Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-28 / 35. szám

Barátság-versenyek - világraszóló eredmények

Az elmúlt és ezekben a napokban Moszkvától Havannáig a legkülönbözőbb sportágakban egész sor nagyszabású versenyt rendezlek a világ legjobb sportolóinak részvételével. A Szovjetunióban a férfi atléták, a kerékpározók, az úszók és még egész sor inás sportág képviselői mérték össze tudásukat a Barátság elnevezésű versenyeken. Nálunk a spartakiád jegyében a női atléták, a kéziladázónők, tornásznők versenyeztek.

Havannában az ökölvívók, Szófiában a művészi torna képviselői, Katowicében a teniszezők találkoztak, s még felsorolni is nehéz lenne, hogy hol és milyen sportágakban került sor rangos versenyekre. Az uszodában és a kerékpárospályán, de az atlétikai pályán is egymás után dőltek meg a világ- és Európa-csócsok, ami a napnál is ékesebben bizonyítja, hogy a szocialista országok sportolóinak részvétele nélkül valóban csak csonka olimpiát rendeztek Los Angelesben. A Barátság-versenyeken a győztesek általában mindenütt jobb eredményeket értek el, mint a XXIII. nyári olimpia dobogósai. Mi ezúttal az NDK egyik sportolóját mutatjuk be, aki egy álomhatárt döntött meg.

Repül a gerely,- ki tudja, hol all meg

Július 20-án este a berlini stadionban mindenkinek elállt abban a pillanatban a lélegzete: Uwe Hohn, az NDK Európa.-bajnok gerelyvetője nekifutott a második dobásának, aztán erőteljesen elrepítette a 800 grammos „acélnyilat“, amely repült-repült és csak nem akart megállni. Aztán amikor földet ért, kiderült, hogy Ismét megdőlt egy álomhatár. Áz őriáé termetű Uwe 104,80 méterre Javította a gerelyvetés világcsúcsát.

Sokan az amerikai Tom Petranofftól várták a bűvös 100, méter túlszárnyalását. Tavaly 28 centiméterre közelítette meg, és magabiztosan kijelentette, hogy ő lesz az első.

Jóslatából azonban nem lett semmi, következett a sportvl- lág nagy szenzációja a 22 éves, 198 centiméter magas és .

116 kilós Uwe Hohn személyében. Dobását több szakértő Bob Beamon amerikai távolugró mexikói olimpián elért 890 centiméteres álomugrásához hasonlítja, amelyet a XX. század ugrásának is neveznek. Nos, ha Beamon ugrása a XX. századé, Hohn dobása immár a XXI. századba Illő eredmény, jóllehet a versenyt követő sajtóértekezleten mindjárt az újdonsült vtlágcsúcstartó is cáfolta az efféle állításokat:

— Nem vagyok Beamon, és ez a világcsúcs sem lesz olyan hosszú életű, mint Beamoné — mondta. — Rövidesen mások is elérik ezt az eredményt, jómagam Is számítok arra, hogy még az Idén messzebbre száll a gerelyem.

Hohn Ideális gerelyvetö. Zsenge gyermek korától a dobószámokkal foglalkozik. Tizenhárom éves korában már országa bajnoka volt krikettlabdadobásban. Az NDK sportpolitikájának tökéletességét dicsért, hogy kiválasztották és sportiskolába küldték, ahol évről évre javult, de már a gerelyvetésben. Tizenkilenc éves korában junior Európa-bajnokl elmet nyert annak ellenére, hogy néhány hónappal korábban motorkerékpár-baleset következtében a lábát tűrte. Két évvel ezelőtt pedig győzött a felnőttek Európa-bajnokságán Is. Athénban 91,34 centiméterre röpítette a gerelyt. Idén neki volt a világon a legjobb sorozata. Fokozatosan 93,80; 94,82;

97,12 és 99,52 métert ért el, tehát már májusban mindössze 20 centiméterre megközelítette Petranoff világcsúcsát.

