Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-14 / 7. szám
i M ÉLNI A LEHETŐSÉGEKKEL K eszegfalu (KameniCná) kulturális életében 1983. december 22-ével fij fejezet kezdődött: ezen a napon adták át a várv^ várt új kultúrházat. A kultúrház felépítésének gondolata, reális' igények alapján, még 1969-ben született, a terv és a dokumentáció el is készült, de a helyi nemzeti bizottság akkori vezetőinek nem sikerült megkezdeni ezt az aránylag nagy m“nkát. A kulturális élet fellendítése Rövid Ilona népmfivelő továbbra is csak vágy maradt, amely a tervekkel együtt a hnb páncélszekrényébe került. Múltak az évek, s egyre tisztábban látnia kellett mindenkinek, hogy a falu régi kultúrháza annyira beszűkíti a lehetőségeket, hogy valamirevaló tevékenységre gon- doni sem lehet. Már Varga János állt a helyi nemzeti bizottság élén, amikor hetvennyolcban újra elővették a feledésbe merült tervet. Igaz, kicsit le kellett porolni őket, s újabb költségvetésre is szükség volt, de ez már abban az időben nem tántoríthatta el a vezetőket attól a szándéktól, hogy megvalósítsák a falu régi álmát, pedig egy óvodára is sürgősen szüksége lett a falunak. Rá egy évre megkezdődött az építkezés, s öt éven át tartott. Talán hosszúnak tűnik ez az idő, de ha hozzátesszük, hogy Z akcióban készült, mindjárt más a helyzet. — Ahol még nem fogtak bele ilyen nagy vállalkozásba — mondta a hnb elnöke —, talán el sem hiszik, milyen alapos szervezést. politikai és agitációs munkát igényel egy hét-nyolc millió korona értékű kultúrház felépítése. Szerencsére a falu lakosai megértették, hogy összefogás nélkül nem sokra mennének. Brmikor lehetett számítani rájuk, ha társadalmi munkáról volt szó, amelynek szervezéséből aktívan kivették a részüket mind a képviselők, mind a Nemzeti Front tömegszervezeteinek vezetői. Keszegfalun ma jogosan mondhatják, hogy nem kaptak, hanem építettek maguknak egy szép kultúrházat. De tudják azt is, hogy az átadása nem a munka végét, hanem kezdetét jelentette. Pontosabban a nagyobb lehetőségek kezdetét. Keszegfalun pedig nemcsak akarnak, hanem tudnak is élni az új lehetőségekkel. Január elején, amikor a kul- túrházban jártam, fiatalok zsibongása töltötte be a még festékillatú nagytermet.- — Vetélkedőre készülünk — mondta Nagy Gyula, az új létesítmény vezetője. — Hasonló rendezvényeink voltak a régi kultúrház- ban is, de úgy éreztem, hogy az utóbbi években oda már nem szívesen jártak a fiatalok, pedig éppen őket kell felkarolnunk, ha azt akarjuk, hogy falunkban ne szakadjanak meg a kulturális élet hagyományai. Legszívesebben máris körbejártam volna az egész épületet, de nem zavarhattam az esti programot. Később meg már nem is bántam, hogy várakoznom kellett, ugyanis újfent igazolódott az a régi meggyőződésem, hogy^jninden nagyobb hűhó nélkül is lehet a fiataloknak megfelelő programot összeállítani, megszervezni. Rövid Ilonának, a kultúrház népművelőjének és Nagy Gyulának csupán egy szál mikrofonra és néhány előkészített érdekes kérdésre volt szüksége ahhoz, hogy egy rögtönzött vetélkedővel szórakoztassák és egyúttal neveljék a fiatalokat. Utána mindenki táncolhatott kedvére, egészen záróráig. Megnéztem mindent, ami megnézhető volt. Az építők valóban jó munkát végeztek. Igaz, Nagy Gyula, a kultúrház vezetője akad azért még tennivaló az épületen: ki kell egészíteni a berendezést, de a 180 férőhelyes színházterem és a 214 személy befogadására alkalmas nagyterem már üzemel. És úgyszintén megnyitották a tizenegyezer kötetes könyvtárat és az ifjúsági klubot is. — Még a vetítővásznakat kell felszerelniük, s akkor már végre szélesvásznú filmeket is vetíthetünk a faluban — mondta a kísérőm. — De át kell még adnunk a pinceklubot, a játéktermet és a tekepályát. Remélem, nem kell már sokat várnunk egyikre sem. — Az átadás óta még csak rövid idő telt el, mi mindent rendeztek már ezalatt az új kultúrházban? — Remélem, nem csupán kezdeti fellán- golás, de valóban pezseg az élet az új kultúrházban. Még a múlt év végén két bál színhelye volt a nagyterem. Úgy gondoltuk, meg kell ünnpelni az átadását ennek a szép létesítménynek, hiszen sokat dolgoztak rajta az emberek, mulassanak is egy