Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-27 / 48. szám

%

HARMINCÖT ÉV TÁNCCAL, ÉNEKKEL

Harmincöt éve öregbíti a szlovák népművészet hírnevét, határokon innen és túl a Szlovák Népművészeti Együttes, közismert néven: a SEUK.

Első bemutatkozása 1949. augusztus 29-én volt Zvolenben, a Szlovák Nemzeti Felkelés 5. évfordulója alkalmából. Ugyanebben az évben, október 2-án lett hivatásos állami együttes.

Az együttes székhelye először Siiaí, Tren- őianske Teplice, majd Piesfany volt. 1950- ben költözött az oroszvári (Rusovce) kastélyba, ahol a mai napig is székel.

Az együttes harmincöt éves tevékenységét művészi szempontból három szakaszra oszthatjuk. Az együttes tevékenysége az első tíz éven főleg az eredeti népművészet gyűjtésével és megőrzésével telt el. Az 1980— 1974-ben a felgyújtott anyagot már magasabb fokon stilizálták. 1975-től új koncepciót tűztek ki célul, amelynek lényege a zárt műsoregység, amelyben az egész együttes (tánc, ének- és zenekar] összesen 140 tag vesz részt. Emellett kamaraműsort is készítenek, amelyben az egyes részlegek arányosan, kisebb létszámban vesznek részt.

Fennállása alatt az együttes énekkara több mint kilencszáz eredeti szerzeményt tanult be, a tánckar pedig több mint 180 koreográfiát valósított meg.

Az együttes művészeti fejlődésében leginkább Július Kubánka érdemes művész munkája mutatkozik meg, Kubánka, aki évek óta a művészeti-koreográfiái rendezői funkciót tölti be, és jelenleg is a SEUK élén áll. A zenekar vezetője Matus János karmester, az énekkart Peter Procházka karnagy vezényli. A népi zenekar prímása Ján Berky-Mrenica.

Az együttest nemcsak hazánk közönsége kedveli, hanem megismerték határainkon túl is. Eddig Európa, Afrika, Ázsia és Amerika ötvenkét országában képviselte a szlovák népművészetet ezernyolcszáz előadáson. Munkájukat eddig a nemzeti díj, az állam- díj, a csehszlovák békedíj, a munka érdemrend és a köztársasági érdemrend fémjelzi.-hrAZ ÖTÖDIK

Alási Róbert: Lángoló fák

Érdekes vetélkedő

A CSEMADOK Losonci (Luőenec) városi szervezete és az égisze alatt működő Korunk Ifjúsági Klub érdekes vetélkedőt rendezett a város kultúrházában Kazinczy Ferenc, a nyelvész születése 225, évfordulójának tiszteletére. Nagy érdeklődés kísérte e vetélkedőt, amelyen 9 háromtagú csoport vett résZT. Köztük a mi iskolánk, a Klement Gottwald Építészeti Szakközépiskola is 2 csapattal. Továbbá a Losonci Pedagógiai Iskola és a mezőgazdasági középiskola 2—2 csapattal indult, a Fülek! Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium pedig 3 csapattal vett részt e versenyen.

A vetélkedő előtt lfj. Csák István, az építészeti iskola magyar szakos tanára emlékezett meg Kazinczyról, ismertette életét, munkásságát. Utána megkezdődött a verseny. Farkas Katalinnak, a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola igazgatóhelyettesének vezetésével működő 3 tagú zsűri értékelte a válaszokat. A vetélkedőn szoros verseny folyt a 9 csapat között. Végül az első helyet a fülek! gimnázium másodikos tanulóiból összeállított csapat szerezte meg. A második helyre a pedagógiai Iskola végzős diákjainak csoportja került, harmadikok pedig a negyedikes füleki gimnazisták lettek. Az első három helyezett a CSEMADOK városi szervezetének tiszteletdíját kapta, a többi csoport tagjai pedig egy-egy szép könyvet nyertek.

HAMAR KATALIN

— No, milyen, mit szólsz hozzá? — kérdik tőlem a nyárasdi (Topol'ní- ky) alkotótábor kiállításai alkalmával, s így volt ez idén is, amikor a csallóközi kulturális napok megnyitója után végignéztem az ötödik tábor anyagából összeállított kiállítást a Csallóközi Múzeumban. Én örülök a rendezvénynek, tetszik a bemutatott anyag. Vagy még inkább: összehasonlítva az előző táborok anyagával, látom és értékelem a fejlődést, a- mely vitathatatlan, amelyet nem tapasztalhattuk, az első tábor indulásakor, de még a második vagy harmadik után sem, hiszen maguk a fiatalok is még csak próbálkoztak, szárcsák élményanyagot gyűjt, hanem keres és próbálja általa felmutatni az élet értelmét.

