Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-10 / 28. szám
A fesztiválok fesztiválja Lesz utánpótlás. Az idei ünnepségeken a gyermekek is felléptek. demel Dráfi Mátyás, a MATESZ színésze, aki a konferáláson kívül mint sanzonénekes Is sikerrel bemutatkozott. A vasárnap délutáni műsor már hagyományosan az ünnepély gálájának számít. Ide szokták összeválogatni a műsorszámok legjavát. Bár ezen a gyakorlaton az idén sem változtattak a rendezők, mégis nagyobb teret hagytak a vendég együtteseknek. Abból a megfontolásból indultak ki ugyanis, hogy ki kell használni az alkalmat, amikor egyszerre három külföldi csoportot, és a kiváló Magúra együttest láthatják vendégül, így a vendégek és a Szőttes Népművészeti Csoport igazi gálahangula- tott varázsolt. A Csak fiataloknak című műsorban a magyarországi KORÁL könnyűzenei együttes lépett fel. És egyben záróakkordja volt az országos kulturális ünnepélynek, amely jövőre már három évtizedes múltra tekinthet majd vissza. HORVÁTH REZSŐ Ä népek barátsága — ezt a címet kapta a szombat délutáni főműsor. Az elnevezés valóban hűen tükrözte a tartalmat. A legjobb hazai nemzetiségi gyermek- és felnőttcsoportokon kívül szerepeltek vendégegyüttesek is: a keZmarokt Magúra együttes, Lengyelországból a krosnói Petkovin együttes, a Szovjetunióból a Junoszty Zakarpatyija és a magyarországi Szatmár együttes Mátészalkáról. A műsor első, egyórás részét egyenes adásban közvetítette a Csehszlovák Televízió. Nem emlékszem rá. hogy eddig láttam volna ilyen jól megrendezett műsort Gombaszögön, mint ez az egy óra volt. Varga Ervin, Katona István, Gál György és Beáta Prasllő- ková rendezői négyesfogat valóban alapos munkát végzett. Sok-sok rendezői és koreográfusi ötlettel sikerült a különböző stílusú e- gyüttesek számaiból egy gördülékeny, egységes műsort összekoA közönség lelkes tapssal köszöntötte a fellépő együtteseket. J únius utolsó hétvégén, már hagyományosan, ismét a kultúrát ápolók és kedvelők népes serege vette birtokba a festői gombaszögi völgyet. Huszonkilenced- szer került megrendezésre a csehszlovákiai magyar dolgozók országos kulturális ünnepélye. Valaki, nagyon találóan, a fesztiválok fesztiváljának nevezte el a gombaszögi rendezvényt. Valóban így is van, hiszen a műsor gerincét az egyes országos fesztiválok győzteseinek fellépése alkotta, összegezve így az öntevékeny kulturális munka termését. Ä legjavát láthatjuk itt annak, amit a kultúrát, művészetet önzetlenül ápoló és művelő dolgozóink létrehoztak. De ugyanakkor hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek együvé tartozását, a népek közötti barátságot is dokumentálja ez a seregszemle. Habár néhány évvel ezelőtt elhangzottak kritikus vélemények, hogy vajon esztétikai szempontból nézve, helyes-e a sokféle műfaj egyvelege, ma már egyértelműen világos, hogy átgondolt rendezéssel belefér a tánczene, a folklór, a gyermekszfnjátszás vagy akár egy popzenekar fellépése ie a müsorsorozatba. A rendezvény Rozsnyón (RoSfíava) kezdődött, ahol a résztvevők a fel- szabadulási emlékmű megkoszorúzásával adóztak kegyelettel azoknak, akiknek szabadságunkat köszönhetjük. Ezután az egyes csoportok menettánccal egybekötött hangulatkeltő felvonulása következett. A felvonulás meg is teremtette a kellő légkört. Délután, a gombaszögi amfiteátrumban a táncdalénekesek léptek elsőként a színpadra. A Melódia ’83 című verseny győztesei és legjobbjai mutatkoztak be gálaműsorukkal. Nem mondok semmi újat, ha megállapítom, hogy erre a műsorra főleg a fiatalabb nemzedék képviselői gyűltek össze a nézőtéren. Sokan közülük már ismerősként üdvözölhették a színpadon Bencsik Líviát, Bárdos Ágnest vagy Oláh Erikét, a verseny győztesét. ízelítőt kaptunk a szerzői versenyből is, hiszen Oláh Erika előadta Gordon László és Mázik István Vér) című dalát, amely második díjat nyert. Kár, hogy a szervezőknek nem sikerült a győztes szerzemény megszólaltatása. Külön figyelmet érvácsolni, mégpedig olyat, amelyet elejétől végig mindenki élvezhetett. Pénteken délután és szombaton egész délelőtt folytak a próbák. És itt láthattam, milyen ereje van ennek az önfeláldozó munkának. A próba alatt megfigyeltem egy táncospárt a színpadon. Szemmel láthatóan nem tetszett' nekik, amikor a rendező, ki tudja már hányadszor, újból élismé- teltette velük a számot. Szinte patakzott róluk a veríték a perzselő napon. Az egyik rövidke szünetben megszólítottam őket a színpad mögött: — Amint látom, nincs valami jó kedvetek. — Próbálja meg maga, majd aztán megnézem, milyen kedve lesz — szólalt meg, nem éppen barátságosan a fiatalember —, ez nem embernek való. Ml a csudának kell ennyit próbálni?! — Ha tudom, mi vár itt rám, nem is vállalom — fűzte hozzá partnernője. A párbeszéd itt megszakadt, mert az ügyelő ismét színpadra szólította őket. Alkalmi ismerőseim kelletlenül indultak csak el. A jól sikerült tévészereplés után ismét láttam őket, de akkor nyoma sem volt rajtuk a rosszkedvnek. Sőt este tizenegy óra után még egyszer találkoztam velük, a táncházban szitáló esőben ropták a táncot. — No mi van, nem volt még elég? — kérdeztem a délelőtti fáradtságra célozva. — Ebből sosem elég. Már nem is érezzük a fáradtságot, jól sikerült a fellépés. Ilyen ez a munka: fárasztó, de sikereivel felemelő. A tévéadást követte a szereplők és nézők manifesztációja, amelyen Ján Kansky, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának alelnöke és Sidó Zoltán, a Szövetségi Gyűlés képviselője, a CSEMADOK KB elnöke mondott beszédet. Az ünnepségek központi jelszava így hangzott: „Hűen a Szlovák Nemzeti Felkelés eszméi- hezl“, s a manífesztáciő is e jelszó jegyében zajlott le. Azután következett a műsor második fele, amelyet a tévé már nem közvetített egyenes adásban Kár, hogy ez a rész már szegényebb voit rendezői ötletekben. Ogy tűntj mintha a rendezők erejüket az első részre koncentrálták volna. Ráadásul még egy hívatlan „rendező“ is közbeszólt: az időjárás. A műsor legvégén ugyanis eleredt az eső. Ennek eredményeként — már szinte rossz hagyományként — elmaradt a MATESZ fellépése. Bertolt Brecht: Koldusopera című darabájt akarták előadni. A táncos lábú fiataloknak azonban nem szegte kedvét az eső. ízelítőt kaphatott tehát az érdeklődő a táncházból. S elmondhatjuk még így, esőtől mosva is többet nyújtott a jelenlevőknek, mint a valamikori sír- va-vígadó „mulatságok“. Sajnos, a kedvezőtlen időjárás sem szakította félbe az itt, egybegyűlt kétes „tram- pok“ alkoholgőzös kornyíkolását, még hajnalban is szolgáltatták „magánszámukat.“ Azt mondják, minden mozgalom alapja a jó utánpótlás. Nos, vasárnap délelőtt a Gyermekek gyermekeknek című műsor meggyőzött arról, hogy nincs baj az utánpótlással. Szó szerint megvalósították a címet, hiszen nemcsak a színpadon „tevékenykedtek“ a gyerekek, hanem a nézőtér is az övéké volt. így aztán jókedv, vidámság uralkodott színpadon és nézőtéren egyaránt. No meg nézni is volt mit: a galántai (Galanta) Pitypang, a szepsi (Moldava nad Bodvouj Fehér Liliomszál, a átúrovói Kisbojtár, a gortvai Barkóca, az ekeli (Okoliő- ná) Tátika és a Dunamenti Tavasz győztesének, a Stúrovói Hahota színjátszó csoportnak a műsorát. A rendező járást a szádalmási (Jablonov nad Turnou) gyermekcsoport és are j- dovai Horiőka együttes képviselte. Van tehát utánpótlása a mozgalomnak, hiszen a felsoroltakon kívül még számtalan gyermekcsoport tevékenykedik országszerte. S hogy mit jelent ez a gyakorlatban, azt bizonyítja az alábbi példa. Az ekeli Tátika sok sikert ért el. Nyertek díjat Zselízen (Zeliezovce), de voltak már fődíjasok is az országos versenyen Preéov- ban. Az idei zselízi fesztiválon egy új együttessel ismerkedhettünk meg: az Ekeli Summásokkal. Először mutatkoztak be, s máris második díjat nyertek szép táncukkal. Nos, ezek a „summások“ nem mások, mint a Tátikának azok a tagjai, akik már kinőttek a gyermeknadrágból. Hogy a bemutatkozás azonnal díjjal járt, ez annak köszönhető, hogy már gyermekkorukban megismerkedtek a népi tánccal. A mostani Tátikát nézve az az érzésem, hogy Ekelen egy-két év múlva még egy „summást“ lehet még alakítani. ••*•••>■. .v.; ,Igy tessék csinálni! Népművészek találkozója Myjava ’84 A nyár eleje a népművészeti fesztiválok ideje. A folklórt kedvelők évről évre visszatérnek ezekre a rendezvényekre, hogy magukba szívhassák a nép művészetének szépségét, de vonzza őket e fesztiválok megismételhetetlen, sajátos légköre is. Szlovákiában az egyik legrangosabb ilyen fesztivál a már harmincéves múltra visszatekintő nyugat-szlovákiai népművészeti- és békeünnepély, amelyet minden esztendőben megrendeznek Myjavá- ban. Az idén több mint ezer táncos, énekes és zenész adott egymásnak találkát a szép, erdőkoszo- rúzta myjavai amfiteátrumban. Összejöttek az egész nyugat-szlovákiai kerületből, de vendégül láttak táncosokat Közép-Szlovákiából ős a dél-morva- országi kerületből is. Dallal, tánccal, muzsikával szórakoztatták egymást és a nagyszámú közönséget, és közösen megemlékeztek országunk egyik nevezetes jubileumáról, a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójáról. A népművészet kedvelői a két nap alatt öt műsorból válogathattak kedvük és ízlésük szerint, továbbá három kiállítást is megtekinthettek. A legszebb összeállítást a Köszönet virágai című záróműsorban láthatta a közönség. Ebben a jubileumi hangulatot teremtő, magával ragadó műsorban, amelyet Stefan Zima és Pavel Bútor rendezett, az olyan neves szlovák együttesek mellett, mint amilyen a myjavai Kopaniőtar, a trenőíni Trenöan vagy a bratislavai Dimitrovec, fellépett a Szőttes Népművészeti Csoport is, méltóan képviselve hazai nemzetiségi kultúránkat. —hr—>
