Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-26 / 26. szám

SEBES TIBOR NEPÁLI RIPORTJA KUMARI, AZ ÉLŐ ISTEN A világhírű Szvajambűnáth sztupa aranyozott tornya Évente egyszer újrafestik az igaz- zágot Katmanduban, az ősi királyi palotának, a templomoknak, a pago­dáknak helyet adó Durbar téren. Az erotikus faszobrairól hires Jagannath- templom mögött áll a sárga, piros és fekete színekben tündöklő Siva démoni alakja. A három évszázados fekete kőszobrot a hindu szerzete­sek festik évről évre színesre. A vad győzelmi pózban álló hatkarú Bhai- tava démoni feje tekint a járókelők­re. Sokan megállnak előtte, egy vi­rágot vagy csak néhány virágszirmot, avagy pár szem rizst tesznek eléje, megöntözik kecskevérrel, s meghajol­nak, imára kulcsolják a kezüket — szemben a rendőrség székhazával... Az emberek Kai Bhairavától kérnek igazságot, reményt. Ű az igazság iste­ne, aki mérlegre teszi híveinek tet­teit, s ítélkezik. — Előfordult már — mondta a tizenöt évesnek látszó fiú, aki öt rú­piáért szegődött mellém idegenveze­tőnek —, hogy egy állami hivatalnok vesztésre állt a bíróság előtt egy megvesztegetési perben. A tárgyalás szünetében ide szaladt Bhairavához, fohászkodott hozzá, és még aznap felmentették. Bodi Yoki A fiú hozzám „fohászkodott“, hogy elkísérhessen, s megmutasson min­dent, ami nincs a turistakönyvekben, ahová nem viszik az európait. Jól be­szél angolul, nincs munkája, és ha kell, Ingyen is velem jön — ajánl­kozott. — Gyere! — mondtam. S ő bemutatkozott: — Bodi Yoki. Tizenöt lépésre a démonarcú igaz­ságtevőtől, egy kétméteres kőoszlo­pon áll Hanumán majomisten szobra — a palota kapujában. Vörös lepellel vonták be. Előtte gurkha katonák állnak — őrizvén a Hanumán Dho- kát, a béjáratí kaput az ugyanezt a nevet viselő téren. A majomisten a bolond szellemektől és a betegségek­től véd. Talán ezért kellett felkeres­nem? Boshi úr, akitől egy napra 10 rú­piáért — ami kb. 70 dollárcent — kerékpárt kölcsönöztem, megkérdez­te, mikor ültem utoljára biciklin. — Talán öt éve, de lehet, hogy tíz esztendeje ... Erre a lelkemre kötötte, hogy előbb sétáljak a Hanumán Dhokáhbz, a ma­jomistenhez, és ő majd megsegíti Hát arra a rozoga kerékpárra rá­fért az áldási De gyakran a velem szembejövőkre is... Nepálban bal ol­dali közlekedés van érvényben, de a járművek vezetői inkább az út kö­zepéhez igazodnak — nyilván a sok gyalogos, kerékpáros és háromkere­kű riksa miatt. — Nepál az istenek földje — ha­darta a fiú, amikor leszálltunk a ke­rékpárról. — Hinduizmus és budd­hizmus békében együtt él évezredek óta. Gautama, a Buddha Limbiniben született időszámítás előtt 550-ben. Brahmának, az élet és a világ terem- tőjének templomai mellett hányféle Sivát és Visnut láthatunk. És Káli istennő szobrait. Ganésát, a bölcses­ség és a leleményesség elefántfejő Istenét... — És Kumarit, az Élő Istennőt! Menjünk hozzá! Kumarinál A palotához tartozó fehérfalú trón­teremmel szemben emelkedik a Ku- mari Bahal, csodálatos fafaragások kai díszítve. Az Élő Istennő otthona. A bejáratot két kőoroszlán őrzi. Hogy beférjünk a kapun, mélyen meg kell hajolnunk — s meghajlunk a Kuma- ri előtt... aki arany tiarával a fején, vörös öltözetben ül a szemben lévő balkonon... Káli istennőt személyesíti meg az Élő Istennő. Három-négyéves nevár törzsbeli kis­lányok közül választják ki Kumarit. A hindu papok ma is őrzik a szertar­tás titkát, de az bizonyos, hogy a szép, egészséges kislányt sötét ve­gembe zárják, levágott állatfejekkel és állathangokkal ijesztgetik, s ha kiállja ezt a próbát, ha nem ijed meg (hiszen egy istennő nem fél!), akkor istennőként viszik a Kumari Bahalba, szolgákkal veszik körül, szavait Káli üzenetként fogadják, s még a király is felkeresi a kislány­istennőt tanácsért. (Előfordult már, hogy Kumari aludt, amikor az ural­kodó felkereste, s ez rossz jelnek számított — a