Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-10-23 / 43. szám
BRATISLAVA! ZENEI ÜNNEPSÉGEK Idén a rBHS 'évfordulót ünnepelt: huszadszor rendezték meg, így a szokásosnál is ünnepibb légkör vette körül a két hétig tartó zenei sorozatot. A világfesztiválok hangulata jellemezte, hiszen olyan művészek teljesítményében is gyönyörködhettünk, mint Lórin Maazel a Bécsi Filharmoniku. sok élén, Jevgenyij Nyesztyerenko és felena Obrazcova az operaszínpadon, valamint az Alban Berg Quartet. Mindannyian a nemzetközi élvonalba tartoznak. Emellett az a jellegzetessége is megvolt a jubiláló rendezvénynek, hogy még két kisebb fesztivál is megvalósult, az egyik a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadán, a másik pedig a Vigadó pódiumán, melyen a Szlovák Filharmónián kívül Lipcse, Prága, Bécs, Strassburg és Le- ningrád filharmonikus zenekara szerepelt egy-egy, illetve két-két estén. örvendetes, hogy az operakedvelők tábora mind mennyiségben', mind minőségben idén lényegesen többet kapott, mint az előző években. Már maga a tény, hogy a hat műsoron lévő operában tizenegy szerepet külföldi vendégművész énekelt, valamint hogy a brnói janáéek Opera egy teljes előadását hozta el bemutatni. Muszorgszkij zenedrámájának, a Borisz Godu- novnak zsarnok cárját, két nappal később pedig a középkori Spanyol- ország fejedelmének, II. Fülöpnek alakját Verdi Don Carlosában e két szerep koronázatlan fejedelme, Jevgenyij Nyesztyerenko keltette életre. Gyönyörű, árnyalatgazdag hangjáról és e hangnak a színészi kifejezés szolgálatba állításáról tanulmányt illenék írni. Muszorgszkij zenedrámája, már tartalmánál fogva is szűkkeblűén bánik a női hangokkal. Ezen az estén azonban a szandomíri vajda lányát, az intrikus Marinát Jelena Obrazcova személyesítette meg ragyogó hangjával és színművészetének min* den kellékével. Csak sajnálni lehetett, hogy színpadi jelenlétét két rövid jelenetben élvezhettük. Andrej Kuchar- sky, a haza-hazajáró „vendég“ — aki pár nappal később Leoncavallo Ba- jazzok-jának Canioját énekelte — a trónkövetelő Dimitrij szerepében méltó partnere volt Obrazcovának. A Verdi-műben Nyesztyerenko oldalán két jeles bolgár művésznő lépett színre: Stefka Evsztatyieva a királynő Valois Erzsébet jelmezében, valamint Adriana Sztamenova Eboli hercegnő szerepében. Wagner romantikus operájában, a Bolygó hollandiban a címszerepet az angolok egyik Wagner-baritonja, Anthony Raffel éneklte. Már a bemutatkozó monológ során meg lehetett állapítani, hogy íme végre egy igazi „hollandi“-hang, és végre egy művész, aki felizzítja maga körül a statikus rendezés légkörét. Sajnos, Verdi Aidája, betegségek következtében viszontagságos körülmények között szólalt meg, amit maga az előadás is teljes mértékben tükrözött. A tervezett szereposztásban csupán a bolgár Vlagyimir Todorov maradt a helyén, aki azonban csak többedrendű reprezentánsa a bolgár énekművészeinek. A beugró Rohonyi Anikónak énekstílusából hiányzik az olaszos jelleg. Az ígért svájci görög Amneris helyett a hazai Jitka Zer- hauová mentette meg az előadást. Brnói vendégeink a 25 éve elhunyt Bohuslav Martinű „Görög passió“ című operáját adták elő. A mű irodalmi alapja Nikosz Kazantzakisz „Akinek meg kell halnia" című regénye, amelyhez Martinű szép, dallamos és kifejező zenét komponált. Az emlé- kezetes előadás erénye az alapos műhelymunkát bizonyító