Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-11 / 37. szám
új ifjúság 2 KOMMENTÁRUNK Bányászok az élvonalban Széles körű visszhangra talált a szocialista munkabrigádok, kisebb-nagyobb munkahelyi kollektívák körében a CSKP KB, a CSSZSZK NF KB és a kormány felhívása hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére. Tíz- és tízezrek csatlakoztak a felhíváshoz, tettek és tesznek napjainkban is munkafelajánlásokat, ezzel is kifejezve alkotókészségüket, tenniakarásukat, azt, hogy támogatják a párt gazdasági és társadalmi programját. Elismerésre és tiszteletre méltó ez a jelenség, ez az áldozatvállalás, s ebben is a fűtőanyag- és energetikai ipar dolgozói járnak élen. Vlastimil Ehrenberger miniszter e napokban a Rudé právoban beszámolt az ágazat dolgozóinak eredményeiről. A széniparban már az év első felében több mint haivanötmillió tonna szenet és lignitet termeltek, ami 2,3 százalékkal volt több, mint az előző évben. Az első félév feladatainak eredményes teljesítése megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a tervet a követelményeknek megfelelően túlteljesítsék. A villamosáram-termelés is nagyobb volt, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A bányászok hazánkban a múltban és most is a munkaverseny élvonalában állnak. Emlékezetes sikereiket mindig akkor érték el, amikor a legnagyobb szükség volt áldozatvállalásukra. 1948 szeptemberében Ostravából indult el az élmunkásmozgalom, amelynek kezdeményezője Oto Borucky, a jeremenko-bánya fiatal vájára volt. Tíz évvel később a kladnói Nosek-bányában fogalmazták meg először a „Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni“ jelszót. Felbecsülhetetlen értékeket hozott létre eddig a munkaverseny, nagymértékben hozzájárult a szocialista gazdaság megszilárdításához^ fejlődéséhez. Kiemelkedő munkasikerek kötődnek egy-egy nagyobb építkezéshez, beruházáshoz. Eredményei nem csupán a termelésben voltak jelentősek; semmi mással nem pótolható az a szerep, a- melyet a munkaverseny játszott és játszik ma is a munkahelyi viszonyok formálásában, a nevelésben, a fegyelem megszilárdításában, a szocialista életmód fejlesztésében. Az élenjáró kollektívákban a korábban szinte kizárólagos mennyiségi vállalások helyett az aktuális helyi feladatokra, a minőségi munkára irányuló felajánlások kerültek előtérbe. Terjednek a komplex brigádok, amelyekben különféle foglalkozású fizikai és szellemi dolgozók szerveződnek szocialista közösséggé, általában a fejlesztések, a beruházások meggyorsítására. A munkaverseny igyekszik az aktuális gazdasági-politikai feladatokhoz, az élet, a termelés sokszínűségéhez igazodni. A szak- szervezetek, a SZISZ és további társadalmi szervezetek sokat tesznek a szocialista munkaverseny fejlesztéséért. A vállalkozásokat nem aszerint értékelik, hogy ki tud szebbet és nagyobbat mondani. A mérce most is a hasznosság, az,, hogy ez a munka menynyire segíti az aktuális gazdasági és társadalmi feladatok megoldását, továbbá az a fontos, amit teljesítenek az egészből. A munkaverseny alfája és ómegája: többet és jobban dolgozni az elvárhátónál, a szűkén értelmezett munkaköri kötelességnél. A munkaverseny: áldozatvállalás kézzelfogható kollektív és egyéni célokért. A kibontakozóban lévő és a felszabadulás 40. évfordulójára indított munkaversenytől az egész társadalom azt várja, hogy a mozgalom nemes hagyományait megőrizve új vonásokat vigyen bele, tartson