kicsit. De volt más rendezvény is. Hosszú idő után végre meghívhattuk falunkba a MATESZ társulatát. Nem kellett „kiadnunk“ az előadást semmilyen üzemnek, mégis telt ház volt. Nagy sikert aratott az a koncert is, amelyet a helyi iskola tanulóinak szerveztünk. A klubestek meg már azt is mondhatnám, hogy rendszeressé váltak. — Mit hoz még a jövő? — Hetente kétszer filmet vetítünk, s minden hónapra legalább egy színházi előadást tervezünk. Ezenkívül ismeretterjesztő előadásokra is gondoltunk. E téren főleg a Szocialista Akadémia és a Népművelési Központ segítségére számítunk. De gyakorol már a színjátszókor, a tánccsoport, és remélem, rövidesen lesz éneklőcsoportunk is.-KIGalileu Galilei: Aki megmozgatta a Földet Vannak mondások, amelyek örökre bevonultak az emberiség történetébe. Ezek közé tartozik a XVII. század nagy olasz természettudósának, Galileo Galileinek a híres mondása, bár történelmileg nincs bizonyítva, hogy miután a római inkvizíció előtt kényszerből megtagadta azt az állítását, hogy a Nap bolygó- rendszerünk központja, s a Föld és a többi bolygó kering körülötte, felugrott és a lábával dobbantva felkiáltott volna: „Eppur st mouve!“ Aza^: És mégis mozog! Ettől függetlenül az emberiség legnagyobb elméi között tartjuk számon, s megérdemli, hogy születésének 420. évfordulóján megemlékezzünk róla. Pisai kereskedőcsaládból származott, de ő maga nem követte az atyai mesterséget, mert'korán kibontakozott nagy és sokoldalú tehetsége. Már párizsi egyetemista korában felismerte az Artsztoteiész-féle fizika hiányos voltát, később visszatérve hazájába Arkhimédészt tanulmányozta, és a mozgástanban gravitációs elméletének kidolgozásával alkotott maradandót. Ebben az Időben fedezték fel Hollandiában a csillagászati távcsövet, amelyet mint a pá- duai egyetem matematika tanszékének tanára tökéletesített, és csillagászati megfigyeléseket folytatott. 1610-ben felfedezte a Jupiter holdjait, ezt'a Kopernikusz-féle heliocentrikus rendszer hatalmas bizonyítékának tartotta. Ezután a firenzei nagyherceg udvarában már csak e megfigyeléseknek szentelte minden idejét. Felismerte, hogy a bolygók nem önfényű testek, és hogy a Vénus és a Mars a Nap körül keringenek. Párbeszédek című művében így írja ezt le: „Azt hiszem, hogy különösen a lassan mozgó Saturnus és a ritkán látható Merkur lehettek az utolsók, amelyekről felfedezték, hogy változó, más szóval bolygó csillagok. Még hosz- szabb időnek kellett eltelnie, míg a három első megállását és visszafelé haladását felfedezték volna, valamint azt, hogy egyszer nagyobb, másszor kisebb távolságra vannak a Földtől: ezek voltak azok a jelenségek, melyek miatt be kellett vezetni az excentrikus köröket és az eptciklusokat, melyek még Arisztotelész korában ismeretlenek voltak, mert Arisztotelész sehol sem tesz róluk említést.,. Ilyenképpen volt lehetséges az, hogy már az égitestek sorrendje és a Mindenség általunk Ismert részeinek elrendezése ts bizonytalan volt, egészen Kopernikusz fellépéséig, ö volt az, aki először fedte fel előttünk az épület igazi szerkezetét, ő világosított fel bennünket arról, hogy a Venus és a Merkur, meg a többi, bolygó a Nap körül kering, a Hold pedig a Föld körül.“ , Tanítása nagy megbotránkozást váltott ki egyházi körökben, s bár a személyét illető gyanúsításokat eloszlatta, lnkvlzíclós pert indítottak ellene, és rákényszerítették állítása visszavonására. Nem vállalta az eretneknek kijáró máglyahalált. Sokak' szerint azonban nem csupán Galilein múlott, hogy ezúttal elmaradt a szinte biztosra vehető „boszorkányégetés“. Már az egyház is óvatosabban bánt a világhírű tudóssal, és igyekezett kompromisszumot találni. Már nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy megsemmisítse a tudományos igazságot és elégesse annak felfedezőjét. Mert Galilei korának elismert tudósa volt, s ma Is maradandó, amit a szabadesés, a hajítások és az ingamozgás törvényszerűségeinek megállapításában alkotott, ö állapította meg, hogy a hangmagasság arányos a rezgésszámmal és fordítottan arányos a rezgő húr hosszával. B. M. Búcsú Tarzantól Rajkózenekar anuár 21-én a mexikói Aca- pulcóban elhunyt Johnny Weismüller, az