Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-14 / 7. szám
A Gibraltári-szikla A spanyol-francia ostrom idején, 1779—83-ban sziklába vájt védelmi rendszert gibraltári galériáknak nevezik. Ma gyönyörű kilátás nyílik innen. A galériák a sziklák északi részén találhatók, nevükhöz Gibraltár tizennégy ostroma közül a leghosz- szabb fűződik. Az a gondolat, hogy felépítsék, egy Ince nevű tüzér altiszt fejében született meg. Öt hét alatt tizenhárom férfi huszonöt méter hosszú alagutat tört a sziklába. Érdemes megemlíteni, hogy a második világháború alatt egy tüzérszakasz korszerű technika segítségével ötvenöt métert hatolt előre a sziklában. A háború befejezésekor, 1783- ban az időközben száztizenhárom méter hosszúra nőtt alagútban négy ágyút helyeztek el. De Crillon fejedelem, a Gibraltárt sikertelenül ostromló spanyol-francia csapatok vezére az alagút megszemlélése után a következőket mondta: „Ez a mű tiszteletet és csodálatot érdemel, s méltó a régi rómaiak dicsőségéhez.“ Elliot táborGIBRALTÁR, A HÍRES ERŐD M ikor a Baskíria nevű szovjet tengeri hajóval a, Gibraltári- -szoroson keresztül az Atlanti- -óceán irányában Cádiz, Lisszabon és Casablanca felé hajóztunk, csak a legkitartóbbak gyönyörködhettek abban az éjszakai látványban, amelyet Herkules oszlopai, a Djebel-al-Tarik, vagyis a mai Gibraltár nyújtott. Az utasok többsége ugyan lelkesedve fogadta a vacsoránál a hírt, hogy éjszaka fél három körül a Gibraltári- -sziklánál búcsút veszünk a Földközi-tengertől, és fogadkoztak, hogy ezt a történelminek is mondható pillanatot nem szalasztják el, de éjszaka a Gibraltár és a szomszédos spanyol La Linea fényei köszöntöttek minket, csak mintegy húszán tartózkodtunk a Baskíria fedélzetén. A többieket a tenger hullámai mély álomba ringatták. Itt jegyezte el évezredekkel ezelőtt Európa Afrikát, amellyel valaha egészet alkotott. Kultúrák és civilizációk elbűvölő keveréke, egzotikus orchideák, pálmák, a Gibraltári-sziklán szabadon élő majmok képe idéződött fel emlékezetemben, miközben a Baskíria a Földközi-tengert és az Atlanti-óceánt összekötő tengerszoros vin zét szelte. Amikw jó öreg kontinensünk legdélibb nyúlványán az Alger, i.. cirasi-öböl fölött a Punta de Európa világítótornya utolsót villant a távolban, azzal vigasztalódtunk, hogy a visszafelé vezető úton mi leszünk az első csehszlovák turisták, akik lábunkat Gibraltár földjére tehetik. Gibraltár, a híres erőd, város, kikötő ma fől5g a vámmentes kereskedelemből és a turizmusból él. E brit domínium helytartójának pedig mér az sem számít, hogy a gibraltári sziklák alá a szocialista Csehszlovákiából érkeznek ide turisták szovjet tengeri hajón. Gyönyörű szeptemberi reggel volt, amikor hajónk Casablancából visszatérve lehorgonyzóit a gibraltári kikötőben. Ez a Pireneusi-félsziget déli csücskén elterülő miniállam, amelynek területe 6,3 négyzetkilométer, a partvidéken kívül egy négyszázhuszonöt méter magas és négy kilométer hosszú mészkőszikláből áll. A szomszédos Spanyolországtól fél kilométer széles semleges zóna és drótkerítés választja el. Gibraltárban olyan nagy a külföldi vendégek iránti éhség, hogy egy csapásra megszűntek különbséget tenni a „Nyugatról“ és a „Keletről“ érkezettek között, s így a Tatratour utazási iroda szervezésében hétszáz csehszlovák turista látogathatott Gibraltárba. Útlevél- és vámvizsgálat helyett a Gibraltári Tourist Office csinos idegenvezetőnőinek nyájas mosolya fogadott bennünket, majd az érdeklődőknek angol, spanyol, francia és német nyelvű turistatájékoztatókat, várostérképeket osztogattak, aszerint, ki melyik nyelvet ismerte jobban. Ezt követően három-, öttagú csoportokban a gibraltári utazási iroda által megrendezett taxikban városnézésre indultunk. — Ez az egyetlen megoldás — mondta Mr. George, miután beszálltunk Mercedesébe. Gibraltár közel harmincezer lakosára huszonötezer taxi jut. Kis államunk sétabuszozásra nem alkalmas. Erről magunk is meggyőződhettünk. Utcája a szó valódi értelmében csak egy van, a Main Street kereskedelmi fővonal; esetleg még a Winston Churchill Avenue, amelynek érdekessége, hogy keresztiflszeli a gibraltári repülőtér fel- és leszállópályája. Talán világkü'ön'egesség, hogy egy-egy gép le-, illetve felszállásakor a sorompók és a közlekedési lámpák megálljt