Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-27 / 48. szám

t KOMMENTÁRUNK A jó vezetés a siker alapja Közgazdasági kérdéseket boncolgatva már a múltban Is írtunk a vezetők felelősségé­ről és természetesen gondjaikról is. Most, hogy az ötéves terv utolsó esztendejének csaknem a küszöbéhez érkeztünk, még gyakrabban beszélünk a vezetők felelőssé­géről, munkájuk színvonaláról, eredményeik­ről, az esetleges rossz irányításból adódó hiányosságokról és más hasonló kérdések­ről. A közvetlen munkahelyi tapasztalatok mellett különösen gyakran kerülnek szóba az egész népgazdaságot érintő kérdések is. így beszélünk az ipar, a mezőgazdaság, az egészségügy, a kereskedelem vagy éppen az Idegenforgalom problémáiról. Kétségtelen, hogy az egyre intenzivebb gazdálkodás nap nap után nagyobb köve­telményeket támaszt a vezetőkkel szemben. Ami korábban elég volt, az ma már kevés, azok a hibák, amelyek eddig észrevétlenek voltak, egyszerre felszínre kerülnek. Csak néhányra utalnék közülük. A határozatlan­ságból, netán felelőtlenségből, tájékozatlan­ságból, meggondolatlanságból eredő rossz döntés koronában Is kifejezhető következ­ménye ma súlyosabb, mint bármikor ezelőtt. A vállalatok jelentős része szűkében van a jól képzett munkaerőnek, az anyagnak, a modern technikának, a legkülönbözőbb ter­melési kapacitásoknak. Különösen az olya­noknak, amelyekkel mind a hazai, mind pe­dig a külföldi piacokon versenyképes, kor­szerű, jó minőségű és haszonnal eladható terméket gyárthatunk. Minél nehezebbek a feltételek, annál fon­tosabbá válik, annál meghatározóbb a ve­zető egyénisége, karaktere, rátermettsége. A jó vezető panaszkodik a legkevesebbet, a másik oldalon a leghangosabban éppen ott panaszolják, hogy kevés a munkáskéz, ahol a legnagyobb a szervezetlenség, az ácsorgás, a lógás, a fegyelmezetlenség. Nincs elég pénzünk a korszerűsítésre, fon­tos beruházásra, halljuk, miközben gondat­lanul bánnak azzal is, ami van. Ismétlem, mindezeket ott és akkor tapasztalhatjuk, ahol és amikor a legnagyobb szükség lenne a jó gazdálkodásra, az összefogottságra, szervezettségre, alapos, körültekintő, merész döntésekre, az összes feltételek okos hasz- .. nosítására. Tömören fogalmazva: a színvo-. ^“-nalas vezetőt munkára. A színvonalas veze­tés iránt napjainkban különösképp megnőtt a kereslet, fűért ennek hiánya óly sor bá]' okozója lehet. Innen a téma különös időszerűsége, s egy­ben az ok is a távolabbi kitekintésre. Mert ha igaz az is, hogy ki-ki elsősorban a maga munkaterületén felel a dolgok jó mene­téért, a termelés, a gazdálkodás mai szint­jén rendkívül sok szál fűzi össze egyrészt a népgazdaság azonos ágazataiban elhelyez-' kedő vállalatokat, de végső soron az egész népgazdaságot. Példaként említve közepes nagyságú építkezésen is az érdekek százai észlelhetők, a különféle vállalatok munká­ját kell jól összehangolni, és közülük akár egyetlennek a mulasztása is elegendő ah­hoz, hogy az építkezés szekere kátyúba jus­son. Ma Is, Itt is érvényes tehát a régi mon­dás: „Egy mindenkiért, mindenki egyért“. Az egész népgazdaság helyzete, munkája csak a helyi, az ágazati, vállalati igyeke­zetre alapozva javulhat; és megfordítva: a népgazdasági szinten jelentkező hiányossá­gok megszüntetése is szükséges a helyi teendők jobb elvégzéséhez. Felesleges bizo­nyítani, hogy a vezetésnek mindkettőben meghatározó szerepe van. És ez a népgaz­daság egyensúlyán túl a munkahelyi jó köz­hangulatnak Is egyik