király számára...) , — Kumari hét-tíz évet tölt istennő­ként a palotában — magyarázta Bodi Yoki. — Évente egyszer hagyhatja el „börtönét“, ahol minden lépését pa­pok vigyázzák. Ügyelnek arra, ne­hogy beteg legyen, vagy megsérüljön, mert az Istennő nem veszíthet vért. Szeptemberben rendezik a Kumari- körmenetet, amikor egy óriási fakere­kekkel ellátott kocsin viszik végig Katmandu utcáin, hogy áldást oszto­gasson. Amikor Kumari nagylány lesz, első mentruácíója idején, tehát éretté vá­lásakor véget ér istennői küldetése. Titokban megválasztják utódát, ő pe­dig kiköltözik a Kumari Bahalból, de élete végéig fizetést — nyugdíjat — kap a királytól. — És mi lesz a volt istennővel? — kérdeztem a mindentudó Boditól. — Ha akar, férjhez is mehet. De ki merészel feleségül venni egy isten- őt? Ehhez isten kell, mert eddig a legtöbb Kumari férje gyorsan távo­zott az élők sorából. Adjon pénzt Sivának! — Te feleségül vennéd a szép Ku­marit? — Ö uram, ne kérdezd tőlem! Én élni akarok. Felpattantunk a kaput őrző kő­oroszlánnál hagyott kerékpárokra, hogy keressük az isteneket. Csak néhányszor tapostunk a pedálra, s máris elértük a Narajan-templomot, a háromemeletes pagodát, a Garuda istenmadárra! — amely Visnut szol­gálja. Mellette a Siva-templom. Több tucat lépcsőn kellett felkapaszkodni a háromemeletes építmény szentélyé­hez, amelynek szűk bejáratánál egy szerzetes a békés nepáliakhoz egyál­talán nem illő erőszakkal ismételte: „Adjon pénzt Sivának!“ De semmi apró nem volt nálam, és Bodi Yoki, meg a körben üldögélő' angol, meg a nyugatnémet fiúk és lányok (ők va­jon miért jöttek az istenek országá­ba? turistaként, zarándokútra, vagy olcsó hasist szívni?) is biztattak: ne adjak pénzt. A kopasz szerzetes alighanem el­kergetett volna Sivától, a rombolás istenétől, de eszembe jutott: fotós­táskámba az imént tettem két lótusz­virágot. Siva szobrára helyeztem, s ez megnyugtatta a kopaszt, a fehér bőrű „zarándokok“ pedig befogadtak. Ketten Düsseldorfból jöttek, társukat keresik, aki Hare Krishna-hívőként elhagyta családját. Évek óta nem hal­lottak róla, de valaki felismerte őt Katmanduban, és most Járják érte a várost. A rendőrség nem tud róla. Olcsó, 1—2 dolláros egykori „hippi- szállókat“, lebujokat, teázóket keres­nek, ezekben kutatnak utána, és le­sik a járókelőket innen, két emelet magasságból — Sivától. Nepál már nem a hippik Mekkája, de még mindig jönnek ide a „boldog­ságkeresők“. A sárga leplet viselő szakállas vándor szádhukokból keve­set látni a Hanumán Dhoka közelé­ben. dk értik igazán a bóditó „fü­vek“ keverését, de tíz éve egyre ke­vesebb a vevő a kábítószerre. Akad­nak persze, akik ma is ebben, a „fü­vek“ vagy a hasis élvezetében kere­sik a megváltást, a szökést egy bol­dogabb világba. És a nepáli ember türelme, béketűrése, a sokféle isten, a hegyekben élő ezernyi zarándok kellemesnek tűnő társadalmi környe­zetet ígér. És itt ma sem gond a „fű“, a hasis beszerzése, csak pénz kell hozzá... A hippikre már csak a nirvánát, a boldogságot kereső ame­rikaiak és európaiak lenge öltözete és olykor mosdatlanságuk emlékez­tet. Sokan hónapokat töltenek itt me- ditálással, s közben várják otthonról a levelet, a pénzt. A katmandui fő­postán ládaszámra halmozódnak a „Poste restante“ levelek, persze nem ábécésorrendben, hanem nagy össze­visszaságban. Két birminghami lány kétségbeesve böngészte át (ki tudja hányadszor?) a többezer levelet, hiá­ba. Mindenüket eladták, haza akar­nak menni, de otthonról nem jön vá­lasz nekik ... — Uram, ön nem megy Birming­hambe? — szólítgatják meg az euró­paiakat. — Személyesen szeretnénk haza üzenni... Rajtuk nem segítettek az istenek. De Bodi Yoki unszolt, pedálozzunk tovább, Patánba. Látnom kell az Arany Templomot, Buddhát és a za­rándokokat, akik Tibetből jöttek ide az imamalmokat forgatni. Az arany sztupánál — És a hegytetőn lévő 