény rögzít. Arra van szükség, hogy eze­ket jobban kihasználják. A párt az utóbbi időben újabb tapasztalatokra tett szert a szocialista társada­lom irányításában. Hozzálát­tunk rendszerünk előnyei­nek és lehetőségeinek jobb ^használásához. Kétségkí­vül ide tartozik a tömegek szervezettsége és öntudatos­sága. Ezért fordítunk figyel­met a rend és a fegyelem megszilárdítására. / A szervezettség és a rend számunkra kulcsfontosságú és elvi kérdés. Ehhez nem férhet kétség. Mindennemű kétkedés és felelőtlenség nemcsak anyagi károkat okoz a társadalomnak, ha­nem súlyos szociális és er­kölcsi károkat is. Ezt tuda­tosítjuk mi. kommunisták, és tudatosítják ezt a szovjet emberek mill'ói is. Teljesen törvényszerű, hogy az egész nép egyetértésével találkoz­tak azok az intézkedések, amelyeket a párt a munka-, a tervezési és az állami fe­gyelem fokozása és a szo- cia'ista törvényesség meg­erősítése érdekében hozott. Ezen a szakaszon már sok m'ndent sikerült elvégezni. Mindenki tudia, hogy ez mi­lyen kedvezően nyilvánult meg a terme'ésben, társa­dalmi életünkben és a nép hangulatában is. Helytelen lenne azonban úgy vélni, hogy már mindent megtet­tünk. Nem, elvtársak, az élet arra tanit minket, hegy ebben az irányban nem sza­bad engedékenynek lenni. Alapos átépítésre van szükség a gazdaságirányítá­si rendszer és egész gazda­sági mechanizmusunk terén. Ebben az irányban még csak mnst kezdődött pl a munka. Ez magában foglal egy szé­les körű gazdaság' kísérle­tet az üzemek jogainak bő­vítésére és felelősségének növelésére. A szoláltatások terén a gazdálkodás új for­mán és módszereit keres­sük. Gazdasági kádereinktől azt várjuk, hogy minden szinten nagyobb önállóságot és bátor hozzáállást fognak tanúsítani, s ha erre szük­ség lesz. jogosan fognak kockáztatni a gazdaság ha­tékonyságának növe'ése és a nép életszínvonalának emelése érdekében. Az új világot építeni azt jelenti hogy állandóan gon­doskodunk az úi világ em­beréről. eszmei és erkölcsi növekedéséről. Épuen ebbő! a szempontból értékelte — m!nt ismeretes — a közpon­ti bizottság június' ülése az ideológia' és tömegnolitikai munka kérdésed. Határoza­taival összhangban a párt arra fog törekedni, hogy ez a munka te’ies mértékben meefe'eHen a fejlet* szocia­lista társoda'om tökéletesí­tése feladatainak. A harc a tartós békéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért mindig is lurii Andropov figyelmének középpontjában állt. Vezeté­sével a IÍB Politikai Bizott­sága és államhatalmunk leefe'sőhb szervei kialakí­tották aktív külpolitikáju­kat. amelv megfelelt e ne­mes elveknek. E politika célja, hogy az emberiség megszabaduljon a nukleáris viláebáborű veszélyétől. Ez a lenini békeun’itika. amely­nek fö vonásait meghatároz­ták az S7KP legutóbbi kong­resszusának határozatai a íelen'egi történelmi időszak­ban megfe'el a szovie* nép létérdekeinek, s tulaidon- kéonen a világ többi nem­zete létérdekeinek is. Hatá­rozottan kijelentjük, hogy ettől a politikától egy lépés­sel sem távolodunk el. Konsz*antyin Csernyenko beszédéből, amely az SZKP KB rendkívüli ülé­sén hangzott el

Next

/
Thumbnails
Contents