— Számítottam arra, hogy ebben az Idényben elérem a 100 “métert, de nem gondoltam, hogy a nagy nap már most, pénteken bekövetkezik — mondta. — Az Időjárás, a hűvös idő ugyanis nem kedvezett, amikor azonban elhajítottam a gerelyt, tudtam, hogy nagy dobás lesz.

Hát Ilyen lett, és ezzel még aligha mondta ki az utolsó szót.

Legjobb barátja és vetélytársa, Detlef Michel, akit szintén esélyesnek tartottak a 100 méteres határ megdöntésére (emlékezzünk csak vissza a tavalyi PTS Bratislava atlétikai versenyen elért dobására, amely majdnem a magasugrószektor- ban ért földet), szintén úgy vélekedik róla, hogy pillanatnyilag a legideálisabb gerelyvető.

— Karlendülete villámgyors, és hihetetlen ereje van. Min. den előfeltétele megvan hozzá, hogy még tovább „repítse“ a világcsúcsot.

Ügy látszik, dőlnek meg még Itt más álomhatárok Is.

A Bodrogközben reménykednek

A FELKELÉS SPORTOLÓ HŐSEI

Csapájevék aknásza

A Kis-Dunát hamarosan ismét a kajakozok és kenusok veszik birtokukba, bogy nemes versengésben tisztelettel adózzanak egy sportolónak, aki életét áldozta hazánk szabadságáért. Immár minden évben ilyenkor, szeptemberben rendezik meg a HargaS em- lékversenyt, Ivan Hargaá, akiről elnevezték ezt a rendezvényt, a Szlovák Nemzeti Felkelésben szerzett érdemeket.

Igazi proligyerek volt, apja a szegény szabó alig tudta eltartani családját. Petrial- kában született, amely akkor a munkásosztály fellegvára volt. Szinte az anyatejjel szívta magába az osztályöntudatot. A Singer gyárban finomműszerésznek tanult ki. Bátyja, Michal szerint, aki még ma is él, arany keze volt. Mindenhez érlelt, amit a kezébe vett, biztosan megjavította.

Mindennél jobban szerette azonban a sportot. Ggyszólván minden sportággal megpróbálkozott a Munkás Testnevelési Egyesületben. Ugyanakkor a vízben és a vízen is otthon érezte magát. Üszott és szabadidejében kajakazott, kenuzott. A Carlton- -szállóban liftboyszolgálatot vállalt a bátyjával együtt, hogy a megtakarított pénzükből kajakot vehessenek. Szabadidejében a Dunát rőtta. Konstantin Cársky professzor, aki abban az időben a károlyfalui (Karlova Vés) evezósklub elnöke volt, azt mondja róla, hogy rendkívül tehetséges és kitartó sportoló volt. Egymás után nyerte a versenyeket először kajakozásban, aztán kenuzásban.

Ki tudja, mi lett volna belőle, ha nem szól közbe a háború, és 1943-ban nem hívják be katonának a klérofasiszta szlovák állam hadseregébe. Már otthon sokszor szembeszegült a német származású fiúkkal. Mikor berukkolt, azt mondta otthon, hogy nem sokáig marad a szlovák hadsereg mundérjában. Tudja, hol a helye. Szavát meg is tartotta.

Alakulatát Kelet-Szlovákiába helyezték, azzal a paranccsal, hogy tisztogassa meg a környék erdőit a partizánoktól, akik már jóval a felkelés kitörése előtt rettegésben tartották a szlovák halóságokat és a német egységeket. Ludovít Kukorelli százados vezénylete alatt, aki maga is a szlovák had seregből szökött meg, Csapájev-partizánegy- ségként röpítgették a levegőbe a vasúti és közúti hidakat, a német transzportokat és lőszerraktárakat.