parancsolnak az ezen a szakaszon közlekedő gépkocsiknak. A többi utca inkább csak a Gibraltári-szikla oldalába vájt út. Leghosszabb közülük a hegység nyugati felén a Punte de Európa világítótornyáig vezető 3,5 kilométer hosszú Európa Road,, amelyről felejthetetlen kilátás nyílik az Algecirasi- -öbölre és a nyílt tengerre. • A Gibraltáron eltöltött huszonnégy óra minden perce mélyen bevésődött az emlékezetünkbe, a jelen versenyre kelve a múlttal kavargóit előttünk. A földrajz- és történelemkönyvből ismert bevehetetlen erőd, amely a második világháborúban katonai-stratégiai sikerekkel alapozta meg hírnevét, lenyűgöző látványként tárult szemünk elé. Aki a hajó ringása után ismét szilárd talajt érzett a lába alatt, aligha gondolkodott el azon, hogy a gibraltári sziklákat már a paleolitban emberek lakták. Pompius Méla római .ge'ográfus időszámításunk kezdetén Calpét (Gibraltár ókori elnevezése) csodás városként említi, u- gyanis a hegység nyugati lejtőjén található barlang titokzatos kalandok színhelye. Ez volt az első írásos feljegyzés a inai Szent Mihály-barlang- ről, amelyet az ókori földrajztudósok és írók Herkules templomának neveztek. Időszámításünk után a VIII. század elején az arabok Tarik mór vezér irányításával a mai Gibraltáron keresztül a Pireneusi-félszigetnek tartottak. Tőle kapta Gibraltár az arab nevét — Djebel-al-Tarik, amely any- nyit jelent, Tarik sziklája. 1462-ben Gibraltár spanyol fennhatóság alá került. 1704-ben-a spanyol örökösödési háborúban Rooke admirális megszerezte Nagy-Britannia számára, és az 1713-as utrechti békeegyezményben a spanyol király „örök időkre a brit koronára hagyta a várost, az erődítményt és a kikötőt“. Spanyolország és Nagy-Britannia között máig vita tárgyát képezi Gibraltár. Az élmények, benyomások tömkelegéből a külföldi látogatóban legalább ennyi maradt meg az idegenvezető magyarázatából a Tarik-íbn-Zijéd mór vezér által épített erőd látogatásakor. 1540-ben még a spanyol éra alatt' a török kalózok elől menekülve több száz gibraltári lakos keresett itt menedéket. Brit zászló 1704 óta leng a Hála-oszlopon. A mór erődben megelevenedett történelem, Tarik-ibn-Zi- jád, valamint a spanyol és angol hódítók szoborba öntött alakjai ma már főleg üzleti érdekeket szolgálnak. Tartós élmény maradt számomra az a látvány, amikor a hajó fedélzetéről visszatekintettem az éjszakai megvilágításban pompázó Hála-oszlopra, hiszen a mór erődöt nem látni annyit tesz, mint nem lenni a Gibraltárban. nők, Ince altiszt és Gibraltár többi védőinek itt található életnagyságú szobrával együtt ma is büszkén mu- togaí4ák a külföldieknek. Miután megcsodáltuk a műemlékeket, George, a taxisunk egyre beszédesebbé vált; s máig sem tudom pontosan megítélni, hogy a hazaszeretet fűtötte-e, vagy csak foglalkozásából eredt az a lelkesedés, ahogy a városnézés legattraktívabb színhelyére hívta fel figyelmünket. Valóban, a már a római fennhatóság idején is ismert, hivatalosan Szent Mihály-barlangnak nevezett „barlang-székesegyház“ megtekintését egyetlen turista sem szalaszt- hatja el. Sokan még ma is azt állítják, hogy nincs vége, s egy ősrégi legendára hivatkoznak, amely szerint a gibraltári sziklákat Afrikával föld, illetve tenger, alatti folyosó köti ösz- sze. Úgyszintén beszélik, hogy az Európában egyedül itt található szabadon élő majmok ezen a folyosón kerültek át Afrikából. Meglehet, valóban így volt, hes- segettöm el kétségeimet, amikor beléptem a Szent Mihály-barlangba, s látomáshoz hasonló kép fogadott. A hatvankét méter mélyen fekvő páratlanul szép építmény joggal viseli a Herkules temploma antik elnevezést; szépségét csak hatványozza a fényárban úszó színpad, az amfiteátrumra emlékeztető nézőtér. Maradandó élményt jelenthet Thália szerelmeseinek egy-egy koncert, balett- vagy színházi előadás ebben a környezetben. Megtudtuk, hogy bár a barlangot a második világháború idején kórháznak rendezték be, ezt a szerepét soha nem töltötte be. A „bar- lang-székesegyház“-tól a neander-völ- gyi és az újabb kökorbeli őslakosok emlékére rendezett kiállítás megtekintésével vettünk búcsút. Vegyes érzésekkel távoztunk a barlangból. Tudtuk, hogy bár sok olyat láthattunk, ami csak keveseknek adatik meg, Gibraltárban még tömérdek érdekesség van. Tarik sziklájának csúcsára drótkötélpályán