Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-07 / 32. szám
Aktív klubtevékenység Marta DaniSová, a járási népművelési központ dolgozója. T öbb fórumon Is elhangzott: klubtevékenység tekintetében Szlovákia járásai közül az egyik legaktívabb, legjobban dolgozó járás az érsekújvári (Nővé Zám- ky). Mit rejt e tömör summázat? S ml a titka a sikeres munkának? Ezekkel a kérdésekkel kopogtattunk be ijozef Sutkához, a járási nemzeti bizottság kulturális osztályának vezetőjéhez. Alig beszélgettünk egy félórányit, s a titok egyik nyitját máris sejtettem: az osztályvezetőnek a klubmozgalom szívügye! Rugalmasan, lelkesen, szenvedéllyel kezeli a klubmozgalom ügyét. — A szórakozás, a művelődés, a szabadidő hasznos eltöltése szempontjából igen fontos a klubtevékenységnek a szerepe — mondja Jozef Sutka. — Épp ezért járásunkban a kiemelt feladatok közé tartozik a klubmunka állandó javítása, tökéletesítése, újabb és újabb klubok szervezése. S magán a klubtevékenységen belül is a legnagyobb hangsúlyt az ifjúsági klubokra helyezzük. Persze, hogy örülünk annak, hogy minket a legjobbak közé soroltak, ám hadd jegyezzem meg, hogy elégedettek még mindig nem vagyunk. Sok még a tartalék, amit nemcsak ki lehet, de ki is kell használnunk. Hogy az ifjúsági klubmozgalomban ilyen jó eredményeket érhettünk el, azt elsősorban annak köszönhetjük, hogy kölcsönösen jó az együttműködés a SZISZ járási bizottsága és osztályunk között. De hadd jegyezzem meg még azt is, hogy járásunk mind az öt kulturális-művelődési intézményének külön részlege, külön programja van, amely csak az ifjúsággal foglalkozik. Ä népművelési központ, a könyvtárak, a múzeumok mind-mind készítenek olyan programokat, amelyek csak vagy elsősorban a fiatalokhoz szólnak, amelyek színesebbé teszik egy- egy ifjúsági klub munkáját, amelyek tágítják a fiatalság látókörét: nevelhetnek, szórakoztathatnak. Ez az évek óta következetesen végzett munka természetszerűleg már hozott is némi eredményt. Ahogy az a körülmény is, hogy a népművelési otthonokban dolgozók nyolcvan százaléka szakképzett, tehát tizenhat hivatásos népművelő dolgozik az egyes falvakban. Ez a jól kiépített háttér egyik előfeltétele annak, hogy a klubok munkája szakember irányításával zajlik, hogy valóban tudunk olyan gazdag és változatos programot biztosítani, amely a nagyközönség igényeit kielégíti, amely érdeklődésre tarthat számot. — Igények, érdeklődés. Gyakran hallani klubvezetőktől, hogy a fiatalokat csak a diszkó érdekli. így van ez önöknél is? — Már csak részben. S ha ez így volt, ez annak tudható be, hogy a Szervezők megelégedtek a konzum- kultúra legegyszerűbb formáival. Hogy nem keresték azokat a további lehetőségeket, amelyeket a klubtevékenység szórakoztató-nevelő sokrétűsége még rejt. Járásunkban is bebizonyosodott, hogy ha a diszkón kívül még van egyéb kínálat is, akkor van érdeklődés is. Lehet, hogy több munka, jobb szervezés árán, de az igény mindenképpen létezik. Meg aztán, maradjunk még néhány mondat erejéig a diszkóknál. Diszkót is lehet sokféleképpen szervezni, lebonyolítani. Ügy is, hogy ott isznak, verekednek a fiatalok, meg úgy is, hogy ital nélkül is jól szórakoznak. Sőt, a nagy többség csak így szórakozik jól. Nemrég voltak olyan hangok, hogy meg kell szüntetni a diszkókat. Nem értek ezzel egyet. Nem megszüntetni kell, hanem megszervezni őket. Hiszen a szórakozásnak ez a formája nagyon fontos szerepet tölt be a mai fiatalok életében. A diszkó azon rendezvények egyike, amely a legnagyobb tömegeket vonzza. S mivel nagyon sok ember van együtt — nagyon sok emberre lehet hatni: nemcsak szórakoztatni, hanem formálni, nevelni is tudjuk őket. Fejleszteni esztétikai érzéküket, magatartásukat, viselkedésüket. Épp ezért mi a diszkókra nagy hangsúlyt helyezünk. Kezdtük a dolgot azzal, hogy kiképeztünk tizennyolc lemezlovast, akik az elvárásainknak megfelelően bonyolítanak le egy-egy diszkót. Azóta egészen apró rendellessé- geken kívül nincs semmi baj, s jó egy éve a helyzet nagyon kedvező. — Fölösleges hangsúlyozni, hogy a kultúra, a szórakoztatás, a klubtevékenység nemcsak azon áll vagy bukik, hogy milyenek az igények, hanem azon is, hogy van-e elegendő pénz a munkához. Több járásban úgy oldották meg a pénzügyi gondokat, hogy a szövetkezetek, gazdaságok, vállalatok kultúrára fordított támogatását közös kasszába gyűjtötték össze, s az egyes intézmények ebből a közös, nagyobb alapból gazdálkodnak. Mi a helyzet az érsekújvári járásban? — A mi helyzetünkben valóban ez az egyik legjárhatóbb út. Ennek a közös kasszának a megszervezése már akkor kezdődik, amikor — mondjuk — egy-egy faluban a művelődési házak épülni kezdenek. Már ekkor ötven százalékban besegítenek az egyes efsz-ek. S ha elkészül a ház, gondnokságuk alá veszik, vállalják üzemeltetését, hiszen ismeretes, hogy ez komoly pénzbe kerül. Így aztán nekünk és a népművelőknek már. csak a népművelési munkára kell koncentrálnunk, nem pedig arra, hogy lesz-e miből kifizetni a villany- számlát, lesz-e mivel fűteni a téli hónapokban... És a támogatás később sem szűnik meg. S mivel a közös kasszába nagyobb összegek gyűlnek össze, így az arra érdemeseket vagy jobban rászorulókat természetszerűleg jobban tudjuk támogatni. Az ifjúsági klubok irányításával egyrészt a SZISZ, másrészt a járási népművelési központ ifjúsággal foglalkozó részlege van megbízva. Annak egyik dolgozója, Marta DaniSo- vá, aki nagyon alaposan ismeri a járás ifjúsági klubjainak tevékenységét már kevésbé derülátó. — Járásunkban — mondja — negyvenkét ifjúsági klub van, áip közülük csak nyolc-tíz fejt ki rendszeres, aktív munkát. Igaz viszont, hogy ez a nyolc-tíz klub színvonalasan dolgozik. Már évek óta rendszeresen megszervezzük a klubok járási szemléjét, ahol minden tevékeny klub bemutatkozik. És már harmadik éve a sSuraJozef Sutka, a jnb kulturális osztályának vezetője. nyl fiatalok nyerik meg a szemlét. De a jók közé tartozik még a bényl (Bift), a kürti (Strekov), a füri (Rú*. baft) ifjúsági klub. Ugyanígy rendszeresen megszervezzük a járási klubversenyt is. Területekre osztjuk a járást, egy-egy csoportba négynégy klub tartozik. Versengenek egymással, majd az ősz folyamán sor kerül a döntőre. A versenyprogram mindig nagyon szórakoztató, közérdekű, változatos. És itt jegyzem meg, hogy igyekszünk mindig olyan segédanyagokkal ellátni az egyes klubokat, amelyek nagyon változatos, a tömegek igényeit kielégítő ajánlatokat tartalmaznak. Eddigi erőfeszítéseink és sikereink ellenére is