Ivan Hargas az első „tisztogatási“ akció során jelentkezett bajtársaival a partizánok főhadiszállásán, hogy velük akar harcolni. Kiváló aknásznak bizonyult. Attól kezdve megszaporodtak Csapájevék szabotázscselekményei. A parancsnok is roppant kedvelte a rendkívül bátor és ügyes fiút. Sohasem fordult elő, hogy elhibázta volna a német szerelvényt vagy transzportot. Szinte az ellenség orra előtt is lerakta a robbanóanyagot o sínek vagy a hídpillérek alá. Nyilván nem teljes a lista, de a Csapájev- -partizánegység — amely időközben az átállt katonákkal és a szovjet partizánokkal együtt dandárrrá nőtt — 7 vasúti hidat, 11 mozdonyt, 28 tehergépkocsit, lőszerraktárakat röpített a levegőbe. A Giraltovce melletti hadianyagraktárt pedig a szó szoros értelmében „kiürítették“, hogy feltöltsék lőszer- készletüket, és attól kezdve fokozzák harci tevékenységüket.

Alig múlt huszonegy éves, amikor 1944. október 12-én a Krivé Ol'ka melletti közúti robbantásnál még visszament az akció színhelyére, hogy meggyőződjék róla, minden rendben van-e. Az egyik töltet azonban felrubbant, és a bátor aknászt szétszaggatta. A fasiszták hetekig az út mentén hagyták az ő és bajtársai holttestét, elrettentő példának. A környék lakói titokban temették el őket.

Lehet, hogy világ- vagy olimpiai bajnok lett volna belőle. De nem lett, mert egy értelmetlen háború elragadta az élettől. Hát ilyen arca van a háborúnak, amelynek a gondolatával az imperialista körök ma is bűnös módon játszadoznak.

M. J,

Királyhelmec (Královsky Chlmec) néhány évvel ezelőtt a divízióban képviselte a bodrogközi labdarúgást. Aztán hét szűk esztendő következett, és a csapat négy évvel ezelőtt még a kerületi bajnokságból, sőt tavaly kis híján az l. osztályból is kiesett.

Á legutóbbi bajnoki idényben éppen ezért az egész Bodrogköz nagy érdeklődéssel figyelte a Slavoj szereplését. Huszonhat fordulón át vezette az l. A osztály zempléni csoportjának tabelláját. Mindenki abban reménykedett, hogy az együttes felsőbb osztályba kerül. Az utolsó négy fordulóban bekövetkezett megingás miatt azonban a bajnoki címről szőtt álom szertefoszlott.

Bizonyára nagy volt a csalódás. De erről talán leghivatottabban Bélán József, az egyesület elnöke beszélhet:

— A jelenlegi vezetőség nem egészen három évvel ezelőtt lépett hivatalba. Azt megelőzően egy évig úgyszólván vezetőség nélkül működött az egyesület, aminek meg is lett az eredménye. A csapat még ebből a bajnokságból is majdnem kiesett. Mi, a mai, vezetőség -tagjai nekigyűrkőztünk, hogy tegyünk valamit. Mert mégsem lehet az, hogy egy ilyen fényes múltú csapat mindig az alacsonyabb régiókban szerepeljen. Módszeresen fogtunk a sportmunka szervezéséhez. Egy kicsit csalódtunk, hogy szinte a markunkból csúszott ki a feljebbjutás lehetősége, de úgy véljük, nem történt tragédia. Alapos elemzést végeztünk a sikertelenség okainak felkutatására. Égy kicsit az edzettség hiányának, egy kicsit a csapatszellem romlásának tulajdonítottuk. Dr. Václav Jutka, a VSS Ko’sice egykori játékosa személyében ugyan szakavatott ember irányította a munkát, de nem volt következetes, igényes a játékosokkal szemben. Kóficéról járt le hetente háromszor, s nem tudott közvetlen kapcsolatot teremteni a fiúkkal, akik ráadásul ki is használták a gyengéit. A játékosokból hiányzott az önbizalom. Ennek tulajdonítom, hogy míg a hazai pályán mindössze egy pontot veszítettünk, idegenből csak négyet hoztunk. Szerintem megjelelő hozzáállás mellett sehogy sem lehet ekkora különbség egy csapat teljesítményében hazai és idegen pályán. Most azt tartjuk a legfontosabb teendőnek, hogy a csapatszellemet erősítsük. A vezetőség a mai összetételében jól dolgozik, s nem látom semmi akadályát, hogy újra küzdjürik a fel- jebbjutásért. Az anyagi feltételek biztosítva vannak.

