Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-24 / 4. szám

Sohasem késő elkezdeni

A végzős középiskolás diákok többsége már elhatározta, hogy hol folytatja tanulmányait érettségi után. Főleg a gimnazisták számára gond, ha nem sikerül bejutni a kiválasztott egyetemre, főiskolára, esetleg valamelyik szakosító iskolába. Ilyenkor némelyek egy év múlva újra megpróbálkoznak, mások viszont munkába állnak és igyekeznek valamilyen szakmát tanulni. Ezt az utóbbit választotta Gora György is, amikor a gimnáziumot befejezve munkába lépett a Zdroj bratislavai vállalatánál.

— Tavaly februárban jöttem ehhez a vállalathoz dolgozni mint raktáros a Kertész utcai élelmiszerüzletbe. Ha nem volt munka a raktárban, az üzletben segítettem az árukirakodásnál, ha meg szükség volt rá, átvettem az üres üvegeket. Aztán pár hónap múlva különbözeti vizsgát tettem anyagismeretből és közgazdaságtanból, így szakképesítést szereztem és most mint részlegvezető dolgozom tovább ugyanebben az üzletben. Engem már kiskoromtól érdekelt a kereskedelem, nagy odaadással, kedvvel dolgoztam, pedig az elején bizony nagyon nehéz volt. Szerintem a legtöbb pályakezdő fiatalnál az a baj, hogy visszariadnak a kezdeti nehézségektől, holott minden munka csak addig nehéz, amíg az ember rá nem jön a fortélyaira.

— Az előbb említetted, hogy érdekel a munkád, de mondd, konkrétan mi érdekel ae üzletben?

— Az, hogy itt mindennap történik valami. En például nem bírnám ki nyolc órát állni egy futószalag mellett, és naponta ugyanazokat a műveleteket végezni. Az üzletben az a jó, hogy itt nem egyhangú a munka. Az egyik nap azon tanácskozunk, hogy melyik árufajtából mennyit kell megrendelni, a másik nap jön az áru, amelyet át kell venni, majd esetleg valamit reklamálni. Aztán a vevők is szinte naponta cserélődnek.

— Nem gondoltál arra, hogy esetleg főiskolára jelentkezz?

— Egy időben foglalkoztatott a továbbtanulás gondolata, de aztán lemondtam róla. Tavaly decemberben sikerült elvégeznem az üzletvezetői tanfolyamot, és mindén vágyam az, hogy egyszer üzletvezetőként dolgozhassam. Előreláthatólag áprilisban katonának megyek, úgyhogy két évig egészen más feladatok fognak majd foglalkoztatni.

KAMONCZA MÁRTA

óra a jégpályán

Harmadik idényét kezdte idén a komáromi (Komárno) téli stadion. A mintegy háromnegyed hektárnyi területű létesítmény 1981 novemberében nyitotta meg kapuit. Mivel az idén a természet szeszélye folytán alig hullott hó, és nincs hol élvezni a tél örömeit, aki csak teheti, felkeresi a jégpályát . ✓.

— A diákjegyek fogynak jobban, de a felnőttek is nagyon érdeklődnek — mondja Mészáros József, a téli stadion jegyárusa.

— Hétközben kevesebben jönnek, de szombat-vasárnap telt házunk van. A bevételünk egy-egy hétvégén meghaladja a 3000 koronát — teszi hozzá a társa, Lehotsky Adolf.

Jaroslav Maiina gondnokkal már a jégpálya kihasználtságáról beszélgetek.

— Milyen a pálya befogadóképessége?

— Háromszáz ember fér el rajta kényelmesen, de a korcsolyázók állandóan cserélődnek. Hétköznapokon a tornaórákon az iskolások járnak ide. Felügyeletükről a ho- kisták gondoskodnak. Sylvia Barická volt műkorcsolyázónő műkorcsolyakört vezet az 5—7 éves gyerekeknek. Itt edz az SK Ko-^ márno sportklub jégkorongcsapata is. Bajnoki és barátságos mérkőzéseket szervezünk, február második hetében pedig karnevál lesz nálunk, amelyet ezután szeret-; nénk minden évben megrendezni.