elét gedetlenek vagyunk sok klub munkájával. Riókat töprengtünk, hogyan jobban, hogyan másképp, hiszen a helyzeten mindenképpen változtatni szeretnénk. Elhatároztuk, ősztől rendszeresen megszervezzük a „példás klubesték“ című rendezvényeket. Ügy tervezzük, hogy a legjobban dolgozó klubokba meghívjuk a gyengébben működő klubok vezetőségét, tagságát. Szeretnénk konkrétan bemutatni, hogy lehet, hogy kell egy-egy estet megszervezni, lebonyolítani. Ezáltal nemcsak a vezetőség szerez tapasztalatokat, hanem a tagság is kedvet kap a klubtevékenységhez, a művelődés, szórakozás e formájához. Mert mindig a kezdettel van a legnagyobb baj. S amikor aztán beindul a munka, amikor a fiatalok meggyőződnek arról, hogy a klubban okosan, hasznosan, jól tölthetik el szabad idejüket — akkor aztán már könnyebben megy minden. Reméljük, ezekkel a klubestékkel előbbre visz-* szűk a járás klubmozgalmát. Örömmel vennénk, ha egy Ilyen klubestére meghívná lapunkat valamelyik klub, amelyről beszámolnánk az Oj Ifjúság hasábjain. Várjuk hát a meghívást! ZOLCZER JÄNOS A szerző felvételei A megfélemlítés szerepe a vallásban É vszázadok és évezredek óta, gyakorlatilag a jelenkor küszöbéig a vallás szerves részét képezte az erkölcs, fejlődésének korlátot szabott a vallásos felfogások, nézetek, dogmák és képzetek kényszere. Aki valamely vallásban hisz, mind fizikailag, mind érkölcsi- leg az istenség abszolút kiszolgáltatott lényének tartja az embert. Az Istenség nagyon ritkán mutatott jóindulatot, nagylelkűséget alárendeltje iránt, az istenségeket (isteneket vagy félisteneket) szeszélyes, rossz szenvedélyeknek hódoló lényekként képzelték el az emberek, s a legjellegzetesebb vonásuk a vérszomjasság. Ennek ellenére az emberek, elismert tehetetlenségük és az őket vezérlő vallásos erkölcsük miatt, kötelességüknek érezték, hogy imádják az isteneket, és szó nélkül alárendeljék nekik magukat. Mert minden függetlenségre törő tett vagy az ember fel- emelkedését szolgáló cselekedet, alkotás bosszút, véres megtorlást von maga után. A keresztény Isten — bár erkölcsi értékrendszerében központi helyen áll a megbocsátás, az együttérzés, a nagylelkűség — nem nagyon jeleskedik jóindulatban vagy megbocsátásban. Ilyen értelemben sokatmondó Ádám és Éva paradicsomból való kiűzetése. Pedig esetükben — lévén szó az első emberpár veleszületett ártatlanságáról — a megbocsátás nagyon természetes cselekedet lett volna, mégis a biblikus legenda szerint Ádámot és Évát nemcsak kiűzik a paradicsomból, hanem igen nehéz életre kárhoztatják: „Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.“ ti. Móz. 3. 17.) Az eredendő bűn a keresztény erkölcs és más vallásos erkölcsök eljárásrendszerének alapvető motívumát képezi. Ilyen vagy olyan formában felfedezhetjük más vallásokban és mítoszrendszerekben is. A konkrét történettől és a bűnhődéstől függetlenül az a rontos, hogy az ember visz- szataszító életmód által, vagy a vallásos- erkölcs kitételeinek alávetve magát meg kell hogy váltsa eredendő bűnét. A vágy, a szenvedély, az újító szellem, a kizsákmányolás és elnyomás elleni lázadás a vallásos erkölcs szerint nem mások, mint a sátán csapdája, mely bűnbe viszi az embert. Ezért az aszkétikus, önemésztő, az állandó bűnhődés imperatívusza alatt leélt élet az olyan vallásos életszabvány, mely nyomán teljes mértékben kibontakozik a megalázkodás, mégpedig az isteni hatalom szeszélyei szerint. Természetesen az aszkétizmus leg- drasztikusabb formái nem mindenki számára elérhetőek. Csak a „kiválasztott lelkeknek“ adatik meg, azoknak, akik képesek ezen az úton haladva a paradicsomba jutni. Nagyon nehéz dolog odakerülni. A regens- burgi Berthold, ferencesrendi prédikátor a VIII. században azon elmélkedett, hogy a végtelen bűnhődésre, a pokolra ítéltek és megváltottak, a paradicsomba kerülők számára nagyon aránytalan, 100 000 emberből alig egynek ha esélye van a mennyországba kerülni. Vajon hogyan számította ki? Nagy dolog a hittudományi A nagy versengés s főleg a pokol borzalmas fenyegetései a bizonytalanság érzését keltették a hívőkben, állandóan rettegtek, mert úgy tudták, hogy az Isten mindent lát, hall és tud. így jut el a hívő odáig, hogy nem bízik másokban, de magában sem bízik meg, állandóan gyanakszik — voltaképpen ez csúcsosodott ki az egykori boszorkányüldözésekben. Az állandó gyanakvást még jobban táplálta az a tény, hogy a vallás szerint az istenség minduntalan próbára teszi az embert. Hemzseg ilyen próbatételektől a Biblia: Isten azt parancsolja Abrahámnak, hogy ölje meg a fiát, Jób kínjai stb. A valláserkölcs kánonjaiból mintha az derülne ki, hogy az Isten is állandóan gyanakszik: attól fél, hogy az emberek meg fogják tagadni. Ennek elkerüléséért számára semmi sem túl drága; mindent megtesz az ember rabságban tartásáért. Tűzzel pusztítja el Szodomát és Gomorát, özönvizet zúdít az emberekre, a dögvészek és háborúk is tőle származnak. Ha mélyebben beletekintünk a „szent szövegekbe“, rájöhetünk arra, hogy az Istenség fél az emberektől. Ezt bizonyítja például az első emberpár kiűzetése a paradicsomból, ami nemcsak a parancs megszegése miatti haragból fakadt, hanem főleg abból a félelemből, hogy Ádám gondolkodik, megkülönbözteti a jót a rossztól... „És mondá az Űr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint ml közülünk egy, jót és rosszat tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökkön éljen...“ (I. Móz. 3. 22.) Ebből az következik, hogy az em*' béri megismerés, a tudás nem az embernek árt, hanem főleg az Istennek káros. Nem véletlen hát, hogy a keresztény erkölcs ama kitétele, hogy „boldogok a lelki szegények“, vagyis azok az emberek, akik híven teljesítik a „hidd el és ne kételkedj“ parancsot. így válik erénnyé a tudatlanság, bűnné a megismerés vágya s Isten rabjává az ember. A vallá3 szerint az embernek félnie kell Istentől, de az Isten is állandóan retteg. Bábel tornyának építése alkalmával például borzadtan vallja be: „Íme a nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.“ (I. Móz. 11. 6.) A Biblia szerint azért keveri össze Isten az emberek beszédét, hogy ne építhessék fel azt a tornyot, amely az égig, tehát őhoz- záig érhet. A keresztény istenség — és sok más vallás — alapvető sajátossága mutatkozik meg e gondolat- menetben: félelem az ember alkotó erejétől és annak bevallása, hogy az ember sejti alkotó képessége és erkölcsi ereje hatalmát. . iYi ■*> . .,%«luuwA'mnuvwA ...«*v\w. >UHWa Ez a felvétel a nagysikeré Járási klubszemlén készült.