lépést a gazdaság, a társadalom fejlődésével. Így lesz a munkaverseny a jövőben is a termelés nélkülözhetetlen hajtóereje. STRASSER GYÖRGY Fiatal rendőrök vetélkedője „Munka a bűntett színhelyén“ címmel járási versenyt rendezett a Nemzetbiztonsági Testület Nagykürtösi (Veik? Krtíá) Járási Parancsnokságának SZISZ-szervezete a közbiztonsági osztállyal és a klubtanáccsal közösen. A kétnapos rendezvény első napján az egyes szolgálati osztályok fia,tal rendőrei elméleti és gyakorlati felkészültségükről adtak számot a vagyoni bűntények és a közlekedési balesetek kivizsgálásában. Legeredményesebbnek az ipolynyékl (VI- nlca) körzeti közbiztonsági testület csapata bi. zonyult, megelőzve a nagykürtös! és az alsó- stregovál (Dolná Strehová) csapatot. A rendezvény másnapján a szervezők vetélkedőt készítettek a nemzetbiztonsági testület megalakulásának 39. évfordulója alkalmából. A rendezvényen beszélgetésre Is sor került Stefan Kobolkóval, a SZISZ SZKB képviselőjével, Marta Zólyomiovával, a SZISZ Nagykürtösi Járási Bizottságának elnökével, Ján Andokkal, a Járási Pionír- és Ifjúsági Ház Igazgatójával és a Nemzetbiztonsági Testület Járási Parancsnokságának tisztségviselőivel. Bodzsár Gyula fZJ A SZISZ politikai-nevelő munkájáról \áSSR/ ■ 0 A SZISZ tapasztalatai azt mutatják, hogy a politikai nevelő munka még nem mindenütt annyira hatékony, mint elvárnánk. Gyakran a politikai oktatás nem eléggé hat egyes alapszervezetek társadalmi aktivitására, ill. nem ösztönzi az alapszervezetek munkáját kellőképpen. Ennek több oka van. A politikai oktatás megszervezésekor gyakran nem veszik figyelembe az alapszervezetek jellegét, a fiatalok kor és szociális összetételét. A politikai nevelés tartalmában nem mindig felel meg a párt és a társadalom követelményeinek, mivel nem kapcsolódik az egyes munkahelyek vagy iskolák feladataihoz. Ilyenkor pedig a politikai oktatás nem kelti fel a hallgatóság figyelmét, csupán formális és nem hatékony. Gazdasági életünk aktuális kérdései, bel- és külpolitikai kérdések, az egyre jobban kiéleződő ideológiai harc nemzetközi vonatkozásai csupán információként, sok esetben magyarázat nélkül hangzanak el a politikai oktatáson. Márpedig az lenne a szerepük, hogy az egész tananyagot áthassák, hogy a tudatformálás fontos eszközei legyenek és az ifjúság nevelésében ösztönzően hassanak az igényes feladatok megvalósításakor. A politikai nevelő munka hatékonyságát fékező tényezők közül meg kell említeni azt is, hogy a politikai nevelés kiegészítő formái, mint például a versenyek szervezése, a szemléltetőeszközök, az audiovizuális technika alkalmazása, szintén nem képezték a politikai oktatás erős oldalát. Egyes alapszervezetek a politikai oktatás programját, megvalósításának tervét csak a szeptemberi vagy az októberi taggyűlésen tárgyalták. Fogyatékosságok mutatkoznak egyes vállalati SZISZ csúcsbizottságok ellenőrző munkájában is. Gyakran nem volt kellő áttekintésük a politikai oktatásról, mivel azok témája és időbeli megvalósítása eltért a tervezettől, ami megnehezítette az ellenőrzést nemcsak a vállalati csúcsbizottságoknak, a felsőbb SZISZ-szer- veknek is. E problémáknak a leküzdése végett a SZISZ III. kongresszusa módosította az 1971-ben bevezetett politikai oktatási rendszert. Az új elvek 1983—84-től érvényesek. Üj elem bennük az elmélet és gyakorlat szoros kapcsolatának lehetősége, valamint a megkülönböztetett hozzáállás a