feljutni csak álom maradt, az Alamada sétányt is csupán messziről csodálhattuk. A majmok sziklájával viszont közelebbről is megismerkedhettünk, ahol is a hadsereg védelme alatt mintegy hetven majom él. Élelmezésük egy brit altiszt feladata. A hagyomány szerint meg kell őket védeni a kipusztulástól, ugyanis ez a brit uralom végét jelentené Gibraltárban. Azt mondják, hogy Winston Churchill brit kormányfő a második világháború alatt a kipusztulással fenyegető horda megmentésére Afrikából hozatott majmokat. Mint meggyőződhettünk róla, nem tette rosszul. A gibraltári majmok nem pusztultak ki, s ha banánnal vagy almával kínálják őket, nem utasítják el. Elég türelmesen megvárni, míg elfogyasztják, s aki nem fél, akár kezet is foghat velük, vagy legalább Is megérintheti őket. Állítólag szerencsét hoz ... Taxisunktól a Main Streeten vettünk búcsút. Igazi élvezet volt szemünkkel végigpásztázni a tarka sokaságot. Többségük spanyol, angol, olasz, máltai, indiai, marokkói és zsidó. Gibraltárt a nemzetek és nemzetiségek egész sora vallja hazájának. Szívesen hangoztatják, főleg a spanyolok és az angolok: „Lelkűnkben jól megfér egymással a bikaviada! a krikettel.“ Csehszlovák turistákkal találkozni viszont nem mindennapi esemény, úgyszintén ritkán láthatnak a kikötőben szovjet tengeri hajót horgonyozni. OTO BÁNIK A ű-.ótkötélpá'ya, ame'y 1971 tő! üzemel A Main Street for atege Mór erődítmény A világítótorony Genfben megkezdődött az ENSZ leszerelési konferenciájának (korábban leszerelési bizottság néven szerepelt) idei ülésszaka. A konferencia napirendjén olyan fontos kérdések szerepelnek, mint a lázas nukleár's fegyverkezés megszüntetése, a vegyi fegyverek, az új tömegpusztító fegyverrendszerek fejlesztésének és gyártásának betiltása. E jelentős nemzetközi fórum munkájában mind az öt nagyhatalom képviselői részt vesznek, kiegyensúlyozott mértékben képviseltetik magukat a szocialista, a tőkés és az el nem kötelezett országok. A genfi leszerelési bizottság az elmúlt években a fegyverzet csökkentéséről és a leszerelésről folytatott nemzetközi tárgyalások mechanizmusának fontos részeként aktívan járult hozzá számos jelentős dokumentum kidolgozásához. Ezek közül a levegőben az űrben és a víz alatt folytatott atomfegyver-kísérletek betiltását említhetjük meg. Az Egyesült Államok és NATÖ-beli szövetségeseinknek magatartása azonban ezen a fórumon megakadályozta a még eredményesebb munkát. ' A Reagan-kormányzat szavakban ugyan a párbeszédet szorgalmazza, a valóságban azonban a katonai fölény megszerzésére törekszik — jelentette ki a Szovjet Televízió Vremja című műsorában fames lackson, az Egyesült Államok Kommu- n5sta Pártja Központi Bizottságának titkára. Jackscfn szerint ezeknek a washingtoni szándékoknak felel meg a nyugat-európai rakétatelepítés megkezdése. Leszögezte, hogy a Reagan- kormányzat politikája intervenciókra és agressziókra épül. Álszentek azok a washingtoni törekvések, hogy a Reagan-kormányzat a béke híveinek tűntesse fel mayát. Az Egyesült Államoknak konstruktív választ kell adnia a Szovjetunió bá- kejavaslataira addig, amíg nem késő, szögezte le végezetül James Jackson. Roska István magyar külügyminiszter-helyettes és Ondrej Duraj, Csehszlovákia magyarországi nagykövete Rndapesten iegyzőkönyvet Irt alá a gabííkovo—nagymarosi vízléncsőrendszer építéséről és üzemeltetéséről szóló államközi megállapodás ratifikációs okmányainak cseréjéről. A vízlépcsőrendszer enér- giaterme'ő berendezéseit a tervek szerint 1990 és 1994 között helyezik üzembe, amivel lehetővé válik a csehszlovák-magyar Duna-sza- kasz komplex hasznosítása. A fejlődő országok eladósodása tavaly 810 millárd dollárt tett ki, egyetlen év alatt 44 milliárd dollárra! növekedett — állapítja meg a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banknak Washingtonban közzétett jelentése. A fejlődő országok tavaly mindössze 85 milliárd dollár kölcsönt kaptak, de törlesztésekre és kamatokra 96 milliárd dollárt kellett fizetniük. így például a 13 legnagyobb adós — Algéria, Argentína, Brazília, Chile, Dél-Kőrea, Egyiptom, India, Indonézia, Izrael, Jugoszlávia, Mexikó, Törökország és Venezuela — tavaly a kölcsönök törlesztésére és a kamatokra 21 milliárd dollárral többet adott ki, mint amennyi új kölcsönt kapott. /
