Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-20 / 47. szám

Nyolcvannyolc éve született Klement Gottwald

Klemen! Gottwald mint a csehszlovák kormány elnöke 1946-ban meghirdeti a kétéves tervet

Népünk hű fia

Nyolcvannyolc évvel ezelőtt született Csehszlovákia Kommunista Pártja harcos történetének és a nemzetközi munkásmozgalomnak kimagasló alakja, első munkás- elnökünk, Klement Gottwald. Nevéhez és életéhez fűződik pártunk és népünk osztály- és politikai harcainak döntő fontosságú, több mint három évtizedes időszaka.

Negyed évszázadon keresztül állt a CSKP élén. Vezetésével hatalmas forradalmi, akcióképes erővé formálódott a párt.

Gyermekkorától töretlenül formálódott forradalmárrá. Korán megízlelte a falusi szegények keserű kenyerét, átélte a proletár inas sanyarú sorsát, megismerte az értelmetlen imperialista háború és a burzsoá rendszer Igazságtalanságait. Ezért nagy lelkesedéssel kezdte követni a fiatal szovjet állam példáját, amely a kizsákmányoltak és elnyomottak számára békét, szabadságot, emberi sorsot hirdetett.

Lelkesen üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, és a példa arra ösztönözte, hogy tevékenyen részt vegyen a munkásosztály forradalmi küzdelmében és a forradalmi munkáspárt, a CSKP megalakításában. Kezdettől fogva odaadó élharcosa lett.

Marxista elvszerűsége és politikai éleslátása először különösképpen akkor nyilvánult meg, amikor a párton belül válság ütötte fel a fejét. Döntő szerepe volt a válság megoldásában és leküzdésében, az V. kongresszus előkészítésében, amely leszámolt az opportunizmussal. Személyiségének nagysága éppen abban rejlett, hogy le- leplezte az opportunista irányzatot, megértette a forradalmi munka szükségszerűségét, s a lenini elvek érvényesítéséért, a párt bolsevízálásáért vívott küzdelem élére állt.

A CSKP V. kongresszusa történelmi sorsforduló volt a párt történetében. Az ott mondott beszédét ma is a marxista elmélet gyöngyszemének tartják. A köréje tömörült marxista-leninista erők kerültek a párt vezetésébe, s a munkát az opportunista passzivitástól a bolsevista aktivitás irátiyába terelték.

Mindig a tömegekre támaszkodott. Tőle származik az örök érvényű mondás, hogy arccal a tömegek felé. Hangsúlyozta: a pártnak a kiszákmányolők ellen vívott mindennapos küzdelmében be kell bizonyítani, hogy a kommunisták valóban a tömegek, a nép érdekeit védelmezik, azért harcolnak.

Számos esetben személyes bátorságról és becsületességről tett tanúságot az egész nép előtt. 1929. december 21-én parlamenti beszédében nem félt az uralkodó osztály szemébe vágni az igazságot, amikor többek között a következőket mondta: „Meg fogunk küzdeni önökkel és az önök kormányával a munkások s a szegény alkalmazottak számára kiharcolható minden morzsa kenyérért, küzdeni fogunk a munkanélküliek támogatásáért, harcolni fogunk a lakbérek csökkentéséért, a kórházak rablógazdálkodása ellen, a falusi szegénység jogos követeléseiért és azért, hogy a proletariátus az utcán szabadon gyülekezhessen, a sajtóban szabadon kifejezhesse véleményét, szabadon sztrájkolhasson. Mi ezt a harcot áldozatokra való tekintet nélkül kitartóan, céltudatosan vívni fogjuk egészen addig, amíg uralmukat el nem söpörjük.“

Amikor Csehszlovákiát a fasizmus veszélye fenyegette, akkor is leleplezte az imperializmus mesterkedéseit, összefogásra szólított, de az eseményeket sem ő, sem a párt és a nép nem tudta visszatartani. Nem törődött , azonban bele a megváltoztathatatlanba, a CSKP moszkvai vezetőségének élén irányította az itthoni illegális mozgalmat és a nemzeti felszabadító küzdelmet. Meglátta, hogy népünk sorsa a Szovjetunióval való szövetségtől függ, és legnagyobb érdeme volt az 1943-as csehszlovák-szovjet szerződés megkötésében. Ez tette lehetővé hazánk felszabadítását a legsötétebb elnyomás alól.

