Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-16 / 42. szám

új ifjúság 8 A NYUGAT-SZLOVÁKIA! KERÜLETBEN ÉLŐ FIATAL MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSÁRÓL JA nyugat-szlovákiai kerületben élő fiatal képzőművé­szek nyitrai [Nitraj kiállítását lebontva a Képzőművé­szeti Szövetség kerületi szervezetének ifjúsági bizott­sága, valamint a SZISZ kerületi bizottsága az anyagot nem eresztette szélnek, hanem elvitte Érsekújvárba is (Nővé Zámkyj, s azt hiszem, a kiállítók is egy kicsit elcsodálkozhattak azon, mt mindent lehet tenni ugyan­azzal az anyaggal. Nyitrán, a Kerületi Galériában in­kább csak a müvek tömkelegé, sokasága hatott az em­berre, az érsekújvári Szépművészeti Galéria Gorkij ut­cai termében viszont külön-külön is élvezhette a látoga. tó egy-egy kép vagy olykor egy-egy fiatal alkotó mun­káját. Valahogy így kellene kiállításokat rendezni a kor szintjén — mondhatnám, ha pontosan meg akarnám ha­tározni a benyomásaimat. Az érsekújvári Szépművészeti Galéria kiállítótermét ugyanis annak idején néhány for­mailag is újszerű panellal külön terekre osztották a belsőépítészek. Ezáltal a fiatalok festményei, grafikái, szobrai mintha csak a legsajátosabb otthonra találná­nak ebben a teremben. Itt nem festményeket, szobrokat láthatunk, hanem Almást Róbert, Lijdia Boríková, Darázs Rozália, Jozef Franko, Milan fanöoviő vagy Huszár Ti­bor alkotásait. Mindezt természetesen csak elöljáróban mondom el, mert ez a kiállítás több annál, hogy ilyen röviden elin­tézhetnénk. Először is azért, mert kerületi seregszemle, amely nemcsak azt mutatja meg, hogy hol és kik él­nek a kerületben, hanem azt is, hol tartanak azok a fiatalok, akik vagy nem akartak, vagy nem tudtak meg­kapaszkodni a fővárosban. Munkáikat nézve, eredmé­nyeiket értékelve megállapíthatjuk, semmiben sem ma­radnak el azok mögött, akik a fővároshoz kötődnek. Egyikük-másikuk, mint a bortermő vidékeken élő Bre- ztanská-Drexlerová vagy Jozef Franko sajátos ízt, té­mát nyer közvetlen környezetéből. Mások alkotásai, pl. ifj. Drexler Károlyné vagy Darázs Rozáliáé a korszerű­ség minden ismérvét elviseli. Almást Róbert, Kovács György a kiállított munkáik alapján bárhol élhetnének. Az egyik a külső világot ábrázolja, a másik pedig befe­lé figyel, élete, olvasmányai, művészi élményei a való­ság legsajátosabb részei. Szokatlan, hogy hány szobrász, keramikus vagy ép­penséggel ékszermüvész és formatervező húzódik vidék­re. Mintha a fővárossal ellentétben éppen itt, a szülői szárnyak alatt, a nyugodtabb. anyagilag ts megalapozott környezetben hamarább meg tudnák teremteni alkotó munkájuk föltételeit. Ugyanakkor akad kifogásolnivaló is a kiállított a- nyagban. Mégpedig az, hogy sok munka régi, olykor tálán öt-hat vagy még ennél ts több évvel ezelőtt ke­letkezett. Egyikét-másikát már jóital régebben is láthat, tűk. Ez pedig felveti a kérdést: vajón ösztönzik ezeket a fiatalokat arra, hogy igazán mai, legsajátosabb és leg­újabb eredményeikkel jelentkezzenek a kerületi sereg­szemléken? ! Ügy tűnik, mintha megelégednének azzal, amit a művészek felkínálnak, s nem ösztönöznék mai látásmódjuk, művészi hitvallásuk vtsszatükrözésére. Ez­által, sajnos, szegényebb lett a kerületi seregszemle. Németh István Darázs Rozália: A bohóc Viliam Pirchala: A műteremben ÖRÖMET TISZTASÁGOT A „kaméliás hölgyek“ Japánban Ha valamely előadóról vagy együt­tesről a megszokottnál sűrűbben je­lennek meg méltató cikkek, az soha­sem a véletlen játéka. A Kamélie ne- vü énekduónk esetében például több mint kétszázezer eladott album, vala­mint számos hazai és külföldi sze­replés a népszerűség mozgatórugója. Hana Buétíková és Dana Vlková gazdag előadói múlttal büszkélked­het; Hana legutóbb Jlfí Korn csoport­jában tevékenykedett. Dana pedig Jo­sef Läufer háttérvokálját erősítette. A Kamélie megalakulása óta szoro­san együttműködik az ORM nevű stú­diózenekarral, velük készítették az év vége felé megjelenő legújabb albu­mukat is. Egyébként a duó határain­kon túl is népszerű, leggyakrabban az NDK színpadán látni, ahol Hana és Dana néven jegyzi őket a közön­ség. Az ottani népszerűségüket az Ein Kessel Buntes című revümüsor- ban és a szilveszteri gálában való szereplésükkel alapozták meg. Eddi­gi legnagyobb diadaluknak a híres Yamaha fesztiválon való részvételü­ket tartják. Az alábbiakban a japán fővárosban tett látogatásukról valla­nak. DANA: „Már az is sikernek számít, hogy beválogatták dalunkat, hiszen ez a világ egyik legrangosabb feszti­válja. amelyre a földkerekség szinte minden országából küldenek beneve­zéseket. Tokióba nagy lelkesedéssel, ugyanakkor kétségek között utaztunk. Végül ts az erős mezőnyben mi kap­tuk a fesztiválzenekar karmesteré­nek díját, s azt hiszem, szereplésünk­kel jó benyomást keltettünk.“ HANA: „Engem elkápráztatott az a pontosság, ahogyan a fesztivál szer­vezői végezték munkájukat. Szintén említésre méltó a dalverseny hango­sító berendezése, amelyet a Yamaha cég biztosított. Tökéletesebb hango­sítással még nem találkoztam.“ DANA: „Számomra csalódást oko­zott a japán nők túlságosan is kon­zervatív öltözéke. Ügy látszik, a di­vat inkább csak Európa és a tenge­rentúl kiváltsága. A kimonóba öltö­zött nő viszont üde látvány.“ HANA: „Bár csak Tokióban jártunk, de az Is roppant nagy élmény volt számunkra. Lenyűgöző, ahogy ebben a többmilliós világvárosban minden olyan olajozottan működik, és min­den olyan tiszta. A gyárak, üzemek a perifériára szorultak, s a belváros levegője sem szennyezettebb más vi­lágvárosok levegőjénél.“ DANA: „Volt egy kellemetlen élmé­nyünk is. Amikor ott jártunk, kisebb földrengés rázta meg Tokiót. Szeren­csére nem tartott sokáig, de így is rémülettel teli pillanatokat okozott.“ HANA: „Nem kis meglepetéssel vet­tük tudomásul, hogy a japán éttér­mekben nem ismerik a széket, az é- telt a földön ülve fogyasztják. A me­nü kiválasztása viszont nem okozott problémát, mivel majd minden étte­remben találni kirakatot, ahol az e- gész ételválasztékot bemutatják. Né­mely ételüket annyira megkedveltem, hogy idehaza magam Is megpróbál­koztam elkészíteni. A székeket egye- lőre még nem száműztem a lakásom^ ból...“ DANA: „Tüzetesen átvizsgáltam a lemezboltok választékát is, és meg­állapítottam. hogy hazánk lemezter­mése bőven képviselteti magát, de csak a komoly zenével. Ami a pop­zenét illeti, a Japánok ízlése nem sok­ban különbözik a miénktől. KEVESEN VAGYUNK? Kis falu Ipolyvisk (Vyákovce nad Iplom], a lé­vai (Levice) járásban fekszik. A 890 lakosnak csak­nem a háromnegyede az Idősebb korosztályba tar­tozik. A fiatalok száma bár elenyésző, mégis ak­tív SZISZ-szervezettel büszkélkedhetnek. A 27 klub­tag rendszeresen összeül és megvitatja a felmerü­lő problémákat. Ottjártamkor is éppen egy ilyen vitába csöppen­tem. Agárdi Anita SZISZ-elnök el is mondta, hogy Máté Mártával, a hnb elnökével beszélnek meg egy igen égető problémát, mert a fiatalok új klubhe­lyiséget szeretnének. Szemügyre veszem, miért is akarják szanálásra ítélni ezt az otthonosan berendezett, barátságos, néhány négyzetméternyi területet: két régebbi fo­tel, egy pad, heverő, asztal, székek, szekrény. A falon SZISZ-híradó, amely a klubtagok havi felada­tait, terveit és az elvégzett munka értékelését tar­talmazza, de nem hiányoznak róla a színészek, sportolók, énekesek, együttesek