Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-09 / 41. szám

A

lmási Róbert festőművész hátat fordított eddigi munkáinak — mondhatnám, de talán ez nem fejezné ki legjobban azt, amit a Csallóközi Múzeum jubileumi kiállításán láthattunk, így inkább azt mondom, a festőművész belefeledkezett a környezetébe, vagy még pontosabban: rabul ejtette a Csallóköz. Csodálatos apró kis vázlatok, leheletfinom hangulatok fogadják az embert a múzeumban megrendezett kiállításán. Eddig jobbára a művészettörténet felől próbálta megközelíteni-a témáit. Tudta, még inkább tudatosította, csak az érhet el valamit, aki modern, újszerű megoldásokkal áll a közönség elé. Ezért bele-belemarkolt a modern művészeti irányzatok vívmány-kosarába, hogy érzékeltesse korunk rohanó világát, száguldó eseményeit, de úgy látszik, mindez nem elégítette ki. Most nem rohan, nem idegeskedik, hanem kiül a Duna partjára, a folyó vagy a Lyon-tó csendes mormolását hallgatja, és a képei egyszer csak megtelnek örömmel, vidámsággal, életkedvvel.

Á nagy kaland után eljutott újra szülőföldjére. Tisztán, egyszerűen, a kínai tusrajzok finomságával rajzolja meg a téli tájat, érzékelteti a lenyugvó nap vérvörös tűzgolyóját.

A korábbi képei iS hitelesek. Kapcsola. Almási Róbert: A szabadság útja

Ami csak ritka pillanatokban születhet

tok című sorozata egy fiatal édesapa élményeit érzékelteti. Az állatait babusgató, a hintán föl-alá szálló gyermek vagy az épülő lakótelep mindennapi élményeiből került a vásznára. De ott tényleg naponta változtak az események, változott, formálódott a környezete, és így nem is hordhatta ki a- zokat.

Itt viszont a tájban minden nyugodt, majdhogynem örök. Sőt, mi több, ismétlődik, és így a művész nemcsak megfigyel, de együtt él a természettel, részesévé válik, ami azt eredményezi, hogy képei is elmélyültebbek, tisztábbak, foghatóbbak.

Lehet, ez csak ráfogás, és Almási Róbert nagyot nevet igyekezetünkön, mert hiszen ő nem tett esetleg mást, mint hogy kijárt néhány tanítványával, esetleg a gyermekeivel a Csallóköz zegzugaiba, hangulatos szegleteibe. Ott pedig a gyerekek szeme láttára nem rajzolhatott, festhetett saját korábbi felfogása szerint, mert akkor a fiatal vagy idősebb tanítványok nem tanultak volna meg rajzolni, festeni, s csak lemásolták, kopírozták volna a módszerét, felfogását.

A végeredmény szempontjából azonban ez lényegtelen. Az a fontos ugyanis, amit látunk; ez pedig tiszta, klasszikusan egyszerű, a táj bensőjét gyönyörűen tetten érő képek sorozata. Tisztán intonált dal, amely a Csallóköz szépségeiről, különlegességéről szól, amely így, most már ténylegesen is művészi teljesítmény, valami, ami csak ritka pillanatokban születhet.

Németh István

Almási Róbert: A téli Duna

Klubfórum

Ezzel a címmel rendezte meg a SZISZ Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága Léván (Levice) a kerület legjobb klubjainak seregszemléiét. A versenyen összesen nyolc ifjúsági klub vett részt, és a látottak alapján némileg meg tudjuk ítélni klubmozgalmunk jelenlegi állását.

Vitán felül áll, hogy az ifjúsági klub a közművelődésnek az a formája, amely ha megjelelő irányban végzi munkáját, hatékony eszköze lehet ifjúságunk nevelésének. Ezért nem közömbös az ilyen rendezvény értékmérő funkciója.

Vajon mit árult el a lévai seregszemle? Merre halad jelenleg ifjúsági klubmozgalmunk? E rövid ismertetésben csak nehezen lehetne erre választ adni, annál is Inkább, mivel az említett verseny behatárolt terű. leti egységet ölel fel. A közeljövőben szlovákiai méretben rendezik meg a legjobb klubok förumát, s ez már többet árul el, így ennek kapcsán lapunkban szélesebb vitát szeretnénk indítani az ifjúsági klubok helyzetéről, munkájáról, problémáiról.

Egyelőre annyit elmondhatunk, hogy a látottak alapján vannak olyan klubok, amelyek példaképül szolgálhatnak, de vannak olyanok is. amelyeknek munkája csak formális, figyelmen kívül hagyják a legfontosabb tényezőt: a klubtagot. Sőt olyan jelenséggel is találkozhattunk, amikor a klub vezetősége egyenesen a versenyre készített programot, s amelyet a klubtag nem is látott. Ez természetesen elhibázott, helytelen út.