Megtudom azt is, hogy 1983 telétől rendszeres buszjárat szállítja a városból az érdeklődőket a pályára és vissza. Végül a stadion fejlődéséről érdeklődöm.

— Folytatjuk a környezet parkosítását, és tervbe vettük, hogy befedjük a pályát.

Ezután magam is a nézelődök közé vegyülök. Az óriási jégtükrön nyüzsög a tömeg. Velem szemben a jégen állva egy apuka, Halrao Péter szintén e nyüzsgést figyeli.

— Kivel van itt? — faggatom őt.

— Hétéves fiammal, Mariannái. Karácsony előtt kezdtünk kijárni a jégre, s azóta rendszeresen látogatjuk.

Közben a tömeg egyre nő palánkon innen és túl.

A jégpálya mellett büfé várja a vendégeket. Forró teát, sült kolbászt kaphat, aki betér ide. Az egyik asztalnál egy fiú üldögél, a tizenkét éves Ujj Ernő.

— Tavaly az egyik barátom hozott ki — mondja a legényke. — Itt tanultam meg korcsolyázni, s úgy érzem, jól megy. A karneválon maszkot szeretnék ölteni, sőt nyerni Is.

Elbúcsúzom a komáromi téli stadiontól, s azzal a tudattal távozom, hogy jó volt látni, sok ember milyen hasznosan tudja eltölteni a szabadidejét.

bárány János

AZ IGÉNYESSÉG

TÜKRÉBEN

0

É

les füttyszó hasít a sűrű hóesésbe, és a látomás párját ritkítja: babom acélcsövek indázuak szerteszét, az emelődaru mast engedi a vezetékbe az ormótlan elzárószelepet. A hórukkot kiabáló munkások liliputiak- nak tűnnek, szinte elvesznek a hatalmas vasszerkozetek mellett. Épül a tranzit gázvezeték nagykaposi (VelKa Kapusany) kompresszorállomása, s három vezeték szállítja majd innen a Szovjetunióból érkező földgázt hazánkba s szerte Európába. Kőhajításnyira a szovjet hatúrtól épült fel e kulcsfontosságú létesítmény, amelyre száz kilométerekkel odébb kapcsolódnak a kisegítő állomások, hogy a gáz előírt nyomását és paramétereit mindvégig tartani tudják. Gondolataimba merülve, a SZISZ járási bizottsága elnökének a szavai jutnak az eszembe, aki azt mondta: a nagykaposi kompresszorállomáson működik a járás egyik legjobb SZISZ- alapszervezete.

Michal Hris mérnököt, az állomás műszaki osztályvezetőjét munka közben találom irodájában, ő irányítja a karbantartó részleg 105 alkalmazottját, s

Michal Hrií mérnök: „Összeforrott gárda vagyunk."

egyúttal ő az elnöke a 70 tagú SZISZalapszervezetnek.

— A két műszakos munka, a bejárás nagyban nehezíti munkánkat. De talán egyrészt jó is, hogy kicsit a periférián vagy talán még azon is túl vagyunk, mert így a fiatalok, ha itt maradnak délután, akkor tesznek is valamit a SZISZ-ért. Összeforrott gárda vagyunk, ismerjük egymás érdeklődését, szokásait, képességeit, s az örömökön, sikereken, eredményeken is egyaránt osztozunk. Ami talán a járás többi alapszervezete fölé emel bennünket, az a sok évi kiegyensúlyozott, spontán tevékenység. Évek óta a legjobbak között vagyunk elkönyvelve. Jómagam öt éve vagyok elnöke a szervezetnek, és a tizenegy tagú vezetőség is kb. ennyi ideje változatlan „felállításban“ dolgozik.

— Egy ilyen intézményben, gondolom, akad munka bőven a fényszórósoknak is -r-í fordulok Majoros Bélához, aki a SZISZ SZKB tagja és egyben az Ifjúsági Fényszóró járási csoportjának a vezetője.