úszósport és filmvilág egykori kimagasló alakja. A halálhír hallatán úgy éreztük, régi ismerőstől, búcsúzunk. Szálas alakja immár nemcsak a dzsungelben, hanem több gyermeknemzedék képzeletében mozgott otthonosan. Ügy érezzük, élete olyan regény, amelyet érdemes röviden ismertetni. Az újságíró, aki az elhunyt Johnny Weismüller emlékének héhány sorral áldozni kíván, pillanatnyi zavarba kerül. Nem tudja, hogy a Johnny Weis- müllerről szóló írását a sport vagy a művészeti rovat vezetőjének adja-e le. Johnny Weismüller 1904-ben Pennsylvániában született. A szülők a véznácska fiút orvosi tanácsra uszodába küldték. A „kis" (190 centis/ Johnny hamar rendbe szedte magát. Jóvágású fiatalemberré fejlődött, és az uszodában a versenyzéssel ts megpróbálkozott. Kirobbanó sikerrel. Johnny Weismüller volt az első a világon, aki a százméteres távot egy percen belül úszta végig. Sport- pályafutása szédületes. Hatvanhét világrekordot állított fel, öt olimpiai aranyérmet szerzett! Megnyerő külseje, páratlan népszerűsége hamarosan jelhívta személyére a hollywoodi fimesek figyelmét is. 'A vállalkozók akkor éppen Edgar Rice Borrughs könyvekben óriási sikert aratott Tar- zan-történeteinek megfilmesítésén fáradoztak. Weismüller a Metro Goldwin cégtől mesés szerződési ajánlatot kapott. Johnny hamarosan felöltötte Tarzan egyrészes állatbőr kosztümjét, és ettől kezdve krokodilokkal viaskodott, tigrisekkel, ~elefántokkal, csimpánzokkal barátkozott, az ősfák indáin himbálódzott, és legendássá vált kiáltása a dzsungelek koronázatlan királyává avatta. Johnny nem volt született jó színész, de sokoldalú sportképessége ezekben a filmekben a játéknál sokkal lényegesebb volt. Az ötletes rendezők és a filmtechnika könnyen pótolták Weismüller hiányos színészi tudását. Tizenkilenc Tarzan-ftlmet forgatott. Ezek a kor szellemét hűen tükröző, és a néző igényeit kielégítő játékfilmek Johnnyt a legnépszerűbb személyiségek sorába emelték. Weismüller gazdag, de kissé keserű ember lett. Egy alkalommal így nyilatkozott: „Egy kis zacskó- nyi éremmel mentem az őserdőbe, és onnan egy tonna arannyal jöttem vissza, de igazi színész mégsem lettem.“ 1944-ben abbahagyta a filmezést. Üzleti vállalkozásba kezdett, de Johnny, aki Tarzan korában mindig győzni tudott a rossz és a veszély felett, az üzleti világ ingo- ványaiban nem tudott úszni. Vagyonát elvesztette. A pénzhegy apadásához öt bálul sikerült házassága is hozzásegítette. A hajdan irigyelt bálvány ivásnak adta a fejét. Elhízott, püffedt arcában senki sem ismerte fel a kedves Tarzan vonásait, az emberek közömbösen haladtak el mellette. A dicsőségére még emlékező néhány barát segítségével olykor statisztaszerepeket kapott a tévénél. Majd Las Vegasban hotelportás lett. 1975. szeptember 2-án egy szűk baráti vacsora kőiben érte az első szívroham. Ezt rövid időn belül újabb infarktus követte. Egy autóbaleset során medencecsonttörést szenvedett. Ettől kezdve csak botra támaszkodva tudott járni. 1980-ban gégerákot állapítottak meg nála az orvosok. A szerencsétlen Johnnyt szondán keresztül kellett táplálni. , Az élet örömeibe alaposan belekóstolt, de minden kálváriát is megjárt. Johnny Weismüller elméje megzavarodott. Öt hónappal ezelőtt meggyötört testét kényszerzubbonyba bújtatva hurcolták be Acapulcóban egy elmegyógyintézetbe. Most a kör bezárult; Tarzan örökre elköltözött. Az Érsekújvári (Nővé Zámky)' Járási Pionír- és Ifjúsági Ház rajkózenekara 1982 januárjában alakult Lakatos Ernő hivatásos zenész vezetésével. A zenekar kis prímása Döme Józsi; tagjai: Drá- fi Karcsi, Psenák Péter, Dráfi József, Kolompár Pál, a trombitás Kolompár György, a nagybőgős Farkas Tamás, zongorán Kolompár Lajos, a zenekar módszertani dolgozója játszik. A zongora kényszermegoldás, amíg nem tudnak cimbalmost szerezni. Ez a zenekar a pionír és ifjúsági népi táncmozgalmat is fellendítette a járásban. A pionírünnepélyeken a pionír és ifjúsági népi táncosokat ők kísérik. Már több sikeres nemzetközi szereplésük is volt. Legutóbb tavaly decemberben Vácott és Nagymaroson arattak nagy sikert, ahol az érsekűjvári járást képviselő pionír népi táncosokat kísérték. Kép és szöveg: Hofer Lajos u
