Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-20 / 47. szám

Kovácsné szörnyű görcsökre panaszkodik. Hívják az orvost, aki megérkezve eltűnik a beteg szobájában. Néhány perc múlva kijön, és egy fogót kér. Röviddel azután kalapácsot és vésőt.

— Mi van a feleségemmel? — kérdezi a halálra rémült férj.

— Még nem tudom — válaszolja az orvos. — Még nem sikerült kinyitnom a táskámat.

— Péter, hogy tudod megkülönböztetni az almafát a körtefától?

— Megnézem rajta a gyümölcsöt.

— És ha még nincs gyümölcs?

— Megvárom, míg lesz.

— Asszonyom, nagyon tetszik ez a szoba, és megfelel a lakbér is, csakhogy szeretnék önnek valami nagyon fontosat mondani. Az én menyasszonyom ...

— ön itt egyáltalán nem fogadhat nő látogatót!

Hálásan köszönöm! Azonnal éreztem, hogy önben

megbízhatok.

Társaságban egy francia így okoskodik:

— Bármit mondjanak is, a divat terén mi franciák tettük a legtöbbet. Például mi eszeltük ki a mandzsettát.

— Ki vitatná — jegyzi meg egy angol —, önöké az elsőbbség. Mi angolok az önök találmányát csupán kiegészítettük az inggel.