— Ml tagadás, van munkánk bőven, amelyet azonban tervszerűen és rendszerességgel végzünk. Nagy gondot fordítunk az elhasználódott nyersanyagok raktározására, gyűjtésére, beszolgáltatására. Fáradt olajból, ólomból és cinből évente nagyobb mennyiséget beszolgáltatunk a gyűjtőállomásokon, s így mintegy 14 ezer koronával gyarapodik a SZISZ számlája. A munkafegyelem és a biztonsági előírások megtartását rendszeresen ellenőrizzük, az észlelt hiányosságokat pedig faliújságokon kipellengérezzük. Az eredmény? Érezhetően csökken a munkabelesetek száma.

— Hathatósan segít a faliújság elrendezésében tehetséges rajzolónk,

Korcsmáros Arnold. A munkahelyi hi- giéna, a környezet szintén figyelmünk középpontjában van. Az Életfa-versenyben kerületi kitüntetésben részesültünk, mert négyszáz facsemetét ültettünk ki üzemünk területén. Képletesen szólva

fényszórónk az újítőmozgalomba Is bevilágít. Nem hagyjuk elveszni a sokat érő ötleteket, a brigádokat az újítások mielőbbi megvalósítására ösztökéljük. Fiatal újítóink is akadnak szép számmal. Az eddig benyújtott 34 újítási javallat közül 15 fiatal szerzőktől származik. Az üzem minden évben újítási versenyt hirdet. A tavaly júliusban értékelt verseny győztese Majoros István volt. Sok újítónk töri a fejét a kompresszorokból távozó energia hasznosításán.- Nem messze állomásunktól a jövőben egy üvegházgazdaság létesül, amejy ezt a kérdést is végleg lezárja. Az üvegházakat a hőkicserélőkből érkező forró vízzel fűtik majd.

— A üzemben példás rend fogadott, mintha mindennek helye lenne itt, nem úgy, mint a bekötő út mentén, az éjiít- kezás befejezése óta ott árválkodó szanaszét heverő anyagoknak, faházikóknak.

— Igen a rendre a tisztaságra odafigyelünk, rendszeresen szervezünk nagytakarítást, társadalmi munkát. De nemcsak üzemünket és környékét építjük, szépítjük, hanem a városnak és a környező szövetkezeteknek is segítünk. Szocialista felajánlást is tettünk, mégpedig azt, hogy 1058 órát ledolgozunk társadalmi munkában. írásbeli szerződésünk van az abarai (Oborín) szövetkezettel. Egymást segítve dolgozunk velük évek óta. A Nagykaposi Városi Nemzeti Bizottsággal is szerződésbe foglalt kapcsolataink vannak. Segítünk a termálfürdő építésében, és egy alapiskola tetőszerkezetét is a mi embereink és gépeink teszik majd helyre. Nemcsak ügyes, elmés, hanem dolgos fiataljaink is vannak, ez tény. Szeretnénk, ha a jövőben munkánkkal nemcsak az üzem vezetősége és a járási szervek lennének elégedettek, hanem a kívülről érkezők, a nem beavatottak is az elismerés hangján szólnának rólunk, az üzem ről, a környezetről. POLGÁRI LÁSZLÓ

A szerző felvételei

Majoros Béla mérnök: fényszórónk az újítási mozgalomba is bevilágít.“

KIEMELTÜK

Nagy felelősség hárul a pártszervezetekre, az összes kommunistára. Döntő mértékben tőlük függ. hogy a dolgozók legszélesebb rétegei, szervezetei, egész közvéleményünk saját ügyének tartsa az országunk biztonságáért és békés fejlődéséért folytatott küzdelmet. Ogy, mint a kizsákmányolok elleni harcban, ma is abban rejlik a kommunisták élcsapat szerepe, hogy a dolgozók gondolkodását és aktivitását napjaink szükségleteinek színvonalára emeljék, és mindenki öntudatos békeharcos legyen.