Hogy ez mennyire így van, látható például a fényképészek munkáin. Ök kezdettől fogva megpróbáltak a jelenségek mögé' látni, de talán csak most sikerült — Oroszlámos Györgynek, Szűcs Jenőnek, Neuvirta Lajosnak és a többieknek — olyan szimbólumokat kiemelni, amelyek a tájnak is és az emberi léleknek is tükörképei.

Jó lett volna mindezt vagy valami mást olvasni a kiállítás anyagát ösz- szefoglaló katalógusban is. A művészettörténészek tiszte lett volna rámutatni a tényeken túl a képek érNagy János: Csallóközi torzó

nyaikat bontogatták, mi pedig inkább csak előlegeztük a bizalmunkat. Milyen volt a helyzet?

Az ötödik nyárasdi alkotótábor képanyagából megnyílt tárlat változást mutat, merőben elüt például az első vagy a második tábor képanyagától.

Azok ugyanis elsősorban a táj szépségét, különlegességét, jellegzetességeit próbálták megörökíteni. Arra törekedtek, hogy megragadják, megmutassák az általános valóságot, az egyszeri látványt, a víz és a növényzet szimbiózisát, a táj és a levegő kölcsönhatását, a napi változásokat, a természet játékát. Ezzel szemben a mostani tárlaton már csak elvétve találunk általános motívumokat. Az alkotók többsége kiemel, hangsúlyoz, szimbolizál, és a látvány, a különleges alakzatok, szokatlan formák önmagukért beszélnek, mint ahogy például Kopócs Tibor képén is láthattuk, de így van ez Ján Kelemen és Alex Kráéceniő munkaiban is. Ez is realizmus, de mélyebb, gazdagabb, amely már többrétű mondanivalót mutat fel, az ember lelkiállapotának gazdagabb rétegeit, s amely ennélfogva nemcsak a táj, hanem az ember önnön megismerésének mélyebb rétegeit is képes felvillantani.

Ennél messzebb jutott Dóién György festőművész és Nagy János szobrász- művész: a felfedezésen túl életelemükké, életterükké vált a táj, és immár nemcsak benne, hanem vele élnek, lélegeznek. A művész már nemtelmére, sőt, talán még ennél többre is vállalkozhatott volna a katalógus: a művészek vallomásait, felfedezéseikről szóló .beszámolóikat, esetleg a képek, színek, vonalak értelmezését, színviláguk mondanivalóját is megpróbálhatták volna megfogalmazni, hiszen akik a Csallóközi Múzeumba látogatnak ezekben a napokban, maguk is szoros kapcsolatban vannak a tájjal, látják, érzik a sziget változását, s akárcsak a művészek, keresik a dolgok értelmét.

Tudom, ez már egy kicsit tágabb terület, és a merre, hova kérdésre is keresi a tárlat a választ. Az eredmények mellett ugyanis látni kell a szegényedést is. A tavalyi kiállítással kilépett a tábor a kiskorúság kategóriájából, s belépett a múzeumba, tehát nem értékelhetjük csupán :a különlegességét, hanem csak és csak az eredményeit, vagyis úgy, mint bármely inás művészeti teljesítményt.

Igen ám, de mindez tágabb horizontot kíván.

Le kell azonban szögeznünk: ha tavaly megteremtődött a Járási Népművelődési Központ és a Csallóközi Múzeum együttműködésére az alap, és idén mindez valósággá vált, akkor holnap további intézmények, így például városi művelődési otthon bekapcsolódását is szükségesnek látjuk. Szélesedni kell e körnek, hiszen maga a táborban létrejött anyag is ezt kívánja.

NÉMETH ISTVÁN

SZÜLETÉSNAP

A hazai magyar műkedvelő néptáncmozgalom egyik Jeles képviselője tartotta születésnapját a minap Komáromban (Komár- noj: az ekeli (Okolicná) Tátika gyermeknéptánccsoport, amely most ötéves. Az eltelt évek alatt sok szép sikert értek el. Állandó résztvevői a CSEMADOK központi ünnepségeinek, kategóriájuk országos győztesei, Stráznicében, Vychodnában, Svidníken is ismerik és visszavárják őket.

H o d e k Mária pedagógus alapította a csoportot, amely a Szakszervezetek Háza színpadán is igazolta, hogy koreográfusai tudatosan és hatékonyan fejlesztik a fiatal tagok tánctudását. Csak ilyen munka eredményeként alakulhatott meg a Tátika felnőtt tagjai szervezésében az Ekeli Summá- sok nevű kamara tánccsoport. Ök az ünnepi műsorban az országos második helyet „táncolták ki“ kompozíciójukkal.

A műsor alatt néha Hodek Máriára pillantottam. Vajon mit érezhet most? Bizonyára büszkeséget^ hiszen két lánya az együttesben táncol, de azért is, mert az ifjú táncosok kedvvel, lelkesedéssel álltak mellé, s ma már hibátlanul ropják a csárdást, verbunkost. Azután eszébe juthat a szövetkezet, amely mindig adott autóbuszt a távolabbi fellépésekhez. Talán felvillan benne az is, mennyire elgondolkodtató, hogy Ekelen nincs kultúrház, így minden rendezvényt a színházzá átrendezett iskolában tartanak.

Az ekeli alapiskola igazgatója ünnepi beszédében elmondta, hogy ez az együttes százhuszonötödik fellépése, és azt, hogy a nézőtéren ül a százezredik néző.

A Tátika minden táncosa kitett magáért. A legkisebbek „Csallóközi koszorúja“ éppen olyan szépre sikerült, mint a nagyobbak „Szatmári táncai“. A nézőtéren ott ültek többek között a szülők is, akik nem kis áldozattal segítették az együttes muukáját: padlásról előszedett régi ruhákkal, elfeledett népdalok felidézésével.

Minden tánc egyformán tetszett. Valami mégis eszembe jutott. Azok a fiatalok, akik itt táncolnak, a néptánc, a népdal szerete- tére tanítják majd gyerekeiket, mint ahogy Hodek Mária most tanította a lányait. S hogy nemcsak őket, azt bizonyítja az együttes öt éve tartó szinte szüntelen sikere.

Bárány János

Rólunk énekelnek- és csak nekünk

Ezer fivér, ezer nővér, Csavargók az aluljárókban, Kigondolt, Nem vagyunk rosszak

— sikeres dalcímek, hazánk egyik legkedveltebb rockegyüttesének, az Elánnak a dalai. Az öttagú csapatra joggal büszkék lehetünk, hiszen sorra halmozzák sikereiket idehaza és külföldön egyaránt.

A legutóbb csaknem ötvennapos turnén vettek részt a Szovjetunióban, bejárták szinte a hatalmas ország összes nagyvárosát Ki- jevtől Habarovszkig, hogy dalaikkal az ottani közönséget szórakoztassák. A technika vívmányainak és a jó szervezettségnek köszönhető, hogy a Távol-Keleten is megvásárolhatók lemezeik, erre tanúbizonyság: az emberek százai hozták magukkal albumaikat, hogy autogramot kérjenek.

Aki már egyszer volt az együttes fellépésén, tudja, milyen kitűnő hangulat uralkodik kezdettől fogva.

Hogy a zene ereje mindennél hatalmasabb, ehhez nem fér kétség, hiszen a szovjet fiatalság is velük együtt" énekelt, tapsolt, tombolt, táncolt.

, - Tudtuk, hogy. „Elánék erre a turnéra is jól felkészülve indulnak el, ismét magukkal cipelve a jó hangulatot és dalokat, tartalmazó hatalmas bőröndöt.

Ha csak egy kicsit is odafigyelünk pályafutásukra, láthatjuk, milyen gyakran lépnek színre. Nemrég nekik tapsolt a prágai Lucerna; az Aranycsalogány-versenyben másodikok lettek; együttműködtek a PRINZIP NDK-beli együttessel, s már készül is új immár negyedik albumuk.

Dalaikat útközben írják. Repülőn, vonaton, szállodákban; mindig ott és akkor, a- míkor egy jó ötlet az eszükbe jut, s biztosan sok mindenben megegyezik véleményük, ha fennállásuk tizenötödik évfordulóját ünnepük.

Kedvelik az ETánt, mert olyanok, mint olvasónk táborának zöme. A mi problémáinkkal foglalkoznak, nekünk, csak nekünk énekelnek. -ks>