fiataloknak a politikai oktatás megfelelő formájába történő besorolásához. Ezek nem csupán módszertani változások, mindenekelőtt úgy kell őket értelmezni, mint a politikai nevelő munka hatékonyságát fokozó előfeltételeket. Túlzás lenne azt gondolni, hogy a módszertani változások teljesen megoldják a politikai nevelő munka problémáit, de minőségi változásokra már sor került a politikai nevelés előkészítésében és megvalósításában. Hatékony segítséget kapnak az alapszervezetek a kommunista párttól, s ez segítette a politikai oktatás eredményes lebonyolítását. Ezek a pozitív tapasztalatok pedig útmutatásként szolgálnak azoknak az alapszervezeteknek, amelyek még nem biztosították be maradéktalanul a politikai oktatást az 1984—85-ös tanévre. SZABÖ IMRE így egybeforrt, és mi időről időre meglátogathatjuk egymást, együtt tölthetjük a vakációt. A képen pihennek a krumpliszedő bolgár lányok. Kép és szöveg: PÉM ZSUZSA „Hajde tuka, kortofi!“ A krumpliföldön valaki harsányan elkiáltotta magát: — Hajde tuka, najde nasti, kortofi! Az ember gondolkodjék, hova is került Koáicétől alig néhány kilométerre a nová- öanyi földművesszövetkezet krumpliföldjén. Az igazi meglepetés azonban akkor következik, amikor kiderül, hogy az iménti harsány kiáltás szerzője hibátlanul beszél szlovákul. Nem is csoda, Peter Korim tősgyökeres szlovák fiú, a Szlovák Műszaki Főiskola hamarosan másodéves hallgatója. — Tudja, napok óta itt élünk együtt bolgár testvéreinkkel, valami már rám ragadt. Ha megengedi, lefordítom, mit kiáltottam nekik: Gyertek ide, gyertek enyéim, krumplira! Majd egymás után bemutatja bolgár barátait: Bozsidar Kamenovot, Petya Sztratye- vát, Nelli Sztojovát. A plovdivi járásból jöttek, csereakcióra. A szövetkezet vezetősége rendkívül elégedett volt a munkájukkal. Bo- huslav Kuéera mérnök, szövetkezeti elnök legszívesebben még egy hónapra leszerződ- teite volna őket, amíg a betakarítás tart. Csak hát mindennek vége szakad egyszer. Vagy mégsem? — Ö, nagyon jól éreztük itt magunkat — mondta valamennyiük helyett Petya Sztra- tyeva. — Sok új barátra találtunk. Remélem, hogy e baráti kapcsolatok nem szakadnak meg. Jómagam egy sereg címet viszek magammal, s ha időm engedi, írok majd mindenkinek. Vasárnap kirándultunk a Magas-Tátrába, a DobSinai-jégbarlangba, megnéztük a betléri kastélyt, Krasznahor- kát. Sok szépet láttunk, de a java még most következik. Az utolsó hetet Bratislavában és Prágában töltjük. De aztán már sietünk haza. Kezdődik a tanév, meg hamarosan a forradalom negyvenedik évfordulóját ünnepeljük, és az nálunk mindig nagy esemény. Tudom, hogy itt is a felkelés 40. évfordulóját ünnepük, és bizonyára itt is szép ünnepet tartanak. Jó, hogy népeink sorsa 40 éve tartották az SZLKP és a szociáldemokrata párt egyesítő kongresszusát Egységben a szocializmusért Szlovákia Kommunista Pártja volt az a döntő tényező, amely az ország kettészakí- tása után fáradhatatlanul szervezte — főleg a háború utolsó éveiben — Csehszlovákia Kommunista Pártja moszkvai központi vezetőségének közvetlen irányítása alatt a tömegek harcát a barbarizmus, a fasizmus- ellen, a szocialista forradalom győztes befejezéséért. Szilárdan kezében tartotta a politikai kezdeményezést a Szlovák iNem- zeti Felkelés előkészítése előtt és a felkelés alatt is. A Szlovák Nemzeti Felkelés nemzetközi viszonylatban Is elismert hadi és politikai sikerei ismét igazolták a marxizmus-leniniz- mus