Bélán József a polgári életben az állámi gazdaság főgépesítője. Az egyesület alel- nöke Leczo lstván, az állami gazdaság igazgatója, a másik alelnök Bandi Féter, a városi nemzeti bizottság elnöke, s a vezetőségben még egész sor fontos tisztségviselő és a városban működő üzemek vezető dolgozója is képviselve van. Ez is bizonyítja, hogy az egész város szívügyének tekinti a labdarúgócsapat és a sportélet fellendítését.

— Támogatásban valóban nincs hiány — mondja Bélán József. — Az állami gazdaság részéről Leczo István igazgatóval ezt egyértelműen bizonyíthatjuk. Nagyobb érdeklődést várnánk talán az iskolák részéről. E- gyeidre csak a magyar tanítási nyelvű alapiskolával működünk együtt. Télen például rendelkezésünkre bocsátja a tornatermet, Vaszi, Nádasdi és Szaniszló Ferenc tanítók pedig segítenek a fiatalok kiválasztásában és nevelésében. Egyébként az utóbbi vette át a csapat irányítását. Bízunk abban, hogy benne megtaláltuk azt az embert, aki. biztosítja mindazt, amit az edzőtől eddig is elvártunk. Remélem, hogy sikerül jó kapcsolatot teremteni a környék többi testnevelést

egyesületeivel is, mert a mi elképzeléseink szerint a Slavoj az egész bodrogközi labdarúgást képviselné a labdarúgóporondont Eddig ugyanis csak azért is akadályokat gördítettek a kiszemelt játékosok átigazolása elé. Remélem, hogy ezt a szűk látókörű lokálpatriotizmust sikerül leküzdenünk. Végül nagyobb figyelmet akarunk szentelni a fiatalok nevelésének, mert szerintem ez a legjárhatóbb út. Volt egy nagyon jó kölyökcsapatunk. Sajnos, járási méretben felbomlott a korosztály bajnoksága. Ügy tudom, hogy Barabás László, a járási nemzeti bizottság iskolaügyi szakosztályának tanfelügyelője, a volt első osztályú labdarúgó-játékvezető mostanában mindent megmozgat, hogy újra legyen. Az elmondottakból bárkinek úgy tűnhet, hogy városunkban csak a labdarúgásnak élnek. Igaz, a B csapaton és az ifjúsági együttesen kívül van egy cigány polgárokból álló csapatunk, az. AC Roma, ezenkívül sakkszakosztályunk, amelynek a tagjai a kerületi bajnokságban játszanak. Köblös Katalin egészségügyi nővér vezetésével, főleg a téli hónapokban, élénken dolgozott a dzsesszgimnasztika- vagy aerobik-kör, és a tavaszi idényben a labdarúgó-mérkőzések szüneteiben atlétikai versenyeket rendeztünk a sportok királynőjének népszerűsítése érdekében. Ügy tervezzük ugyanis, hogy előbb-utóbb létrehozzuk az atlétikai szakosztályt. _A Szlovák Energetikai Üzemben és a bútorgyárban már megkezdték a spartakiádgyakorlatok tanulását. Legutóbb 36 ezer koronát fordítottunk a teniszstadion építésére, tizenötezret a téli stadion befejezésére és 150 ezer koronát a sportpálya korszerűsítésére. Azt szeretnénk, ha minden mozgásra vágyó személy megtalálná helyét az egyesületünkben.

Milyen szépen hangzik. PALÁGYI LAJOS