kidolgozottság és az a nemes egyszerűség, amely a színpadképet és a játékot egyaránt jellemezte. A szép szólistateljesítmények mellett külön oda kellett figyelni a zenekar kiművelt hangzására és az énekkar példás fegyelmére. A házigazda, a Szlovák Filharmónia három produkcióval működött közre, amelyek közül Beethoven IX. szimfóniájának tolmácsolása Ondrej Lenárd vezényletével csalódást keltett, viszont az első igazán komoly feladatát kapó Oliver Dohnányi Sosztako- vies Leningrádi szimfóniájának meg. szólaltatásával figyelemre méltó produkciót nyújtott. A patinás lipcsei Gewandhausorchester Kurt Masur főzeneigazgató vezényletével Beethoven, Mendelssohn, Köhler és janáőek művei mellett Ján Cikker oratóriumát, a Milan Rúfus szövegére komponált Örömódát is megszólaltatta. A Cseh Filharmónia is két estén szerepelt, s természetesen műsorát a cseh zene éve jegyében állította össze. Libor PeSek Smetana Hazám szimfonikus ciklusát vezényelte érdekes és a megszokottnál drámaibb koncepcióban. Ez az est a jól ismert mű élvezetes tolmácsolásával ragadott meg, a másik pedig, a- melyet Václav Neumann vezényelt, ritkaságok megszólaltatásával vált vonzóvá. így Bohuslav Martinű Tábori meséje, Antonín Dvorák Te Deuma és Leos Janáőek Ószláv miséje hangzott el autentikusan ihletett tolmácsolásban. Fellépési sorrendben azután a Bécsi Filharmonikusok következtek Lórin Maazellel az élükön. Ezen az estén a műsor összeállítása és megszólaltatása ideális egységben, tökéletes volt. Mozart 201-es Köchel számú légiesen könnyed szimfóniája után mar. káns kontrasztként Gustav Mahler Az éjszaka dala alcímet viselő, VII. szimfóniája következett, amely városunkban most hangzott el először. A „bécsiek“ ismételten bebizonyították, hogy hűek a hagyományaikhoz, s még mindig ők Európa legszebben, legbársonyosabban, de ha kell, legfényesebben hangzó zenekara. Maazel, ismerve a muzsikusok e tulajdonságait, felszínre hozta Mozart könnyedségét, Mahler sejtelmes titok, zatosságát, filozofikus mélységét, hangszerelésének gazdagságát. A Strassburgi Filharmonikusok élén új vezetőkarnagy, az osztrák Theodor Guschlbauer áll. Az osztrák zenekar jó teljesítményt nyújtott Berlioz Romeo és Júlia drámai szimfóniája három zenekari részének megszólaltatásával, ez a hangzás viszont Debussy zenéjéhez, de főleg Mozart zongoraversenyének kíséretéhez túl töménynek bizonyult. Ez a Mozart- -tolmácsolás meglepő volt a bécsi ne- veltetésű karmestertől, és ellentét, ben volt a szólista, a valódi francia könnyedséggel játszó Michel Dalber- to felfogásával. A fesztiválzáró zenekari esten a 102 éves múltra visszatekintő, s mint ilyen, a Szovjetunió legrégibb zenekara, a híres Leningrádi Filharmónia lépett pódiumra a fiatal moszkvai karmester, Alekszandr Lazarev irányításával. Műsoruk első számaként a kortárs, Andrej Pavlovics Petrov Poémáját ismerhettük meg, amelyet a zeneszerző a leningrádi blokád hősei emlékének ajánlott, majd a még nagyon ifjú, de nagy reménységnek ígérkező Szergej Sztadler tolmácsolásában Prokofjev op. 63-as g-moll hegedűversenyét élvezhettük. Végezetül pedig az oly gyakran játszott Muszorgszkij — Ravel-műben, az Egy kiállítás képeiben gyönyörködhettünk, mert ideálisan szép és plasztikus előadásban szólalt meg, ékesen bizonyítva a zenekar szinte félelmetes pontosságát, tömör és fényes hangzását < VARGA JÖZSEF, Postai világnap A napokban emlékeztünk meg a postai világnapról, amelyet minden évben abból az alkalomból rendeznek meg, hogy 1874-ben létrejött az első postai világszervezet, az Egyetemes Postaegyesület (Union Postale Universelle, UPU). Mivel a posta nélkül ma már el sem tudnánk képzelni az életünket, nem árt, ha visszapillantunk a posta és a világszervezet történetére. Részint mondákból, részint tör. ténelmi forrásokból tudjuk, hogy Egyiptomban, Indiában és Kínában az uralkodóktól származó híreket fu. tárok közvetítették. A római birodalomban pedig már fejlett postaszervezetet találunk. Viszont a sötét középkorban a posta is lehanyatlott, s csak az újkor küszöbén indult ismét virágzásnak. Elsőnek a Habsburg-uralkodóház érezte szükségét a posta fejlesztésének, miután uralma hatalmas területre terjedt ki, amelyen nélkülözhetetlen volt a hírek továbbítása. Az első nagyszabású postaszervezetet, amelynek működése az akkor a Habs, burg-uralom alatt álló hat országra terjedt ki, a Thurn-Taxis család létesítette. Nemcsak leveleket, hanem kocsijain utasokat Is szállított. A technika fejlődésével a posta működésében mind fontosabbá vált és válik a hajó, a vasút, az autó, majd a repülőgép, legújabban pedig a műhold. Forradalmasította a posta, szolgálatot a telefon, a távíró majd a rádió feltalálása. A világon először 1900-ban Magyar- országon használtak autót levéigyűj- tésre. Ugyancsak forradalmasító volt a bélyeg és a postaládák bevezetése. A postaforgalom ma már annyira nagy, hogy szükségessé vált a gépesítés és az automatizálás, Ügyes gépek osztályozzák a leveleket, ezért is fontos a postai irányítószám feltüntetése. Párizsban 1863-ban tizenöt állam részvételével ült össze először nemzetközi postaértekezlet, hogy társadalmi fontosságának megfelelően rendezze a vitás kérdéseket. Az 1874-ben Bernben megtartott kongresszuson a nemzetközi postaforgalom szabályozására egységes alapelvekben állapodták meg, s létrehozták a már említett Egyetemes Postaegyesületet, a- mely 1974 óta az ENSZ szakosított szerve. Feladata a postaforgalom egységes szabályozása, a nemzetközi postacsere megkönnyítése. Legfelsőbb szerve az ötévenként ülésező postaügyt világkongresszus. Legutóbb júliusban Hamburgban ülésezett, felülvizsgálta a nemzetközi postaforgalom szabályait, részletesen foglalkozott a postaszolgálat világméretű továbbfejlesztésének lehetőségeivel. A postának a világban betöltött jelentős szerepét fejezi ki egyébként az idei postai viláanap jelmondata, amely így hangzik: „A postát semmi sem helyettesítheti.“ F. V. A hazai közönség szereti a jégen zajló eseményeket, legyen bár szó jégkorongozásról, jégtáncról vagy jégrevüről. A jégcsarnokok mindig megtelnek lelkes közönséggel. így volt ez most is, amikor a világ egyik élvonalba tartozó jégrevüje, a kijevieké, hazánk több nagyvárosában szerepelt. Minden előadáson telt ház fogadta a művészeket, s a közönség vastapssal és a jégstadionokban megszokott tetszésnyilvánítást módszerrel, erőteljes dübörgéssel viszonozta a sokszor csodálatos, káprázatos látványt. A Kijevi Jégrevü huszonöt éves múltra tekint vissza. Amint azt az igazgató, K. D. Konyev elmondta, számukra nagyon fontos ez a osehszlóvákiai vendégszereplés, hiszen első külföldi turnéjukat, még 1964-ben, hazánkban tartották. Azóta beutazták szinte a fél világot. Jártak az