Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-11 / 50. szám

KOMMENTÁRUNK A mezőgazdaság és az élelmezés fejlesztéséért Belpolitikai életünk egyik legjelentősebb eseménye az elmúlt napokban a földműves­szövetkezetek X. országos kongresszusa volt. Csaknem 2200 küldött képviselte or­szágunk mezőgazdasági dolgozőit. A kong­resszus tisztelettel adózott azoknak, akik harmincöt évvel ezelőtt ott álltak a mező- gazdaság történelmi Jelentőségű átalakítá­sának bölcsőjénél; akik példamutatásukkal magukkal ragadták a kételkedőket; akik segítettek a kezdeti bizalmatlanság jegét megtörni; akik rámutattak, hogy a Jövőt nem a magántulajdonhoz való ragaszkodás biztosítja. A termelési viszonyokban bekö­vetkezett változások megmutatták az új tí­pusú nagyüzemi termelés hatalmas lehető­ségeit. Létrejöttek a mezőgazdasági szövet­kezetek, és kialakult a művelt és szakmai­lag képzett szövetkezeti földművesek osz­tálya. Ezek a szövetkezetek megtörték az évszázados hagyományt, az egyéni gazdál­kodás hagyományait, és elsajátították a kö­zös gazdálkodás progresszív formáit. A kongresszus elsősorban nem a múltra, hanem a jelenre és a jövőre összpontosí­totta a figyelmét. Lubomír Strougal szövet, ségi miniszterelnök főbeszámolójában a megoldandó problémákra figyelmeztet. Rá­mutatott többek között arra, hogy a világ azon országai közé tartozunk, ahol kevés az egy lakosra jutó termőföld, és ráadásul a termőföld jelentős része szükségessé te­szi, hogy differenciált gazdálkodást foly­tassunk rajta. Szólt arról is, hogy a mező- gazdasági termelés jelenlegi intenzitását nagy energiaráfordítással érjük el, pedig a jövőben is korlátozott lesz a rendelkezésre álló energiamennyiség. Súlyos gond a talaj termékenységének stagnálása. A miniszter- elnök figyelmeztetett arra, hogy a növény- termesztés intenzifikálását eddig elsősorban a nagyobb fokú műtrágyázással értük el, így ma egyike vagyunk azoknak az orszá­goknak, amelyek a legtöbb műtrágyát hasz­nálják fel hektáronként. Pedig tudjuk, hogy a vegyszerezésnek is megvan az ökológiai­lag elviselhető határa. Az elmondottakból következik, hogy a ho­zamok növelésével egyidejűleg javítani kell a minőséget is, ideértve a termőtalaj mi- nőségi javítását is. A talaj termőképessé­gének javításában nagy jelentősége van a meszezésnek, amelyet a mi feltételeink kö­zött nagy területeken kell elvégezni. A gya­korlat bebizonyította a meszezés hasznos­ságát, ezért a legközelebbi években meg kell oldani a mésztrágyák problémáját. Nem kis gondot okoz a vegyszeres növényvéde­lem is, amelyről csak nemzetközi együtt­működésben lehet gondoskodni. A növény- védelemmel együtt a gépeket ts tökéletesí­teni kell, hogy fokozódjék az alkalmazott vegyszerek hatékonysága, és ezáltal csök­kenjen a szükségletük. A mezőgazdaságban is a jövőben a tudo­mányos-műszaki haladás, lesz a legjelentő­sebb tényező; döntő szerepet fog játszani a mezőgazdasági termelés növelésében és minőségének javításában. A főbeszámoló le­szögezte, hogy nálunk is elkezdődött a bio­lógia, a biotechnológia, az elektronika, a számítástechnika és néhány további tudo­mányos ágazat gyors ütemű alkalmazása a mezőgazdaságban. A tudomány és technika eredményeinek hasznosításához állandóan több és több szakemberre lesz szükség. A mezőgazdaságban szinte már nincs is olyan vállalat, amely ne foglalkoztatna főiskolai végzettségű szakembert, a középkáderekről nem is beszélve. Beszámolójának végén a miniszterelnök megállapította, hogy a me­zőgazdaságban az eddig elért eredménye­ket a kormányzat pozitívan értékeli, bár nem tagadhatjuk, hogy nem minden sike­rült úgy, ahogy szerettük