Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-26 / 26. szám

új ifjúság 4

/,nlP7Pr Innnc •

BESZÉLGETÉSEK VÉLETLEN ŰT1TÁRSAKKAL

Évekkel korábban sok ezer kilométert utaztam autóstoppal: remek közlekedési eszköz volt, sok érdekes emberrel találkoztam. Most már én is a volán mellett ülök, [,_?

és felveszek minden út mentén integetőt, nemre, korra, öltözetre, hajviseletre való “STv

tekintet nélkül. Az utóbbi hetekben, napokban viszonylag sok stopos ült a kocsimban.

Igyekeztem velük megismerkedni, elbeszélgetni, s most ezekből a beszélgetésekből

adok közre néhányat.

a

TA fővárosból kivezető át szélén, az Aranyhomoknál szinte a nap minden óráfában állnak stoposok. Reggelente és kora délutánonként kiváltképpen. Péntek van, reggel fél kilenc. Főiskolás korú fiú és lány integet. Megállók, beszállnak. Mondják, ha lehet, Léváig ILevice] velem tartanának. Lehet. Rövid időn belül akaratlanul is tanúja leszek egy meghitt beszélgetésnek.

— Ha ilyen tempóban hajtunk, akkor két óra múlva otthon leszünk — mondja a fiú barátnőjét átölelve. — Két óra, és végre megismerheted a szüléimét. Már biztos nagyon várnak. El tudom képzelni: anyám süt, főz, kiglancolt mindent, csak hogy jól érezd magad nálunk.

— S ha majd nem tetszem nekik — mondja félénken a lány a legrosszabbra is felkészülve.

— Olyan nincs. Nem lehet — bátorítja öt a fiú, s látom a visszapillantó tükörben, még egy puszit is ad a kedves szőke lány arcára. — Hiszen már annyit meséltem ne- kek rólad. Ismernek. Rendben lesz minden, csak semmi izgalom.

— Azért mégis félek — huzakodik elő további kételyeivel a szőkeség. — Még sosem voltam ilyen helyzetben. S tudod, min gondolkozók már napok óta? ... Hogyan oldják majd meg az alvást. Biztos külön szobába tesznek — mondja suttogva, huncut mosoly kíséretében.

Hirtelenében furcsán érzem magam ebben a helyzetben. Valahogy fölöslegesnek. Illő lenne őket magúkra hagyni, gondolom, csak hát, vezetés közben ezt nehéz megvalósítani. Lazítani próbálok a magam „kellemetlen" helyzetén: cigarettával kínálom őket. Rágyújtunk. Beszélgetünk. Kiderül, mindketten főiskolások.

Még az államvizsga van hátra, s építészmérnökök lesznek. Két éve járnak együtt. A fiút már ismerik a fővárosi lány szülei.

— Anyámék viszont azt mondták — magyarázza a fiú —, hogy csak akkor vigyem haza, a faluba a barátnőmet, ha már egészen biztos vagyok abban, hogy ő lesz a feleségem. Tudod, hogy van ez faluhelyen: ott mindjárt suttogni kezdenek az emberek. Megértem őket. Most pedig már biztos. Ugye, kedvesem? — mondja egy újabb puszi kíséretében a szőke lánynak, aki belepirul az elmondottakba. — Még a nyáron, mielőtt bevonulnék katonának, megtartjuk az esküvőt.

Boldogok. A hangulatuk rám ragad. Rátaposok a gázra, jóval túllépjük a megengedett sebességet. Hadd legyenek minél előbb otthoni Hadd legyenek minél előbb túl a nehezénI Vagy a neheze valójában majd csak ezután következik? ...

Nagymegyeren jCalovoj a sorompók előtt egy alacsony, idős nénike integet. Megállók. Nehezére esik a beszállás a kocsiba. Lehet vagy hetvenéves.

— Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy felvett, mert busszal csak két óra múlva lettem volna otthon. Annyi időre meg nem maradhatok el. Az ember otthon fekszik betegen, s várja a gyógyszert. Reggel hívtuk ki az orvost, s azt mondta, azonnal váltsuk ki neki a gyógyszert. Rohantam hát a gyógyszertárba. Szóltam ugyan a szomszéd- asszonynak, hogy majd nézzen 'át hozzánk, ae már hetvenöt éves az emberem, ilyen korban, tudta, lelkem, minden megtörténhet. Ha lehet, csak siessünk.

Sietünk. A nénikét beviszem a főúttól félreeső faluba, a kiskapu előtt teszem ki.

Egy munkaruhás férfi int le Kamocsa IKomoCa) határában. Borostás arcú, negyven év körüli. Érsekújvárba fNové Zámkyj szeretne eljutni minél gyorsabban. Busz pedig csak ló egy óra múlva megy.

— Az építkezésen dolgozok. At sem öltöztem, mert nagyon sietek. Hívott a haver Érsekújvárból, hogy árut kaptak a Mototech- nába, s nekem pedig égetően szükségem van néhány alkatrészre, ami hiánycikk. Szóltam a kollégáknak, helyettesítsenek egy órács- kára-kettőre, amíg távol leszek. Szó nélkül megteszik, hiszen ők is kerülnek hasonló helyzetbe, akkor meg én ugrok be helyettük. Mert mit tehet az ember? A kocsi már egy hónapja üzemképtelen. Nem tudjuk mivel fuvarozni az árut a piacra. Fuvarost fogadni meg drága mulatság. Csak oda ériünk még időben, hogy megkapjam az alkatrészeket.

Szóval: újra rá kell lépni a gázra, sietünk. Közben utasom felfigyel örökírómra, melybe miniatűr digitális óra van szerelve. Kezébe veszi, nézegeti. Kérdezget: honnan ■ van, mennyibe kerül, nem adnám-e el. Mondom, nem eladó. Erösködik.

— Megvenném a lányomnak, adja már el. Adok érte négyszáz koronát. Vagy négy- százötvenet.

— Sajnálom, ajándékba kaptam, nem eladó.

— Adok ötszázat, csak adja el.

Nem állok kötélnek. Mikor kiszáll azt mondja:

— Ha meggondolná magát, kopogjon be bármikor — mondja, és megadja a címét is. — De ne felejtse el, írja föl. Ötszázért megveszem.

A fővárosból kivezető út szélén egy kis- katona integet. Integet? ... Szinte kiáll a kocsik elé az úttestre, összekulcsolva a kezét könyörg, vegyék fel őt. Megállók. Dől belőle a szó.

— Ne haragudjon, de nagyon sietek. Elkéstem a szolgálatból, már biztos keresnek. Ha ezt a kimaradást megúszom elzárás nélkül, akkor csoda történik.

Sorra előzöm a kocsikat, száztiz-száz- hússzal hajtok. A kiskatona őszinteségével, további kitárulkozásával próbálja honorálni igyekezetemet, levezetni félelmét, feszültségét.

— Tegnap este kimenőt kaptam. Es ahogy az ilyenkor lenni szokott, beültem egy sörözőbe. Sörözgetlem, s közbe megismerkedtem egy lánnyal. Éjfélig a kaszárnyában kellett volna lennem.

Alig tízegynéhány kilométer után kiteszem a kiskatonát. Elrohan. Már indulnék, amikor észreveszem, hogy a sapkája az ülésen maradt. Visszatolatok, utána kiáltok: — A sapkádI

Futás vissza. Kikapja a kezemből, és eszeveszett iramban rohan a kaszárnya épülete felé.

Zuhog az eső, este tíz óra ts elmúlt. Két bőrig ázott fiatal integet Dunaszerdahely /Dun. Stredaj határában. Felveszem őket. Hálálkodnak: már jó félórája állnak az út szélén, de Ilyen csapzott állapotban nemigen ültetik be a sofőrök féltett kocsijukba az idegen, csuromvizes utast, összekoszolnák az ülésüket. Ök kérdeznek: miért vettem fel őket?