A kerületi versenyből három klub jutott a központi seregszemlére. Nézzük, mivel

mutatkoztak be.

A Klubfórum legjobb produkciója, kétség. tftvűl a partizánskéi Smena Ifjúsági Klub

bemutatkozása volt. A komputer értékel minket címmel bemutatott politikai-nevelő műsort leginkább a szintetikus színház műfajába tudnánk besorakoztatni. Tartalmában síkra száll a háborús uszítók, a fegyverkezés ellen, kritizálja a korszerű technika o- lyan vonásait, amelyek eltorzítják az emberi élet humánus vetületeit. A mondott szót a MODANS táncegyüttes számaival, zenével és diaképekkel színesítette a műsor szerzője és rendezője: Jozef Krasula. A több műfaj vegyítésének kiegyensúlyozottsága és a szereplők teljesítménye tette élvezetessé és értékessé a produkciót.

A második helyen végzett surányi /Sura. nyj M-klub Rekviem II. című műsora formabontó, figyelmeztet a háború veszélyeire, egy világégés lehetőségeire. Szuggesz- tíven inti a nézőt olyan látszólagosan mindennapi problémákra, amelyekkel szinte lépten-nyomon találkozunk, csak éppen az élet sodrában nem tudjuk kellőképpen értékelni fontosságukat. A műsor végkövetkeztetése pedig az a néző számára, hogy csak egyetlen lehetőség van: békében élni.

A galántai (Galantaj G-klub még csak egyéves „múltra" tekinthet vissza. Ennek ellenére már az élvonalban jegyzik a nevét. Műsoruknak műfaját így lehetne megfogalmazni: hallgatásra szánt, monotematikus diszkó. A műsornak ez a fajtája általában a zenés esték néven vált ismertté. A G-klub a közismert szovjet költő és dalszövegíró, Bulan Okudzsava műveit foglalta ke. retbe. A szerző, Viliam Kubányi fellengzős- ség nélkül, plasztikusan tolmácsolta a költő nézeteit az emberek mindennapi életéről.

E három együttessel találkozunk majdTo- pol’Canyban a Klubfórum országos fordulóján. Az összehasonlítás a többi kerületből jövő klubokkal nyilván nagyobb lehetőséget nyújt majd a felméréshez.

—hr—

ROCKRANDEVÚK

Safárikovóban a Piesok Gépgyár SZISZ-alapszervezete két ronckkoncertet is rendezett idén. E koncertok célja elsősorban az, hogy fellépési lehetőséget adjanak a kezdő amatőr rockegyütteseknek, hogy ismertebbé váljanak a fiatalok körében. Mindkét rendezvény a Gömör- horkai (Gemerská Hörka) Cellulóz- és Papírgyár szak- szervezeti üzemi klubjában, kellemes, kultúrált környezetben zajlott le.

Az első rockkoncerten négy együttes mutatkozott be, 20—25 perces önálló műsorral. Fellépett a SPAKK, a LÉZER, az ŰJ GENERÁCIÓ, valamint a CARDINAL együttes, s a legnagyobb sikert az ŰJ GENERÁCIÓ aratta.

A második rockrandevún is négy együttes lépett fel. Elsőként a rozsnyó.bányai (Ro2nava-Bana) STOP együttes lépett színpadra, amelynek ez volt az első koncertbemutatkozása. A másüodik együttes a füleki (Fifakovo) Hu-ROCK volt, majd az előző koncert legsikeresebb csoportja, a kemény rockot játszó Űj GENERÁCIÓ következett. Fellépésük alatt igazi koncerthangulat alakult ki a közönség körében. Műsoruk befejeztével nem akarta őket a közönség leengedni a színpadról, ráadást követelt. Az utolsóként fellépő losonci (Lucenec) RECEPT együttes szintén nagy sikert aratott, ók voltak tulajdonképpen a legismertebbek a közönség körében, mivel gyakran játszanak a környékbeli falvakban táncmulatságokon. Idén sikeresen szerepeltek a Bystricai Ha- rangok elnevezésű szlovákiai rendezvényen, ahol első helyezést értek el.

A rockkoncert után pedig diszkó következett, amelyen a lemezlovas. Káli Ali csak emelte a jó hangulatot.