volna. Ezért to­vább kell javítani a munkát, a termelési folyamatok irányítását, jobban kell gazdál­kodni azzal, amink van. STRASSER GYÖRGY S BIZONYÍTOTTAK Nem véletlenül kapott kitüntetést a leg­utóbbi értékelés alapján a Szocialista Ifjú­sági Szövetség Dunaszerdahelyi Dun. Stre- da) Járási Bizottságától a SZISZ tonkházi (Tonkovce) alapszervezete és elnöke, Sza- maránszky János. Olyan eredményekkel szolgáltak erre rá, amelyek mögött átgon­dolt, rendszeres és szívós munka rejlik. Az is igaz, hogy tevékenységünkhöz a falu ve­zetőitől messzemenő támogatást kapnak. A- mikor arra panaszkodtak, hogy nincs hol összejönniük, gyűlésezniük, rendezvényeiket megtartaniuk, rendelkezésükre bocsátották a volt házasságkötő termet. Egy helyiség birtoklásának puszta tényétől azonban még nem lehet színvonalasabb a szervezet éle­te. De amikor tapasztalták, hogy figyelem­be veszik kívánságaikat, kezdtek jobban odafigyelni a falu vezetőinek elvárásaira, s ott segítettek, ahol éppen szükséges volt, mindenekelőtt környezetük szépítésében, védelmében. Fákat, díszbokrokat ültettek, és gondozzák őket. Nagyszerű eredményeket érnek el a tonk- háziak a politikai oktatásban. A falu többi tömegszervezetének legaktívabb tagjaival együttműködve szervezik meg az előadá­sokat. Valamennyi előadás után tartalmas eszmecsere következik, olykor-olykor vetél­kedőkkel, a politikai oktatás anyagából ösz- szeállított kérdésekkel tarkítják e rendez­vényeket. így sokkal vonzóbbak az előadá­sok, nagyobb az érdeklődés, s úgy tapasz­talták, az elmondottak is jobban megma­radnak a fiatalokban. A harminchat tagú szervezet különös gon­dot fordít a baráti kapcsolatok ápolására. Már évek óta barátkoznak a magyarországi öttevényi KISZ-szervezettel, s a kellemes összejöveteleken, találkozókon megvitatják a közösségi munka bevált, mindkét ifjú­sági szervezetben alkalmazható módszereit. Ugyanilyen jó a kapcsolatuk a falu tömeg­szervezeteivel. A helyi pártszervezet támo­gatása nélkül ma már el sem tudnák kép­zelni munkájukat. De ugyanilyen, mindkét fél számára hasznos a CSEMADOK helyi szervezetével való együttműködés. Közösen szervezik a falu kulturális életét, irodalmi és más kulturális előadásokat tartanak, nem egy szép irodalmi est sikere fémjelzi e két szervezet nagyszerű kapcsolatát. Tudják a- zonban, hogy még az együttműködés szám­talan lehetőségét valósíthatják meg, hiszen a SZISZ-szervezetben sok ügyes énekes és szavaló van, akik szívesen fellépnének a CSEMADOK helyi szervezetének kulturális rendezvényein. A tonkháziak harmincöt tagú szerveze­tének nincsenek gondjai az utánpótlással, mert a SZISZ-esek közösségteremtő készsé­ge vonzó a többi fiatal számára is, de et. tel függetlenül maguk is mindent megtesz­nek azért, hogy az alapiskolásokat, illetve a még nem SZISZ-tagokat bevonják mun­kájukba. Ez utóbbiakkal egyénileg beszél­getnek, ismertetik velük sokrétű tevékeny­ségüket. Az alapiskolába a szervezet veze­tőségi. tagjai látogatnak el, találkoznak a végzős nyolcadikosokkal, majd együtt men­nek él a SZISZ-klubba, ahol a szervezet tag­jai máris jóbarátokként, jövendő társakként fogadják a pionírokat. A/kötetlen beszélge­tés során megismerkednek egymással, s ennek következményeként a nyolcadikosok útja a pionírcsapatból egyenesen a SZISZ helyi szervezetébe vezet. Ezeket az eredményeket mérlegelve ítél­ték a SZISZ iárási dolgozói a kitüntetést a tonkháziaknak. S hogy ez további ösztön­zés munkájukhoz, bizonyítják újabb sike­reik, az utóbbi időben végzett tetemes tár­sadalmi munkájuk és kulturális rendezvé­nyeik. Benyák Mária DOLGOS KEZEK A Szocialista Ifjúsági Szövetség Lévai (Levice) Járási Bizottságán a napokban ér­tékelték a diákok nyári aktivitását. Amint Monika Vilinová, a nyári aktivitás járási törzskarának elnöke elmondta, összesen 1452 fiatal kapcsolódott be az építőtáborok munkájába. Ebből 40 fiatal a Zdroj vállalat szakmunkásképző intézetéből a Lengyel Nép- köztársaságban dolgozott. A járás fiataljai közel százezer órát dol­goztak le. Derekas munkát végeztek. Mun­kájuk értéke több mint egymillió korona. Ebből 18 413 koronát átutaltak a szolidaritási alapra. A nyári építőtáborokban, akárcsak az előző években nagy gondot fordítottak az eszmei nevelésre. Az egyes kollektívák előre elfogadott eszmei nevelési terv sze­rint dolgoztak. Az eszmei nevelést szolgálták a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteleté­re a felkelés közvetlen résztvevőivel, a ha­zánk felszabadításáért harcoló katonákkal, idős kommunistákkal megszervezett talál­kozók, a gazdasági vezetőkkel folytatott be­szélgetések a hetedik ötéves terv hátralévő feladatairól. Számosán felkeresték a hazánk szabadságáért folyt harcok emlékezetes he­lyeit. Értékelték a diákok szocialista munka­versenyét is. Az első helyen az Ipolysági (Sahy) Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnázium SZISZ-alapszervezete, a második helyen a Zselízi (Zeliezovce) Magyar Tanítási Nyel­vű Gimnázium alapszervezete, a harmadik helyen a Lévai Gépipari Szakközépiskola végzett. Z. L. A FESZTIVÁL PLAKÁTJA Mintegy huszonhat fiatal kép­zőművész 39 plakátterve érkezett be az egész országból a XII. vt- lágifjúsági és diáktalálkozó pla­kátpályázatára, amelyet a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága írt ki. Az első díjat a prágai Michal Machofí nyerte, aki az 1985. évi Csehszlovák Sparta- kiád hivatalos jelvényét is tervez­te. A győztes plakát tökéletesen tükrözi az eseményt, amelynek a tiszteletére született. A háttér­ben a kék égbolton egy békega­lamb röpül. A plakát középpont­jában található a fesztivál jelvé­nye, amelyet öt különböző színű virág egészít ki, jelképezve, hogy a VIT öt földrész ifjúságának ta­lálkozója. A plakát jobb felső sar­kában látható a SZISZ jelvénye és a VIT jelszava: „Az antiimperia- lista szolidaritásért, a békéért és barátságérti“ A fesztivál színhe­lyét Moszkva, pontosabban a Kreml sziluettje jelképezi. (P) ÖRÖK IDŐKRE A csehszlovák-szovjet barátsági szerződés évfordulójára December 12-én egy olyan szerződés alá. írásának az évfordulójáról emlékezünk meg, amely fordulatot jelentett a hazánk függetlenségéért folyó nemzeti ellenállási mozgalom további alakulásában. Ez a cseh­szlovák-szovjet barátsági és együttműködési szerződés volt, amelyet a CSKP moszkvai vezetőségének szorgalmazására írtak alá. Általánosan ismert tény, hogy a Szovjet­unió, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet diplomácia hatalmas erőfeszíté­seket tett a hitleri Németország által fe­nyegetett Csehszlovákia megmentéséért. Tu­lajdonképpen a Szovjetunió volt az egyet, len ország, amely határozottan szembesze­gült a hitleri agresszivitással, és az első perctől semmisnek tekintette a müncheni egyezményt. Moszkva adott menedéket népünk legjobb fiainak a sötét fasizmus éveiben, s a CSKP moszkvai vezetősége nagy szerepet játszott külföldi ellenállásunkban és a hazai ellen­állás szervezésében. Moszkva számos fon­tos tanácskozás színhelye volt. A történelem bizonyította, hogy a CSKP vezetősége és itthon az illegális SZLKP vezetősége helye­sen és bölcsen cselekedett, amikor a Szov­jetunióban keresett támaszt. A kommunista párt koncepciója jóvoltá­ból már 1941. július 18-án egyezmény szü­letett a szovjet és a londoni emigráns cseh­szlovák kormány között, amely lehetőséget biztosított, hogy a Szovjetunió területén ki­képezzük és megalakítsuk az antifasiszta erők katonai szervezetét, az I. csehszlovák zászlóaljat. Ez később önálló hadtestté nőtt. Az 1943. december 12-én aláírt szerző­dés pedig már magasabb foka annak az együttműködésnek és segítségnyújtásnak, amely a Szovjetunió és a mi nemzeti fel­szabadító mozgalmunk között kialakult. Nemzeteink száméra ez nagy támogatás volt a fasizmus elleni harcban, biztosítot­ta állami és nemzeti szabadságunkat a Jö­vőben. A szerződés a két ország közötti barát­ság alapja lett, megteremtette annak lehe­tőségét, hogy közösen járjunk el minden nemzetközi kérdésben, megteremtette a há­ború utáni együttműködés távlati fejleszté­sének feltételeit. A nemzetek antifasiszta ellenállásában a segítség objektív tényező­je a szovjet hadsereg harca volt a Nagy Honvédő Háború arcvonalain. Különösen erőteljesen megnyilvánult ez a sztálingrádi csata után, amikor a szov­jet hadsereg döntő ellentámadásba lendült. Ez a győzelem a második világháború e- gész stratégiájában nagy jelentőségű volt, s ugyanakkor kihatott az európai ellenál­lási mozgalmakra. A sztálingrádi győzelem és a szovjet hadsereg további csapásai, a- szerint, hogy az arcvonalak mennyire köze­ledtek hazánk határaihoz, nőtt és megérett a nemzeti tömegekben az az elszántság, hogy fegyverrel a kézben lépjenek fel a né­met fasizmus hazai csatlósai ellen. A Szovjetunió nyújtotta segítség a ml nemzeti felszabadító harcunknak a Szlovák Nemzeti Felkelésben nyilvánult meg a leg­számottevőbben. Nézzük, hogy írt erről Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztár­sasági elnök a moszkvai Pravdában idén, augusztus 28-án az SZNF 40. évfordulója alkalmából megjelent cikkében. „Népünk nemzeti felszabadító harcának nagy támasza volt az 1943 decemberében megkötött csehszlovák-szovjet szövetségi szerződés. A Szlovák Nemzeti Felkelés tör­ténelmi érdemeinek egyike, hogy jelentő­sen hozzájárult Csehszlovákia új, haladó külpolitikai irányvonalának érvényesítésé­hez. A Szovjetunió óriási politikai és er­kölcsi támogatásban részesítette a Szlovák Nemzeti Felkelést. A tömeges partizánmoz­galom fellendülése szempontjából nagy je­lentősége volt a tapasztalt szovjet partizá­nok részvételének. A szovjet hadsereg a felkelés megsegíté­sére megindította a kárpát-duklai hadműve­letet, a második világháború egyik legna­gyobb és legnehezebb hegyvidéki hadmű­veletét, amely kezdete lett Csehszlovákia felszabadításának. Az ádáz duklai harcok­ban a szovjet csapatok oldalán, L. Svoboda parancsnokságával részt vett az első cseh­szlovák hadtest is. A vállvetett harcban kö­zösen kiontott vér megpecsételte a meg­bonthatatlan csehszlovák-szovjet barátsá­got.“ Ez a barátság lett az alapja hazánk há­ború utáni fejlődésének, a szocializmus si­keres építésének is. A Szovjetunió hatalmas nyersanyagbázisával és ipari kapacitásával mindig támogatta és támogatja népgazdasá­gunkat. A harmincegy évvel ezelőtt kötött szövetségi szerződést éppen ezért több íz­ben is felújították. Hadd idézzük azonban ismét Gustáv Husák elvtársat'. „Szö­vetségünk a Szovjetunióval, a CSKP és az gZKP egysége, testvéri kapcso­latai, szilárd szolidaritása ma és a jövő­ben is rendíthetetlen alapja kommunista pártunk, Nemzeti Frontunk, államunk és Csehszlovákia népe külpolitikai orientáció­jának. Sokoldalú együttműködésünk elmé­lyítésével tartósan szilárdítjuk szövetségi kapcsolatainkat, amelyek a marxizmus-le- ninizmus és a szocialista internacionaliz­mus alapelveire épülnek.“ B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents