Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-19 / 25. szám

A Harci Dicsőség Háza A történelem szava Az utóbbi időben gyakran olvashatunk, hallhatunk a második világháború eseményeiről. Ez nemcsak azzal magyarázható, hogy közeledik a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadulásának negynenedik évfordu­lója. hanem azzal is, hogy az emlékeket megidézendő, nemzetközi mozgalom bontakozik ki. Mert erre szük­ség van. A mai fiatalok, de olykor már a középnemzedék sem látott-hallott semmit közvetlenül abból, amit a háború jelentett. Ezért ellátogattunk a lévai járásba, hogy tapasztaljuk, valóban mi minden történik ná lünk az Emlékidéző mozgalom keretén belül. « I. Pavol Kocka, a SZISZ járási bizott­ságának titkára: — Áprilisban a járási lapban kö­zöltük az Emlékidéző felhívást. Nagy visszhangja volt, sorra jelentkeztek a kollektívák, de családok is. Még min­dig jelentkeznek, és meglehetősen nagy tartalékaink vannak a középis­kolákban, ahol most érettségiznek, nagy az évvégi tanulási hajrá, ezért nem kapcsolódhattak be kellően a stafétába. Biztos vagyok azonban ben­ne, hogy ők sem maradnak le a töb­biek mögött. Közben létrejött az Em­lékidéző mozgalom járási törzskara, amelynek huszonkét tagja van, és a Nemzeti Fronttal karöltve szervezi rendezvényeit. Ez a törzskar a na­pokban ül össze első ízben, de ettől függetlenül a gyárakban, iskolákban és mezőgazdasági üzemekben már megindult a feladatok teljesítése. Megjelentek például már az első Emlékidéző-faliűjságok, és nemrég, amikor a baráti napok során itt jár­tak a szaratovi elvtársak, köztük komszomolisták is, fogadtuk őket, ta­lálkozókat szerveztünk. Ebből az al­Pavol Kocka, a SZISZ Lévai tárást Bizottságának ideológiai titkára kálómból a mi fiataljainkkal együtt elbeszélgettek a második világháború és az SZNF résztvevőivel, megláto­gatták Káinén (Kalná) a Harci Di­csőség Házát, és felidézték a kör­nyéken folyó háromhónapos kemény harcok eseményeit, megemlékeztek a szovjet katonák hősiességéről. — Az emlékidéző fiatalok természe­tesen sportolnak is, versenyeznek is, ezért már szervezik a sportjátékokat. Ebben a munkában élen járnak a tolmács! (Tlmaíe) kazánkovácsok és a lévai (Levlce) Levitex textilgyár fiataljai. Az utóbbi gyár egyébként a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viseli, s az ifjúsági szervezet mun­katervéből egyébként sem hiányzik a sport. A munkába bekapcsalódott a pionfrszervezet is. Az első értékelés­re idén augusztusban kerül sor, a másodikra pedig, akárcsak a többi Járásban, Jövő év júniusában., Eddig ügy tűnik, a tolmács! fiatalok a leg­aktívabbak. Turisztikai körükben megélénkült a munka. Az a szándé­kunk, hogy a fiatalok mindenütt meg­ismerkedjenek a történelmi esemé­nyekkel, a fasisztaellenes harcok leg­fontosabb mozzanataival, hiszen ez a nemzedék, velem együtt, jóval a há­ború után született, saját bőrén már nem érezte a háború keserveit, és hajlamos arra, hogy elfelejtse azt a megpróbáltatást, amely szabadságunk ára volt. Szeretnénk, ha az Emlék­idéző mozgalom konkrét élményt ad­na a fiataloknak, olyat például, mint amilyenben a tolmácsi gyár fiataljai részesültek. Megtudták, hogy az egyik náluk elesett szovjet katona nővére és fia él, és keresik a módot, hogy találkozzanak velük. Szeretnénk, ha sok-sok apró és nagyobb akció, be­szélgetés, kirándulás révén tudatosí­tanák a fiatalok, hogy mit is jelent a béke, a szabadság... II. jón Misík a Levitex ifjúsági szer­vezetének az elnöke: — Szervezetünk egyike azoknak, amelyek szintén bekapcsolódtak az Emléktdézö mozgalomba. A kilenc alapszervezetben háromszáznyolcvan fiatal dolgozik. A két és fél ezer al­kalmazotthoz viszonyítva ez látszólag nem sok, de a számok mögött em­berek és helyzetek vannak, így itt is. Műszak után sokan sietnek az autó­buszra, vonatra, ezért aztán az ifjú­sági szervezet vezetősége nem nehez­tel, ha valaki nem a gyárban, hanem a falusi alapszervezetben veszi ki a részét a munkából, és azért sem, ha ennek ellenére jelentkezik egy-egy üzemi kirándulásra, vagy eljön szóra­kozni a többiek közé. Különben is: a gyárban leginkább nők dolgoznak, s nincs mit tenni, ha egyik-másik fiatalasszony bejelenti, hogy ezután kénytelen a családjának élni, s nem lehet a szervezet vezetője, titkára. Persze, a SZISZ nem adhatja fel, ezért aztán azokra támaszkodik, akik vállalják a feladatokat. — így van ez most, az Emlékidéző mozgalom esetében is. Az alapszer­vezetek megkapták a kellő eligazí­tást, és dologhoz láttak. A szaratovi küldöttség látogatása alkalmából ba­ráti találkozót szerveztek, és anélkül, hogy különösen hangsúlyozták volna, sok minden felidéződött az emberek emlékezetében. A fiatalok pedig, akik­nek nincs mire emlékezniük, jelent­keztek a szervezet által a kálnai mú­zeumba indított autóbuszra, mások pedig a krivíni emléktűrára, hogy lássák és gondolatban átéljék az egy­kori harcok gyötrelmét... III. A fentiek ismeretében úgy döntöt­tem, magam is megállók Káinén a Harci Dicsőség Házában. Mondanom sem kell, kivételes élményben volt részem. Ha a? ember betér ide, szinte a határtalan béke honol. A félig leka­szált réten meleg sárga fények pi­hennek. A ház előtti T 34-es tankon néhány szál virág, a megemlékezés virágai. Ebédidő van. „Rögtön jövök!“ — olvasom az ablakban az üzenetet, amelyet Patasl Elek nyugalmazott ta­nító, a Harci Dicsőség Házának gond­noka írt ki. Sétálok a ház körül, le­ballagok a Garamhoz. A folyó szalad, kavarog, vagy félméteres hullámokat vet. Közben megjön a kedves, bölcs, ősz hajú tanító bácsi, aki több mint negyvenéves szolgálat után vonult nyugalommba, s aki, miután kérésük­kel felkeresték a falu vezetői és a járási múzeum igazgatósága, tulaj­donképpen tovább tanít. Kisiskolások­nak kisiskolás, középiskolásoknak kö­zépiskolás fokon, főiskolásoknak és felnőtteknek pedig felnőtt szinten eleveníti fel és meséli el, mi is tör­tént itt és általában a Garam men­tén 1945-ben. Nem ezen a tájon, hanem a Csalló­közben született, de már negyvenöt előtt is Itt, ezen a vidéken tanított, úgyhogy nemcsak a történelemköny­vekből és az emberek elbeszéléséből, hanem saját tapasztalataiból is isme­ri az eseményeket. Akárcsak most, éppilyen haragos és zabolátlan volt 1945-ben is a Garam, és miután a németek felrobbantották a közúti hidat, majd lebombázták a vastúi, hidat — azért voltak kénytele­nek végül is lebombázni, mert az egyik helyi lakos, Forkín László el­vágta a robbanózsinórokat —, a fo­lyó természetes akadályként három hónapra visszafogta a szovjet hadse­reget előrenyomulásában. Hogy ez így volt, mi sem bizonyít­ja jobban, mint