feltétele. Strasser György A troli reneszánsza Hazánkban az utóbbi években reneszánszát éli a troMbuszgyártás és -közlekedés. A korábbi években egész sor trolibuszvonalat szüntettek meg, most meg egyre több helyen használják ezt a csendes, környezetet módfelett kímélő, energiatakarékos tömegközlekedési eszközt. Nemcsak a trollbuszgyártásról híres Plzeii- ben, hanem Szlovákia fővárosában, Bratlslavá- ban, továbbá a világhírű üdülőhelyen, Marian- ské Láznéban és még sok más helyen beve. zették, illetve felújították a trolibuszközleke­dést a káros kipufogó gázokkal szennyező au­tóbuszok helyett. Az utóbbi három évben Csehszlovákiában több mint 25 kilométernyi új trolibuszvonalat épí­tettek. Ostf nad Labemban, Ceské Budéjovicében, Banská Bystrtcában, Koálcében, Karlovy Vary, ban, Sokolovban, Bratlslavában és másutt is azt tervezik, hogy új trolibuszvonalakkal ja- ■ vítják a városi közlekedést. Szakemberek számításai szerint az ötvenezer, nél és annál nagyobb lélekszámot számláló városokban a legkifizetődőbb az üzemeltetése. Vannak olyan elképzelések Is, hogy Prágában és Bratlslavában újra kiépítik a trollbuszháló zatot, amelyet korábban felszámoltak. A két köztársaság fővárosának levegőjét ugyanis rend kívüli mértékben szennyezik a városi autóbu­szok, arról nem is beszélve, hogy igen sok üzemanyagot fogyasztanak. F- v­NEMZEDÉKVÁLTÁS Ambrus Csaba A nagyszarvai (Rohovce) SZISZ-alapszer- vezet évekig jóformán cSak papíron léte­zett, érdemleges munkát nem végzett. Erről Kopasz László mérnöktől, a pártalapszerve- zet vezetőségi tagjától értesültem. — Sokat bosszankodtunk a pártvezetőség­ben a fiatalok passzivitása miatt, kerestük a közönyösség okát. Aztán arra a belátásra jutottunk, hogy a hiba a vezetőségben van. Ekkor már csak az volt hátra, hogy ügyes, cselekvőkész fiatalokat találjunk a vezető­ség élére, és tisztségváltással élénkítsük a szervezeti életet. Ogy tűnik, hogy törekvé­sünket siker koronázta. Erre, vagyis az új vezetőség megválasz­tására tavaly decemberben került sor. Azóta valóban gyökeresen megváltozott minden. Kopasz László ezt úgy fogalmazta meg, hogy lépten-nyomon érezni az alapszervezet je­lenlétét, legyen bár szó társadalmi munká­ról, közérdekű faluszépítésről, az évfordu­lók méltó megünnepléséről, vagy akár a fiatalok munkához való viszonyáról. Ezt erő­sítette meg Ambrus Csaba, a SZISZ-alap- szervezet vezetőségének tagja, politika fie- lelőse is: — Nyugodtan elmondhatom, hogy valóban közösségi életet élünk, jóformán minden nap, s télen-nyáron találkozunk a klubban. Kicsi ez a klub, a felszerelése is szegényes, de nekünk elég, ha együtt vagyunk, elbe­szélgetünk, sakkozunk vagy magnózunk. Egyébként most vettünk új magnót, addig az egyik fiúét használtuk. Továbbá elolva­sunk valamit, és elvitatkozunk rajta. Gyor­san elfut az idő, és jól érezzük magunkat. Jobb ez, mintha kocsmáznának a fiatalok, vagy nem tudnának mit kezdeni a szabad­idejükkel, esetleg haszontalan dolgokat mű­velnének. A klub tíz éve áll fenn, de még soha ilyen élénk élet nem zajlott benne. Irodalmi színpadot is alakítottak, amely már kétszer is bemutatkozott. Emlékezetes esemény volt május 9-én: az ünnepélyes SZISZ-avatás a parkban. S ha már a parknál tartunk, el kell mondani, hogy rendbehozták mind a kettőt, az ún. fécánkertet és a kastélyker­tet is, és azóta is törődnek velük. A Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóján videofonműsort rendeztek, amely nagy si­kert