2500 méte­res Szvajambűnáth sztupához mikor kerékpározunk? — A hegyre kerékpárral? — cso­dálkozott a fiú. — Uram, ön oda csak autóval vagy gyalog juthat fel! Így jutottam másnap az aranyozott Szvajambúnáthoz kocsival. A Katmandut félkörben övező he­gyek oldalában épült a hatalmas sztupa, amelynek aranyozott csúcsán a négy világtáj felé veti vigyázó sze­meit Buddha. Itt békésen megférnek egymás mellett a tibeti buddhista za­rándokok és a hindu papok, sőt az utóbbiak is megpörgetik a lámaisták imamalmait... És mintha az istenekkel együtt mozdulatlan lenne a nepáli király­ság is... Vagy mégsem? Délutánra tüntetést hirdettek a diákok az egye­temi reformért és a rendőrség önké­nye ellen, bebörtönzött társaik kisza­badításáért! Ugyan melyik isten ne­vében gumibotozták meg őket? ... Caspar Weinberger ame. rikai hadügyminiszter a CBS tévéállomás adásában sie­tett cáfolni, hogy a dél-kö- reai repülőgépnek, amoív tavaly szeptemberben meg­sértette a Szovjetunió légi­terét, semmi közé sem volt a szovjetellenes kémte”é- kenységhez. Ez a sietség csak annak a bizonyítéka, hogy Washing­tonban aggodalmat keltet­tek a dél-koreai gép inci­densével kapcsolatos leg­újabb bizonyítékok, amelye­ket legutóbbi számában ho­zott nyilvánosságra a De­fence Attache című brit ka­tonai szaklap. A lap doku­mentumok alapján megálla­pította, hogy a Szovjetunió légiterének a megsértésével az USA a szdvjet katonai távközlési rendszerek mű­ködtetését akarta kiprovo­kálni, hogy aztán a külön­böző jelzéseket és utasítá­sokat szalagra vegye a Chal- langer űrrepülőgép és a Ferret felderítő műhold. xxx Szergej Antonov bolgár állampolgárt, akit igazság­talanul azzal vádolnak, hogy részt vett a II. János Pál pá­pa ellen 19B1 májusában el­követett merénylet előkészí­tésében, a börtönből ismét házi őrizetbe helyezték. Ila- rio Martella vizsgálóbíró döntött erről az orvosi vizs­gálatok alapján, amelyek megállapítják, hogy Szergej Antonov egészségi állapota annyira súlyos, hogy továb­bi börtönben tartása veszé­lyeztetné életét A bolgár állampolgár az utóbbi időszak egyik legbot­rányosabb kommunistaelle­nes kampányának áldozata, akit már 19 hónapja tarta­nak fogva annak ellenére, hogy a vizsgálat egyértel­műen bebizonyította Meh­met Ali Agca török terro­rista állításának hazug hol­tát, minek alapján Antono- vot letartóztatták. A bolgár fél már nemegyszer bizonyí­totta a Balkán légitársaság volt római igazgatójának ár­tatlanságát és a török me­rénylő vádjainak alaptalan­ságát. XXX Az uruguayi katonai re­zsim őrizetbe vette Wilson Ferreira Aldunatét, a 11 évi száműzetés után hazatért ellenzéki politikust, s alkot­mányellenes tevékenységgel vádolva kívánja bíróság elé állítani, úgyhogy akár 30 évi börtönbüntetést is kap­hat. Az ország politikai pártjai és demokratikus erői széles körű kampányt indítottak Ferreira Aldunate szabadon bocsátásáért. XXX Az isztanbuli katonai kór­házban három politikai fo­goly meghalt és további tíz válságos állapotban van a foglyok tiltakozó éhség- sztrájkja következtében. Áp­rilis 11-én mintegy ötszázan kezdtek éhségsztrájkot tilta­kozásul a katonai börtönök­ben folyó kínzások és em­bertelen bánásmód ellen. üzal miniszterelnök anka­rai sajtóértekezletén kény­telen volt beismerni, hogy a török katonai börtönök­ben 108 fogoly tart éhség- sztrájkot. Azt is megerősí­tette, hogy a foglyok köve­telik: politikai fogolyként bánjanak velük, ne hozza- 1 nak több halálos ítéletet, és javuljon a bánásmód a bör­tönökben. A kormányfő eze­ket a követeléseket azon­ban elfogadhatatlannak mi­nősítette. Turgut Üzal azt Is elmondta, hogy Isztanbul- ban 15 éhségsztrájkot foly­tató foglyot május 30-án kórházba kellett szállítani, további kettő pedig még a kórházba szállítás előtt meg­halt. 4 % kulik ma Is hátukon viszik a terhet A Durbar tér Kathmanduban

Next

/
Thumbnails
Contents