Már akkor megfogalmazta a néphatalom megteremtésének elveit és a gyakorlatban is hozzálátott azok megvalósításához. A Szovjetunióval való szövetség fontosságára egész éietében felhívta a figyelmet. A CSKP emlékezetes IX. kongresszusán e hitvallását így fejezte ki: „Tudjuk, hogy mit köszönhetünk a Szovjetuniónak. Tudjuk, ki támogatott bennünket a müncheni árulás idején, 1939 sorsdöntő márciusában, a megszállás és a háború sötét napjaiban. Tudjuk, ki hozta a legnagyobb véráldozatot azért, hogy ismét szabadok lehessünk, tudjuk, ki hozta meg a szabadságot az emlékezetes 1945-ös esztendőben. Tudjuk, kinek kell hálásnak lennünk az országépítésben nyújtott felbecsülhetetlen értékű segítségéért és a háborús nehézségek felszámolásáért. Mivel mindezt tudjuk, senki és semmi sem szakíthat el bennünket a Szovjetuniótól.“

Bölcs politikusként, a nép hű fiaként cselekedett akkor is, amikor meghiúsította a reakció mesterkedéseit és puccskísérletét, s 1948 februárjában a CSKP élén a népre támaszkodva győzelemre vitte a szocialista forradalmat. A párt ugyancsak az ő vezetésével kidolgozta és a gyakorlatban ts megvalósította a szocialista országépítés programját.

Július Nemeik festőművész 75. születésnapjára

1959 — érdemes művész.

1970 — munkaérdemrend.

1973 —■ nemzeti művész.

Nem azért e felsorolás, mintha az értékek csak a hivatalos elismerésekben és kitüntetésekben tükröződnének...

Hogyan vezetett a ma 75 éves Július Nemeik, 1955 óta Bratislavá- ban élő festőművész útja idáig?

Nem volt könnyű. A Presov melletti Lipnlky községben született Nemeik nagyon fiatalon volt kénytelen népes családja megélhetéséről gondoskodni. Asztalosnak tanult, és csak évek múlva, elkésve került a művészpályára. Arcképekkel, tájakkal, plakátokkal, reklámokkal kezdte. Első művészi szárnypróbálgatásait a pre- Sovi Mikulás Jordán és Ernest Rá- ' kosi festők egyengették.

1936 és 1941 között a prágai Festőművészeti Főiskolán Louko- ta, Obrovsky és Hönich voltak a tanárai. A tehetséges, temperamentumos ifjúra azonban az ő akadémikus stílusuknál inkább a régi művészet, elsősorban Dau- miér és Goya expresszív festészete, valamint szlovák festőkollégál példája hatott. Az a nemzedék, a- melynek Cyprian Majerník, Ján Mudroch, Ján Zelibsky, Rudolf Prl- bis és mások voltak fő alakjai, s mely később az 1909-es generáció, vagy a „kor lelkiismerete“ elnevezést kapta. A háború nyomasztó ével, az átélt tragikus élmények a csoport egyes tagjainak rokon témaválasztásában, műveik határozottan erőszakellenes felszólalásában nyilvánultak meg. Legjobb barátjával, Majerníkkal egyetemben ő is sok Menekülők, Hajléktalanok, Kivándorlók című képet festett. A háború szörnyűségei című olajkápe (1944-ből) nem általánosítható, költői vízió — mint sok más társa esetében —, hanem mélyen átélt, megrázó élményből fakadó konkrét bírálat, akárcsak a zsidódeportálást ábrázoló képe ugyanabból az évből.

1942 és 1945 közt felváltva Prágában és Presovban élt. Az SZNF- -beli képei is személyes átélésből születtek. A Ján Nálepka kapitány nyomában című sorozatot pl. a helyszínen végzett lelkiismeretes tanulmányok előzték meg.

Nemeik festőstílusát kezdettől fogva a temperamentumos ecset- kezelés, a lényegesre, s ha kell, egy egy finom részletre való összpontosítás jellemezte. Színei r.em eleganciára, inkább expresszivitásra vagy rusztikalitásra törekvő földszínek. A felhők többnyire súlyos, sötét gomolyagokban nehezednek az alacsony horizontra.,

A felszabadulás után Kassára (Kosice) költözött, s megnősült. Edita Spannerová festőművésznőt vette feleségül.

A 60-as években Neműiknek felszabadult kísérletezőkedve. A figurális képtől fokozatosan a tájképhez pártolt. Addigi — ugyancsak egyéni — olaj-temperakeve- rék receptjét egyre gyakrabban a lavírozás sajátosan átalakított válfaja, az ún. kombinált technika szorította ki.

Neműik mindvégig megőrizte poetikus, de a realitástól egészen soha el nem szakadó látásmódját. Egyik fő erénye, mely külön figyelmet érdemel, hogy — sok elismert művészkollégájától eltérően — ő nem félt újra meg újra 1 otthagyni a már elért eredményeket, hogy újakat, Ismeretleneket keressen magának.

Szervező-tevékenységével Kelet- -Szlovákia kultúrájának felvirágoztatásáért is sokat tett. Kassán az ő vezetésével alakult meg például a Kelet-szlovákiai Művészek Egyesülete, az ún. Svojina, amely 1945 után az országban talán elsőként rendezett képzőművészeti kiállítást.

1967-től Bécsben, Berlinben, Kairóban, Alexandriában, Észtországban és Moszkvában is kiállított. 1961-ben jelent meg a monográfiája. 1970-ben tv-filmet forgattak vele. 1971-ben Frantisek Gibalával közösen' a komáromi (Komárno) múzeumban állította ki műveit.

Archleb Gály Tamara

KINYITNI A KLUB KAPUIT

Jól választott a város, amikor az egykori tiszti pavilon alatti pincehelyiségeket átadták a komáromi (Komárno) fiataloknak. Égető gond oldódott meg ezzel: végre alkalmas klubhoz jutottak a fiatalok a város központjában. A Szakszervezetek Házához tartozó klub négy nagyon szép helyiségből áll. A klub új vezetője Horváth László, aki korábban Csallő- közaranyoson (Zlatná na Ostro- ve) dolgozott népművelőként. Volt már gyakorlata, tapasztalata a fiatalokkal folytatott munkában.

— Kik, milyen fiatalok fámat a klubba? — kérdezem Horváth Lászlót.

— Elsősorban azoknak az üzemeknek a tanulóifjúsága, amelyek anyagilag iá támogatják a Szak- szervezetek Házát, a hajógyár, a Priemko vagy az Agrostav fiataljai. Nekik tartunk különféle zártkörű összejöveteleket, előadásokat, nekik szervezünk diszkót. Sőt, az is elég gyakran előfordul, hogy egyik-másik iskola -valamelyik osztálya lefoglalja a klubot, s mondjuk * diszkót szerveznek maguknak. Úgy érzem, ezen a gyakorlaton változtatni kell, hiszen a klub a város fiataljaié, tehát nem lehet, nem szabadna kizárni azokat a fiúkat, lányokat, akik nem tartoznak ezekhez az üzemekhez, iskolákhoz, ám szintén igénylik a klubban kínálkozó művelődést, szórakozást.

— Tehát kinyitja kapuit a klub mindenki előtt?

— Szeretnénk, ha a kapuk valóban mindig és mindenki előtt nyitva állnának, hogy összegyűjt- sük, ide irányítsuk azokat a fiatalokat is, akik eddig a presszókban, különféle vendéglátó üzemekben töltötték a szabadidejüket.

— Gondolod, őket is érdekelné a klub munkája?.

— Ha olyan . rendezvényeket szervezünk, amelyek megfelelnek az igényeiknek, akkor minden bizonnyal. Épp ezért nagyon szeretnénk tudni, ki mit akarna. E- zért is örültem, amikor Vörös Lajos szervezésében egy huszonöt

Horváth László, a klub vezetője

tagú csoport jelentkezett^ nálam. Konkrét tervekkel álltak élő: mire van igényük, milyen rendezvényeken szeretnének részt venni. Szeretnének irodalmi előadásokat hallgatni, továbbá filmklubot alakítani, ahol vetítések után szakemberekkel beszélgethetnének a látott filmekről. Találkozókat szerveznének sportolókkal, színészekkel. Érdeklődnek a népzene, a néptánc iránt. Táncházat is tervezünk. Szóval, nekik van igényük és vannak ötleteik is, nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezeknek az elvárásoknak eleget tegyünk, megszervezzük a programokat.

— És ha rajtuk kívül ez a mű- • sor a többieknek nem felel majd meg?...

— Igen, ezzel is számolunk. Éppen ezért nagyon jó lenne, ha mások is eljönnének utáljam, és hasonló módon előállnának tervekkel. Mert úgy érzem, nagyon sok még a kihasználatlan lehetőség.

S hadd tegyem hozzá, mi anyagilag jól állunk. Az ország bármely részéből bármilyen előadót, művészt meghívhatunk. Csak éppen jó lenne tudni, kit mi érdekel, hogy az igényekből kiindulva tudjuk összeállítani jövő évi tervünket.

— Ezek szerint Komáromban a helyzet kicsit a szokásosnak a fordítottja: van lehetőség sok mindenre, csak nem élnek vele a fiatalok?

— Sajnos, eléggé passzívak. Ez persze abból is adódhat, hogy eddig ilyesmire nem volt módjuk.

Rá kell őket szoktatni, nevelni arra, hogy a klub az övék, hogy bármikor jöhetnek, s a programok úgy alakulnak, ahogy ők szeretnék. Hiszek abban, hogy időben változik a helyzet, s a hét minden napján telt ház lesz nálunk. Hogy a zártkörű rendezvények megszüntetésével azokat is idecsalogatjuk, akik • eddig talán még klubban sosem jártak. Először o- lyan műsorokkal szeretnénk nyitni, amelyek népszerűek és sokakat vonzanak. Ilyen elsősorban a diszkó. S gondolom, ha már itt lesznek, megnézik a klubban rendszeresen látható kiállításokat, s eljönnek majd az egyéb előadásokra, rendezvényekre is. Leginkább a zene, a tánc vonzza őket, de nemcsak a diszkó, hanem egyre nagyobb az érdeklődés a táncház iránt is. Ezért erre Is hetente egyszer sort kerítünk. Továbbá a MATESZ SZISZ-szervezetével közösen kisszínpadot alakítunk.

A rendező Kiss Péntek József lesz, a felnőtt bábcsoportot pedig Szép Lajosné vezeti. Működik Övári András irányításával a Komáromban népszerű Dixiland zenekar. Szóval a kezdet kecsegtető, s remélhetőleg még ígéretesebb lesz a folytatás.

—ezer.

1

9

t

T