aratott. Zavartalanul folyik a politikai oktatás. Az előadásokat és szemináriumokat Varga Emília tanítónő, a Nemzeti Front he­lyi szervezetének elnöke tartja. Senkit sem kényszerítenek az előadásokra, de a fiata­lok éppúgy elmennek rá, mint más napo­kon a klubfoglalkozásokra. Szívesen meg­hallgatják az előadásokat, legtöbbször vi­táznak az elhangzottakról. — Jobb is lehetne a szervezeti munka — véli Ambrus Csaba —, de nálunk túl sok a regisztrált és kevés az állandó tag. Állan­dóan azon vitatkozunk, hogy ki a regiszt­rált és ki az állandó, s tulajdonképpen ki hová tartozik, hol kell dolgoznia. Minden­esetre a vita helyett gyarapítanunk kell az állandó tagok számát. Ez most az egyik leg­fontosabb feladatunk. Természetesen a re­gisztráltakat is szívesen látjuk, mert azt akarjuk, hogy nálunk minden fiatal jól érez­ze magát. Ogy látszik, jól is érzik. Nagyszarván a jelek szerint sikerült megoldani a nemze­dékváltással járó gondokat, pedig ez nem egy alapszervezetben okoz bonyodalmat. PALÁGYI LAJOS A szerző felvétele EGYIDŐSEK A GYÁRRAL A napokban ünnepelte megnyitásának negyedszázados jubileumát a Kelet-szlo­vákiai Vasmű, amely nemcsak hazánk, hanem Közép-Európa egyik legkorsze­rűbb kohászati üzeme. Huszonöt év alatt a vasmű óriási fejlődésen ment át. En­nek érzékeltetésére csupán néhány ada­tot említünk. Az árutermelés értéke 1960-ban alig 33 millió koronát tett ki, Idén már 12 milliárd 760 millió korona értékű áru hagyja el a gyár kapuit. A vasmű gyártásszerkezete is válto­zott, fejlődött. Ma hengerelt árut, acél­lemezt, hídvasat és nyersvasat termel. 1960-ban a gyár alig 12,6 ezer tonna csövet gyártott, az idei termelés meg­haladja a 118 ezer tonnát. Ennek túl­nyomó részét külföldön értékesítjük. A nyersvastermelést 1965-ben kezdték; az akkor évi 208,8 tonnáról az idén 3 mil­lió 175 ezer tonnára növekszik a ter­melés. Huszonnégyezer alkalmazott negyed évszázados fáradozását jutalmazták a jubileum alkalmából munkaérdemrend­del. Köztük legtöbben egyidősek a gyár­ral, vagy fiatalabbak. Menet közben ta­nulták meg a kohász szakmák valame­lyikét, s ma mesteri szinte« bizonyít-^ ják képésségeikeí. Az évforduló alkal­mából rená^ett- ünnepségen' éppen és­zért sok szó és elismerés jutott a fiata­loknak, a Szopialista Ifjúsági Szövetség tagjainak is. Köztük az egyik legrégibb gyárrészleg, a hideg hengerde fiatal dolgozóinak is. A hengerdében tíz ifjú­sági munkacsoport és két komplex-ész- szerűsítő brigád tagjai szinte ontják az újítási és ésszerűsítő javaslatokat. Ste­fan Ordzovensky mérnök komplex-éssze- rűsítő brigádja például az utóbbi évek­ben közel ötmillió korona értékű ener­giát takarított meg. Anton Rimarcík munkacsoportja egymillió 328 ezer ko­rona megtakarítást ért el cinből. Sorolhatnánk még tovább a több mint hat^záz őZISZ-íag munkasikereit Ezek a., fiatalok, akik nem is .emlékeznek a gyáp-első -lépéseire, most annál dereka- sabban dolgoznak, hogy a Kelet-szlóvá- kiai Vasmű a további évekbén és évti­zedekben is maradéktalanul teljesítse fontos népgazdasági küldetését. F. V, A FELKELÉS A HEGYEKBEN 40 ÉVE TÖRTÉNT A hegyekbe visszahúzódott partizánok a felszabadulásig mintegy negy­venezer fasisztát tettek ártalmatlanná és megsemmisítették 200 ellenséges katonai transzportot. A korabeli felvétel az egyik partizánosztag főhadi­szállása előtt készült, középen Jegorov szovjet partizánparancsnok. A Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évforduló­ja alkalmából