Mindkét rockrandevú nagy sikert aratott az ifjúság körében. Másodszorra már sokkal többen jöttek el, mint az elsőre, mert a siker felkeltette a fiatalok érdeklődését. Ez pedig annak bizonyítéka, hogy az ifjúság igényli az ilyen szórakozást, az amatőr együtteseknek viszont szükségük van a bemutatkozásra, s erre a koncert nagyon jó alkalom. Más szervezetek is megpróbálkozhatnának hasonló rockrandevúk szervezésével, hogy a tehetséges kezdő amatőr együtteseknek fellépési lehetőséget biztosítsanak. J Juhász Ilona

A „tíz nap“ krónikása

A Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kapcsolatban gyakran szóba kerül e történelmi esemény világhírű krónikája, a „Tíz nap, amely megrengette a világot". Szerzőjének nevét is jól ismerjük, ám közelebbit már kevesebben tudnak róla. Ki volt valójában az orosz forradalom amerikai krónikása?

John Reed 1887. október 22-én született Portlandban. Jómódú, konzervatív vállalkozócsalád sarjaként látta meg a napvilágot. A kapitalista szellemben nevelkedett Reed harmincéves korára „nőtt fel" a forradalomhoz. Aki olvasta remek riportkönyvét, bizonyságot szerezhetett arról, hogy nem csupán kivételesen fejlett riporteri adottsága vezette a forradalmi Oroszországba, hanem valami más is... Lássuk ennek bizonyságául szolgáló életútját, munkásságát.

A fogékony, jó eszű John középiskolai tanulmányainak befejezése után az Amerikai Egyesült Államok legelő, kelőbb magánegyetemére, a Harvard- ra kerül. Újságíró lesz, de már egyetemi tanulmányai alatt megdöbbentik a századforduló Amerikájának szembetűnő ellentétei. 1913-ban aztán a Masses nevű haladó, baloldali újság riportereként Paterson városában részt vesz egy tömeges sztrájkban< Letartóztatják. Közös cellába zárják Bili Haywooddal, az amerikai munkásmozgalom egyik vezetőjével. U- gyanebben az évben egy másik amerikai újság, a New York World meg. bízásából Mexikóba megy, ahonnan a Pancho Villa vezette függetlenségi háborúról tudósít.

Közben kitör az első világháború. John Reed a Metropolitan munkatársaként Európába kerül. Állomásai: Franciaország, Svájc, Németország.

1917 novemberében a Szmolnif Leányintézet kapuőre, egy magas, tüzes tekintetű, harmincéves fiatalembert igazoltat. Passzusán ez áll: „John Reed, az am. szoc. sajtó tud.-ja“. Sza- bad bejárása van a Szmolnij intézetbe a szovjethatalom akkori petrográ- di központjába, felen van a Téli Palota ostrománál, szemtanúja az ideiglenes kormány letartóztatásának, jelen van a szovjetek kongresszusán, ahol Lenin felolvassa a híres békedekrétumot. Ilyen élmények sorozatát tartalmazza a „Tíz nap, amely megrengette a világot" című alkotása, fohn Reed példátlan újságírói lángelme volt. Zsenialitásáról Egon Erwin Kisch, a száguldó riporter így ír: „Egyetlen hét alatt felismeri, hogy ezek azok a napok, amelyek megrengették a világot..., mert nem kétkedett abban, hogy itt századok sorsa dől el."

A szovjethatalom kibontakozásának legátfogóbb krónikája az a riportkönyv, amely történelmi hitelessége mellett bámulatos írói bravúr, lenyűgöző olvasmány.

A szerző 1918 tavaszán visszatér New Yorkba. Felforgató tevékenység, gél vádolják. 1919 tavaszán nagy viszontagságok után mégis megjelenik a kötet. Előszavát Vlagyimir lljics Lenin írta meg, amelyben többek között ez áll: „A valósághoz híven és igen elevenen ismerteti azokat az eseményeket, amelyek olyan jelentősek a proletárforradalom és a proletárdiktatúra tényleges megértése szempontjából."

1920-ban illegálisan ismét visszatér a Szovjetunióba és részt vesz a Kommunista Internacionálé ülésén. A vég. rehajtó bizottság tagfa. Ezután az In- ternacionálé meghívásából Bakuba u• tazik.

Bakuból visszatérve fehér ellenforradalmárok támadják meg a vonatot, amelyen Reed is ott van. (Ebben a küldöttségben volt Kun Béla is./ A támadást másfél órás tűzharc után sikerült visszaverni. A harc közben megszomjazott John Reed ivott a közeli patak jéghideg vizéből. Moszkvába érve belázasodott és ágynak esett. Az orvosok bár influenzára gyanakodtak, tífusza volt. 1920. október 17-én harminchárom évesen halt meg. A Kreml falában helyezték örök nyuga. lomra.

Fiatalon ragadta el a halál, de nevét örökké őrzi a haladó világ: John Reed, forradalmár, a Nagy Október krónikása...

KISS PÉNTEK JÓZSEF