a két dátum. Azt a kis házat, amelyben most beszélge­tünk, 1944. december 20-án közelítet­te meg a szovjet hadsereg, a Vaszil Kuzmics Szirenko vezette lövészszá­zad. A tankon található egy szimbo­likus szám: 253, ami azt jelenti, már­cius 25., amikor végleg sikerült át­kelni a háborgó folyón, s amely egyúttal a község felszabadulásának dátuma is. Ezeket a pontos adatokat és még sok mindent természetesen nem más­tól tudjuk, mint magától az egykori parancsnoktól, Szirenko századostól, aki kétszer is járt már itt azóta, s aki visszaemlékezve az egykori ese­ményekre, nemcsak elmondta, hanem be is jegyezte őket az emlékkönyvbe. Az egykori asztalosmester házikója fontos szerepet játszott a harcokban. A szovjet hadsereg említett lövész­százada a ház árnyékában kúszott előre felderítő útja során, majd pe­dig aláásta a ház alapjait, földalatti folyosót vájva, hogy észrevétlen be­jussanak, s innen, a félig szétlőtt házból figyelték az ellenség mozgá­sát. Szirenko több bajtársa elesett itt a harctéren, ö maga is megsebe­sült, elvesztette az egyik lábát. Amikor itt járt és olvasta a hősi halált halt katonák névsorát, meg- megállt egy-egy névnél, tűnődött, em­lékezett, s egyszer csak patakzani kezdtek a könnyei. Az egyik itt elesett bajtársát kü­lönösen szerette. Egyszerre vonultak be a hadseregbe, a fiú a szomszédos községből származott, végigharcolták az egész frontot, s itt, Kálnán közel a háború befejezéséhez, esett el. A történet természetesen negyven év múltán is megrázó, annál is ín kább, mert Szirenko bajtársa a ga­rami átkelés utolsó áldozatai közé tartozott. A folyó közepén találta a csónakjukat az akna, vetette szét őket, és testük roncsait elvitte a kö­nyörtelen folyó. A túlélők tehát még el sem temethették bajtársaikat. A Garam mentén összesen ezernégyszáz katona esett el, és a legtöbbjének még a nevét sem Ismerhetjük. A Har­ci Dicsőség Házában lévő névsor csak kétszáznyolcvan szovjet katona emlé­két tudja idézni. Patasi Elek, mint mondtam, sok mindent megélt, bölcs ember. Az ő szíve is el-elszorul olykor, ha látja, hogy a névsort olvasva vagy a fény­képeket nézegetve egy-egy meglett embernek könny tódul a szemébe, vagy ha a tárló előtt összecsuklik egy-egy édesanya. így volt ez NyikcOaj Iyanovics Nor édesanyja látogatásakor is. — Tudja, még elmesélni is nehéz — mondja a tárló előtt. — Itt áll­tam akkor is, amikor jött az az asz- szony. — „Kolja, Kolja“ — mondo­gatta egyre, és kereste a fiát, s ak­kor egyszer csak meglátta ennek a szép, szinte leányos arcú fiatal­embernek a képét. Nyomban össze- csuklott, mintha lekaszálták volna. Hát ez a Nyikolaj Ivanovics Nor a fia volt. Addig nem nyugodott, amíg meg nem találta azt a helyet, ahol a fia elesett, s ahol örök nyugalomra he­lyezték. A kálnanlak még a háború alatt eltemették azt a harmincnyolc szov­jet katonát, akik a község felszaba­dításáért áldozták életüket. Később segédkeztek az exhumálásuknál, és jelen voltak, amikor a Stúrovói te­metőben örök nyugalomra helyezték őket, Ülök hát Patasi Elek tanító bácsi­val, hallgatom az elbeszélését, és magam is emlékezem. Ez a kis ház olyan csendes, olyan nyugodt, békés, hogy hallatszik a Garam morajlása, de hallani az idő zúgását, a történe­lem szavát is. NCMETH ISTVÁN A szerző felvételei Patasi Elek Elfogták a lakás­fosztogatókat Pontosabban a huszonnégy gyanúsított közül tizenkettő, köztük a vezér is már rács mögött van. Ritka nagy ha­lakról van szó, hiszen a ban­da az utóbbi évtizedek leg- nagyob számú és értékű la- kástolva/lását hallották vég­re. Kilencven lakásba törtek be Szlovákia nagyobb váro­saiban. Vezetőlük, a Főnök egy 30 éves, főiskolai vég­zettségű fiatalember volt. A fosztogatást az utóhbi két- hárpm év alatt hallottak végre, mégpedig nagy gond­dal. Előre kiszemelt laká­sokba törlek be. Volt olyan lakás, ahonnan 600 ezer ko­rona értékben vittek el kü­lönféle tárgyakat. Etsösor- ban kis méretű értékekre specializálódtak: festménye­ket, ikonokat, ékszereket, ezüst, arany evőkészleteket zsákmányoltak. Nemrégiben a sajtó kép­viselőinek módjukban volt megtekinteni az összerabolt értékek egy részét, mármint azokat a tárgyakat, amelye­ket a tolvaloknál, a lopott tárgyakat értékesítő szemé­lyeknél meg az úf tulajdo­nosoknál megtaláltak a ház­kutatások során. „Félelme­tes" volt a látvány. Bármely múzeum szíves-örömest elfo­gadna hasonló gyűjteményt — de nem ilyen úton-mó- dón hozzájutva — hiszen a tolvajok nem idegenkedtek semmitől, vittek minden mozdítható értéket. Az elra­bolt tárgyak között vannak magnókazették, rádiók, mag­netofonok, fényképezőgépek, zsebóragyüjtemények, réql pénzérmék, harapófogók, rendszámtáblák. gyertya­tartók, szörmebundák, író­gépek, öngyújtók, régi fegy­verek, pornólapok, emlék­könyvek, könyvek, kristá­lyok. szőnyegek és sok más értékes holmi. De látni cu­misüveget és vattacsomót is... Három hatalmas he­lyiségben csak zsúfolva fért el mindez, amit még felso­rolni is sok lenne. Az elra­bolt és már előkerült tár­gyak értékét pillanatnyilag még nem ismerik, szakértők bevonásával most állapítja mea a rendőrség. Annyi bi­zonyos, hogy több tíz milliós értékről van szó. A betörök profi módsze­rekkel dolgoztak. Külön cso­port ügyködött azon, hogyan lehet gyorsan kinyitni az egyes zártípusokat. Másik csoport a nemesfémből ké­szült ékszerek és egyéb tár­gyak beolvasztására „specia­lizálódott''. Egy-egy lói vég­zett munka után kedvenc időtöltésük a kártyázás volt. Lezajlott olyan tízórás kár­tyaparti is közöttük, amikor hétszázezer korona készpénz volt a „bankban". A látottak alapján szinte hihetetlennek tűnik, hogy az emberek mekkora óriási értékeket halmoznak fel la­kásukban, egyáltalán milyen hihetetlenül nagy értékek­kel rendelkeznek. A sajtó­értekezleten arról is szó esett, hogy ideje lenne már sokkal biztonságosabb zára­kat piacra vetni az eddigi PAB-zárak helyett, mert eze­ket bizony még egy kezdő betörő is egy-két perc, a gyakorlottabb 40—50 másod­perc alatt kinyitja. Most, a nyárt szabadságok kezdete előtt hadd hívjuk fel olvasóink figyelmét a 20-18-as zártípusra, amely kapható üzleteinkben. Ezt a típust „csendes-technikával", fúrók nélkül a betörők nem tudják kinyitni, tehát vi­szonylag biztonságosnak ígérkezik. És rétivel a betö­rések legtöbbje panelházban történt, ahol sok család la­kik, a házmesterek, szom­szédok részéről sem ártana a nagyobb odafigyelés, elő- vtguázatnsság: minél keve­sebb alkalmat, lehetőséget hagyva a tolnaiaknak a za­vartalan munkához. Az esetre a bírósági tár­gyalás után még bővebben visszatérünk. —ezer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents