Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-14 / 33. szám
A slágergyümölcs az alma Komáromban (Komárno) tulajdonképpen két piac van: a hét minden napján kispiac, szerdán és szombaton nagypiac várja a vásárlókat. Legtöbben a nagypiacot látogatják. Itt nyolc hosszá sorban állnak a pultok, rajtuk árulják terményeiket a kistermelők. Néhány pulton ott az árus neve is, hiszen egész évre ki Nem fogy a virág Ä lévai (Levice) piacon kicsi a forgalom, pedig hát van miből válogatni. A kistermelők sokféle árut kínálnak a vásárlóknak, s merthogy nagy a választék, érdemes itt néhány percig körülnézni. A gyümölcsfélék közül csaknem az ösSzes pulton megtalálható a sárgabarack, a minőségtől függően 14—16 koronáért árulják kilóját, s valljuk be, ez azért egy kicsit sok. Korántsem tűnik azonban drágának, ha az őszibarackot nézzük, hiszen volt, aki 22 koronát kért kilójáért, s még csodálkozott is, hogy nem fogy az áruja. Alma, körte, ribizli és egres még kevés van, oka a szokatlan időjárás, ami késleltette a gyümölcs beérését. Ä dinnye is csak a napokban jelent meg, és bár kilóját 10—15 koronáért árulják, nem tudják a lakosság igényeit kielégíteni, mert még mindig kevés van belőle. A zöldségfélékből jobb az ellátás, mint gyümölcsből. Az alapvető leveszöldségen kívül uborka, hagyma, fokhagyma, hónapos retek stb. elegendő mennyiségben termett. Viszont hiába kerestem a padlizsánt és a gombát, sehol sem láttam. Megszokott látvány már a pultokon a zöldpaprika és a paradicsom is. Ez utóbbi kilójáért 18 koronát is elkér némely termelő, s ráadásul nem is kifogástalan az árujuk. — Nem fogy a virág — panaszkodik az egyik kereskedő, pedig igazán gyönyörűi Nem is csodálkozom ezen, hiszen ha a zöldség és gyümölcs árát nézem, megértem, hogy virágra már nem • igen jut pénz. Állami vállalat a piacon A nitrai piac, amely a város közepén helyezkedik el, egyike az ország legforgalmasabb piacainak. A forgalmasságát három tényezőnek köszönheti: a város nagyságának, azután annak, hogy környéke nem mondható éppen zöldségtermelő vidéknek, végül pedig annak, hogy aránylag közel fekszenek az igazi zöldségtermelő vidékek, a galántai (Galanta), érsekójvári (Nővé Zámky) és komáromi (Komárno) járások. Ezért aztán nemcsak a naszvadiak (Nesvady), negyediek (Neded), de mások is szívesen célba veszik paprika-, rös flottilla szigeten gondozzák kertjeiket. Áraik egy kissé magasabbak a nagypiaciénál, de mivel a hét minden napján árulnak — szép számban jönnek ide is azok, akik friss zöldséget, gyümölcsöt akarnak venni. Pénztelen piac Péntek reggel. A Stúrovól piacon mindössze két kofa kínálja portékáját. Az egyik fejtett babot, a másik paprikát, paradicsomot, uborkát, körtét, almát, barackot árul. A vevők nem tülekednek, hiszen az árak még mindig magasak: tizennégy korona a paprika, tizenhárom a paradicsom kilója. — A helybeliek legtöbbjének van egy kis kertje, ahol megtermeli a legszükségesebbeket — mondja az idős kofa, aki termesztéssel csak részben foglalkozik, az áruja nagyobb részét őstermelőktől vásárolja. — A’ városban tartózkodó több ezer turista pedig drágállja az árut. Eljönnek ugyan a piacra, de csak körülnéznek, nem vásárolnak, betérnek a szemközti tejcsarnokba, ott vesznek egy liter tejet, két kiflit és kész. Rossz idők járnak mostanában a pia* cozókra, nagyon rosszak. Elmegyek a város másik árusító helyére is, a poliklinika melletti lakótelepi piacra. Ott ketten árusítanak — s nem jobb eredménnyel. A harmadik árusító hely a termálfürdő bejáratánál van. Ott már vannak vagy tízen. A kínált áru — elsősorban a paprika — minősége nem túl jó. Ott is van uborka, paradicsom, barack, sőt dinnye is. A dinnye ára tizenkét korona. De az árusnak, aki a galántai járásból utazott le ide, nagyon rosszul megy az üzlet. — Pénztelen az idei nyarunk mondja ő is, akárcsak a többiek. —> Hiszen tavaly ilyenkor 6—7 korona volt a dinnye ára. Az idén pedig na- gyan kevés termett. A termelő abból a kevésből is szeretné megtéríteni a befektetését, munkáját. De ez csak nehezen megy. A fürdőhelyen, ahol naponta 4—8 ezer ember megfordul, két mázsa dinnyét egy fél napig is kell árulnia. Az emberek sokallják érte a pénzt, nemigen vásárolnak. A piacozók pedig nem engednek az árakból. A hivatalosan megállapított árakhoz minden esetben hozzáteszik az ötven százalékos felárat. — Ezeket az árakat nem mi szabjuk meg — mondta az egyik eladó — hanem az időjárás. Kevés és későn termett mindenből. S ennek meg is lett az eredménye. Szegényes a nian. szpppnvps a vásárlás. Piacról piacra Kevés áru, magas és tartós árak, sok eladó és kevés vásárló — talán így lehetne tömören jellemezni az idei piaci helyzetet. A mostoha időjárás nem kedvezett a termelőknek — s ez rányomta bélyegét a kínálatra. Az idén nem is nagyon várható, hogy sokat javuljon a helyzet. így aztán nem marad más, mint beletörődni abba, hogy a tavalyi árak duplájáért vásároljunk. Riportereink — Németh István, Zolczer János, Polgári László, Bárány János, Koller Sándor — augusztus 2-án, 3-án és 4-én meglátogattak néhány piacot. Tapasztalataikról az alábbiakban számolnak be. bújik a hideg, mint a többieknek. Pótlék? — Hát az nincs. Előzékenyek, kedvesek a vevőkhöz, és azt hiszem, mások és máshol is átvehetnék módszerüket, mert ha bevalljuk, ha nem, ez is konkurrencia, és mindenképpen árképző szerepe van. Ha ugyanis ők kinn vannak az asztaloknál úgy, mint az őstermelők, és tízért, tizenkettőért kínálják — mondjuk az őszibarackot, akkor az őstermelő sem értékelheti fel az áruját, mert ha megteszi, akkor nem tőle, hanem az állami vá- lalattől vesznek az emberek. Késik a gyümölcs A rimaszombati (Rím. Sobota) piacot járva aránylag bő, de főleg gyümölcsben szegény kínálattal találkoztam. Nem is a mennyiséggel és a minőséggel van baj, hanem a választékkal. Az idei nyár igazi kánikulát, hosszan tartó napos időt még nem hozott, s ez késleltette a melegigényes zöldség-, illetve gyümölcsfélék beérését. Mintegy kéthetes csúszás van a tavalyi évhez képest — szögezték le többen is az elárusító asztalok mögül. De lássuk, mi is kapható egy augusztus eleji hétköznapon a járási székhely piacán. Zöldségfélékből a legigényesebb háziasszonyok is válogathatnak. Gyökérzöldségtől kedzve a paprikán és paradicsomon keresztül a káposztáig és karfiolig bő kínálat várja a vásárlókat, de aki esetleg burgonya- vagy tökfőzeléket akar főzni, annak sem kell üres szatyorral távoznia. A zöldbabhoz bazsalikomot, a sárgarépa- és petrezselyem-csomóhoz pedig zellerszárat is adnak, az ínyenceknek sóskát is kínálnak. Gyümölcsből már gyengébb a kínálat. Ribizün és korai almán kívül már igazi csemegének számít a kis mennyiségben kínált körte, sárgabarack és ringló. Őszibarack nincs is, és tavaly ilyenkor már dinnyével is találkozhatott a vásárló. A közeli zöldségboltban kapható ugyan meggy is, de sajnos nem friss állapotban. Bő a választék a különböző virágfélékből. Vágott és cserepes virágokat, de palántákat Is vehetnek a vl- rágkedvelők. Sebtében tizennégy fajtát számoltam össze nem beszélve a begóniák és kardvirágok népes családjáról. És hogy milyenek az árak? Az érvényben lévő kiskereskedelmi árat 50 százalékkal léphetik túl — ez az előírás. Hogy a rendelkezést betartsák, arra az ellenőrök, de főleg Juhász János piacfelügyelő ügyel. Látogatásom napján egy esetben történt szabálysértés — a kajszibarack kiló- • jáért 20 koronát kért egy néni, aki azzal érvelt, hogy válogatott áruról van szó. Hogy honnan érkeztek és érkeznek ide az árusítók, azt már a piac- felügyelőtől tudtam meg. — Szombaton van a csúcsforgalom, amikor a 68 állandó árusító helyen kívül még 80—90 további személy fizet helypénzt. Az is gyakori jelenség, hogy nem jut mindenkinek asztal. Az árusok zöme a rimaszombati járásból való, de főleg hét végén többen érkeznek a losonci (Luíenec), nagykürtös! (Vel'k? Krtís), érsekújvári (Nővé Zámky) és komáromi (Komárno) járásból is. lehet bérelni az egyes árusító helyeket. Az eladók többsége a komáromi járásból érkezik — ez meghatározza a zöldség- és gyümölcskínálatot, amely ezen a vidéken igen gazdag. Sokan kínálnak paradicsomot és paprikát 10, illetve 12 koronáért. Káposztából is van elég, viszont kevés sárgarépát és gyökeret láttam. Az őszi- és sárgabarack kilóját 14— 18, a ringlóét 8 koronáért mérik. 13 koronáért vehetünk egy kiló megy- gyet, de egy nagyobb tök is ennyibe kerül. A megkésett vegetáció rányomta bélyegét a dinnyetermésre. Akinek már beérett ez a C-vitaminban gazdag gyümölcs, 11—12 koronát kér kilójáért. Csupán kíváncsiságból néztem meg a hivatalos árjegyzéket: ott 8 koronát írnak elő ... A sárgadiny- nye kilója 15 korona. A slágergyümölcs jelenleg az alma: 1 kg savanykás zöld alma 7, nyári fehér alma 10, piros nyári alma 12 koronába kerül. Szerte a piacon hosszú sorok jelezték: friss almát árulnak. Padlizsánt, patisszont, retket csak egy helyen láttam, ez utóbbi csomóját 2,50 koronáért. Uborka viszont szinte mindenütt volt — befőzésre is, salátának is — 7—10 körönért. A kovászos uborka ára 10 korona. Már a pultokon van az idei vörös- és foghagyma 8—12 koronáért. A virágok között legtöbb a szegfű, szálja, 3—5 korona. A kardvirágért 7, a káláért 10—13 koronát kérnek. Vannak, akik kosaraikat, kézimunkáikat, előrajzolt térítőikét kínálják — a minőségét látva — sikeresen. A Május 1 téren levő nagypiac vásárlóit pecsenyesütő is várja — válogatott étkekkel. A II. lakótelepi kispiacra főleg azok hozzák ki terménveiket »kik a Vnparadicsom- és dinnyeszállítmányaik- kal. Most persze engem nem ők érdekelnek, hanem az, ami eltér, más itt, mint a fővárosban, Zvolenban vagy Banská Bystricában. Nézelődöm hát. Jobboldalt pompás virágtenger. Kardvirág, dália, rózsa, szegfű, de sok más virág is. Ez utóbbiakat idős asszonyok tartják a kezükben, és kínálják az embereknek. A gyümölccsel is így van. Kosár- kányi aprószemű ringló, néhány szem alma, körte. Mások maroknyi petrezselyem zöldjét, kötegecske kaprot tartanak a kezükben, a háziasszonyok pedig szívesen fizetik meg érte azt az egy vagy két koronát. Mennyi bevételük lehet belőle? Egyáltalán megéri bejönni vele akárcsak a város széléről is? Nem tudom. Egy azonban biztos: jó, hogy nem rothad el ott, ahol .megtermett. Különben is: nagyobb termelők az ilyen apróságokkal nem bajoskodnak. Van azonban a nitrai piacnak egy másik jellegzetessége is: itt nemcsak a kis- és nagytermelők kínálják eladásra a terményeiket, de a zöldségkereskedő vállalat két standjának a „lakói“ is kinn tanyáznak az asztaloknál. Valéria Sedláéková és Terézia Blunárová például immár 7, illetve 12 éve árulja a káposztát, paradicsomot, őszibarackot, citromot. A napi forgalmuk az áru szerint alakul. A vevők, bár fejük fölött ott a vállalat cégtáblája, éppúgy válogatnak, mint a többi asztalnál, az eladónők pedig megvárják, míg a vásárlók eldöntik, hogy melyik káposztát, uborkát vagy paradicsomot választják ki, lemérik és számolnak. A szél, az nem éri őket, hiszen zárt az udvar, de télen bizony éppúgy a körmük alá
