Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-09-11 / 37. szám

TITOKTARTÁS

A fiatalember bűnös szerelemre csábított egy máskülönben férjes asszonyt.

— Meghallgatnám magát — mondta az asszony —, de attól félek, elmeséli.

— Esküszöm, hallgatni fogok — mondta a fiatalember, és csakugyan hallgatott.

Az asszony azonban mind nyugtalanabb lett.

— Meghalok — siránkozott egyszer —, ha el nem mondhatom valakinek. De olyan valakinek szeretném el. mondani, akiben megbízhatom, aki titokban tartja, nem pletykázza el...

— Tudja mit? — szólt az okos fiatalember. — Mondja meg az urának. Az semmi esetre sem fogja elmesélni.

BOLDOGTALAN SZERELEM

A fiatal költő boldogtalanul és reménytelenül szerelmes volt egy bájos ifjú leányba. Megható és érzékeny versekkel ostromolta álmainak földön járó tündérét, szív- tépőn ecsetelve azt a fájdalmat, mely költői keblét dúlja. Ezeket a verseket az újságban kiadta, és minthogy elég jól fizették, nagyon megelégedetten és jól élt, vastag szivarokat szítt, és szépnek látta a világot. Végül a fiatal leány sem tudott ennyi fájdalomnak és szén. védésnek ellenállni, meglágyult, és ő is szeretni kezdte a költőt. \

'— Végem van! — hörögte a költő sápadtan, mikor ez a boldogság lecsapott rá. ■— Miből fogok ezután megélni?.

nyugdíjba mégy, felépítek itt egy szociális otthont I '- Mama arra lanitolt, hogy a lányokat kelt előreengedni.- Tessék elhinni, a gyerekneveléshez én értek jobban, nekem már van saját gyerekem.