Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-14 / 33. szám

A slágergyümölcs az alma Komáromban (Komárno) tulajdon­képpen két piac van: a hét min­den napján kispiac, szerdán és szom­baton nagypiac várja a vásárlókat. Legtöbben a nagypiacot látogatják. Itt nyolc hosszá sorban állnak a pul­tok, rajtuk árulják terményeiket a kistermelők. Néhány pulton ott az árus neve is, hiszen egész évre ki Nem fogy a virág Ä lévai (Levice) piacon kicsi a forgalom, pedig hát van miből válo­gatni. A kistermelők sokféle árut kí­nálnak a vásárlóknak, s merthogy nagy a választék, érdemes itt néhány percig körülnézni. A gyümölcsfélék közül csaknem az ösSzes pulton megtalálható a sárga­barack, a minőségtől függően 14—16 koronáért árulják kilóját, s valljuk be, ez azért egy kicsit sok. Korántsem tűnik azonban drágának, ha az őszi­barackot nézzük, hiszen volt, aki 22 koronát kért kilójáért, s még csodál­kozott is, hogy nem fogy az áruja. Alma, körte, ribizli és egres még kevés van, oka a szokatlan időjárás, ami késleltette a gyümölcs beérését. Ä dinnye is csak a napokban jelent meg, és bár kilóját 10—15 koronáért árulják, nem tudják a lakosság igé­nyeit kielégíteni, mert még mindig kevés van belőle. A zöldségfélékből jobb az ellátás, mint gyümölcsből. Az alapvető le­veszöldségen kívül uborka, hagyma, fokhagyma, hónapos retek stb. ele­gendő mennyiségben termett. Viszont hiába kerestem a padlizsánt és a gombát, sehol sem láttam. Megszokott látvány már a pulto­kon a zöldpaprika és a paradicsom is. Ez utóbbi kilójáért 18 koronát is elkér némely termelő, s ráadásul nem is kifogástalan az árujuk. — Nem fogy a virág — panaszkodik az egyik kereskedő, pedig igazán gyö­nyörűi Nem is csodálkozom ezen, hiszen ha a zöldség és gyümölcs árát nézem, megértem, hogy virágra már nem • igen jut pénz. Állami vállalat a piacon A nitrai piac, amely a város kö­zepén helyezkedik el, egyike az or­szág legforgalmasabb piacainak. A forgalmasságát három tényezőnek köszönheti: a város nagyságának, az­után annak, hogy környéke nem mondható éppen zöldségtermelő vi­déknek, végül pedig annak, hogy aránylag közel fekszenek az igazi zöldségtermelő vidékek, a galántai (Galanta), érsekójvári (Nővé Zámky) és komáromi (Komárno) járások. Ezért aztán nemcsak a naszvadiak (Nesvady), negyediek (Neded), de má­sok is szívesen célba veszik paprika-, rös flottilla szigeten gondozzák kert­jeiket. Áraik egy kissé magasabbak a nagypiaciénál, de mivel a hét min­den napján árulnak — szép számban jönnek ide is azok, akik friss zöld­séget, gyümölcsöt akarnak venni. Pénztelen piac Péntek reggel. A Stúrovól piacon mindössze két kofa kínálja portéká­ját. Az egyik fejtett babot, a másik paprikát, paradicsomot, uborkát, kör­tét, almát, barackot árul. A vevők nem tülekednek, hiszen az árak még mindig magasak: tizennégy korona a paprika, tizenhárom a paradicsom kilója. — A helybeliek legtöbbjének van egy kis kertje, ahol megtermeli a legszükségesebbeket — mondja az idős kofa, aki termesztéssel csak részben foglalkozik, az áruja nagyobb részét őstermelőktől vásárolja. — A’ városban tartózkodó több ezer turis­ta pedig drágállja az árut. Eljönnek ugyan a piacra, de csak körülnéz­nek, nem vásárolnak, betérnek a szemközti tejcsarnokba, ott vesznek egy liter tejet, két kiflit és kész. Rossz idők járnak mostanában a pia* cozókra, nagyon rosszak. Elmegyek a város másik árusító he­lyére is, a poliklinika melletti lakó­telepi piacra. Ott ketten árusítanak — s nem jobb eredménnyel. A har­madik árusító hely a termálfürdő be­járatánál van. Ott már vannak vagy tízen. A kínált áru — elsősorban a paprika — minősége nem túl jó. Ott is van uborka, paradicsom, barack, sőt dinnye is. A dinnye ára tizenkét korona. De az árusnak, aki a galán­tai járásból utazott le ide, nagyon rosszul megy az üzlet. — Pénztelen az idei nyarunk mondja ő is, akárcsak a többiek. —> Hiszen tavaly ilyenkor 6—7 korona volt a dinnye ára. Az idén pedig na- gyan kevés termett. A termelő abból a kevésből is szeretné megtéríteni a befektetését, munkáját. De ez csak nehezen megy. A fürdőhelyen, ahol naponta 4—8 ezer ember megfordul, két mázsa dinnyét egy fél napig is kell árulnia. Az emberek sokallják érte a pénzt, nemigen vásárolnak. A piacozók pedig nem engednek az árakból. A hivatalosan megállapított árakhoz minden esetben hozzáteszik az ötven százalékos felárat. — Ezeket az árakat nem mi szab­juk meg — mondta az egyik eladó — hanem az időjárás. Kevés és ké­sőn termett mindenből. S ennek meg is lett az eredménye. Szegényes a nian. szpppnvps a vásárlás. Piacról piacra Kevés áru, magas és tartós árak, sok eladó és kevés vásárló — talán így lehetne tömören jellemezni az idei piaci helyzetet. A mostoha időjárás nem kedvezett a termelőknek — s ez rányomta bélyegét a kínálatra. Az idén nem is nagyon várható, hogy sokat javuljon a helyzet. így aztán nem ma­rad más, mint beletörődni abba, hogy a tavalyi árak duplájáért vásárol­junk. Riportereink — Németh István, Zolczer János, Polgári László, Bárány Já­nos, Koller Sándor — augusztus 2-án, 3-án és 4-én meglátogattak néhány piacot. Tapasztalataikról az alábbiakban számolnak be. bújik a hideg, mint a többieknek. Pótlék? — Hát az nincs. Előzékenyek, kedvesek a vevőkhöz, és azt hiszem, mások és máshol is átvehetnék mód­szerüket, mert ha bevalljuk, ha nem, ez is konkurrencia, és mindenképpen árképző szerepe van. Ha ugyanis ők kinn vannak az asztaloknál úgy, mint az őstermelők, és tízért, tizenkettőért kínálják — mondjuk az őszibarackot, akkor az őstermelő sem értékelheti fel az áruját, mert ha megteszi, ak­kor nem tőle, hanem az állami vá- lalattől vesznek az emberek. Késik a gyümölcs A rimaszombati (Rím. Sobota) pia­cot járva aránylag bő, de főleg gyü­mölcsben szegény kínálattal találkoz­tam. Nem is a mennyiséggel és a minőséggel van baj, hanem a válasz­tékkal. Az idei nyár igazi kánikulát, hosszan tartó napos időt még nem hozott, s ez késleltette a melegigé­nyes zöldség-, illetve gyümölcsfélék beérését. Mintegy kéthetes csúszás van a tavalyi évhez képest — szö­gezték le többen is az elárusító asz­talok mögül. De lássuk, mi is kapható egy au­gusztus eleji hétköznapon a járási székhely piacán. Zöldségfélékből a legigényesebb háziasszonyok is válo­gathatnak. Gyökérzöldségtől kedzve a paprikán és paradicsomon keresz­tül a káposztáig és karfiolig bő kí­nálat várja a vásárlókat, de aki eset­leg burgonya- vagy tökfőzeléket akar főzni, annak sem kell üres szatyorral távoznia. A zöldbabhoz bazsalikomot, a sárgarépa- és petrezselyem-csomó­hoz pedig zellerszárat is adnak, az ínyenceknek sóskát is kínálnak. Gyümölcsből már gyengébb a kí­nálat. Ribizün és korai almán kívül már igazi csemegének számít a kis mennyiségben kínált körte, sárgaba­rack és ringló. Őszibarack nincs is, és tavaly ilyenkor már dinnyével is találkozhatott a vásárló. A közeli zöldségboltban kapható ugyan meggy is, de sajnos nem friss állapotban. Bő a választék a különböző virág­félékből. Vágott és cserepes virágo­kat, de palántákat Is vehetnek a vl- rágkedvelők. Sebtében tizennégy faj­tát számoltam össze nem beszélve a begóniák és kardvirágok népes csa­ládjáról. És hogy milyenek az árak? Az ér­vényben lévő kiskereskedelmi árat 50 százalékkal léphetik túl — ez az előírás. Hogy a rendelkezést betart­sák, arra az ellenőrök, de főleg Ju­hász János piacfelügyelő ügyel. Láto­gatásom napján egy esetben történt szabálysértés — a