már többféle megvilágításban értékelték a szlovák nép e nemzetközi vi­szonylatban is figyelemreméltó bátor ki­állását. Számunkra a legfontosabb történel­mi tény, hogy az SZNF úgy vonult be a nemzeti történelembe, mint a nemzeti és demokratikus forradalom kezdete Csehszlo­vákiában, amely azután, hogy hazánkat a szovjet hadsereg felszabadította, szocialista forradalomba nőtt át. Lenini értelmezésben minden forradaium a belső és külső tényezők hatásának ered­ménye, s ezek végső soron döntően meg­határozzák lefolyását. Adott esetben a belső tényező Szlovákia Kommunista Pártja veze­tősége és a Szlovák Nemzeti Tanács köré tömörült felkelő erők, a külső tényező pe­dig a Szovjetunió és győztes hadserege volt. Egyik is, másik is fontos szerepe játszott a nemzeti demokratikus forradalom és a felszabadító harc végkifejletében. Felmerült időközönként több olyan tör­ténelemszemlélet, amely azt igyekezett bizo­nyítani, hogy a felkelés elhamarkodott és kellően nem előkészített lépés volt, s vég­eredményben Banská Bystrica elestével, 1944. október 27 én vereséget szenvedett. A történelmi fejlődés és a tények e torzí­tott értelmezését határozottan vissza kell utasítani. Az elmúlt hetekben több példa felsora­koztatásával kézzelfogható tényekkel bizo- nyítotjuk, hogy a felkelés nemcsak politi­kai, hanem hadászati szempontból is jelen­tős kiállás volt. A felkelő seregek és par­tizánok a túlerővel szemben heteken át hősiesen tartották magukat, lekötötték az ellenség, a fasiszta hadvezetés jelentős erőit. A felkelést nem verték le, mert alapjában véve forradalom volt, amely elindított egy folyamatot, s ez végeredményben győzelem­re jutott. Nem verték le katonailag sem, mert a felkelők harca minden történelmi sorsfordulat ée drámai esemény ellenére is folytatódott partizánharcként a hegyekben, egészen a felszabadító szovjet hadsereg egy­ségeivel való egyesülésig. Az SZLKP és az SZNT vezetősége már október elején foglalkozott a felkelő sere­gek átcsoportosításával és a partizánharc megszervezésével. Figyelemreméltó, hogy a felkelés központjának, Banská Bystricának kiürítése és a visszavonulás rendben és pá­nik nélkül zajlott. Már október 29-én létre­jött a Partizánmozaglom Főparancsnoksága, amelynek főparancsnoka Karol Smidke, he­lyettese pedig A. Ny. Aszmolov, a szovjet hadsereg ezredese lett. A főparancsnokság szabályos napiparancsok útján irányította a patrizánharcot, amely az ország egyes részeiben önálló ellenállási gócok formájá­ban folyt. Annakidején megemlékeztünk a Csapájev partizándandár parancsnokának, Ludovít Kukorellinek meg nem ért 70. születésnap­járól. A napokban múlt negyven éve, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés hőse életét vesztette, amikor bajtársaival sikerült át­verekednie magát a már Kelet Szlovákia térségében hadműveleteket folytató szovjet hadsereg oldalára. Ugyancsak a napokban múlt negyven éve, hogy hősi halált halt az Ernst Thalmann-partizánosztag parancs­noka, Viliam Müller. Ezt az osztagot jobbá­ra német antifasiszták alkották, parancs­nokuk is a VySny Medzev-i születésű, német származású munkás volt. Ezek és további tények is bizonyítják, hogy a felkelés a hegyekben is változatlan hevességgel folyt a gyűlölt fasiszta rend­szer és a német megszállók ellen. Oldala­kat lehetne telelrni a partizánok hősiessé­géről és kitartásáról egészen hazánk teljes felszabadításáig. B. M. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents