Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-10 / 28. szám
új ifjúság 4 W E gy fecske nem csinál nyarat — tartja a közmondás —, de tizenöt-húsz vidám középiskolás diák már tud nyári építőtábori hangulatot teremteni. Legalábbis ezt tapasztaltam, amikor a Dunaszerdahelyi (Dun. Stre- da) Mezőgazdasági Műszaki Szak- középiskola másodikosait kerestem. Ha egy kicsit korábban érkezem, ott találom őket az iskolájukban, mint rendesen, csak más „szerelésben“. Űk ugyanis már a tanév utolsó két hetében nyári építőtábort alkotva segítettek néhány mezőgazdasági üzemben. — A dercsikai (Jurová) szövetkezet szőlőjében lesznek — kaptam az útbaigazítást Orosz Kornéliától, a SZISZ járási bizottságának titkárától, végül mégis Bakán a kertészetben találtam rájuk. i— Ilyesmi előfordul — nyugtatott meg Andrea Siroká tanárnő, aki egy másik kollégájával felügyel a járás első idei építőtábo- yosaira. Gyönyörűen sütött a nap, s ez a meleg akkor igazán nagy kincsnek számított, így a tanulók jó kedvvel dolgoztak. i— Mindig oda megyünk, ahol a legnagyobb szükség van munkánkra — mondta Bartalos Attila, az iskola ifjúsági szervezetének elnöke, miközben letelepedtem melléjük egy jókora hagymakupac tövébe. Tőle tudtam meg, hogy minden évben az iskola másodikosai és harmadikosai mennek építőtáborba. Idén a másodikosok kezdtek: a dercsikai szövetkezet nyári munkáiban segédkeztek. Dolgoztak a szőlőben, szedtek burgonyát, Bakán meg a hagyma betakarításában látták hasznukat. Az iskola harmadikosai pedig a magyarországi csornai baráti iskola tanulóival cserebarátkoznak. Ennek a formának már néhány éves hagyománya van a járásban, és úgy fest, hogy érdemes folytatni, mert a nemzetközi táborozás mindenképpen több élményt, és szakmai tapasztalatot nyújt a fiátaloknak. Az iskola másodikosai között túlsúlyban voltak a lányok. Attila mellett is főleg lányok vették körül a hagymakupacot. Alig egy órája dolgoztak, de már ügyesen ment nekik a hagyma szedése, tisztítása. Kiss Évának is serényen járt a keze, no meg a nyelve is. — Nagyonn szívesen jöttünk a nyári építőtáborba — mondja. — Kollektívánk kitűnő, így együtt sokkal jobban megy a munka, mintha külön-külön dolgoznánk. — Nekem tetszett a burgonyaszedés is — tette hozzá Mocsono- ky Erika —, annak örülök a legjobban, hogy legalább délutánonként szép időnk volt, így fürödni is elmehetünk együtt. Keszeg Erzsébet is dicsérte a kollektíva hangulatát, de ő már szóba hozta az anyagi oldalát is. — Jelenleg órabérben dolgozunk ■— mondta —, ez nem rossz, de azért úgy gondolom, jobb volt, aA vakáció a tanulóifjúság számára az örömök kertje, megszabadulás a tanulás kötelékeitől, a pihenés, a regenerálódás időszaka. Vidámabbak a reggelek, nyugodtabbak az esték, hiszen nem kell aggódni a másnapi feleltetés vagy dolgozatírás kimenetele miatt. Munkatársainknak diákok nyilatkoztak szünidei terveikről, amelyek ha megvalósításukban egyéniek is, tartalmuk a címben szereplő három szóval foglalható össze: pihenés, sport, munka. Nagy Judit mikor teljesítménybérben dolgoztunk, mert mindenki tudta, hogy több munka után több jutalmat is várhat. Ezt a véleményt osztották a többiek is. Segíteni jöttek elsősorban, de azért az sem mindegy, hány koronával térnek majd haza a táborozás végénn. Az iskola ifjúsági szervezete is már előre eldöntötte, mire költi a megkeresett pénzt. Mindenki meg akarja találni a számítását, hiszen a vakáció még csak most kezdődik, $ a nyaraláshoz kell a pénz. A Zselízi jZeliezovce) Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnázium négy diákja, a középiskolások társadalmi vetélkedőjének győztesei közös programmal kezdik a nyarat. Július közepéig építőtáborban lesznek a Zselízi Állami Gazdaságban, és segédkeznek a helyi szabadtéri színpad építési munkálataiban; ez a létesítmény egyébként ifjúsági építkezés. Július végén egyhetes szovjetunióbeli üdülés következik, amely a SZISZ Nyugat-szlovákiai Bizottságának ajándéka a kerületi versenyben való példás helytállásért, az elért eredményekért. Innen hazatérve elválnak útjaik és ki-ki e- gyénileg tervez. Lubomír PukSa: „Én a Garam- hoz készülök egy baráti társasággal. Ki akarok kapcsolódni, a folyó vizében lubickolni, gyűjteni az erőt az „utolsó menethez“, a negyedik évhez, amely számomra kulcsfontosságú lesz, hiszen tovább akarok tanulni.“ Gyenes Zoltán: „A vakáció arra is jó, hogy annyi időt szentelhetünk kedvtelésünknek, amennyit csak akarunk.“ Anton Lukaéouié: „Remélem, szép nyarunk lesz. Szeretnék minél több időt a szabadban, a víznél tölteni.“ Monika Lísková: „Ha a közös akciók lezajlanak, én dolgozni megyek, idén is bekapcsolódok az aratásba. Mindamellett szeretnék sokat olvasni, mert talán egyedüli alkalom erre a szünidő.“ Robert Oívald: „Én két hétre Marianské Láznéba készülök a nagymamámhoz. A többi időt otthon a szüleimmel akarom tölteni, én is főiskolára készülök, ezért a könyveket is szeretném kicsit böngészni.“ Poloma Kati amivel szeretnék a jövőben behatóan foglalkozni.“ A középiskolások XII. országos találkozóján ismerkedtem meg vele. Az úszószámok első döntőjében, a 100 méteres gyorsúszásban fölénnyel egy szőke srác, Anion Lukacovic csapott elsőként a célba. A Topol'öanyi Gimnázium tanulója. Azt, hogy kitűnő úszó, rögtön észrevettem, de hogy nem ez a kedvenc vízisportja, azt csak akkor tudtam meg, amikor nyári tervei felől tudakozódtam. „Az az igazság, hogy elsőligás vízipolózó vagyok. A vakáció elején tíznapos jugoszláviai turnéra készülünk a csapattal. Júliusban pedig építőtáborba megyek, utána következik Magyarországon Egerben egy edzőtáborozás. Mindenem a vízilabda, épp ezért eltökélt szándékom, hogy testnevelési főiskolán folytatom tanulmányaimat. A szünidő alatt más sportokkal is foglalkozom, és természetesen sokat segítek majd szüleimnek a kerti munkákban.“ Drahomíra Masárová pezinoki középiskolás: „A fővárosban élek, így a vidékiekkel szemben talán egy lépésnyi előnyben vagyok, hiszen egy nagyvárosban mindig történik valami, nem probléma elfoglaltságot, szórakozást találni. Természetesen nem leszek szüntelen odahaza. A Szlovák Paradicsomba készülök, mert a természetet, a hegyeket, a gyalogtúrákat nagyon szeretem. Keramikus- 'nak tanulok a pezinoki szaktanintézetben, így kötelező szakgya- korlatra megyek a modrai majolikagyárba. A nyári sportok közül különösen az úszást kedvelem, és remélem, az idén is sokat füröd- hetek. Az időjárás eddig nem volt a legjobb, de biztosan megváltozik, így ez a nyár is sok örömet tartogat számomra. Poloma Kati a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Egészségügyi Szakközépiskola diákja. Gazdag tervei vannak a nyárra. Szülőfaluja, Jóka (Jelka) vöröskereszt- -szervezetének aktív tagja, így a nyarat egyhetes tanfolyammal kezdi Madarászon, majd felváltva osztálytársait a prágai Orion gyárban és nagy-nagy várakozással tekint a további két utazás elé, — Két hét munkával, gondolom, keresek annyi pénzt, amennyi elég lesz az utazáshoz. Meg aztán, anyuék is mondták, hogy adnak némi zsebpénzt. így remélem, jól sikerül majd az az egy-egy hét, amit Magyarországon és a Magas- -Tátrában szeretnék eltölteni a barátaimmal. Van ugyanis egy hattagú baráti csoportunk, s ahová csak lehet, együtt járunk, együtt is állítottuk össze a nyári programot. Amikor ez a beszélgetés készült, Kati még csak bízott abban, hogy jeles bizonyítványt kap. Remélhetőleg bizakodása megalapozott volt. Ugyanis egész évben igyekezett a tanulással, ezzel is szerette volna kiérdemelni szülei bizalmát. Meg aztán, mondta, egészen más érzés számára úgy utazni, nyaralni, hogy jól zárult iskolaévet tudhat maga mögött. — Kellemes, gondtalan nyári napokat szeretnék eltölteni jó társaságban, és sokat látni, új barátokat szerezni, meg élményeket, amelyeket ha majd szeptemberben újra együtt lesz az osztály, elmesélhetek a suliban. Szóval o- lyan igazi, hosszú és forró diáknyarat szeretnék. Nagy Judit szintén az „egészség- ügyi“ diákja. Az ő egyik nyári programja irigylésreméltó: szüleivel együtt 18 napra Jugoszláviába, Zadarba utazik. A tengert már látta, két éve nyaralt néhány hétig az Adria partján, de azért na-* gyón örül az idei üdülésnek is. — Szüleim és én is nagyon szeretünk utazni, világot látni. Több közös, emlékezetes utazáson voltunk itthon is, külföldön is. — Mivel telik majd a vakációd többi része? — Az idén nem megyek sehová sem dolgozni, otthon leszek, pihenek. Ötéves kishúgommal töltöm el a legtöbb időt, biciklizek, bejárom a környéket, sokat napozok, fürdők. Hiszen már úgy is csak egy szünindei nyaram van hátra, jól ki kell használni. Az oldal anyagát írta: KAMOCSAI IMRE POLGÁRI LÁSZLÓ ZOLCZER JÁNOS A szerzők felvételei A dunaszerdahelyi diákok hagymatisztítás közben Gabriel Melczer: „Én jutalomüdülésre megyek, mert a középiskolai diákok szakköri tevékenysége kerületi versenyében második helyezést értem el, így hivatalos vagyok két hétre Harrachov- ba. Ha innen megjövök, odahaza töltöm utolsó gondtalan szünidőm napjait. Érettségi után én is főiskolára készülök.“ Gyenes Zoltán az Udvardi jüvory nad ZitavouJ Mezőgazda- sági Szaktanintézet harmadikos diákja. Szünidei terveiről ekképpen vallott: „Egyhónapos szakgyakorlat vár rám a vágfüzesi (Vrbo- nad Váhom) szövetkezetben. Ennek végeztével gondolhátok csak arra, hogy valahová el is utazzak. Két útirányt is célba vettem: Handlovába, ahol barátaimat, ismerőseimet akarom meglátogat- nni, Magyarországon pedig közeli rokonaim élnek. Az egyhónapos szünidőmből, remélem, futja majd kedvtelésemre, a szobrászkodásra, Négy zselízi diák (balról): Lubomír Puksa, Robert Oívald, Monika LíSková, Gabriel Melczer PIHENÉS, SPORT, MUNKA - VAKÁCIÓ