kajszibarack kiló- • jáért 20 koronát kért egy néni, aki azzal érvelt, hogy válogatott áruról van szó. Hogy honnan érkeztek és érkez­nek ide az árusítók, azt már a piac- felügyelőtől tudtam meg. — Szombaton van a csúcsforgalom, amikor a 68 állandó árusító helyen kívül még 80—90 további személy fi­zet helypénzt. Az is gyakori jelen­ség, hogy nem jut mindenkinek asz­tal. Az árusok zöme a rimaszombati járásból való, de főleg hét végén többen érkeznek a losonci (Luíenec), nagykürtös! (Vel'k? Krtís), érsekújvá­ri (Nővé Zámky) és komáromi (Ko­márno) járásból is. lehet bérelni az egyes árusító helye­ket. Az eladók többsége a komáromi járásból érkezik — ez meghatározza a zöldség- és gyümölcskínálatot, amely ezen a vidéken igen gazdag. Sokan kínálnak paradicsomot és paprikát 10, illetve 12 koronáért. Káposztából is van elég, viszont ke­vés sárgarépát és gyökeret láttam. Az őszi- és sárgabarack kilóját 14— 18, a ringlóét 8 koronáért mérik. 13 koronáért vehetünk egy kiló megy- gyet, de egy nagyobb tök is ennyibe kerül. A megkésett vegetáció rányomta bélyegét a dinnyetermésre. Akinek már beérett ez a C-vitaminban gaz­dag gyümölcs, 11—12 koronát kér kilójáért. Csupán kíváncsiságból néz­tem meg a hivatalos árjegyzéket: ott 8 koronát írnak elő ... A sárgadiny- nye kilója 15 korona. A slágergyümölcs jelenleg az alma: 1 kg savanykás zöld alma 7, nyári fehér alma 10, piros nyári alma 12 koronába kerül. Szerte a piacon hosszú sorok jelezték: friss almát árulnak. Padlizsánt, patisszont, retket csak egy helyen láttam, ez utóbbi csomó­ját 2,50 koronáért. Uborka viszont szinte mindenütt volt — befőzésre is, salátának is — 7—10 körönért. A ko­vászos uborka ára 10 korona. Már a pultokon van az idei vörös- és fog­hagyma 8—12 koronáért. A virágok között legtöbb a szegfű, szálja, 3—5 korona. A kardvirágért 7, a káláért 10—13 koronát kérnek. Vannak, akik kosaraikat, kézimunkái­kat, előrajzolt térítőikét kínálják — a minőségét látva — sikeresen. A Má­jus 1 téren levő nagypiac vásárlóit pecsenyesütő is várja — válogatott étkekkel. A II. lakótelepi kispiacra főleg azok hozzák ki terménveiket »kik a Vn­paradicsom- és dinnyeszállítmányaik- kal. Most persze engem nem ők ér­dekelnek, hanem az, ami eltér, más itt, mint a fővárosban, Zvolenban vagy Banská Bystricában. Nézelődöm hát. Jobboldalt pompás virágtenger. Kardvirág, dália, rózsa, szegfű, de sok más virág is. Ez utóbbiakat idős asszonyok tartják a kezükben, és kí­nálják az embereknek. A gyümölccsel is így van. Kosár- kányi aprószemű ringló, néhány szem alma, körte. Mások maroknyi petrezselyem zöld­jét, kötegecske kaprot tartanak a kezükben, a háziasszonyok pedig szí­vesen fizetik meg érte azt az egy vagy két koronát. Mennyi bevételük lehet belőle? Egyáltalán megéri bejönni vele akár­csak a város széléről is? Nem tu­dom. Egy azonban biztos: jó, hogy nem rothad el ott, ahol .megtermett. Különben is: nagyobb termelők az ilyen apróságokkal nem bajoskodnak. Van azonban a nitrai piacnak egy másik jellegzetessége is: itt nem­csak a kis- és nagytermelők kínálják eladásra a terményeiket, de a zöld­ségkereskedő vállalat két standjá­nak a „lakói“ is kinn tanyáznak az asztaloknál. Valéria Sedláéková és Terézia Blunárová például immár 7, illetve 12 éve árulja a káposztát, pa­radicsomot, őszibarackot, citromot. A napi forgalmuk az áru szerint ala­kul. A vevők, bár fejük fölött ott a vál­lalat cégtáblája, éppúgy válogatnak, mint a többi asztalnál, az eladónők pedig megvárják, míg a vásárlók el­döntik, hogy melyik káposztát, ubor­kát vagy paradicsomot választják ki, lemérik és számolnak. A szél, az nem éri őket, hiszen zárt az udvar, de télen bizony éppúgy a körmük alá

Next

/
Thumbnails
Contents