Korunk nem könnyű, bonyolult, az imperialisták miatt egyre nagyobb a nukleáris háború veszélye. Mi, kommunisták azonban nem lehetünk sem alaptalanul optimisták, sem alaptalanul pesszimisták, mi nem helyezhetjük életünket „a sors kezébe“. Ellenkezőleg — éppen a veszélyes helyzet mozgósítja erőinket, megsokszorozza erőfeszítéseinket a békeharcban. Küzdelmünk, az a meggyőződésünk, hogy a háború megakadályozható, a szocializmus erejére, hatalmas gazdasági és védelmi erejére, a haladó erők és bolygónk valamennyi jóakaratú emberének eltökéltségére támaszkodik. Ezt tudatosítva offenzívan. bölcsen, érvelve és meggyőzően politikai munkát kell kifejtenünk az emberek között, magyarázni a helyzetet, hogy megértsék a dolgokat, magukévá tegyék meggyőződésünket, és valamennyien elősegítsék, hogy Csehszlovákia hozzájárulása a békéért folytatott sorsdöntő küzdelemhez egyre nagyobb legyen.

A szocializmus célja: az emberek jóléte és boldogsága; a szocializmus számára idegen a nyomor és a pusztítás. Csak akkor fordul fegyveres erőihez, ha szocialista szuverenitását kell megvédenie az ellenséggel szemben. Ennek a ténynek új meggyőző bizonyítéka a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ parlamentjeihez és nemzeteihez intézett ünnepélyes nyilatkozata, miszerint ,,a Szovjetunió nem veszé’yezteti egy ország biztonságát sem Nyugaton, sem Keleten, békében akar élni az összes országgal, és érvényesíteni kívánja a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikáját“.

Az imperialista propaganda mindent megtesz azért, hogy felmentse az DSA-t a felelősség alól azért, hogy meghiúsította a Ttuk'eárís; fegyverekről . fqlytatott tárgyalásokat. gyengíteni próbálja az.iUSA politikájának ljírálatpt és a tárgyalási készségre vonatkozó demagógiával megpróbálja félrevezetni a széles közvéleményt.

Ezek az urak azzal az állítással kendőzik el a nyugat-európai közvélemény előtt militarista po'itikájuk következményeit, hogy „tulajdonképpen semmi sem történt“, és a szocialista országok állampolgárai körében kétségeket akarnak kelteni ellenintézkedéseink jogosságát illetően. El akarják érni, hngy ellenezzék ezeket az intézkedéseket és kétségbe akarják vonni a szuverenitásunk védelmére hozott hazafias intézkedéseinket. valamint internacinnalista kötelességeinket a Varsói Szerződés keretében. Annak érdekében, hogy gyengítsék védelmi képességünket és általában politikai rendszerünket, a burzsoá reakció fokozta szennyes propagandáját, hogy főleg fiatalságunkat szocialistaellenes állásfoglalásra késztesse, megfertőzze a masarykizmus eszméivel, amelynek „amerikai“ gyökereit oly feltűnően kihangsúlyozzák.

Ezért különösen nagy figyelmet kell szentelnünk állampolgárainknak és főleg a fiataloknak. a szocialista hazafiság és internacionalizmus szellemében történő nevelésüknek. annak, hogy a szocialista haza öntudatos építőivé és védelmezőivé neveljük őket.

A központi bizottság 9. ülésén külön kiemelte a gazdasági feladatok és a nemzetközi helyzet, valamint az ország védelmének összefüggését.

Látnunk kell, milyen konkrét kapcsolat van gazdaságunk és a nemzetközi helyzet között. Nyilvánvaló, hegy a védelem kérdését gazdasági szempontból is meg kell oldanunk, hogy elkerü'hetetlen a védeltni kiadások emelése. Védelmi erőnk gazdasági feltételeinek megteremtését a gazdaság további fejlesztésével, mindenekelőtt a hatékonyság növelésével .az összes forrás hatékonyabb kihasználásával akarjuk elérni. Azt akarjuk tehát, hogy közben megtartsuk az elért életszínvonalat, amelyet a kongresz- szusnn kitűzött irányvonal szellemében tovább javítunk.

JOZEF LENÁRT interjújából, amelyet a Pravda, az Oj Szó és a Nővé slovo főszerkesztőjének adott.

V