tanításának megalapozottságát, hogy a forradalom megvívásához feltétlenül szükség van egy társadalmi erőre, osztályra, s annak az élcsapatára, a pártra, amely képes előkészíteni, megszervezni és vezetni a társadalom többi osztályait és rétegeit a meglevő szociális kapcsolatok megszüntetéséért folyó harcban. Ez a társadalmi erő Szlovákiában a munkásosztály volt, amely a vállán viselte a fasizmus ellen folytatott fegyveres harc és a felszabadult területen végrehajtott forradalmi változások fő terhét. Élcsapata pedig Szlovákia Kommunista Pártja lett, a- mely az V. illegális központi vezetőségének, Karol Smidkének, Gustáv Husáknak és La- dislav Novomeskfnek az irányítása alatt a felgyorsult társadalmi folyamatok élére állt. Az SZLKP politikai súlya és tekintélye tette lehetővé, hogy sor kerüljön a munkáspártok, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesítésére. A párttagok, de azok is, akik az első köztársaságban és u- tána kívül álltak vagy éppenséggel a szociáldemokrata párt tagjai voltak már a felkelés előkészületei során, megértették, hogy milyen veszedelmesen káros a munkásosztály egységes sorainak megbontása, s ez a felismerés az ellenállási mozgalom során a nem kommunista partnerekkel szerzett tapasztalatokkal együtt teljesen logikusan vezetett ahhoz az elhatározáshoz, hogy végre kell hajtani a marxizmus-leninizmus elvei, és a kommunista párt és programja alapján a szociáldemokraták és kommunisták egyesítését. Erre 1944. szeptember 17-én került sor a Banská Bystrica-i Népházban. A bonyolult helyzet ellenére az egyesítő kongresszuson 46 járás, 57 üzem és 12 partizánegység képviseletében 700 küldött jelent meg. A főbeszámolót Karol Smidke tartotta, értékelte a felkelés addigi lefolyását, és felvázolta a párt célkitűzéseit a nemzeti felszabadító mozgalomban. Többek között ezt mondta: „A párt legfontosabb feladata, hogy a maga népiességében és lendületében megőrizze a Szlovák Nemzeti Felkelést, az összes demokratikus erő nemzeti frontjának együttműködését, minden tekintetben megerősítse területünk védelmét és védelmi erejét, s minden figyelmét a germán megszálló és hazai áruló követői kiűzésére és megsemmi. sítésére összpontosítsa. E feladat mellett minden más háttérbe szorul, és minden e- rőnket a saját és szövetséges ügyünk fel- jes győzelmére kell összpontosítanunk.“ A kongresszus egyhangúlag elfogadott nyilatkozatában ünnepélyes fogadalmat tettek, ebben többek között a következő állt: „Soha nem engedhetjük meg többé, hogy a szocialista erők szétforgácsolódjanak, hogy az egységes párt megosztódjon. Az e- rők összpontosítása nagy reményekre jogosít bennünket a fasiszta megszálló elleni harcban, és a szocializmusért folyó későbbi küzdelemben.“ A kongresszus megválasztotta a párt vezetőségét. Az SZLKP elnöke Karol Smidke, alelnökei pedig Gustáv Husák és Ján Cech lettek. Egy hónappal az egyesítő kongresz- szus után, annak határozata alapján az üzemi bizottságok podbrezovái konferenciáján (október 15-én) egyesült a forradalmi szak- szervezeti mozgalom is. A podbrezovái konferencia döntő lépés volt az egész csehszlovák szakszervezeti mozgalom egyesítése felé. A kommunista párt érdeméből, amely a történelem folyamán először vált uralkodó párttá, megkezdődött a mélyreható politikai változások valóra váltása. Elkezdődött a nemzeti és demokratikus forradalom, a- mely a későbbi évek folyamán szocialista forradalomba nőtt át. B. M.