Mondom, egyszerű a magyarázat: mert stopolnak. Az ülés meg, ha vizes lesz, majd megszárad. Meg aztán, mesélem, én is sto- poliam már zuhogó esőben, s akkor duplán jólesett, ha felvett valaki. És mesélnek tovább. Beteglátogatáson voltak. A fővárosból kocsival- indultak, de kocsijuk a város határában lerobbant. Stoppal voltak kénytelenek folytatni az utazást. A fiú apia súlyosan beteg, s mindenképpen meg akarták még aznap látogatni, ugyanis holnap már kéthetes külföldi tanulmányútra utaznak. Mindketten végzős főiskolások, s ezt a lehetőséget nem akarják elszalasztani. Hálájuk jeléül egy százast akarnak adni. Ilyen még nem történt meg velem. Erősködnek és erősködnek, hogy el kell fogadnom. Megindul a kellemetlen huzavona, aminek minél előbb szerelnék véget vetni. Megállók, s azt mondom:

— Ha mindenáron fizetni akartok, akkor szálltatok ki, állítsatok le egy másik kocsit, ott hátha elfogadja a sofőr a pénzt. Én az ilyen „szolgáltatásért“ nem várok és nem is fogadok el pénzt.

Értenek a szóból. Elteszik a százast. Szent a béke.

Alkonyodik. Nyitra /Nitra) előtt két faluval az utolsó ház után egy fiatal nő integet. Megállók. Kisírt szemmel, könnyes arccal, zokogva kérdezi, hogy elvinném-e öt a városba. Indulunk. Nem akarok tolakodó lenni, de azért kisvártatva megkérdezem, segíthetek-e még valamiben.

— Köszönöm ... köszönöm — szipogja zsebkendőjével az arcát, szemét törölgetve, majd egy kis szünet után így folytatja: — Maga ez én úgysem tudna segíteni. Ezen már csak egy dolog segíthet: a válás. (...) Megint részegen jött haza a férjem, s olyankor nincs megállása előtte senkinek. Tör- zúz mindent, ami a kezébe kerül. Verekszik. Üt-rúg engem is, a gyerekeket is. Egy állat. Iyenkor hol egyik, hol másik szomszédba menekülök a gyerekekkel. Aztán utánunk jön, s ott folytatja a cirkuszt. Ezt már tovább nem lehet bírni. Elválok. Most is elment az esze. Hazajött a kocsmából, és ordítozik, verekszik. A gyerekeket a szomszédban hagytam. Rohanok az anyámékhoz, hogy jöjjenpk le értünk kocsival.

Kár lene itt minden vigasztaló szó. Á városba érve inkább azt kérdezem, mondta meg, hol laknak a szülei, odáig viszem. Minél előbb mehessenek vissza.

ff . •

Dunaszerdahelyről a Somorja felé vezető úton, a város határában egy középkorú hölgy integet. Késő este van. Megállók. Kinyitom az altót. A hölgy ijedten néz rám.

— Köszönöm, köszönöm — mondja megszeppenve —, én Nagymegyerre jCalovoj akarok menni.

— Nagymegyerre?... De hiszen az épp ellenkező irányban van, a város másik végén kellene autóstopra VárakozniaI

— Maga ne törődjön vele — mondja, és becsapja az ajtót.

Hirtelen próbálom magam beleélni a helyzetébe. Mit gondolhat rólam? ... Egy fiatal, szakállas férfi egyedül ül a kocsiban, s csak úgy megáll egy középkorú, Ismeretlen asszony integetésére, s még ki is oktatja őt. Talán érthető is zavara.

— Kérem, kérem — mondom —, maga integetett, én meg csak segíteni akartam. ElnézéstI

— Menjen a fenébeI — kapom meg a pontos útirányt. Erre. már nincs mit tenni. Elhajtok. Csak nem a megadott irányba.

* l

összehangolt,

színvonalas

munka

BESZÉLGETÉS KELEMEN BÉLÁVAL. A SZISZ LOSONCI (LUÉENEC) jÄRÄSI BIZOTTSÁGÁNAK TITKÄRÄVAL

— Tudvalevő, hogy a losonci járás nem tartozik hazánk jelentős ipari járásai közé, még kerületi viszonylatban sem, az itteni fiatalok mégis tartják a lépést az ország legjobbjaival. Mi e siker titka?

— A jók között is a legjobbak a ftlleki (Filakovo) Kovosmalt és Béke Bútorgyár, a poltári üveggyár és a kallnovói magnezitüzem fiataljai. Ezekben a szervezetekben számos ifjúsági munkakollektiva, szocialista munkabrigád és komplex ésszerűsítő brigád ténykedik, járásunk területén 66. És hogy nem dolgoznak eredménytelenül, az most is beigazolódott. Mivel jobbak a feltételeik, a másodlagos nyersanyagok gyűjtésében és az energiatakarékosságban is az élen járnak. Az újító és ésszerűsítő mozgalomnak is több követője van az ipari üzemekben.

Mi azonban nem elégszünk meg ennyivel, mert tudjuk, sok még a tartalékunk, kiaknázatlan lehetőségünk.

— Mely üzemi szervezetek, Ifjúsági munkacsoportok és fiatal újítók tartoznak a járás legjobbjai közé?

— A sorrend változó, de évek óta az élvonalban vannak a fülekiek. A Béke Bútorgyárban a Kaspar vezette ifjúsági munkakollektíva tartozik a legjobbak közé, a Kovosmaltban pedig az, amelynek Szabó Kati áll az élén. A poltári üveggyár fiataljai kerületi méretben is többször értek már el kimagasló eredményt. Többek között elsőként tartottak műszaki-gazdasági ifjúsági konferenciát, a ZENIT versenyben országos döntőt szerveztek, és az országos kiállításra is beneveztek. A legjobb SZISZ-szer- vezetek közé tartozik továbbá a kallnovói magnezítüzein ifjúsági szervezete. Ök a másodlagos nyersanyagok gyűjtésében lettek elsők. Érdekességként megemlíthetem, hogy tavaly 1750 kg hulladékvasat gyűjtött egy- egy SZISZ-tagjuk. A Fodor - RuZtnsk? mérnök szerzőpáros jóvoltából a Losonci Nehézgépiparí Gyárban született meg az

elmúlt év legértékesebb újítási Javaslata. I

Az UNK 320-as rakodógépen a bronzperselyeket csapágyakkal helyetesftették, amivel félmillió korona megtakarítást értek el.

— Arra kérlek, hogy vázold, milyen a járásban a ZENIT mozgalom helyzete.

— örvendetes tény, hogy a ZENIT-verse- nyek színvonala járásunkban az elmúlt időszakban emelkedett. Ezt fole^f az Ipari és mezőgazdasági üzemek vezetőivel, a járási szervekkel és szervezetekkel összehangolt, jó munkánknak köszönhetjük. Tavaly a „Holnap mesterei“ elnevezésű szakmai vetélkedőben több kategóriában Is versenyeztek a falusi és mezőgazdasági szervezetek, így sor került az ifjú gépjavftók, kombáj nosok, növény- és állattenyésztők versenyére, valamint az „Aranykaszáért“ folyó kaszálóversenyre. Az ipari üzemek fiataljai pedig különböző szakmákban mérték ösz- sze tudásukat, szakmai rátermettségüket. A járási versenyek kicsúcsosodása volt a ZENIT ’83 kiállítás. A mezőgazdasági fiatalok munka kezdeményezése elsősorban abban nyilvánul meg, hogy bekapcsolódnak az aratásba, és gondoskodnak a rétekről, legelőkről. Nagy az érdeklődés a szénatáborok Iránt, ezért az idén is több helyen megszervezzük, hiszen a SZISZ jb 50 hektárnyi legelő fölött vállalt védnökséget.

Példaként megemlítem a kalinovói szövetkezet 31 fiataljának kezdeményezését, akik vállalták, hogy megművelnek 1 hektár cukorrépát. A kapálástól a kiszedésig, tisztításig mindent kézzel végeztek, és tették ezt bármilyen ellenszolgáltatás nélkül.

Kép és szöveg: POLGÁRI LÄSZLÖ