Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-07 / 32. szám
4 Körúton egy járás építőtáboraiban Építőtáborok százai nyíltak meg július elején, befogadva a segítőkész diákság népes táborát. Főleg betakarítási munkálatokban segédkeznek a szünidejük egy részét szorgos munkával töltő középiskolások és főiskolások. A SZISZ égisze alatt működő építőtáborok fiataljai a vállalatokkal kötött szerződés értelmében a munka becsületes elvégzése mellett a szórakozásra és pihenésre is jogosultak. A szerződések kölcsönös betartását a SZISZ JB dolgozói ellenőrzik. Felkeresik a táborokat, felhívják a figyelmet a hiányosságokra, segítenek a problémák megoldásában, közös akciókat szerveznek, informálnak a központi rendezvényekről, és gondoskodnak a szabadidő hasznos eltöltéséről. Örömmel fogadtam Pavol Krnáő, a SZISZ rimaszombati (Rimavská Sobota) JB titkára — mondja az állami gazdaság dolgozója — naponta mintegy 1500 kg gyümölcsöt szednek le. A rimaszécsi (Rimavské Seő) efsz kertészetében a Rimaszombati Közgazdasági Szakközépiskola 34 diáklányát találjuk. Egyesek fóliasátor alatt szedik a paprikát, a másik csoport viszont az üvegházban takarít. Mag Pál pedagógus mondja: — Sajnos a paradicsom még nem érett be, így a takarítás csak amolyan szükségmegoldás Holnap már a káposztát fogják a lányok kapálni, és folytatjuk a paprika szedését. A szállásunk nagyon jő, a* meleg víz hiányzik néha, mondják többen, mikor a fóliasátor alatt szorgoskodókat kérdezem. — Munkaidő után kultúrműsort készítünk, mindig más és más szoba szórakoztatja a többieket, kirándulni járunk a szöSilvla Bilaková: először csomóba rakjuk aztán tisztítjuk Fekete Johanna: Szaporátlan munka, de már megszoktuk meghívását a járás néhány építőtáborának meglátogatására. Az út célja főleg az volt, hogy ellenőrizzék a munkaidő hatékony kihasználását, az elszállásolás körülményeit, az étkeztetés színvonalát, a kulturális igények kielégítésének módját. Kőrútunk első állomása a Jesenskéi Arany Kalász Efsz. A simoijyl (Simonovce) határában éppen zöldbabot szednek a HfiúS- fai Vegyészeti Szaktanintézet elsős diákjai. Napi hat órát dolgozik itt huszonnyolc fiatal — mondták a felügyelő pedagógusok. Az elszállásolással, a koszttal nagyon elégedettek vagyunk. A diákok szabad idejükben fürödni járnak, vagy röplabdáznak a sportpályán. Zenedélutánokat is szoktunk szervezni, vagy pedig saját programmal lépnek fel a diákok a rendelkezésünkre bocsátott klubban, ideérkeztünkkor itt nem volt munkánk, ezért a szomszédos rimajá- nosi (Rimavské Janovce) szövetkezetnek segítettünk a sárgarépa és petrezselyem betakarításában. Folytatjuk utunkat a balogfali (BlhovecJ gyümölcsösbe, ahol a Safárikovói Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola 29 diáklánya szedi a ribiszkét. — Szaporátlan munka, de már megszoktuk — mondja Fekete Johanna Ketten szedünk egy egy ládába, és versenyzőnk egymással, közben vicceket mesélünk vagy dalolunk, hisz itt a hegyháton úgysem zavarunk senkit. Munka után napozunk, vagy zenét hallgatunk. Sajnos strandolási lehetőség itt nincs, azért a szomszéd faluba Korlátra (Konrádovce) járunk moziba, diszkózunk, esetleg szalonnát sütünk szabad Időnkben. — A diákok nagyon Jó munkát végeznek vetkezet autóbuszával. Ma Le Van Daóval, egy fiatal vietnami mérnökkel lesz baráti beszélgetésünk, a itteni szövetkezetben végzi szakgyakorlatát. Kőrútunk következő állomása a méhi (Vőelince) Üj Élet Efsz határában van. A LevoCai Pedagógiai Szakközépiskola 43 diáklánya a sárgarépát takarítja be. — Évek óta járunk ebbe a szövetkezetbe, — mondja a pedagógus, aki szintén nem először van itt. Az elszállásolás, ellátás nagyszerű. — Kint a földeken munka közben napozunk — mondja az osztályelnök Monika Kozáková. Munka után a közeli strandfürdőt látogatjuk. Jól fölszerelt klubhelviség áll rendelkezésünkre, moziba pedig a közeli Safárikovóba Járunk. A szövetkezet vezetősége által biztosított ellátást, gondoskodást igyekszünk eredményes munkával honorálni. Utolsó helyszínünk a rimaszombati konzervgyár. Mosolygós, derűs arcok fogadnak. A Nitrai Élelmiszeripari Szakközépiskolából és a Martini Orvosi Fakultásról jöttek diákok. Pillanatnyilag a Lengyelországból szállított szamóca feldolgozását végzik. Dana Istóková a nitraiak szószólója elmondja, hogy jól érzik itt magukat, a munka sem nehéz. Kulturális és sportolási igényeiket is maradéktalanul kielégítik. A martini orvostanhallgatók még hozzáfűzik, az ételadagok lehetnének egy kicsit nagyobbak és kalőriadúsabbak, hiszen mi három műszakban dolgozunk Hiányoljuk még az üzem vezetőségétől a szorosabb együttműködést. Ennek ellenére nekünk ts tetszik a város, a közeli strand, a kertmozi és a város ifjúsági klubtevékenysége, színes program- ajánlata. POLGÁRI lAszlö A rimaszombati közgazdászok a paprikát szedik «— : : ' •* i — Megértem a diákokat, hiszen néhány évvel ezelőtt mi is azok voltunk — nyilatkozik Kovács Márta tanárnő. Takarodó - tízkor... A bratislavai Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnázium második osztályos tanulói az idén két hetet a Stúrovói Állami Gazdaság kövesdl IKamenica nad Hronoml részlegén töltöttek el. A szőlőben dolgoztak, az indákat kötözték. — Eredetileg azt hittük, hogy dinnyét szedünk majd — mondja az osztályfőnök Koval Rózsa — sajnos, az idő nem kedvezett a meleget kedvelő kultúrnövénynek, ezért a szőlőben dolgozunk. — Hány órakor kezdik a munkát? — Fél hétkor van az ébresztő, hétkor már a földeken vagyunk. Délig dolgozunk, utána szálláshelyünkre megyünk ebédelni. 32 tanulónk egy régebbi kastélyban kapott szállást. Kolléganőmmel, Kovács Mártával és a helybéli brigádszervezővel, Tamás Imrével mi is ott lakunk. Sólymos Lászlóval, a tanulók egvíkével munka közben beszélgetek. — Nem panaszkodhatom, valóban mindent megkapunk, amit csak kívánunk Nagyon jól főznek, elégedettek vagyunk, ám néha nagyobb adagot is adhatnának — Fél négykor fejezitek be a munkát, mivel töltitek el a szabad időtöket? — A gazdaság vezetői megteremtik a szórakozáshoz és a sportoláshoz szükséges feltételeket. Teniszezhetünk, sakkozhatunk, pingpongozhatunk, a kosárlabdapálya is rendelkezésünkre áll. Ha kedvünk tartja, televíziót is nézhetünk. Tegnapelőtt este diszkót rendeztünk, csak sajnos, már tíz órakor le kellett feküdnünk, mert ekkor van a takarodó. — Az alvásra szükségetek van, hiszen másnap nem tudnátok kipihenten munkába állni — Ez igaz, de ha valaki azt hiszi, hogy itt tíz óra után már teljes a nyugalom, az nagyon téved. Ilyenkor kezdődnek el az ábrándozások, s mivel tizenöten lakunk egy szobában, egymásnak meséljük a jobbnál jobb sztorikat. Mondanom sem kell, hogy • ilyehkor éjfélnél korábban nincs alvás Csak tanárnőinket sajnálom, mert há- romszor-négyszer kell kelteniük, míg kikec- mergünk az ágyból. Kovács Márta tanárnő: — Megértem a diákokat, hiszen néhány évvel ezelőtt mi is azok voltunk, s nekünk sem tetszett, ha este tíz órakor ágyba kellett bújnunk, de hát rendnek kell lenniel El kell mondanom, hogy diákjaink rendesen viselkednek, sőt a múltkor egy hatalmas gabonatábla leégését is megakadályozták, Egy kombájn meghibásodása következtében tüzet fogott az összegyűjtött szalmarakás, s mire a tűzoltók megérkeztek, már semmi munkájuk sem volt; köszönhető mindez tanulóinknak. Tamás Imre, a helyi brígádvezető is di- csérően szól a tanulók munkájáról és magatartásáról: — Először jöttek hozzánk idénymunkára a Duna utcai 'gimnázium tanulói, s jól végzik a feladatukat. Elégedettek vagyunk teljesítményükkel, sőt 3 nappal hamarabb befejezték a tervbe vett munkát. Mi is igyekszünk a diákok igényeit kielégíteni, a sportolási és szórakozási lehetőségeken kívül rendelkezésükre áll mikrobuszunk, így hosszabb kirándulásokat is tervezhetnek. Dúcz Józseffel, Takács Judittal, Mihály Évával és Polacsek Istvánnal ebéd után beszélgetek. — Minden nagyon jó itt, csak egy valamit hiányolunk Sohasem kapunk édességet, még ebéd után sem — mondja a két lány, — Igazán nem vagyunk ínyencek, de azért néhanapján jólesne egy szelet sütemény. — A brigádvezetőtök elmondta, hogy a gazdaság autóbuszával hosszabb kirándulásokra is elmehettek. I — Ez valóban így van — mondják mosolyogva — voltunk már a kovácspataki (Kováőová) üdülőtelepen, gyakran kijárunk a stúrovói strandra, sőt az esztergomi bazilikát és vármúzeumot is felkerestük. Csak azért mosolyogtunk — mondják magyarázóén —, mert a 21 személyes busz nem a legalkalmasabb 34 személy szállítására. Kész kabaré, ami egy út során lejátszódik. Amikor elbúcsúztam, megtudtam, hogy egy tábortűz és egy ünnepélyes, kiértékeléssel egybekötött búcsúebéd is vár a dolgos kezű diákokra.' KOLLER SÁNDOR Fotó: Németh Csernő Dolgos kezű diákok. 52