USA-ban, Kanadában, Mexikóban, Iránban, Görögországban, Finnországban, Jugoszláviában, az NDK-ban, Magyarországon ... Fellépéseiket mindenütt nagy-nagy siker koronázta, pedig manapság a jégrevükre nem járnak jó idők. Egyre költségesebb a fenntartásuk. így aztán az olyan szupercsoportok is, mint a Bécsi Jégrevü, amely egyedül képtelen volt fennmaradni, beolvadt az amerikai Holiday on Ice csoportba. A kijeviek sikere viszont változatlan. Köszönhetik ezt egyebek mellett annak is, hogy táncosaik közül nagyon sokan a világ jégtáncművészeinek élvonalába tartoznak, korábban olimpiai, világbajnoki aranyérmeket szereztek. Megemlíthetjük Galina Grzsi- bovszkát, Vlagyimir Bogoljukovot, Anatolij Jevdokimovot, Vlagyimir Zaharovot, Jeka- tyerina Vizentalovát... A jégrevü évről-évre változik. A nálunk most bemutatott összeállítás címe: Ünnep a jégen. Az összeállításban szerepeltek Ukrajna történelmi múltjának egyes fejezeteit bemutató látványos, kosztümös betétek, vidám bohócjelenetek, modern kompozíciók és lézer fényeffektusok. —er. ÜNNEP A JÉGEN OK BAND A lapunkban hétről hétre megjelenő slágerlista állandó szereplője az OK Band. Az együttes kétéves fennállása alatt több mint harminc felvételt készített, s nemsokára az üzletekbe kerül első albumuk is. Az alábbiakban a csoport vezetője, Vladimír Koőandrle beszél zenei programjukról. — Hogyan jellemeznéd stílusotokat? — Ha nagyon tömören akarok fogalmazni, azt mondom: a nyolcvanas évek zenéjét játsszuk. Erről a zenéről tudnunk kell, hogy voltaképpen az art rock és a hard rock ellenében jött létre. A hetvenes években a rockzene művelői szinte a tökélyig fejlesztették, a közönség érdekes módon mégis kezdett beleunni a virtuőzkodásba. Világossá vált, hogy elő. relépni csak az elektronika segítségével lehetséges. Mi nem vagyunk hangszereink boszorkányos mesterei, a nil zenénk kollektív termék. — Fellépéseiteknél dobgéppel dolgoztok. Nem riasztó számotokra az a távlat, hogy a korszerű popzenében egyre inkább előtérbe kerül a technika, az elektronika, s az ember szerepe egyre kisebb? A rossz nyelvek szerint a holnap ze. neszei az elektromérnökök lesznek. — A szintetizátorok nagy előnye, hogy hangzáslehetőségük szinte korlátlan. De bármennyire is csodákra képes, a csodát csak az ember tudja kihozni belőle. Napjaink zené. szelre kettős feladat hárul: egyrészt maga a zene, másrészt annak technikai megjelenítése. Mi a szintetizátort sohasem a klasszikus hangszerek helyettesítésére használjuk, erre szerintem nem is alkalmas. Hiába sikerül ugyanolyan hangzást kihozni belőle, mint mondjuk a hegedűé, bárki észreveszi, hogy hiányzik belőle az emberi lélek. — Milyen korosztálynak szól a ti zenétek? — Igyekszünk több korosztálynak a kedvében járni. Ez így eléggé furcsán hangzik, de meg kell, hogy mondjam, bizonyos sikereket értünk el e téren. Módszerünk az, hogy nem köteleztük el magunkat semmilyen zenef stílusnak, befogadunk minden befogadhatót. Ezért van az, hogy a koncertleinket ugyanúgy látogatják a tizenéves diákok, mint a főiskolások vagy a családapák. Persze a dolognak vannak buktatói Is, hiszen egy tizenéves mást vár á zenétől, mint mondjuk egy harmincas. Ezért alakult ki az a visszás helyzet, hogy vannak, akik progresszív rockzenekarnak tartanak bennünket, mások diszkózenekarként kezelnek. Tulajdonképpen Igényes popzenét szeretnénk játszani, dé úgy, hogy arra táncolni Is lehessen. -ecT