képei sem. — Miért akartok új klubba költözni? — kérdez­tem Anitát, amikor befejezték a vitát. — Nem kérnénk, ha ez a mostani kicsit tágasabb lenne. Sajnos, más megoldást nem tudtunk kigon­dolni, ha meg huszonheten együtt akarunk szóra­kozni, beszélgetni, kénytelenek leszünk tőle meg­válni. Itt, a közelben van egy régi raktár, és most üresen tátong, de mi megpróbáljuk kellemessé, ott­honossá varázsolni. Máté Márta megígérte, hogy a hnb-tól új szőnyeget és szekrényeket is kapunk. — Ez a jövő. Most viszont maradjunk a jelennél. Az utóbbi időben milyen rendezvényeket szervez­tetek? — Minden jelentősebb évfordulóról megemléke­zünk. Ilyenkor emlékműsorokat, zenés-verses össze­állításokat mutatunk be a művelődési házban. Nem­rég egy vetélkedőre is sor került az SZNF negy­venedik évfordulója tiszteletére. A vetélkedő vé­gén, az eredményhirdetés után lampionokkal vé­gigvonultunk falunk ^főutcáján. — Kivesszük részűnket a fiatalok munkakezde­ményezésének stafétájából is — folytatja az egyik klubtag, Uhor Júlia. >— A mezőgazdasági munkála­tokban több héten át segítettünk. De sokat törő­dünk környezetünkkel, díszfákat, cserjéket Ülte­tünk. — Milyen a fiatalok sportélete? — Hát, igen! Ideje lenne már egy kis időt test­kultúránkra is szentelni. Balázs Piroska, Némer Tamás és Tuharszky Ferenc már többször előter­jesztették ötletüket, hogy fussunk minden délután, ezzel az ötlettel mindannyian egyetértettünk, s ha nem is naponta, de azért hetente legalább egyszer jól kilihegjük magunkat. Más sportmegmozduláso­kat is tervezünk. — A szórakozásnak, pihenésnek melyik formáit kedvelitek? — Iskola, munka után, ha van egy kis szabad­időnk, eljövünk ide, a klubba, beszélgetünk, vicce­lődünk, szóval kicsit kikapcsolódunk. Van egy ze­nerajongó társunk, Mészáros Imre, aki mindig ma­gával hozza a magnóját, így még táncolhatunk is, na persze, nem egyszerre. *— Huszonheten vagytok. Nem kevés ez? — Huszonheten vagyunk, barátok, jó társak', ak­tív SZISZ-tagok. Máshol százan vannak, de mond­juk csak húszat érdekel a SZISZ-munka. Látod, ugye, nem is vagyunk olyan kevesen. Koller Sándor ÉVADKEZDÉS rA Magyar Területi Színház az 1984/85-ös idény első bemutatójára hívja a színházkedvelő közönsé­get. Szovjet vígjátékot tűzött műsorára, amelyet jó szereposztásban láthattunk október 26-án Komá­romban (Komárno) a Szakszervezetek Házában. A rendező Takáts Ernőd, a jelmezeket és a díszletet Kopócs Tibor tervezte. Vaszillj Suksin, a szerző egy családi és „baráti“ környezetbe helyezi cselekményét. Az önös érde­keket hajszoló férj és az elhanyagolt feleség lát­szatviszonyának ügyét kissé a háttérben hagyva, inkább a korrupt kompániát, a mindenre elszánt barátok képmutató hízelgéseit hozza az előtérbe egy házibuli alkalmával. Terveiket, mesterkedései­ket Vera Szergejevna, az egyébként csinos fele­ség mégis keresztülhúzza. A férfinépség mindent elkövet, hogy jobb belátásra bírja a józanul gon­dolkodó asszonyt. Kérik, fenyegetik, hogy írásba foglalt feljelentését ne adja be, mert ez nagy bajt hozhatna valamennyiükre. S noha a szerző nega­tív happy enddel zárja játékát, az iqazsáqos kicsen­gés bizonyára megelégedést ébreszt a nézőtéren is. A játékot Rab Zsuzsa fordította. Zenei munkatárs: Hanzsér Árpád. A két női szerepet Kucman Etára (Vera Szerge­jevna) és Németh Icára (Szonyaj bízták. A fő­szerepet Ropog József (Kuzklnj alakítja. Az ötle­tes, szatirikus vígjátékban, amely Jő szórakozást ígér, de tanulságos is, nagyobb szerepet kapott még Dráfi Mátyás, Boráros Imre, Pőthe István,Tur­ner Zsigmond, Bugár Gáspár, és Fazekas Imre. —szem—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents